Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1915-03-07 / 10. szám

53. évfolyam. ITngvár, 1915. március 7. 10. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. n Negyedévre . . 2 K. Félévre .........1 K. | Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos I. apjával egy fitt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. =----= Nyilttér soronként 60 fillér. = HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ­....■' den csütörtökön. ■ -----­TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. • KIADÓHÍV AT ALI TBLEFONSZÁM 11.-----------­Három miniszter Ungvárott. A háborús eseményeknek köszönhető, hogy Ungvár városát az utóbbi hónapokban a trón­örökös, előzőleg a miniszterelnök a földmivelés- tigyi miniszterrel együtt meglátogatta. Mindegyik látogatásnak megvolt a maga súlya és eredménye. A magas vendégek száma növekedett, minthogy f. hó 4-ón lovag Krobatin Sándor hadügyminisz­ter, Sándor János belügy- ós Hazai Samu hon­védelmi miniszter jártak Ungváron. A miniszterek látogatása a megfigyelő-állo­másoknak szólt ugyan, azonban az a kedves be­nyomás, amelyet városunkban szereztek, minden esetre irányitója lesz egy-egy kérésünk teljesíté­sének. Remélhetjük, hogy városunk az előkelő látogatókban pártfogókra tesz szert A miniszterek látogatásáról ezeket jelenti tudósítónk. * A felvidéken létesített megfigyelő állomások már nagyrészt elkészültek és működésben vannak. Ezekbe kerül a harctérről érkező minden sebesült ós beteg. Ott figyelik meg, hogy nem szenved-e valami fertőző betegségben A fertőző betegség­ben szenvedők ott maradnak kórházi ellátásban, azokat pedig, akik fertőző betegségtől mentesek, az ország belsejébe továbbítják. A megfigyelő-állomásokat a hadügy-, belügy- és honvédelmi miniszterek sorra látogatják. F. hó 3-án Kassán voltak, onnan jöttek Ungvárra, majd Munkácsra utaztak. Minthogy a miniszterek be­hatóan meg akarják vizsgálni a megfigyelő állo­mások fontos intézményét, azért szakértőikkel utaznak. A három miniszter csütörtökön reggel fél hét órakor külön vonaton érkezett Ungvárra. Hiva­talos fogadtatás nem volt, egyedül Berzeviczy István rendőrkapitány várta a vendégeket. A miniszterekkel jöttek: Molnár Viktor kormány- biztos, dr. Hajós Béla és dr. Farkas miniszteri tanácsosok, közegészségügyi főfelügyelők. Vendégeink a Korona-kávéházba jöttek regge­lizni. Tiszteletükre megjelentek: gróf Sztáray Gábor főispán, Lőrinezy Jenő alispán és Banóczy Béla várra, főjegyző. A reggelizés alatt a kávéház falán elhelyezett csataképek magukra vonták a vendégek figyelmét. Nagy elismeréssel vették tudomásul, hogy azok Íjjász Gyula ungvári festő­művész alkotásai. A reggelizés után a barakkokat tekintették meg a miniszterek. Ott gróf Sztáray Gábor főis­pán, miniszteri biztos kalauzolta a magas vendé­geket ós mindenről nyújtott felvilágosítást. A miniszterek élénk érdeklődéssel hallgatták a fő­ispán magyarázó szavait, majd teljes megelége­désüknek ós elismerésüknek adtak kifejezést a főispán előtt a látott és hallott dolgok fölött. Főispánunk, mint miniszteri biztos, a meg figyelő-állomások munkájában nagyon tevékeny részt vesz, így a miniszterek elismerő szava méltó jutalma volt fáradozázainak. A barakkok szemléje után reggeli 9 órakor a városi közkórházat látogatták meg a magas vendégek ugyancsak a főispán kíséretében, ahol dr. Novak Endre közkórházi igazgató-főorvos kalauzolása mellett nemcsak megtekintették az uj sebészeti és belgyógyászati pavillont, valamint az ideiglenesen katonai tartalék-kórháznak berende­zett uj elmeosztály helyiségeit, hanem mindenre kiterjedő figyelemmel s a betegekhez közvetlenül intézett kérdések utján érdeklődtek a kórházi gondozás, élelmezés stbbi milyenségéről, legna­gyobb megelégedéssel vevén tudomásul, hogy a mintegy 600 főnyi beteglétszám példás gondozás­ban, s ízletes, kielégítő élelmezésben részesül. Megtekintették a miniszterek a műtőt, a Röntgen osztályt, valamint a modern gépekkel felszerelt mosókonyhát is, s úgy a felszerelések tökéletessége, mint a tapasztalt rend és tisztaság, nemkülönben az uj