Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-07-25 / 30. szám
Äz ungvári polgárőrség története. A polgárőrség annyira összeforrt Ungvár város életével, hogy érdemes megörökíteni történetét. Min); a polgárőrség volt főparancsnoka, szívesen rögzítem meg a fontosabb dolgokat, és ha itt-ott kritikát is gyakorolok, ne essék zokon senkinek sem. Ungváron két polgárőrség volt. Az első mindjárt a mozgósítás után keletkezett. 1914. augusztus 3-án Berzeviczy István rendőrkapitány falragaszon és körözvényen kérte fel mindazokat, akikről gondolni lehetett, hogy a jó ügy szolgálatára kaphatók, —lépjenek be az alakuló polgárőrségbe. Az aug. 4-én tartott értekezlet örömmel mondta ki az alakulást. Összesen 52 tag jelentkezett, nagyobbrészt tanárok, tanítók, ügyvédek, tisztviselők, iparosok és kereskedők köréből. Az őrség augusztus 5-én reggel 7 órakor kezdte meg működéséti; a város 3 kerületében 2—2 polgárőr és egy tűzoltó teljesített szolgálatot, mely reggeli 7 órától este 9 óráig tartott 2—2 órai fölváltással. Ezen beosztás mellett naponként 42 polgárőr szolgált, tehát úgyszólván minden tag minden nap két órán át teljesített hazafias kötelességet. A terhes szolgálat ellen senki sem zúgolódott. Az első polgárőrség öt hétig állt fenn. Azután katonák látták el a közbiztonsági szolgálatot. Az első őrségnek nem volt parancsnoksága. Minden tag mint egyszerű polgárőr szolgált. Az őrség beosztását a rendőrkapitányi hivatal készítette. * Az orosz hadsereg első betörése alatt, okt. 1-én jelent meg gróf Sztáray Gábor főispán, Lő- rinczy Jenő alispán, Fincicky Mihály polgár- mester és Berzeviczy István rendőrkapitány felhívása, hogy okt. 4-én a vármegyeháza nagytermében jelenjenek meg azok, akik önkéntes polgárőrségre vállalkoznak. Az alispán elnöklete alatt kimondta az értekezlet: mivel csak 33-an jöttek össze, okt. 6-ig várakozó álláspontra helyezkedik, s ha igy is csekély lesz a jelentkezők száma, a B) alosztályu népfelkelők behívását kívánja. Okt. 6-ig 58-ra emelkedett a jelentkezők száma s aznap Berzeviczy István rendőrkapitány elnöklete alatt tartott értekezlet a B) aloszt. népfelkelők behívása mellett döntött. Okt. 7-én jelent meg az alispán és polgár- mester felhívása a 19—42 éves B) aloszt. népfelkelők jelentkezésére vonatkozólag. Október 8-án a 19—29 évesek, 9 én pedig a 30—42 évesek jelentkeztek Az alkalmasak a jelentkezés napján megkapták az igazolványukat és letették az esküt. A két nap folyamán 731 egyén jelentkezett, akik közül 630-at találtak alkalmasnak. (Ebből kinevezett a rendőrkapitány 4 parancsnokot, 40 segédtisztet, 12 tag irodai munkára osztatott be, 574 pedig polgárőri szolgálatot teljesített.) Sok vita folyt a fölött, hogy jogos volt-e a B) aloszt. népfelkelők behívása polgárőri szolgálatra. Azokat, akik lelkesen teljesítették kötelességüket, ez a kérdés nem érdekelte. Különben a beregszászi ügyészség egy névtelen följelentésre hozott határozatában kimondta, hogy „a polgárság vagyoni és testi épsége fölött őrködő rendőr- kapitánynak első sorban állott kötelességében oly módozatokat keresni és létesíteni, melyekkel ezeknek a fokozódottabb kötelességeinek megfelelhessen. Apolgárőrség szervezésenemcsak kívánatos lehetett, hanem annak működése a katonai szolgálatot nem teljesített férfi lakosságra egyenesen kötelességet rótt.