Ung, 1915. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1915-07-25 / 30. szám
53. évfolyam. üugvíír, 1915. Julius 25. 30. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre .........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával egy fitt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f.- Nyilttór soronként 60 fillér. = HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- ■ den csütörtökön. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■ KIADÓHIVATALI TBLEFONSZÄM 11. '■ Az ungi háborús emlékekről. A nagy megpróbáltatások után ma már bizonyos büszkeséggel látjuk, hogy minden határ- mentiségünk mellett is az ország közérdeklődésének fókuszába kerültünk. Azok a lezajlott véres dicsőségű harcok, amelyek feltúrták a Kárpátok szikla-talaját és ezernyi kősirt produkáltak, ma már elvonultak tőlünk. Nyomuk azonban itt maradt, nekünk maradt mint egy borzalmas színjátéknak hátrahagyott dekorációi. És ezek a dekorációk, a háború borzalmainak ezek a hátrahagyott emlékei kiváncsi szemek, tudományszomjas elmék tanulmányozásának tárgyai lettek. Ezek a hátrahagyott emlékek örök emlékei kívánnának maradni ennek a borzalmas világháborúnak, de az időnek és az embereknek átalakító ereje, úgy hisszük, nemsokára a háború után, örökre el fogja tüntetni valamennyit. Emlékeket, bármilyen borzalmas dolgok fűződjenek is hozzá, meg szokás őrizni. Ha nem a kegyelet, hát a történelem számára. És ennél a pontnál vetődik fel önkéntelenül is az a kérdés : Mi lesz a mi háborús emlékeinkkel ? Be fogja temetni mesterien kiépített lövészárkainkat a lejtőkön lerohanó vizáradat iszapja ? Lerombolt falvainkat újjá fogják teremteni jótékony kezek ? A háborús szükség okozta rombolásainkat és alkotásainkat el fogja tüntetni nyomtalanul a pedáns közigazgatás ? Mi marad akkor — nem nekünk — hanem a születendő fiainknak ebből a világborzalomból ? Csak a holt betű ? Csak a száraz események akadémikus leírása ? Ugy-e csupa kérdőjel az egész ! Csupa kérdőjel, amelyre feleletet szeretnénk hallani. És ekkor fordul tekintetünk agilis alispánunk feléj kinek eddig is tapasztalt körültekintő és ambiciózus munkássága áldás volt a háború nehézségei és viszontagságai között; felé fordul tekintetünk és kérjük, hogy mentse meg számunkra, meg a gyermekeink számára, szóval mentse meg a jövőnek ungi háborús emlékeinket ! Nem azok stabilizálására gondolunk, hiszen az úgy is lehetetlen, mert a lövészárkok, fedezékek, tüzérségi állások, a mesterien felégetett és összelövöldözött falvak, templomok, házak, lerombolt és felrobbantott viaduktok, vagy azoknak ujjonnan készült, bámulatosan ügyes favázuk, a jövö generáció részére úgy sem tarthatók fenn. Egyetlen vágyunk volna az, ha tevékeny alispánunk pénzt és fáradságot nem ismerve, lény képekben örökittetné meg valamennyit, de most, de addig, amig mind ezek nem szenvedtek átalakulást, mig kezdetleges eredetiségükben vannak ! m Vármegyei múzeumunknak büszkesége lenne ez a gyűjtemény. De nemcsak múzeumunknak, hanem az egész vármegyének, sőt az egész országnak, a történelemtudománynak épp úgy, mint a történelmi tárgyú szépirodalomnak. Nem mondunk tehát nagyot, ha azt állítjuk, hogy ezeknek az ungi háborús emlékeknek fényképekben való megörökítése, összegyűjtése és a vármegyei múzeumban való elhelyezése okvetlenül szükséges. Egyben pedig nem kérünk sokat, ha azt kérjük, hogy érdemes alispánunk ezt az eszmét magáévá tenni, és azt megvalósítani méltóztassék. Az utókor hálája fogja kisérni érte őt és mindnyájunkat, ha ezt a köztünk élő történelmet örök időkre megörökitjük.