Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-08-15 / 33. szám
53. évfolyam. IJngvár, 1915. augusztus 15. 33. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. | Negyedévre . . 2 K. Félévre .........4 K. j Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy ült : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. == Nyilttór soronként 80 fillér. ------HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- == den csütörtökön. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. A nyolcvanöt éves király. „Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralévő éveimet a béke művének szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.“ E szavakat intézte a király tavaly, — ama történelmi nevezetességű julius 28 án Ischlből az ő népeihez. Lelkünk előtt láttuk akkor az ősz uralkodót, — amint fájó szívvel rójja e sorokat. . . És azóta megtanultuk, mik a háború áldozatai és talán, — megtanultuk, mi az, amitől az ő atyai szive meg akart óvni bennünket. Egy év röppent el azóta, egy hosszú, nehéz, áldozatteljes esztendő. S mi újra gyülekezünk a nyolcvanöt éves uralkodó trónja köré, az imádkozó kiráír köré, s megfogyatkozva bár, — de törve nem, hő imáinkat küldjük az Egek urához, aki a népek és nemzetek sorsát intézi, — hogy védjen, óvjon, oltalmazzon és vezéreljen továbbra is bennünket, hogy győzzön az igazság és győzedelmes békekötés után apostoli uralkodónk az Ő kegyelméből még hátralévő éveit továbbra is a béke nagy müvének szentelhesse, — miként azt óhajtotta! Pereg a történelem órájának homokja. Századok tova tűnnek, — minden eljön és minden elmúlik. És látom a messze jövőben a történelem sürü betűit sorakozni egymás mellé, — feketén és igazságosan, amelyek itélőszék elé szólítanak mindenkit, — aki csak belefolyt e szegény, sokat hányatott emberiség irányításában. És látok a mi történelmünk lapjain majd egy századot, külön fejezet alatt: „7. Ferenc József uralkodása“. Minő század, minő történelem ! A kisebb kivonatok talán röviden csak évszámokat fognak tartalmazni. 1848—1859—1866, végül 1867. és lángbetükkel 1914—15. De a komoly, nagy, oknyomozó történelem, amely behatol az emberi lélekbe és a századok titkos ütőerére helyezi tapintó csápjait és minden mélységet felszínre hoz, tisztázni fogja e kort, melyhez mi valójában még túlságosan közel élünk és ez a történelem babért fog helyezni századok múltán ősz uralkodónk oly hányatott életére. Ez a történelem ki fogja emelni az uralkodó magán személyét is a viszálykodások és háborúk káoszából és láttatni engedi majd az uralkodói erények mellett azt a szerető szívet is, amely sírni tud népei ragaszkodásán és a hősök sírján is. De érezzük ezt mindnyájan e percben is. Éreztük a háború legelején, mit jelentett tisztán az ő fenkölt személye, amely egymagában évtizedes viszálykodásokat megszüntetett és talpra állította és testvérekké tette a Monarchia népeit. Augusztus 18-ika különösen az ő személyének szól, de e nap hmert ünnepe lett az egész nemzetnek. Soha komolyabb körülmények között nem ünnepeltük e napot, de most tán még fokozottabb tisztelettel és szeretettel álljuk körül a dicsőség koszoruzta főt. Győzelmi hírek mindenfelől s tán nincs már messze a perc, hogy e nagy időket az áldást hozó béke napja pecsételi meg, hogy még hosszabbá tegye a népek és az uralkodó közötti meleg kapcsolatot és hogy igy az ő, de a mi leghőbb vágyunk is teljesedésbe menjen. Hiszen győznünk kell. Az igazságot csak