épületek és azok berendezése kellemes megelégedéssel találkozott, sőt Krobatin hadügyminiszter kijelentette, hogy nem remélt ily szépen berendezett közkórházat Ungváron láthatni, s végül melegen gratulált dr. Novak Endre igazgatónak, aki lankadatlan buzgalommal munkálkodott azon, hogy az uj osztályok létesít­hetők legyenek. Sándor János belügylniniszter szintén a leg­nagyobb megelégedéssel látta, . hogy a kórház fejlesztésére adott államsfegélyek csakugyan jó helyre kerültek. A kórházi szemle befejeztével a miniszterek felkeresték a katonai csapatkórházat, innét pedig autókon az ország határáig mentek, majd este visszatértek Ungvárra. Vacsora után külön vo­naton elutaztak Munkácsra. Háborús világ. A rögtönitélö eljárás kiterjesztése. A hadrakelt sereg legfőbb parancsnoka a rögtönitélő eljárást Ungvár város területére biró hatállyal kiterjesztette azokra, akik előleges egyet­értés nélkül valamely hadicikkelyre esküvel kö­telezett szökevénynek utbaigazitás, álöltözet-nyuj- tás, elrejtés, maguknál való szállásadás által vagy bármi más módon segédkezet nyújtanak ós ezáltal menekülését elősegítik, vagy a szökevény nyomo­zását ós elfogatását megnehezítik. A bűnöst agyonlövik. Orosz fogságban. Kárász András szobránci szücsmester Szi­bériából levelet irt, mely azért is érdekes, hogy az egész magyarul van írva s a cenzúrán mégis keresztül bocsátották. Kelt levelem Derevnia Szuraefka, Szibéria, (Tobolszk kormányzóság) 1915. január hó 19-én. Tudatlak, kedves feleségem, ezen pár sorom­mal, hogy én bála Istennek még élek, csak fogoly vagyok Oroszországban. Ne ijedj meg, hogy itt vagyok, mert mi itt szabadon járunk kint a falu­ban. Be vagyunk osztva a falusi gazdákhoz. A gazdák kapnak érettünk pénzt azért, hogy kosztot adnak nekünk. Dolgozni nem muszáj, csak akkor dolgozunk, ha nincs nagyon hideg, mert itt Szi­bériában az a bajunk, hogy nagy a hideg. Enni van mit, nem éhezünk; az igaz, hogy nem olyan a koszt mint nálunk, de a kenyér szép. Egy tál­ból eszünk a gazdával, tizen-tizenketten eszünk egy tálból Az ünnepeket (gk. karácsony) már itt töltöttem, sokat gondoltam, hogy milyen kará­csonyotok van nektek otthon? Biztosan azt hit­ted, hogy én már odafenn az Égben ünnepelek. Nem édes fiam! még élek, de innen nem igen lehet irni a messzeségből, hisz egy álló hónapig jöttünk ide vonaton. Talán megsegit a jó Isten és haza kerülök még. A békéről ón itt nem tudok semmit, ti ott többet tudtok. Csak annyit irok, hogy velünk itt jól bánnak, orosz katonaság nincs velünk, arra járunk a faluban amerre tetszik. Szücsmunkát nem dolgozom, mert itt a faluban nincs szűcs. A levegő itt nagyon hűvös, beteg voltam, amig ezt a hideget meg nem szoktam; de most már egészséges vagyok. Ma itt nagy ünnep van, orosz vizkereszt, nagy parádéval ünnepelnek az oroszok. Tisztelem Jencsik és Gyegyina komát, mondmeg nekik, hogy fogok ón még velük nem sokára preferáncot játszani. Többet nem irok mostan. Isten veled! Csókol az orosz fogságból fér­jed: Kárász András K. u. k. Nr. 66. Reg. Csermák Mihály ezredes kitüntetése. A hivatalos lap egyik utóbbi száma közölte, hogy a király az ellenség előtt elesett Csermák Mihály ezredesnek, a 22. honvédgyalogezred pa­rancsnokának a 3. oszt. vaskorona-rendet díjmen­tesen adományozta. A jan. 1-ón elesett hős dicső emlékének szól a kitüntetés, melynek közlésével csaknem egy­idejűleg jelent meg a Budapesti Hírlap-ban az alábbi érdekes cikk egy főhadnagy tollából. Csermák ezredes. Már halott. Bizonyosan meg is előztek már, el- parentálták előttem. De övének kell lenni az én Panteo­nomban a díszhelynek. Marosszék, Udvarhelyszék és Gyergyóság fiai, nincs már többé előttetek az ezredes ur Galicia véres síkjain. Uzsok hólepett meredekjein. Nem mondja többé: Annak a magaslatnak a mienknek kell lennie. Pedig emlékezzetek, hogyan hagyta el az a kell szócska az ajakát. Mintha ezzel az egyetlen szóval végigsöpörte volna az oroszoktól megszállott gerincek taraját. Nektek már csak éppen menni kellett, mert ez a kell minden poklokat ledöntő erőt adott fáradt izmai­toknak. Biztosan célzott a