Ung, 1915. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1915-06-20 / 25. szám
2 (25. szám.) U N G 1915. június 20. Ferenc 2000 K, Kiss Kálmán 200 K, Szűcs Gábor 100 K, D. Bodnár György 100 K, Tamás Julianna 100 K, Béres Mihály' 400 K, Vaszily András 600 K, Csatlós Mihály 100Ó K, Majoros Józsefnó 200 K, Varga János 300 K, P. Vajó Jánosné 200 K, ifj. O. Bodnár János 400 K, Majoros Mihály 300 K, Balogh Györgyné 200 K, Ovocz Vince 1000 K, Majer Pepi 200 K, Diószeghy János 700 K, Ron- kay István 900 K, ifj. Szilvássy Mihálynó 200 K, Gónda János 400 K, Hornyák János 500 K, Tolyin András 400 K, Bugyis János 400 K, Szabócsik Györgyné 100 K, Simon András 100 K, Szijártó András 200 K, özv. Szoka Andrásné 700 K, Koczela Györgyné 100 K, Sztankó János 400 K, Jakubo- vícs Jakab 300 K, Szijártó Mihály 100 K, Bugyis Román János 200 K, Róth Juliska 200 K, Kovács György 100 K, Kovács János 200 K, Hudák József 1Ó0 K, Glanc M. Jakab 100 K, Szőlőssy Ferenc 1500 K, Csizmár Mihály 500 K, felső Sipos János 100 K, ifj. Sipos Sándor 100 K, Révész András 100 K, Magda János 100 K, Almási János 1000 K, ifj. Tóth B. János 500 K, ifj. Kaszonyi József 800 K. özv. Sipos József né 400 K, Kovács István 200 K, Sipos András 200 K, Kaszonyi Jánosné 200 K, Vajó János 500 K, Jager Jánosné 2000 K, özv. Tóth Sipos Jánosné 200 K, Molnár Mihály 200 K, Fekete Mihály 1100 K, Adám Pálné 400 K, Kis Szabó András 400 K, felső Szabó András 200 K, V. Nagy János 100 K, Sándor András 100 K, K. Matyi István 100 K, K. Kosztyó István 100 K, Nagy István 100 K, Herskovits Ignác 200 K, Schőnwirth Márton 200 K, Schön Adolf 100 K, Kiss János 500 K, Szabó Istvánné 1800 K, Géczy Józsefnó 300 K, özv. Eszterhay Istvánné 300 K, Hajtó András 800 K, Nagykapos község 2800 K. Összesen 137400 K. A tibai körjegyzőség területén az aláírások összege 22750 K. Á részletes kimutatást lapunk legközelebbi számában közöljük. Az ungvári barakkvárosban. i. A jövő a tietek! Ez a felirat rögződik lelkembe a maga egyszerű festett betűivel az egyik tömegsírról, mielőtt a beszédes, nagy gyógyító városba belépnék. A jövő — ' a tietek, — ezt üzeni sok-sok csendes ember, aki immár az ungvári hazai földben porladozik. A szenvedés, a meghalás és sokszor talán csak a kevés jó. amit e haza adhatott és végre néhány hazai rög az övék, ... és ők azt üzenik, — a r jövő a tietek . . . Talán Árpád hadai, Szent István csendes hittérítői és reorganizátorai, a nyugatba bekapcsolói, Rákóczi kurucai ugyanazt üzenik a felhőkön által, a láthatatlanságon keresztül az utódoknak, a ma generációjának: — Mi nem vagyunk, de a jövő, az idő homokórájának még sok-sok perregóse a tietek, használjátok fel okosan, nyitott szemmel, munkával és nagy-nagy szeretettel, — mert im a szomszéd tömegsír tovább fűzi az eszmét; »Mi meghaltunk a hazáért, Ti éljetek érte!« Vándor, kit erre viszen az útja, állj meg te is e tömegsiroknál és üzenjed te is vissza: — Az emlék pedig a tietek! Künn, a vasúti töltés mentén terül el az ungvári barakkváros, ügy tűnik fel lelki szemeim előtt e külön második üngvár, mintegy földből kinőtt oázis, egy vérsivatag szélén. Oázis, mely enyhületet nyújt a sebesültnek és betegnek egyaránt, majd gyógyulást, ha pedig egyiket sem, — úgy legalább egy hazai rögöt. . . A gróf Sztáray Gábor-utcán haladunk át a vasúti töltésen, jobbra hagyjuk a meghatóan szép és most már gondozott temetőt, előttünk pedig az új város egyik főbejárata. Csodálatos, amerikai