“ A második polgárőrség október 12-én reggel 8 órakor kezdte meg működését. A várost hat kerületre osztottuk be, mindegyikben 2—2 polgárőr teljesített szolgálatot. Mivel nappal 3—3, éjjel 4—4 órában történt a fölváltás, huszonnégy óránként 84 polgárőr volt szolgálatban. A segédtisztek hat órai felváltással két-két kerületben ellenőrizték a szolgálatot. Huszonnégy óránként 12 s.-tiszt volt elfoglalva. Ez a beosztás nov. 27-ig volt érvényben, azután éjjel is 3 óránként történt a felváltás a polgárőrökre nézve. Ezután már 96 polgárőr volt igénybe véve 24 óra alatt. A későbbi jelentkezésekkel együtt összesen 1431 egyént soroztak, akik közül 1237 volt alkalmas: A hullámzás miatt természetesen egyszerre ekkora létszám nem volt. A nagyobb létszám miatt a parancsnokok létszáma 7-re, a s.-tiszteké 100-ra, az Írnokoké 32-re emelkedett. Az irnoki teendőket háromnegyedrészben g. kath. lelkészek és papnövendékek látták el, egy-kettő kivételével a legnagyobb buzgalommal és szeretettel. Készséggel nyugtázom szíves támogatásukat. A segédtisztek közül többen nemesen gondolkoztak és lelkesen teljesítették kötelességüket. Sajnos, hogy ezt nem mondhatom mindenkiről. Voltak olyanok, akik a kötelességtudást nem ismerték. A parancsnokság, melynek tagjai voltak: Deák Gyula főparancsnok, Roleizek Mátyás, Ba- rajevácz Szvetozár (rövid üdéig szolgált a parancsnokságban), Ferentzy Lajos, Hubay Kálmán és Tomcsánvi Béla parancsnokok, valamint dr. Zombory Dezső parancsőrtiszt, derekas munkát végzett. Két parancsnok a külső szolgálatot látta el, a többi pedig az irodai, munkát végezte. Kezdetben napi 6, később 4, majd 3 és az utolsó hetekben 2 órát töltöttünk az irodában, mely idő alatt a szolgálati beosztást, a sok személyi ügyet intéztük és a különböző kimutatásokat készitetU N G tűk el. Elmondhatjuk, hogy Ungvár valamennyi irodája közt a leglátogatottabb a polgárőrség irodája volt. Voltak napok, amikor 50—60 ember is megfordult és a parancsnokság tagjai igyekeztek mindenki kívánságát — amennyire az ügy érdeke engedte — teljesíteni. A polgárőrség ellenőrizte a korcsmák, vendéglők, kávéházak záróóráját, a kereskedők és a piaci árusok árait, a sorompó körüli vásárlást, a vágóhidat, a galíciai menekülőket, a csapataiktól elmaradt és a kórházakból kiszökött katonákat, az utcák tisztántartását stb. A polgárőrök följelentésére sok kereskedőt, korcsmárost megbüntetett a rendőrség. Az emberek nem szeretik az ellenőrzést, a polgárőrség sok tagja pedig ugyancsak értett az ellenőrzéshez, igy érthető, hogy sokak szemében nem volt kedves intézmény a polgárőrség. Ezzel mi nem törődtünk, haladtunk a magunk egyenes utján. Amikor a barakkokhoz több polgárőrt behívtak, kénytelenek voltunk márc 8-tól őrségi szolgálatra beosztani a segédtiszteket is. Többen ezt a terhesebb szolgálatot is pontosan látták el. Az őrség néhány alkalommal diszszolgálatot is teljesített, igy okt. 25 és 26-án gróf Tisza István ungvári tartózkodásakor, nov. 1-én a katona- sirokhoz való kivonuláskor, dec. 30 és márc. 13-án a trónörökös látogatásakor és jun. 23-án Lemberg visszavétele alkalmából rendezett fáklyás meneten. Minden alkalommal beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A parancsnokság által felállított két gyűjtő- szekrényben rengeteg újság, könyv, cigaretta és szivar gyűlt össze a sebesült katonák részére. Pénzt is dobtak be a jószivü adakozók. Összesen 170 K folyt be, amelyből 93 K-t a közkórházban fekvő katonák karácsonyfájára adtunk, 18 K 13 f-t a rendőrség által létesített ingyen theára és 58 K 87 f-t a Vöröskereszt Egyesület ungmegyei fiókjának A 200. őrséget (április 29-én) megünnepelte a parancsnokság, amikor este 