-rp Háborús világ. A tizenegyes honvédek dicsérete. A most folyó nagy küzdelmekben a munkácsi 11-es honvédek hősies magatartása a legfelsőbb Hadúrnál is elismerésre talált. Erről az elismerésről most értesítette Molnár Viktor felsőmagyarországi kormánybiztos a beregi alispánt a következő leiratban : Megfelelő széleskörű közhirrététel végett ér- tesitem az alispán urat, hogy,a hadseregfőparancsnokság rendelete szerint Ő császári és apostoli királyi felsége a m. kir. 10., 11. és 16. honvéd- gyalogezredeknek a május havi támadó előnyomulás alkalmával felmutatott kiváló fegyvertényeit legfelsőbb megelégedéssel tudomásul venni kegyeskedett. A mezőgazdasági gépészek és fűtők szabadságolása. A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a katonai szolgálatot teljesítő hivatásos mezőgazda- sági gépészek és fűtők szabadságoltassanak. A szabadságidőtartam szeptember 15-ig szól. A szabadságolt legénységnek a szabadság tartama alatt katonai illetményre nincs igénye. A 43—50 évesek sorozása. A honvédelmi miniszter a napokban küldte le a vármegye alispánjának a 43—50 éves népfölkelésre kötelezettek összeírása, bemutatása é,s behívására vonatkozó rendeletét és hirdetményeket. A hirdetés szerint tartoznak mindazok az Üng vármegye területén tartózkodó népfölkelésre kötelezettek (tehát nemcsak a magyar, hanem az osztrák állampolgárok és bosznia-hercegovinaiilletőségűek is, tekintet nélkül arra, hogy annak idején katonai szolgálatot teljesitettek-e vagy sem), akik az 1865. évi január 1. és az 1872. évi'december 31-ike között születtek, továbbá azok az 1873. és ennél fiatalabb születésű évfolyamokba tartozó egyének, akik 19. életévük betöltése előtt a közös hadseregbe (haditengerészetbe) önként beléptek és akiket a csendőrségnél eltöltött legalább négy évi szolgálatuk folytán a népfölkelés kötelékéből 42. életévük betöltése előtt elbocsátottak, végül azok a többi évfolyamba tartozó népfölkelésre kötelezettek, akiknek a tavaly szeptember li-én, október 17-én az idei január hó 23-án kelt hirdetések értelmében összeírásra jelentkezniük és a népföl- kelői bemutató szemlén megjelenniük kellett volna, de e kötelezettségüknek nem tettek eleget. Mindazok a népfölkelésre kötelezettek, akiket ekként összeírtak, kötelesek az idei augusztus 23-tól október 7-ig. terjedő időben szemlére jelentkezni, ahol alkalmasságukhoz képest osztályozni fogják őket. A szemlére való idézés behivási paranccsal történik. Aki ilyen parancsot szeptember 19-ig nem kapna, az tartozik a lakóhelye szerint illetékes bemutató szemlebizottságnál Valamely szemlenapon behivási parancs nélkül is jelentkezni. Az alkalmasoknak osztályozott népfölkelésre kötelezetteket bevonulásuk idejéről külön hirdetmény utján fogják értesíteni. Aki a behivási parancsnak nem tesz eleget, azt karhatalommal vezetik elő és két évig terjedhető börtönnel büntetik. Fogolytáborok Magyarországon. Néhány hónappal ezelőtt röviden ismertettük a somorjai fogolytábort, ahol az orosz hadseregnek 10000 fegyverétől megfosztott harcosa van elhelyezve. Mikor e közleményt kiadtuk, abban a feltevésben voltunk, hogy ennél nagyobb tömegeknek egy helyütt való kezelése már szinte lehetetlen, s ime, most már erősen készül az ostffyasszonyfai (Vas m.) új fogolytábor, ahol 45000-en lesznek, akik az orosz hadsereg kötelékébe tartozva sóvárogják a bókét, hogy visszanyerhessék szabadságukat. Az ostffyasszonyfai fogolytábor a hygienia legmodernebb berendezkedése szerint épül. Lesz ott vizvezeték, csatornázás, villanyvilágitás, épite- tenek ott fürdőket, különféle kórházakat, pihenőhelyeket, vágóhidakat, élelmezési raktárhelyiségeket, s e munkálatok közben egyre-másra készítik a tábori vasútvonalakat, melyeken az építési anyagot szállítják. A,foglyok eme uj városának építését pedig Arky Ákos alezredes, helyi közéletünknek is kimagasló tagja vezeti, aki e tekintetbeni hozzáértésének és tudásának jelét a somorjai fogolytábornál is már bemutatta, mint őrzászlóaljparancsnok és az ottani