arányú ennek a telepnek a keletkezése. Körülbelül október 26-án szállították a régi téglagyár néhány melléképületéből alakított „szükségleti kórházba“ az első betegeket. Hogy mi volt akkor, — és mi van ma, ezzel tán legjobb nem is foglalkozni. Hiszen a kezdet nehézségei mindenütt nehezek. ügy aztán a belügyi kormány vette gondozásába a tulajdonképen „megfigyelő telepnek“ induló ungvári barakk-kórházat. Miniszteri biztossá pedig gróf Sztaray Gábor, Ung vármegye mindenkor körültekintő és tapintatos főispánja neveztetett ki, akinek nevéhez fűződik tulajdonképen az egész barakkváros keletkezése és fejlődése. Mert nem „szóvirág“ e név, hogy város, mert e telep ma már tényleg számtalan utcát, teret foglal magában, külön villanyvilágítása és telefon- központja van, sót külön vízvezetéke, — amiről pedig az Árpád-korabeli „nagy-Ungvár“ eddig csak jámbor vezércikkekben ábrándozott! Akaratlanul is meg kell állanunk ennél a megállapításnál, hogy tulajdonképen mit is tudunk mi, ha akarunk, ha kényszerítve vagyunk reá. Mert vegyük csak egy ily intézmény létesítését békességes, jó, „ej, rá érünk erre még“ — időre. A minisztérium hány A, B és C ügyosztályában „rekedt“ volna meg az ügy nyolc, tiz, tizenöt éven által, mig végre „tekintettel a költségvetési hitelre“ végre egy megtépázott intézmény létesülhetett volna. De a hazafiui áldozatkészség im 24 óra alatt megváltoztatott egy nemzetet, kitörölte a múlt kicsinyességeit és egyszerre gyorsan is nagyot és hasznosat tanultunk meg alkotni. Csak igy magyarázható meg, hogy gróf Sztáray Gábor energiájával alig pár hónap alatt talán másfél millió hitelből ily modernül berendezett és tökéletes telepet volt képes létesiteni. Nincs elég helyünk most a közreműködőket és érdemeket részletezni, — lesz időnk rá bőven békében, ezért most mindenekelőtt nézzünk a barakk beléletébe. A telepen. Bódis Ferenc, ungvári főreáliskolai tanár, a telepigazán testestől-lelkestől odaadó vezető gondnoka lát el szíves útbaigazítással, miután az engedélyt már előzőleg a belépésre megszereztem. Mert bejutni, katonai rend szerint, igen helyesen csak külön engedélylyel lehet. Az első épület a gondnoki irodákat foglalja magában, ahol természetesen lázas tevékenység folyik. Innét torkolnak szét aztán a különböző utcák és terek. így van Hindenburg, József főherceg, Lipót Salvátor és Ferenc Salvátor főherceg-utca, gróf Tisza István-utca, Sőtér-tér stb. stb. A telep mindenekelőtt két részből áll: a régi (vagy ahogy a személyzet nevezi, az „ócska“) és az új barakkterületekből Hogy pedig némi fogalmunk legyen ezek terjedelméről, előre kell bocsátanom, hogy a régi 1050, az új pedig 2000 sebesültet képes befogadni, úgy hogy ma már ezen a telepen egyszerre több mint 3000 sebesült és beteg gondozható egyszerre. A régi telepen van mintegy 8 beteg-barakk, két tiszti barakk, egy kiütéses barakk és egy legénységi barakk, az új telep pedig 20 betegépületet, egy felvételi épületet, orvosi- és ápolónői lakásokat és irodát foglal magában. Ezekhez csatlakoznak még megfelelő melléképületek, raktárak, konyha, mosókonyha és egyéb épületek, úgy hogy csupán csak az új telep már egy külön kis városrész. Itt van az orosz fogolybarakk is. Bizonyos sorrendet tartva, tekintsük meg legelőbb is a felvételi épületet, ahová a harctérről beérkezett sebesült legelőször kerül. Kényelmes, nagy előcsarnokban felveszik a nacionáléját, majd levetik felső ruháit, honnét zsákba kötve a dezinficiálóba kerül. A sebesült pedig megy egy ajtóval beljebb, hol a borbély várakozik reá. Lekerülnek a megnőtt szakálak, a hosszú hajak és az arc lassacskán visszanyeri régi formáját. Innét a íürdőbe kerül és ha maga tud fürödni, úgy a hosszúkás kádakban kényelmesen megfürödhet, ha pedig önmaga nem képes erre, úgy egy külön helyiségben alaposan lemossák, így körben kerülve, újból tágas előcsarnokba jut, ahol már kórházi ruha, papucs és esetleg hordágy várja. Innét viszik a beteg-barakk tiszta ágyhuzatos helyiségébe. A betegbarakkok meglehetős tágasak és többnyire négyes sorokban helyezkednek el az ágyak. Minden ágy, egy külön beszédes téma, de ki volna képes most az ezerek egyedeinek külön-külön ügyeivel foglalkozni? De van mégis három lény, akik minden egyessel külön is foglalkoznak: az orvos, az ápolónő és a lelkiekben pedig a Feldpáterek. A fehér zászló. A telep ezidőszerinti orvosi parancsnoka dr. Kiel Ferenc főtörzsorvos, aki nagy körültekintéssel látja el a gyógykezelést, elődje pedig dr. Sőtér Jenő törzsorvos, aki különösen nagy szervező talentumával és erélyével hatalmasan hozzájárult a telep mai minta fejlődéséhez. Az orvosi létszám ugyan állandóan változik, de körülbelül átlag 15—2ü'orvosra és ugyanannyi orvosnövendékre tehető. Hogy mit végzett e hirtelen -alkotta városban az orvosi kezelés és ápolás, erre nézve legyen szabad hivatkoznom egy bús őszi napra, amikor a napi halálozási statisztika meghaladta a 200-at, ezzel szemben pedig a múlt héten is kikerült a barakk több pontjára a- íehér zászló, ami azt jelenti, hogy e napon senki sem halt meg! Megelégedetten nézhette az orvosi és ápolónői kar e zászlók lengését! (Folytaljuk.)' C7ÚD í ÜC7 HAM11TELMAN , hlihr LÜiöZ, AGATA-KREMJET használja. HÍREK. Tájékoztató Jun. 30. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj egylet« ungvári fiókjának közgyűlése d. u. ‘^órakor az ipar- testület székházában. a Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van minden kedden este 6—7 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u 6—7. és vasárnap d. e 11- 12 óráig A Népkönyvtár szünetel. A magyarországi munkások rokkant- es ryugdij-egyle- tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében Agyuöntésnél. írta Kiss Géza. Pokoltüzű kohók, mint szörnyű kráterek Vészes mozsarakhoz izzadják az acélt. Te ámulva nézed, mint önfeledt gyerek, Mig gyöngéd kedvesed bajtól aggódva félt. Csodálva csodálod az izzó kékséget, Ebből öntik hát a vérengző ágyukat! — — Látod, már is pusztít, mert blúzodon éget Egy kipattant szikra tüzes szélű lyukat. Szíved fölé a tűz sajgó sebet éget, De te fel sem vevőn tudod mosolyogni . . . Hisz az én szerelmem jobban perzsel téged, — Mégsem akar szíved soha tüzet fogni ! — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Nemesik Gyula ungvári járásbirósági Írnokot alkalmazása helyén irodatiszttó nevezte ki. Kirendelés. Az igazságügyminiszter dr. Molnár István járásbirósági joggyakornokot az ungvári járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízottnak állandó helyetteséül rendelte ki. Kitüntetés. A király a katonai hadiegész- ségápolás körül való különös érdemeik elismeréséül Böhm Ermolli lovassági és bojnai Boroevics Szvetozár gyalogsági tábornoknak a Vörös-Kereszt érdemcsillagát a hadiékitménnyel adományozta. Szurmay Sándor. Legendák veszik körül a hős altábornagy, az „uzsoki hős“ alakját. Kitűnő hadvezér, bátor katona, aki egymásután aratja a babért a harctéren és kapja a legfelsőbb elismeréseket. Legelső kitüntetéseként a német vaskereszt 2. osztálya jut, azután királyunk a vaskoronarend első osztályával jutalmazza. Újabb kitüntetések érték a hős tábornokot. Megkapta a német császártól az I. osztályú vaskeresztet és királyunktól a katonai hadiegészségápolás körül való különös érdemei elismeréséül a Vörös-Kereszt I. osztályú tiszteletjelvényét a hadiékitménnyel. — Szerednye uj plébánosa. A m. kir. vallás- ós közoktatásügyi miniszter a vallásalap kegy- urasága alatt álló szerednyei plébánia-javadalmat, mely Buzmkay Gyulának tiszaujlaki plébánossá történt kinevezése folytán üresedett meg, Havasi József őrdarmai plébánosnak adományozta. — Eljegyzés. Callmayer Ferenc, a cs. és kir. 66. gyalogezred századosa, aki megsebesülve most tért vissza a harctérről, eljegyezte Zanhár Ilonka áll. óvónőt, Zachár Jakab ungvári m. kir. főerdőtanácsos leányát. — Hősök halála. Szabédi Székely Tibor, a munkácsi 11 t.onvédgyalogezred zászlósa, május 28-án, életének tizennyolcadik évében az északi csatatéren, ellenséges golyótól találva, a hazáért hősi halált halt. Ott a harctéren bajtársai temették el megjelölt sirba. Rajka Szilárd, a munkácsi 11. houvédgyalog- ezred egyéves önkéntes tizedese, joghallgató, 1914 okt. 23 án Stryjnél sebesülten orosz fogságba jutott és nov. 30-án sebébe belehalt. Bodnár István tanitó, önkéntes őrmester, az északi harctéren meghalt a hazáért. Bodnár Pál szobafestő, polgártársunk, fiát gyászolja a vitéz katonában. Schmidt Tivadar, a pécsi 19. honvédgyalogezred főhadnagya, Schmidt János volt ungvári, jelenleg fiumei pénzügyi számvevőségi főnök fia, május 26-án délután 6 órakor élete 26. évében ellenséges golyótól homlokon találva hősi halált halt. Bajtársai Drohobycban a templom mellett nagy pompával helyezték örök nyugalomra. Az elhalt sokáig küzdött az uzsoki szorosnál, honnét nemrégiben levelet irt egyik ungvári ismerősének, hivatkozván arra, hogy büszke arra, hogy szülei néhai otthonát védelmezheti. — Gyászhir. Elvert Pál, a Bantlin-féle vegyigyárak felügyelő bizottságának tagja, folyó hó 12-én, életének hetvenötödik évében rövid szenvedés után Dresdenben elhunyt. A perecsenyi gyár igazgatósága gyászjelentésen tudatja a felügyelő-bizottsági tag elhunytát, aki kötelesség- tudóan teljesítette hivatásait. — Megint egy „Bercsényi“. Biegelbauer Antal budapesti lakos „Bercsényi“ re magyarosította családi nevét. Már több Ízben felszólaltunk a Bercsényi-név fölvétele ellen. A Bercsényi-név egyedül a Nagy Bercsényi Miklóst illeti, mások elégedjenek meg nem történelmi névvel. A Biegel- bauerek, Beckerek, stb-ek legyenek Barná-k, Bárány ok, stb-ek. — Fémet a hadseregnek! Az agyagipari szakiskola idáig 52-5 kg. sárgarezet, 209 kg. vörös rezet, 5 kg. compositot és 26 kg. ón ólmot, összesen 104‘4 kg. fémet gyűjtött hadseregünk számára. Fémhulladékokat küldöttek: Basa Péter, Deák Bertalan, Gulácsy Ignác, Gizella-ház, Harmath Ödön, Horovitz Ede, Kende Istvánné, Klein Malvin, Leuchtag Károly, Mihály Miklós, Pogány László, Po-lányi Imre, Reöthy Szilárd, Szabó József, Schächter Adolf, Schächter Lajos, Schulcz Manci, Székely József; továbbá főgimnáziumunk I. és V oszt ifjúsága (gyűjtötték Deák Zoltán, Pogány László, Takács Miklós tanulók), a főreáliskola, az áll. polgári leányiskola, a Drugeth-téri elemi népiskola és az agyagipar szakiskola ifjúsága. A beküldött adományokért köszönetét mond Pap János.
