Ung, 1914. január-december (52. évfolyam, 27-56. szám)
1914-10-18 / 46. szám
52. évfolyam. Ungvár, 1914. október 18 46. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . .8 K. Negyedévre . . 2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. — Nyilttér soronként 60 fillér. ===== HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- —-----den csütörtökön. == TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BANÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. == KI ADÓHIVATALI TELEFON SZÄM 1L " Jobb jövő előtt. Nem gtudjuk és nem tudhatja senki, mi vár még a világra s benne ránk ennek a szörnyű mérkőzésnek a befejeztéig. De amiket harmadfól hónapja átéltünk, kitapasztaltunk és megbirtunk, megerősíti bennünk azt az érzést, hogy meg fogunk küzdeni minden megpróbáltatással. Nemcsak a fiaink odafönt és odalent, nagyszerű áldozatkész és mindhalálig hősies fiaink, hanem mi is, akik itthon képviseljük^ nemzeti erőt, gazdasági inintézményeink, szerveink és erőkészleteink. Hiszen nem lehet tagadni, az emberiség nagy veszteség-kvótájából mindnyájunkra háramlóit valami. Ez a háború természete. Viszi az életet és viszi a vagyont és hozza a gyöngüléseket és megroppanásokat. De ahogy ma, a háború harmadik hónapjában végigtekintünk gazdasági készenlétünkön, jogos önérzettel és megnyugvással konstatálhatjuk, hogy az a nagy gazdasági kataklizma, amitől tartottunk, egyáltalán nem következett be. Pánikok nem pusztítottak, katasztrófák nem sújtottak, sőt minden téren az ellent- álló erőnek alig sejtett summája tapasztalható. A pénz- és hitelélet, bár lefokozott mértékben és nagy óvatossággal, de kielégítően szolgálja az életbevágó gazdasági érdekeket, a kereskedelem és ipar a vevők és megrendelések csökkenése dacára, nem láttat válságos tüneteket. S azok az intézkedések, amelyekkel a kormány a gazdasági szervek működését fentartani, a helyzetüket megkönnyíteni iparkodott, hatékonyaknak bizonyultak. A különböző gazdasági csoportok és szervek, a bankok, a tőzsde, a vállalatok nem hiába keresték a módjait és eszközeit a rendkívüli helyzethez való alkalmazkodásnak. S azok az intézkedések, amelyekkel súlyos károkat elhárítaná, visszaéléseket meggátolni s életképes exisztenciákat fentartani törekszenek, mind igen egészséges közérzósre mutatnak. Mintha az együvó- tartozás és kölcsönös támogatás fokozott érzete dolgozna mindenkiben, őszinte és becsületes készséget láttunk mindenütt az erők kímélésére és lehető tömörítésére. Ha nem volnának ilyen egészséges és szolid alapjai gazdasági életünknek, a világháború orkánja mint kártyavár döntötte volna halomra kicsiny, tőkeszegény és két súlyos esztendő pangásától meggyöngitett gazdasági szervezetünket. Nagy megnyugvás ez a jelenre és ha tovább is győzünk lelki erővel s az eddig tartott pozíciókból se oktalan rémlátások, se gyáva mendemondák, se valódi megpróbáltatások által ki nem szo- rittatjuk magunkat — nagy biztosíték a jövőre . Sértetlen vagyonállománnyal fogjuk kezdeni az abbamaradt munka folytatását. Fölszabadultan az utolsó lidércnyomástól, egy győztes állam mérhetetlen erőkészletével, tartalékával és hitelével fogunk dolgozni. Ahogy senki se maradt káro- sulatlan, senki sem maradt kárpótolatlan. Mindenütt lendület lesz, mindenütt a legszebb auspi- piciumok. A közmunkák megtízszereződnek, a természetszerűen elapadt készletek pótlása évtizedeknek ád lendületet s a vállalkozás szabadon szárnyal. A háborúval elmúlik tőlünk a kishitűség, a szükkeblüsóg, a jövőtől irtózat. A jövő összes riasztó rémei a diadalmas csatatereken maradnak. Háborús világ. A 24—36 évesek behívása. A népfelkelőkről szóló ezernyolcszáznyolc- vanhatodik évi huszadik törvénycikk szerint az első osztályú népfelkelők rendkívüli szükség esetén a hadseregnek és a honvédségnek kiegészítésére igénybe vehetők. A törvénynek e rendelkezésére támaszkodva a magyar kormány az osztrák kormánnyal és közös hadügyminiszterrel egyetértőig elhatározta, hogy az ezernyolcszázkilencven— ezernyolcszázhetvennyolc évi születésű (huszonnégy—harminchat éves) és katonailag még ki nem képzett népfelkelésre kötelezetteket, tehát a felhívott népfelkelés első osztályába tartozó B. al- osztályuakat a bekövetkezhető szükség esetére már most összeiratják, fegyveres szolgálatra való alkalmasságuk szempontjából megvizsgáltatják és ha a szükség kívánja, katonai kiképzésre behívják és kiképeztetés után a közöshadsereg és honvédség csapataihoz beosztják. Az erre vonatkozó hirdetmény és kormányrendelet a legközelebbi napokban fog megjelenni. Az említett népfelkelésre kötelezettek összeírásának október 29-én be kell fejeztetni, a népfelkelési bemutató szemlék pedig, amelyeknek célja annak megállapítása, hogy kik alkalmasak a népfelkelési fegyverszolgálatra és kik nem alkalmasak, november tizenhatodikától december hó harmincegyedikéig fognak a közhírré