5—8-ig a tagjai és több segédtiszt, élükön Berzeviczy István rendőr- kapitánnyal teljesítették a szolgálatot. Éppen kilenc hónapi (273 napi) működés után julius 12-én reggel 8 órakor szűnt meg a polgárőrség, miután az utolsó három órában a parancsnokok és néhány segédtiszt álltak őrt. Szívesen emlékezem meg az „öregekéről, akik 42 évesek elmúltak s igy nem is hívták őket, ellenben az ügy iránti hevüiésük hozta be a polgárőrségbe. Ezek a tiszteletreméltó . férfiak: Ferentzy Lajos parancsnok, Harmath Ödön, Jaczik Miklós, Morvay Antal, Németh Imre s.-tisztek, Kurucz Mihály polgárőr. Örömmel állapíthatom meg végül, hogy a polgárőrség és a rendőrség közt a legkellemesebb összeköttetés állott fenn. Berzeviczy rendőr- kapitány, mint az egész intézmény felügyelője, a rendőrség többi tisztviselőjével egyetemben a legnagyobb figyelemmel viseltetett a polgárőrség minden tagja és minden munkája iránt. Deák Gyula. Építsünk a rombolás ' helyén! Debrecen átirata a törvényhatóságokhoz. Debrecen város törvényhatósága lelkes és buzdító hangú átiratot intézett a törvényhatóságokhoz, melyben felhívja azokat, hogy segítsenek újjáépíteni az ellenség által elpusztított felvidéki falvakat. A hazafias törvényhatóság ugyanis elhatározta, hogy társadalmi utón való gyűjtéssel segítségére lesz egy sárosmegyei község- lakóinak rommá lett hajlékuk felépítésében. Az átirat egyes részei következőkép hangzanak : Kedves Barátaink és Atyánk!iái! Köztudomású dolgot Írunk és mégis írjuk. Köztudomású és ismert az a pusztulás, amelynek hazánk északi vármegyéi, községek és egyesek ki voltak téve a téli hadjárat kegyetlen súlyai, a vad, mindent szenvedéllyel pusztító ellenség fegyvere alatt. Községek és egyesek évtizedek építő munkájának eredményét veszítették el, mig dicső hadseregünk, hű szövetségesünk féket tudott vetni és ki tudta űzni a Kárpátok bércei közül az ellenséget. Ha volt valaha, úgy most van itt az az idő, melyben minden érző kebelnek lel kell dobognia attól a gondolattól, hogy hazánknak ezt az elpusztult részét újjáépítsük. Es ez a szent kötelesség reánk, azokra vár, kik csak a dicső hadseregünk által íoglyul ejtettekrö 1 ismertük és láttuk az ellenséget, kik nem szenvedtük közvetlenül személyünkben, anyagi javainkban annak zsarnoki nyomását, sarcolását. Ez a gondolat vezette Debrecen-közönségét, midőn felbuzdulva mozgalmat inditott az iránt, hogy egy ellenségtől elpusztított felsővidéki községet felépítsen. E falu Debrecenfalva nevet fogja viselni s késő maradékoknak hirdetni fogja, hogy a világháború nemzedéke méltó akar lenni a nagy időkhöz, nagy eseményekhez, melyek átzugtak fölötte. Megtesszük, meg kell tennünk mindent, be kell bizonyítanunk ellenségeinknek, hogy az egy ezredév óta itt lakó annyi harcos küzdelmet kiállott nemzet életképes és ujjat alkotni is tud ott, ahol az ellenség annyi szenvedéllyel pusztított. 1915. julius 25. És mi bízunk Bennetek is, kikhez megkereső szavunkat intézzük. Bízunk, hogy nem lesz Szent István koronájának szép birodalmában egy ellenségtől nem érintett törvényhatóság sem, mely meg ne hozná áldozatát az elpusztult községek újjáépítésére. * Ung vármegye törvényhatósága aligha lesz abban a helyzetben, hogy felépittessen egy községet, hiszen ez a vármegye is szenvedett az ellenség dulásától Rajtunk kell segíteni s a mint dr. Csűrös Ferenc, Debrecen város tanácsosa, aki a mozgalom megindítója, tervezi, llzsokol beveszik az építendő községek közé. C7UD ÍÜQ7 HAMITTELMAN „ == bhhY LfciM, AGATÄ KRÉMJÉT