Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-01-31 / 5. szám
1915. január 31. U N G (5. szám) 3 meinket a könny, és kegyetlenséggel vádoljuk a végzetet. És most mondjuk el a szomorú esetet, dr. Reinné gyászesetét. Dr. Reinnónak súlyos szívbaja és olyan betegsége volt, amelyet az operáció ideig-óráig elodáz, de azt feltartóztatni már nem tudta. Amig férje Ungváron működött, ez a két betegség nem lepte meg őt olyan erővel, hogy a végső perc bekövetkeztére lehetett volna következtetni, sőt a jószívű, sok jótékonyságot cselekedő nő, aki vallásfelekezete érdekében egy jótékony egylet élén is állott, férjével a haza védelmében megsebesült katonák gondos ápolását is teljesítette és nemes jószivót ezzel is elárulta. Mikor aztán férje eltávozott, mindkét betegség teljes erővel sújtott a bánatos hitestársra és kezelő orvosa, dr. Kemény hiába áldozott fel éjét és nappalt a beteg mellett, már nem tudta a beteget az életnek megtartani és szakértelme felismerve a közeledő végveszélyt, jó előre rá akarta bírni betegét, hogy menjen Budapestre valamelyik szanatóriumba. Dr. Reinné azonban hallani se akart most férje távollétóben erről és várt, szenvedett, de imádott gyermekei körében volt. Végre mikor baja nagyon súlyossá vált, e hó 23 án dr. Kemény orvos és nagyobbik fia kíséretében a fővárosba akart menni, — Az ungvári állomáson a vasúti kocsiba segítették, itt a vonat azonban az állomáson d. u. V*5 órától hajnali 5 óráig állt, — ilyen nagy volt a késés — a gyenge nőt ez is lesújtotta, elgyötörte és mikor Nyíregyházára érkeztek, a fiatal, a gazdag nő már nem volt az élők sorában, meghalt a vasúton. Hűlt tetemét hétfőn délután kisértük a vasúttól az izraelita sirkertig, ahol a végszertartás e hó 26 án délután egy órakor történt meg. A katonaság, a jó ismerősök koszorút helyeztek a koporsóra és az itt lévő katona-törzsorvos, a férj kollegája a végtisztességen számos előkelőséggel volt jelen. Dr. Rein Arthurné lengyel származású, nagyon jószivü nő volt és halálát megsiratta mindenki. Legyen csendes nyugalma ennek a jó hitvesnek, a szerető anyának, a jószivü nőnek! A. F. VÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. A képviselőtestület február hó 9-én rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozatból kiemeljük a következőket: Elnöki előterjesztés. — Ungvár város vadászati jogának bérbeadása tárgyában kiadott alispáni rendelkezés kihirdetése és a hegyközség erre vonatkozó kérvények tárgyalása. — Az ásvány és szikvizek megadóztatásáról alkotott városi szabályrendeletre vonatkozó m. kir. belügyminiszteri leirat kihirdetése. — Dr. Ország Jakab városi ügyvezető orvos nyugdíjaztatása iránt beadott kérvényének tárgyalása. — Az Ungvári Kereskedelmi Csarnok elnökségének kérvénye 100 korona évi segély iránt. — A kövezetvám törlesztésére szükséges ellátmány engedélyezése iránt tanácsi előterjesztés. — Lang Mór helypénzbérlő és Palkovics Áron kövezetvám bérlő kérvénye bérösszeg leszállítás iránt. — Schult/, Kelemen kérvénye Okolicsny János elhalt városi ital- és husfogyasztási adókezelőségi ellenőr temetési költségeinek kiutalása iránt. — Dub Sándor kérvénye nyugdijáuak megállapítása tárgyában. Kinevezés. A nyugdíjazás folytán megüresedett vágóhídi felügyelői állásra a polgármester Fekéshazy Sándor oki. husvizsgálót nevezte ki. Kö/ségi közmunka kivetési