megállítani lehet, de elnémítani, megsemmisíteni soha! Ebben a reményben száll őseinktől örökölt erős hittel mély imánk a Mindenható legfőbb trónjához, — kiben csalatkozni nem lehet, — és hisszük és tudjuk, hogy a borúra jönnie kell a glóriás derűnek! így, hittel és reménnyel ünnepeljünk, legyen e hitünk erősebb az ágyuk dörgésénél is, — és igy kérjük, hogy: Isten tartsd meg országunk királyát ! Háborús világ. A világháború húsz hadüzenete. A világháború kitörése óta összesen húsz hadüzenet történt; 1914. julius 28-án Ausztria és Magyarország Szerbiának, 1914. augusztus 1-én Németország Oroszországnak, 1914. augusztus 3-án Németország Francia- országnak, 1914. aug. 3-án Németország Belgiumnak, 1914. augusztus 4-én Anglia Németországnak, 1914. augusztus 5-én Ausztria és Magyarország Oroszországnak, 1914. augusztus 6-án Szerbia Németországnak, 1914. augusztus 11-én Montenegró Ausztria- és Magyarországnak, 1914. augusztus 11-én Montenegró Németországnak, 1914. augusztus 11-én Franciaország Ausztria- és Magyarországnak, 1914. augusztus 13-án Anglia Ausztria- és Magyarországnak, 1914. augusztus 23-án Japánország Németországnak, 1914 augusztus 25-ón Ausztria és Magyar- ország Japánországnak, 1914. augusztus 28-án Ausztria és Magyar- ország Belgiumnak, 1914. november 2-án Oroszország Törökországnak, 1914. november 5-én Franciaország Törökországnak, 1914. november 5-én Anglia Törökországnak, 1914. novemb. 7-én Belgium Törökországnak, 1914. november 7-én Szerbia Törökországnak, 1915. május 23 án Olaszország Ausztria- és Magyarországnak üzent hadat. Minthogy nyolc állam Ausztria és Magyar- ország, Németország és Törökországnak az ellensége, 24 hadüzenetnek kellett volna történnie. Olaszország azonban sem Németországnak, sem Törökországnak nem üzente meg a háborút, Montenegró és Japánország pedig csak a két közép- európai nagyhatalomnak üzent hadat, Törökországnak ellenben nem. Németország és Olaszország, valamint Montenegró és Törökország közt megszakadt a diplomáciai érintkezés, Olaszország és Törökország közt ellenben még fennáll. Japánország és Törökország közt a háború előtt sem volt diplomáciai összeköttetés. Hadifogságban levő tanítók. Az Ungmegye területén működő tanítók közül a következők vannak hadifogságban Oroszországban: Kárpáti László havasközi áll., Simon Gyula fogási áll., Dobra Ágoston vinnai áll., Spo- ganits János alsókányai áll., Szembrátovics Sándor rákói áll., Merényi Ignác perecsenyi áll., Hoczman Antal remetevasgyári r. kath., Bacsár Gyula kiskaposi r. kath., Zseltvay Béla németvágási g. kath., Pásztor Mihály palágykomoróci g. kath., Polyánszky Mihály rahoncai g. kath.,..Fet- kovics János alsóhunkóci g. kath., Moncsák Ödön hajagosi g. kath., Nemes Illés nagypásztélyi g. kath., Zsurek Ferenc poroskői g. kath. és Szanyó Sándor vajáni ref. isk. tanító. Eltűntek: Landa Károly korláthelmeci r. kath., Kovács Mihály sis- lóci g. kath. és Medvigy Péter bacsói g. kath. tanító. íiiot uacj vjitá>oli c* fe*t- tniuLjeí? IVb fiép iifán i> jó sikct/cct ßcsfciifn eh ^lémeflVi m ííte tmcCvn Lji-tér 23. *&áro Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. = kiadóhivatali telefonszAm 11. A rokkant katonák kenyérkeresete. Mi lesz a rokkant katonákkal, csonkákkal, bénákkal a háború után ? Erre a szomorúan aggasztó kérdésre vigasztalóan és szinte felvidámi- tólag válaszol egy éppen most frissiben megjelent és a legszélesebb körű népszerűségre számottart- ható füzet, mely