használja. VÁROSI ÜGYEK. A rendőrség fejbsztésére szolgáló 3-ik millió koronát a napokban utalta ki a belügyminiszter. Ebből a millióból Ungvár városa 6000 K részesedést nyer, s igy a rendőrség fejlesztése most már nagyobb anyagi erővel tényleg kezdetét veheti. HÍREK. Tájékoztató. a Társaskör /Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este 6—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. a Képkönyvtár szünetel. A magyarországi munkások rokkant- és k yug dij-egyletébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. Az életuton. . . Szomorúan mentem az életuton . . . Szomorúan és nyugodtan, — hisz utamat nemcsak magam járom. Utamat milliók és milliárdok járják . . . S hogy az élet nem mosolyog rám! ... én mosolgom az életen, a sok utazón, kik járják az élet göröngyeit. Mosolygom ; mert az ember színész. A teremtés koronája megverte önmagát, mikor álarcot vett magára . . . Ma! . . . ma egy ember sem az, minek mutatja magát. .. Előhozok, emlékezetemből, egy esetet; egy a milliárd közül . . . Találkoztam egy leánnyal; a társaságban nevetett, ha- hotázott . .. szinte megirigyeltem jókedvét — s este mikor hazakisértem, ily szavakkal fordult hozzám: — Én nagyon boldogtalan vagyok. Néztem rá, néztem — s újra, de újra tapasztaltam, hogy mi két életet élünk, egy külsőt a világnak, — s egy belsőt önmagunknak. Vonal. — Kitüntetés. A király Neviczky Szilárd tart. honvéd főhadnagynak az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékit- ménnyel adományozta. Neviczky főhadnagyot, aki most súlyos sebesülten a helybeli csapatkórházban fekszik, a háborúban már harmadszor tüntették ki. A kitüntetett vitéz főhadnagy Neviczky Konstantin radvánci esperes-lelkész fia. — Stoppel Ödön, a 66. gyalogezred hadnagya, Stoppel Adolf butorgyárigazgató fia, aki az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért az ezüst vitézségi érmet kapta, újabban mint századparancsnok, eredményes tevékenységéért a signum laudisszal tüntettetett ki. — Jubileum. Perecsenyből Írják lapunknak: A perecsenyi járás közönsége f. hó 17-én élénk ovációban részesítette Kovássy Elemér főszolgabírót 25 éves tisztviselői működésének évfordulója alkalmából. Fenczik Endre drugetházai esp.- leíkész, Rohn Szeverin perecsenyi gyárigazgató, Petreczky János körjegyző és Szuchy László drugetházai tanító lendületes szavakkal méltatták az ünnepeltnek a járás fejlesztése körül szerzett érdemeit, mire a főszolgabíró megható szavakkal köszönte meg a járás teljes számban egybegyült intelligenciája szeretetének és ragaszkodásának őszinte megnyilatkozását. A szolgabirói hivatalban lefolyt ünnepélyt a perecsenyi Takács-féle vendéglőben ebéd követte. A járás körjegyzői kara, hogy főszolgabirájának jubileuma alkalmából maradandó emléket állítson, a háborúban megvakult katonák részére gyűjtést rendezett, mely gyűjtési alig néhány nap alatt ezer koronát eredményezett. A befolyandó összeg évi kamatját Kovássy Elemér főszolgabiró évenkint karácsony napján egy, a járásban lakó és a háborúban szeme világát vesztett harcosnak fogja kiadni. — Eljegyzés. Wirtschafter Ferenc alsóhun- kóci anyakönyvvezetö körjegyzői Írnok f. hó 21-én eljegyezte Grünbeiger Piroskát KatlanosróL (Minden külön értesítés helyett.) — Az Ungvári Dalárda közgyűlése. Folyó hó 19-én délután tartotta az Ungvári Dalárda évi közgyűlését Berzeviczy István elnöklete alatt. Az elnök meleg szavakkal parentálta el Sándor Szilvesztert, a Dalárda volt tehetséges karnagyát, 2 (30. szám.)