lajstrom. A város adóhivatala közhírré teszi, hogy az 1914. évi községi közmunka kivetési lajstromát a helybeli kir. pénzügyigazgatóság felülvizsgálta, érvényesítette és azt a városi adóhivatalnál 8 napi közszemlére kitették, február 3-ig a hivatalos órák alatt mindenki megtekintheti. HÍREK. Tájékoztató. Febr. 9. Városi közgyűlés d. u. 3 órakor. a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este 6—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e. 11 —12 óráig. A Népkönyvtár szünetel. A magyarországi munkások rokkant- és ryugdij-egylétébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. Gondolatok. Irta Ániáne, Nem „Eötvös“-gondolatok, melyeket a magaméinál jobban szerettem. Mint p. u. ez, amit végig is élek, hogy: „Nincsen élet, nincs szeretet nélkül. Szeretet az, amin a világ felépül.“ Most, háborúban pláne nincs, hogy szeretettek oda vannak és sok némelyike vissza sem tér. Most, hogy drága, nagy betegem volt, tudtam csak megérteni sok anya, hitves és nem hitves szeretők rettegését, fájdalmát, lelki vajúdását, mérhetetlen bánatát. Mint rág, dobog, remeg az a szívben! Istenem! Ha hőmérőn éjjel a higany felszökött, ha veszedelem keringett a betegágy körül, szenvedő mártírom drága élete felett, mily borzasztó nehéz és szenvedő volt a lét! Valakit, ki nékünk nélkülözhetetlen, édes és drága! Ki megosztja gondunk, gondolatunk, érzésünk, életünk; minden szenvedésünk és örömünk és mondjuk közönségesen falatunk, az bajban, veszélyben, a halál torkában! Hogy kell menteni!? Hogy kell érte imádkozni!? Hogy kell életünkkel megváltani!? Nem lehet semmit sem a szeretettel. Isten kegyelme kell, visszaadja vagy tartsa nekünk a drága életet, társat, bennünket szeretőt. Agyumoraj dördült be ungvári betegszobám ablakain, ajtain, megdöngetve sarkot, kilincset. Megingott térdem virrasztva ültő helyemen. Soha nem hallott és mégis ismert hangok! Hát mindnyájunk élete veszélyeztetve, nemcsak a lázban és kínjaiban vergődő galambomnak! Édes, egyetlen angyalomnak! Mögöttünk néhány kilométerre sok emberélet küzd véres harcban, hogy ránk ne törjön az orosz és én hallgatom rémülten a sok életet lopó szerszám rettentő zaját. Csak ő meg ne hallja a mindenkiért remegő, szenvedő, angyali jóságu anyám! Hány szív szűnik meg dobogni Uzsokon innen és túl! Fiatalon hevülő, lelkes és nagyratörő! Reményekre jogosult, jövőbe nevető!? Mennyi pirosló, viruló élet törik le hirtelen, mint a bimbó a száráról golyósüvités nyomán, hogy örökös fájdalomként éljen csupán tovább itt maradottak sajgó szívében. Szegény, drága, elhullott telkeim mind! És ti, szegény, szerencsétlen, búban elsápadt gyászolók! Folyjon össze könyünk. Dobogjon össze közös érzésben szívünk: Egy hazáért, egy szent célért szenvedünk! Bármily hű honleányok vagyunk; minden érzésnél nagyobb a gyászunk. Milyen jó volt, mennyivel jobb volt a rettegés fájdalma a még élőért, mint a holtért való imádság ! Mit kérhetünk már; lelki üdvöt, égi üdvösséget, könnyű, enyhe pihenést. Istenem! Mikor lestem szemed rámtekintő pillantását égboltozaton, ezernyi csillag fénysugárban! Mily bizalommal, erős hívessel tettem össze kis gyermekmód kezem, hő fohászra. És hittem, hogy forrón omló könyem meghat, javulást, megtérést Ígérő szavamnak hitelt adsz és visszaadod nekem betegem életét. Hogy fogom ápolni! Hogy örülni visszatérő egészségének, vidám, életteljes pillantásának! De nem adtad. Nincs többé öröm Elmentem fájdalmam színhelyéről. Embereket, boldog embereket kerestem. De eddig nem találtam. Bánatot hordó mind. Ezelőtt a módosat mondták boldognak falunk szegényei. Most egyenlők vagyunk mind. Ott ül fényes, fekete, magyar ruhájában a jó gazda, kinek gondőszitette hajaszála egyetlen sem fehérük bogárbajuszában. Kis unokája hiába cirógatja piros arcát, mosoly nem fakad rajta. Sötét gond ül homlokán, nyomott sóhaj kél leikéből. A messze terülő földek nagy része Ecsegtől Miskolcig övé, mégis a hogy szeme rajtuk elsimul — máskor oly imádattal, most búban setétlik. A rajt elterülő napcsikokon elmereng: Nem volt csak 12 köblös az édesek jussa. Százötvenre szaporította. Sokat izzadt homloka, repedt tenyere, mig tehermentessé tette. Az egyetlenért, a szeme fényéért, élete reménységéért tette. Portát kerített a leiken zöld téglás falakkal, virágos ambitussal, a melyen majdan szép ifjuasszony fog a legszebb virágként hajladozni. Ők, kettecskén, öreg anyóval a hátulsó, régi házban meghúzódnak. Most üres minden. Az „egyetlen” sebesülten és belső betegségben a miskolci kórházban. De mily nehezen jutott oda messze főidről! Mennyi lótás-futásba, nehéz útba, költségekbe került; mig kikerült sziléziai kórházból, hogy itthon harmadnapban egyszer láthassák. Sokszor nem tud legdrágább vendégeiről, hű ápolójáról: imádó feleségéről. Szalad a pulzus, fokozott a láz. Pakkolják hol meleg sóba, hol hideg lepedőkbe. Mélyen gondolkodik az orvos. Rajtuk ne múljék. De uj, gonosz fajtájú betegségek; átfagyott testek, belek. Uj tudomány, uj isteni segély kéne. Hajh, hajh, gyilkos lövészárkok, ellenségnek célpontja 1 Betippeg a csepp lány nagyapa kezén, friss túrós lepényt, muskátlit hord édesapja ölébe. Kezére, vánkosára, hajára, szemére millió csókot nyom, mialatt édesapja egyetlen, hosszas öleléssel szívéhez szorítja — és nagyapa lopva töröli könyét. Néma szeretetben elmélyedt, múló percek!! A gondos anya lemondó mosollyal elhárít minden izgalmat. Csak bízni, remélni, ápolni, áldozni a meddig lehet! És visszakocognak hazafelé a halk kórteremből. Búcsúszót e sóhajban visznek: Csak még egyszer megláthatnám szülém házát, földjét! Könnyeit haza viszi az anya. Megáztatja vele léptenyomát. Egész szerzett földjét: Minek már e mind! Ki örül neki?! Kire küzködöttl? Nagy Isten! Ne vedd el eszem, vallásos türelmem, asszonyi megadásom 1 Csendesen szív. Van egy csepp árva. Annak. A vére! A szeretettje! Hasonló könnyharmatos képét háborús időnek, hangulatnak Írhatnám. De háborúban uj irodalmi divattá vált a rövidség. Elég is ily szomorúságból ily kevés. Viszontlátáskor folytatom. — A hadsereg köréből. A király elrendelte, hogy a nyugállományba átvétessék 1915. február l-ével Geőcz Virgil, a 66. gyalogezred parancsnoka. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Gyurkovich Zsigmond ungvári járásbirósági joggyakornokot a szerencsi járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. — Kitüntetett hősök. A király megparancsolta, hogy a legfelső dicsérő elismerés tudtul adassék az ellenséggel szemben kiváló szolgálata elismeréséül Wirth János 66. gyalogezredbeli főhadnagynak. — Gurevics Lajos a 66. gyalogezred törzsőrmestere és Soltész Lajos őrmester egy ütközetben nagy személyes bátorságukkal kitüntették magukat. Sikerült nekik 92 orosz katonát és egy ezredest elfogniok. Mind a kettőjüket első osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. A hadsereg-főparancsnokság az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül a 2. oszt. ezüst vitézségi érmet adományozta Vas Gyula 11. honvédgyalogezredbeli zászlósnak és Lyach László ugyanezen ezredbeli őrmester-hadapródjelöltnek. — Uj plébános. A szatmári püspök Bart Mihály ungvári r. kath. s.-lelkészt, az áll. polgári leányiskola hitoktatóját, Szatmárcsekére plébánosnak kinevezte. Az ungvári egyház derék lelkészt vészit el a távozóban, kinek helyét egyelőre nem tölti be az egyházi hatóság. — Egy hős halála. Harasztosi Király Albert községi tanító, a 21. honvédgyalogezred zászlósa, életének huszonharmadik évében, amikor csapatját rohamra vezette, a sztudnicai ütközetben hősi halált halt. Négy hónapon keresztül negyvenhét csatában küzdött vitézül. Baj társai Viharos község temetőjében helyezték örök nyugalomra. — A belügyminiszter Ungváron. Sándor János belügyminiszter a közelebbi napokban Ung- várra érkezik a közegészségügyi intézmények megvizsgálása céljából. — Gyászhirek. Özv. Gyulai Endréné szül. Özvegyi Aranka e hó 26-án, életének 52-ik évében elhunyt. Halála általános részvétet keltett, s ez a végtisztességen, mely 28-án ment végbe, is megnyilatkozott. A kaposi-utcai temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol szülei, gyermeke és férje nyugosznak. Textovisz János 29. gyalogézredbeli honvéd népfölkelő (illetőségi helye Csap) Budapest egyik helyőrségi kórházában meghalt. Temetése f. hó 28-án ment végbe. Harajda György pöstyén-barkai tanító, Ha- rajda János szabómester fia, életének 24-ik évében e hó 29-én meghalt. — Az izr. Népkonyhában január hónapban 4562 ebédet osztottak ki. Roppant nehézségekkel kell megküzdeni, mert az élelmiszerek ára városunkban oly magasra szökött fel, mint talán hazánk egy városában sem. Ezért felkérjük városunk azon nagylelkű lakóit, kiknek némi főzelék-féle fölöslegük van (krumpli, bab, lencse, borsó), juttassanak abból a Népkonyhának is, hogy a mindinkább nagyobbodó keresletet kijtudjuk "elégíteni. Pénzbeli adományokkal támogatták a Népkonyhát .- Boros Mór 3 K, Kontilovits Emilné 6 K, Róth Henrik Jenke 10 K. Lőrinczy Jenő alispán gyűjtése 34 korona. Az adományokat ezúton is hálásan köszöni a Népkonyha Elnöksége. — Nőgyógyászati Ambulatórium. Ungvár, Kossuth-tér 10. sz. Forró-légfürdők. Villany-fény- fürdők. Rendelés 10—12-ig. — I Felejthetetlen, drága fiunk, dr. Bánó Vilmos elhunyta alkalmából ez utón fejezzük ki hálánkat és köszö- netünket mindazoknak, kik mély gyászunkban bennünket részvétükkel felkerestek. Rosenbaum József és neje. Minden kölön értesítés helyett. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy a legjobb hitves, anya, gyermek és testvér D5. REIN ARTHURNÉ H szül. TROPP VILHELMINA áldásos és jótékony életének tavaszán, 35 éves korában, boldog házasságának 16-ik évében rövid szenvedés után Nyíregyházán jobblétre szenderült. A boldogult drága földi maradványait hazaszállítva, f. hó 26-án d. u. az ungvári izr. sirkertben örök nyugalomra helyeztük. Felejthetetlen emlékét örökké őrizzük szivünkben! Dr. Rein Arthur cs. és kir. törzsorvos mint férj. Rein István, Antal és Erzsébet gyermekei. Özv. Tropp Pinkászné édes anyja. Tropp Szimon testvére.