mind a 47 lapján azt bizonyítja példákkal és képekkel, hogy a rokkant, bénacsonka ember nem koldus, nem nyomorék, hanem ha maga is úgy akarja, meg kissé mások is segítenek rajta, egészen önérzetes, munkabíró, munkaképes, hasznos tagja lehet a társadalomnak és a maga családjának. Amiképen a félszemü ember is még egészeu tisztán láthat, olyanképpen dol- gavégző, pónztkereső ember válhat becsületes, tisztes munkával a félkezü, fóllábu avagy merőben lábatlan katonából is. A hősök nem szorulnak kegyelem kenyérre. Amputált vagy másképpen rokkanttá vált katonák és ipari munkások egész megható sorozatáról matatja ki ez a könyvecske, hogy miképen tanulhatnak meg bal kézzel Írni, félkézzel gyalulni, vésni, esztergályozni, kosarat vagy gyékényt fonni, varrógépen dolgozni, a lábatlanok meg székfonásban, asztalosságban, lakatosságban, fényképészetben, bőriparban, könyvkötészetben stb. mimódon képezhetik ki magukat. Vannak rokkantak, akik még a szobrászatban, építészeti rajzolásban, órásmesterségben, szőnyegmunkában, sőt festészetben is elegendő tökéletességre vihetik igyekezetüket. Természetesen kinek mire van hajlandósága, testi és szellemi ereje. Meg aztán, hogy orvosi segítőeszközökkel kit-kit minő munkára lehet alkalmassá tenni. Erről beszél éppen bő részletességgel ez a kis művecske, melyet egy melegszívű, nemesen gondolkodó, emberiesen érző magyar főurinő: Bethlen Balázsné szül. Jósika Beatrix báiónő ültetett át németből magyar nyelvre és egyes részleteiben átdolgozva, a magyar viszonyokhoz alkalmazott. A könyv cime: „Rokkant katonáink jövője.“ Irta: dr. Biesalski Konrád orvostanár, a nagy Németországból, ahol már békeidőn, a háború előtt is 221 műteremmel gondoskodtak a rokkantaknak 51 szakmában való oktatásáról. Hát persze a németek ebben is hétmértföl- des csizmában jártak előttünk. Mi most hát ne kullogjunk, hanem siessünk utánuk társadalmi segítő téren is és érjük utói őket, ahogyan már együtt, egy vonalban, egyforma hősiességgel harcolunk velük a csatamezőkön. A gróf Bethlenné magyar szivével németből magyarrá átvarázsolt kis tündórmesekönyv önbizalmat, életkedvet önt, ha elolvassák, csonkabéna katonáinkba. De egyúttal lelkesedést, érdeklődést és áldozatkészséget is támaszthat a' társadalom minden rétegében azok iránt a hősök iránt, akik majdan — mint a könyvecske mondja — önmagukról igy beszélhetnek: — Bizony nem kell hasznavehetetlen nyomorékként életemet leélnem. Saját kenyeremet ehetem családommal együtt és nem tekintve egy kis „hiányosságomat“ (amelyet a hazámért szenvedtem el és. amelyre, mint a vitézségi érdemre, büszke vagyok), ugyanaz az ember maradtam, aki azelőtt voltam. Ez a kis könyvecske, amely ezeket bizonyítja és amelynek élére gróf Tisza István miniszterelnök meg dr. Lumniczer orvosprofessor Írtak ajánló előszavakat, méltó minden müveit ember elolvasására és terjesztésére. Akinek módjában van, szerezze meg. Ára csak egy korona. Megjelent a Lampel Róbert könyvkiadó cégnél Budapest, Andrássy-ut 21. Ebben a füzetben le van rakva az alapja mindannak, hogy mikép lehetnek kenyérkeresőkké rokkant katonáink maguk erejével, maguk akaratával, társadalom és kormánysegitséggel. Szívlelje meg mindenki. Hőseink ne szoruljanak kegyelemkenyérre. — Van rá mód, hogy ne szoruljanak rá. Ezt a módot megmutatja a gróf Bethlenné könyve. Olvassa el mindenki! l/nriak írón styria és Mr‘ IVUUÜIV gu|J; kopf kerékpár gyári képviselete BOROSS-nál. Lapnak mai Rzáma 4 oldal