táborparancsnok helyettese. Múlt hó 16-án történt Árky Ákos alezredesnek az ostffyasszonyfai táborhoz táborparancsnok- helyettesi minőségben való áthelyezése, amelyről a „somorjai őrzászlóalj tisztikara által szerkesztett „Orzászlóalj“ cimü emléklap a következőleg emlékezik meg: Junius 16-án vettük az értesülést,, hogy,szeretve tisztelt zászlóaljparancsnokunk, Árky Ákos alezredes eltávozik körünkből. Fájdalmasan esett megválnunk tőle, mert nemcsak kiváló, derék parancsnokot, erélyes és határozott följebbvalót, humánus elöljárót vesztettünk el benne, hanem zászlóaljunknak igazi atyját, aki az alája rendelt tisztikarnak minden egyes tagjára s a legénység valamennyi emberére úgy viselt gondot, hogy valósággal egy nagy családként élt az egész zászlóalj, amelynek minden érdekét szívón hordozta Árgus-szemű parancsnokunk, akinek figyelme kiterjedt mindenre s aki sokoldalú tevékenysége, nagy mértékű elfoglaltsága, fáradhatatlanul buzgó, odaadó, önfeláldozó munkássága közben mindig talált időt arra, hogy a legkisebb ember kérését is meghallgassa s ha méltányosnak látta, lelt rá utat és módot, hogy az illetőnek a kívánsága teljesedésbe mehessen, ü szervezte zászlóaljunkat és ő fejlesztette fokozatosan tovább és tovább; ő emelte arra a fokra, hogy ma már nemcsak az őrszolgálatot tudja ellátni szinte kifogástalanúl, példásan, hanem ha a szükség úgy hozza magával, magasabb kivánalmaknak is meg bir felelni. Ilyen előzmények után nem lehet csudálni, ha három negyedévi együttműködésünk alatt annyira összeforrottunk vele, hogy a legmélyebb megdöbbenéssel érintett bennünket az a hir, hogy a mi kedves parancsnokunk, akihez oly hűségesen ragaszkodunk és akitől annyit tanultunk, el hagy bennünket. De hiába panaszkodnánk! Ez a katona sorsa, bármily magas állásban legyen is: jön a parancs, mennie kell. Nincs idő fontolgatásra, nincs mód habozásra: engedelmeskedni kötelesség. Ilyen fölfogásnak hódolva, foglalja el új állását szeretettel övezett alezredesünk, akinek érdemeit a következőképen ismerte el Halba érth Rudolf ezredes a junius 17-i állomásparancsban: „Árky Ákos alezredes úrnak, ki mint táborparancsnok helyettes Ostffyasszonyfára eltávozik, fáradhatatlan kötelességtudásáórt mint őrzászló- aljparancsnoknak és mint táborparancsnok helyettesnek sikerdús tevékenységéért Somorján a legmagasabb szolgálat nevében köszönetemet nyilvánítom.“ Ezzel elintéződött az ügy hivatalos része. Társadalmi téren, bajtársi körben a junius 17-i vacsora keretében búcsúztunk el szívünkhöz nőtt alezredesünktől, akihez a tisztikar nevében Bodó százados intézett rövid és katonás, de az érzés melegétől áthatott beszédet, amelyben egy pár nagy vonással vázolta azokat az elévülhetetlen érdemeket, amelyeket parancsnokunk háromnegyed évi sikerben dús működésével, megfeszített erővel, mégis lankadatlan eróllyel folytatott munkálkodásával szerzett Miután zászlóaljunkat a búcsúzó alezredes szíves jóindulatába ajánlotta, sok jó kívánsággal fejezte be beszédét, amelyet többszöri helyeslés szakított félbe s egyhangú, lelkes éljenzés kisórt. Utána Árky alezredes szólott. Megemlékezett a lefolyt kilenc hónap néhány kiemelkedő pillanatáról, férfias nyíltsággal megmondta véleményét a jelentős mozzanatokról s miután a vele rokonszenvező tisztikar jó emlékezetébe ajánlotta magát, mindenkivel koccintott és kedélyes beszélgetés, kellemes időtöltés után meleg kézszoritással vett búcsút a jelenvoltaktól. Másnap még ott volt a reggelin mindenki, hogy utolsó Isten hozzádot mondjon a távozó alezredesnek, aki ezután az időközben előállott autón robogott el Somorjáról, háromnegyedévi alkotó munkássága színhelyéről. Isten vezérelje új állomáshelyén is, az Isten áldja meg minden lépését! Kodak-gép, 525 íryjíri képviselete B0R0SS-n«41. Lapunk mai száma 4 oldal.