szem, gyorsabban, fürgébben rohant előre a láb és accéllá idegzetté a kart ez a szó. Csermák ezredesnek ez egyetlen szava: kell. És ez szerzett nektek is soha el nem múló dicsőséget. Emlékezzünk reá kegyelettel véreim, székelyek. A mozgósítás vihara sodorta az élünkre. „Uraim — mondotta beköszöntésképpen az ezre­dének -— én a kötelesség embere vagyok és hiszem, hogy az elkövetkező idők mindnyájunkban egyformán meg fogják szólaltatni a kötelességnek fokozott teljesít­ményeinkhez méltó szavát. A harc mezején fogunk egy­mással csak megismerkedhetni, a nagy játék mutat meg minket egymásnak, s az ellenség előtt fogjuk megtudni: ki mennyit ér. És ti, urak engem nem fogtok látni sá­padtan 1“ Nem tudom, teljesen hűen adtam e vissza szavait? Lehet, hogy másképpen fejezte ki magát. De Csermák Mihály ezredes nem beszélhetett más értelemben . . . Nem is beszélt. Azóta is csak tettekben mondta el a mondanivalóit. Bolsovcénál a lába előtt fúródott a földbe a grá­nát és meg se rezzent a keze, amellyel a látócsövét a szeméhez szorította. Podvisokvic . . . Géppuska-tüzben áll a födözék mellvédjén. Ismét egy magaslatot kellett birtokba venni. Harmadizben indította meg a támadást és jöttek vissza a székely legények véres homlokkal, fogcsikorgatva és a dandárparancsnok föltette a kérdést: Ki akarja negyed­szer önként vezetni a rohamot? — Majd magam megyek, -- mondta egyszerűen Csermák. — Tudta, hogy itt már hasztalan a szó, csak a példa lelkesít. A dandárnok megölelte. Rád még szükség lesz máskor is. Majd a fiatalok. És a fiatalok mentek és estére három század már a magaslat orosz állásaiban uralkodott a csatatéren. Most csak föl kell sorolni azokat a helyeket, ahol székely huszonkettősök vére folyt. Ő ott volt minde­nütt velük. Malomrét, Fenyvesvölgy, Uzsok, Sianki, Ostry Borv- nia, Svmonka, Zalokiec és Podbur ... Itt ismerkedhet­tek meg az oroszok Csermák ezredes vasakaratával és könyörtelen energiájával. Mindennap egy ütközet, min­den este egy roham és minden éjjel riadt futás az oro­szok részéről. Az az egy-két éjjeli támadás, ami [közbe­esett, éppen csak egy kis változatosságot akart a do­logba vinni, nehogy az ellenség éjszaka egészen nyu­godtan forduljon a másik oldalára. Podburnál öt éjszaka a havas, nedves, hegytetőn hált Csermák ezredes és két nap múltán tüdőgyula- dásba esett. Röstellem, — mondta — hogy a harctérről bete­gen megyek el. De mennie kellett. Azért távollétében sem vallott szégyent az ezred, de amikor a második uzsoki betörésnél egy este friss egészségben újra közénk toppant, szájról-szájra futott a szó: Itt van Csermák, holnap támadunk. Támadtunk is a hajasdi hegyre, melynek meredek lejtőjén nyakig beásott oroszok puskái és géppuskái me­redtek felénk. Az elővéd 1800 lépésnél bevezeti a har­cot és nyomban tüzérségi támogatást kap, mert az el­lenség födözékei szemmelláthatóan minden puskatüzzel dacoltak. Csermák nem ér rá várni. A puffogtatás — mondja — itt cél nélkül való. Minden lövés: tölténypazarlás. Előre kell vinni a tüzet. O maga előre ment Hajasd főutcáján és az utca közepén állva figyelte az ellenséget, hogyan fog reagálni a mi előtörésünkre. Az első századot irgalmatlan géppuskatüz fogadta. Szerencsére többnyire hosszú lövések és az előrehala­dásnál úgy éreztük, mintha a fejünk fölött gyilkos hegyű acélorsók szőnének láthatatlan hálót — halálból. Csermák az utca közepén még mindig mozdulatla­nul áll. Segédtisztje és parancsőrtisztje csak a házak mögött gyönyörködtek a színjátékban és remegtek a parancsnok életéért. — Mondtuk neki — panaszkodnak — hogy ne tegye ki magát ennyire a tűznek, de ő az ilyen figyel­meztetéseket meg sem akarja hallgatni. Bealkonyodott. A honvédek hiuz módjára lépésenkint kúsznak föl a sziklá­kon, a második zászlóalj hirtelen megkerüli az állást és vérfagyasztó rajtá-ba tör ki — az oroszok háta mögött. Eredmény 170 fogoly, két géppuska. Az ellenség hat halottat hagyott hátra, de hogy abbói a részéből, amely menekülni tudott, hány maradt sértetlen, nem lehet tudni. Lapunk mai száma 4 oldal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom