Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-01-17 / 3. szám
U N G 1915. január 17. 4 (3. szám) TANÜGY. Kinevezés. A földmivelésügyi m. kir. miniszter Rácz István felsőbányái r. kath tanitót az ungvári r. kath. elemi iskolához rendes tanítóvá nevezte ki. * A sárospataki ref. jogakademián a beiratások a II. félévre jan. 25-től jan. 30 ig bezárólag lesznek. E határidőn túl febr. 20-ig csak rektori engedéllyel lehet beiratkozni. Az egyes tanárok az indexeket jan. 29-én és 30 án láttamozzák Az előadások febr. 1-én kezdődnek. A félévi tandíj jótéteményes hallgatóknak 45, nem jótéteményeteknek 56 korona. Indokolt esetekben Írásbeli jelentkezéseket is elfogad a dékáni kivatal. CSARNOK. Elszabadult vadállatok. Ellenmondóan hangzik a cim, melyet jelen ismertetésem elejére irtani, mintha a vadállatok nem lennének szabadok. Valóban azonban úgy van, hogy az ember önzésből-e vagy tudomány; szomjból-e, mindegy, foglyul ejti a vadállatokat s addig puhítja, szeliditi mindenféle megengedett és meg nem engedett módon, mig azok utoljára megszöknek és elszabadulnak azon régóta és sokszor tapasztalt természeti törvény szerint, hogy a természetet nem lehet kiölni, az mindannyiszor visszatér s igy tulajdonképen az állatok nem el- hanem fel-szabadulnak a fogságból. Ezekről az állatokról óhajtok egyet mást elmondani. Nemcsak állatkertekben,’ állatseregietekben találunk az állatvilág legapróbb fajaitól kezdve a vérengző óriásokig példányokat, melyeket az ember részint tudományterjesztés, részint üzlet és kereset céljából a trópusoktól a sarkvidékig sokszor nagy áldozatok árán összegyűjt és leleményes módon fentart: hanem úri és sokszor egyszerű polgári udvarokban látunk megszelídített vadállatokat, melyek vagy a közeli erdőségek vagy vizek rengetegjéből kerültek oda ajándékképen, vagy melyekkel az ember csupa passzióból tesz szeliditő kísérleteket. Hisz az ungvári „Vadaskert“ is ilyen foglyul ejtett és félig megszeliditett vadállatok tanyája volt hajdanában és még a múlt század 70—8Ő-as éveiben is láthattunk a katonai lövőben, a várban rókát, őzet, szarvast, melyeket az őrség, a gazda és több magános tartott fogságban, mígnem azok őrizetlen pillanatban legnagyobbrészt elszabadultak vagy kellő gondozás hiányában elpusztultak. Ezek közt leggyakoribb volt a róka. A sztri- paiak szállították a" fiókokat, ami már azért is hasznos volt, mert a róka fogytával növekedett a vadállomány. Hozzám egyszer négy fiókot hoztak azzal, hogy farkasok. Egyet felneveltem, de — hogy úgy mondjam — szabadon idomítva. A rókát ugyanis nem zártam ketrecbe, hanem az udvaron lévő rőzsében maga csinált magának vackot, minél fogva bundája mindig tiszta és fényes maradt és nem volt olyan kopottas, mint a foglyoké. A csirkét akkor is kedvelte, ha az meg volt sütve és ha nem az övé volt az első falat, kikapta a tálból vagy az ember kezéből. Nagyon kedves volt addig, mig feleségem kappanjait meg nem dézsmálta; azért kapott verés után eltűnt. A 80 as években társaságban a Régióban sétáltam, midőn egyik sarkantyú felől (ezeket már rég elmosta a szeszélyes Ung) lánc-csörgést hallottam. Megnézem közelebbről, hát egy róka. bujkál az alacsony füzesben lánccal a nyakán, ügyes kődobással elszéditem és az összeadott zsebkendőkből kötelet csavarva, nagy diadallal vittük haza a lihegő komát. Másnap megtudtam, hogy a vári kertből ugrott el s visszaadtam tulajdonosának. Nemsokára ismét elszabadult s sorra dézsmálta a Káptalan-utca baromfiait. „Jó lenne ismét megfogni“ mondták a károsultak, csakhogy az már nem sikerült. Sokszor a csapdába kerül a ravasz, ahonnan nem ritkán elrágja magát, azaz a beszorult lábát lemarja s megél három lábon is. A múlt év telén ilyen kocska rókát ejtettem el, a melynek csak 3 lába volt, a 4-iknek csonkja a térdben már egészen benőtt; más hibája nem volt, csak valamivel szikárabb volt a rendesnél. Az őz és szarvas is ritkán ér el magasabb kort a fogságban; láb bénulás és lábtörós-ben, vagy amint azt az idei eset is bizonyítja, legtöbbször a betörő kutyáktól pusztul el. Nagyobb, — többnyire ragadozó állatokról — gyakran olvasunk a hírlapokban, melyek a cirkuszból elszabadulnak s azután rémitgetik a lakosságot Az emberek képzelete azután rémeket lát és mond; igy Németországból nem régen egész rémtörténeteket Írtak egy vérengző tigrisről, a- melyről később kiderült, hogy csak közönséges farkas volt. Kevés hija, hogy Ungvár környéke az utókorban nem szerepelt; olyfólekópen, mintha vidékét hajdan az nie tant taposta volna. Az 1893. szokatlanul kemény télen ugyanis — lám mennyire meglágyult az időjárás — egy cirkusz vetődött Ungvárra, ahonnan rövid|szereplés után Csap felé vette útját Minajnak. Remek nagy elefántja itt megtagadta az engedelmességet s példáját követték a kecskék, majmok stb. Nem volt.,most... mit tenni, mint a korcsma állásában meghúzódni, de ez sem nyújtott elég védelmet a dermesztő hideg ellen s reggelre mindannyi állat kiszenvedett. A szerencsétlen tulajdonos tovább állott, a hullák ott maradtak a számla fejében. A korcsmáros, hogy a veszett fejszének legalább a nyele megmaradjon, fűnek, fának kínálta a hullákat megvételre. így kerültek a majmok és antilopok a helybeli főgimnázium múzeumába, a többi csontot és bőrt megvették a helybeli napszámosok, az elefánt fejét pedig megvette néhai Haraszthy Lajos, aki azt a gimnáziumnak ajándékozta. Az otromba fej kifőzósét a fárad- hatlan Pogány Gyula, akkori szertáros eszközölte, aki a Műrészeit agyarakat önmaga készítette műfogakkal kiegészítette. Ha e két buzgó tanügybarát az elefánt fejét a tudomány számára meg nem menti, földbe kerül és hosszú idő múlva — ha addig el nem korhad — mint minaji lelet szerepel az utókor geológusainál. A madarak aránylag hosszabb ideig bírják a fogságot. Itt nem a közönséges madarászok által összefogdosott és kalickában nyomorgatott madarakról van szó, hanem azokról, melyekkel a passzionátus természetbúvárok tesznek szeliditő kísérleteket. Ilyenek pl. a sas és só/yom-félék. Ki ne emlékeznék néhai Jovanovics János, lapszerkesztő sas- és sólyom-növendékeire, melyek szabadon jártak és hívásra visszajöttek? Igaz, hogy legnagyobbrészt lassan el-elmaradoztak, hogy azután végre soha vissza ne térjenek. Egyszer a Káptalan-utcában sétáltam, amikor is a vár fokán egy különös, nagy madáralakot pillantottam meg. Különös alakja, furcsa fejforgatása azonnal elárulta ragadoz > mivoltát. Nosza utána! Bevárt, de dühös szemforgatással méregetett, midőn feléje közeledtem. Csőrével és karmaival alaposan megdolgozott, de végre is sikerült hazahoznom. Másnap megismerte gazdája hívogató hangját, aki örömmel vitte haza kiránduló növendékét. Nagyobb vizek és tavak mentén gyakran látni az udvarokban, majorokban szelíd gólyát, vadkacsát és vadlibát. Ott gunnyasztanak vagy tipegnek a földön ezen inkább repüléshez szokott szárnyasok; szárnyaikat azonban gyakrabban keli nyesni, mert különben megsokalj'ák a fogságot és mert minden jólétnél édesebb az aranyszabadság. Ezért alakjuk soha sem oly formás, mint a szabadoké. Nagyon könnyen szelidithető a keresztcsőrű, fenyveseink e kajdiácsa. Nálunk ugyan csak átvonuló, de a hol fenyőt vagy nyáron jegenye- és nyárfát talál, ott megszáll. Kedvűkért udvaromra néhány fenyőt ültettem, melyeket azután sok éven át látogattak. A fenyő-, kender- és napraforgó- magon kívül nagyon kedveli a diót s érdekes, amint a feltört diót lábával leszorítja s csőrével a magvát kiszedi. Keresztcsőröseim szabadon kint jártak, a vári dombot körül röpködték s aztán ismét visszatértek. Némelyik számból vagy kezemből vette ki a diómagot s aztán elszállt vele, hogy a fán elfogyassza. Egy idősebb példány az udvaron szedegette az elhulajtott magot, mikora többit etettem; nem vettem észre, mert csöndesen ugrálgatott s véletlenül ráhágtam. Soli’se felejtem el azt a szemrehányó tekintetet, amellyel reám nézett. Elszállt s csak három nap múlva jött vissza. Szerencséjére ugyanis papucs volt a lábamon s igy nagyobb sérülést nem szenvedett. Az abnormális időjárás folytán — a tél tovább a tavasz idejére tolódik el — már több éve elfagyott a fenyő virágja s igy toboz sincsen. Ezért maradt ki már több év óta fenyveseinknek ez érdekes madárfaja ; helyettök most — sajnos — már kelletlen vendége van fenyveseinknek; nem ártana, ha valamennyi fogságba kerülne, de úgy, hogy ki ne szabaduljon. M n. Kodak-gép, gyári képviselete BOROSS-nál. IRODALOM. * A Társaság. Második évfolyamába lépett immár A Társaság s Dobay István gyors népszerűségre emelkedett hetilapja az uj évfolyam első számában sok érdekeset és szépet nyújt olvasóinak. Bárczy István polgármester vezetőcikke áll a lap élén, szólva a magyar társadalomnak a háború után való kötelességeiről. Körmendy Viktor szépen megirt tárcája Az arisztokraták országa címmel a lengyel nemesség múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozik. Feltűnést keltő cikk a Tudok egy nemzetet . . . cimü, mely lángoló hévvel és megdönthetetlen igazsággal fon örök babért a magyar nemzet homlokára. Kellemes meglepetést hoz a lap újévi száma a Vilmos- huszárok barátainak. Baich Péter báró huszárfőhadnagy tizenhat szebbnól-szebb harctéri fölvétele ez a meglepetés, melyeknek reprodukciója pompásan sikerült. Ugyancsak a Vilmos-huszáro- kat énekli meg Kiss Menyhéi’t is Tom Mac Cleland cimü gyönyörű költeményében. A sok szép illusztráció mellett még több érdekes cikk és szép vers teszi változatossá A Társaság legújabb számát; az utóbbiak közül kivált a M. Radich Jolán három költeménye érdemel említést. A Társaság előfizetési ára egész évre 18 K, félévié L) K’ negyedévre 5 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Ritz-szálló, ANYAKÖNYVI HIVATALBÓL. Hivatalos óra: d. e 9 —i2. d. u. 3—5. Házasságkötés minden nap, kivéve vasárnap, és (lnnep délutánját Népmozgalmi kimutatás 1916. január 9-től január 15-ig. Születések: Roskovics Mihály és Haluska Margit, leány; Lucz Mária, fiú; Schvimmer Sámuel és Riegelhaupt Pepi, leány; Simonovics Mihály és Weinberger Háni, leány; Moskovics Helén, leány; Sándor Mihály és Zajácz Ilona, leány; Hricz János és Turner Erzsébet, leány; Gottesman Lajos és Rosner Ilona, fiú; Soltész Lajos és Kiovits Mária, fiú; Kerekes Ferenc és Erdélyi Ilona, leány. Házasság : Pfieifer József, kőműves segéd és Ruszin Juliánná. Halálozások: Baum Irén r. kath., 12 éves polg. isk. tanuló; Friedman Mór 57 éves, alsó- olcsvári izr. tanító; Éliás Ignác Lajos izr, 9 hónapos; Levcsák György g. kath., 8 napos gyermek; Kleinberger Mór izr., 70 éves, fuvaros; Tódor János g. kath., 43 éves dijnok; Scserbán János g. kath., 11 napos; Gottesman Nándor izr., 6 napos gyermekek; Vásárhelyi Ambrusné Ta- maska Erzsébet ref., 58 éves. A kiadásért felelős: BÁNÓCZY BÉLA. ■■ Ä közjegyzőileg hitelesített g L H B |% 1B bizonyítvány orvosok és I H I i " S í ff magánosoktól tanúskodik f W V W V arról> hogy a g Kaiser-féle mellkaramellák (három fenyővel) rekedtség, elnyálkásodás, hurut, görcs és fojtó köhögést a« a legjobban elhárítja. Csomagja 20 és 40 f. Egy szelence 60 fillér. Kapható: Bene Lajos, Lám Elemér és Tom- csányi Ödön gyógyszertárában, valamint Lendvai Testvérek drogériájában. 258 ASZÓDY MÓR DEBRECEN ajánlja dús raktárát viszont- I zX'X&'X eladóknak Pokróc-takarók Tricó-áruk és Katonai fehérneműkben. Állami aranyéremmel kitüntetve. KASSAI BUTORKÉSZITÖ IPAROSOK ÁRUGSARNOK SZÖVETKEZETE WINTAZa“™JA KASSA, FŐ-U. 10., I. em. és FŐ-U. 12. TELEFON 526 TELEFON 526. Nagy választék háló, ebédlő, úri szobák, szalon és bőrbútorokban, előszoba és konyhaberendezésekben. Megren-. deléseket tervek alapján is eszközlünk. Szálloda és pensio berendezések. — Teljesen berendezett ruintaszobák Állandó bútorkiállitás. 159 52 Nyomatott a laptulajdonos: Székely és Illés (Székely Simon) könyvnyomdájában Ungvári.