teendő napon megtartatni. Hogy a népfelkelési szolgálatra alkalmas népfelkelők tényleges szolgálatra, vagyis katonai kiképeztetés céljából mely időpontban fognak behivatni, azt későbben adják tudtuk Már most megjegyezzük, hogy a fiatalabb évfolyamokba tartozók behívása a későbbi évfolyambeliek behívását meg fogja előzni. Ez a kormányintézkedés bizonyára az egész országban közhelyeslésre fog találni, mert alkalmat nyújt mindazoknak hazafiui kötelességük teljesítésére, akik erre alkalmasok, de akik eddig fegyverszolgálatot nem teljesítettek. Miniszterelnökség sajtóosztálya. Boroevics üzenete. Boroevics Szvetozár, a győztes hadseregparancsnok, nemcsak a csatatéren aratja egyik győzelmet a másikra, de mint igazi hadvezérhez méltó, vesz magának időt és fáradságot, hogy az itthonmaradottakat, a polgárságot is lelkesítse, nekik a biztos győzelem reményét nyújtsa. Eddig már egy gyönyörű levele került nyilvánosságra, melyet lapunk is közölt. Most Boroevics újabb levelet irt egyik kassai barátjának, melyben többek közt a következőket írja: Mondja iieg a derék kassaiaknak, hogy teljes bizalommal nózhethenek a jövő elé. Csak bolondok tépnek le éretlen gyümölcsöt; mi várunk, mig a dolgok megérnek, hogy azután annál alaposabb legyen az eredmény. Tehát csak türelem! Sok szívélyes üdvözlettel Boroevics. A tábori posta. Mióta az a kis epizód nyilvánosságra jutott, hogy a harctéren megsebesült bajor királyfi hazatérve, szemrehányást tett szüleinek, hogy két hétig sem kapott tőlük levelet, — pedig hát azok szegények mindennap írtak neki, — azóta sokan összecsapták a kezüket: Hát még a királyfiak sem tudnak levelezni szüleikkel, úgy ahogy akarnak ? . . . Bizony nem, mert a háborúban nem a levelezés a fő, hanem az, hogy legyőzzék az ellenséget. A bajor királyfi esetét maguk elé tehetik azok a hölgyek és urak, akik nem győznek eléggé panaszkodni azon, hogy hadbavonult hozzátartozóikkal nem tudnak olyan kényelmesen levelezni, mintha az illetők Balmazaujváron lennének. Gondoljanak a panaszkodók arra, hogy a háborúban a posta a hamupipőke szerepét játsza. Csak akkor foglalkozhatnak vele, amikor minden más már a helyén van. Éppen azért senki kétségbe ne essék, ha hozzátartozója a levelekre nem válaszol. Ebből még nem következik, hogy az illető meghalt, vagy akár csák meg is sebesült; ebből csak annyi következik, hogy először a csapatszállitás, élelmezés, elszállásolás, hírszerzés, híradás és a háborúnak még más száz fontos dolgát kellett elintézni s igy a tábori posta még nem jutthatott abba a helyzetbe, hogy a rózsaszínű lapot illetékes kezekhez juttassa. Nem kell emiatt senkit sem szidni — még csak a tábori postát sem! Csak arra kell gondolni: ilyen a háború! Meleg takarót a katonáknak! A m. kir. kormánybiztos urnák 831/1914. számú rendelete alapján felhívom a város közönségét, hogy a téli időre tekintettel a betegek és sebesültek részére meleg takarókat, pokrócokat adományozni szíveskedjék.-Ungvár, 1914. okt. 13. Berzeviczy, rendőrkapitány. Hirdetmény. A m. kir. kormánybiztos urnák alábbi rendeletét miheztartás végett közlöm a lakossággal: A polgári lakosság élelmi cikkeket hoz a katonáknak, betegeknek stb. a pályaudvarokra, sőt a vasúti kocsikra is. Ez által a fertőzés komolyan lehetséges és a járványos betegségek elterjedése meg nem akadályozható. Bármennyire is mél- tánylom az adományozók jó szándékát, mégis a közbiztonság, a fegyelem és a rend szempontjából azt feltétlenül beszüntetem és a következőleg intézkedem: 1. A pályaudvarra lépés csak azon személyeknek van megengedve, kik oda hivatalból vannak kirendelve, vagy akiknek elutazásuk miatt ott dolga van; az előbb nevezettek egy, a hivatali főnökük által kiállított igazolvánnyal ellátandók. Az utazó közönség csak a részére kijelölt helyiségekben tartózkodhatik. Gyülekezés a pályaudvarok előtt és ezek közelében tilos és mindazok, akik ez ellen cselekszenek, a legszigorúbban lesznek megbüntetve. 2. Katona-sebesült, betegszállitmányoknak, vagy olyanoknak, kik kocsikban továbbittatnak, semmi körülmények között sem szabad valamit átadni. Mindazok, kik a kocsikba behatolnak, vagy azokat feltartóztatják, a legszigorúbban lesznek megbüntetve. Valamennyi őrnek, őrségnek stb. meghagytam, hogy az ezen parancs ellen vétőkkel szemben kíméletlenül járjanak el. Az ellenszegülők a következményeket maguknak tulajdonítsák. Az adományok a gyűjtő helyeken, vagy az egyes kórházak kapuőrségeinél, a pályaudvarokon a pályaudvar-parancsnokságoknál átadandók. Ungvár, 1914. október hó 13-án. Berzeviczy, rendßrkap itány. Újabb, 100,000 K államsegély az ungvári közkórházra. Annak a nagy műnek befejezhetésére, melynek dr. Novak Endre közkórházi igazgató főorvos vetette meg igazi alapját, s mely az építkezések teljes befejezte után Ungvár város közkórháza néven egyike lesz Magyarország legnagyobb és legmodernebb közkórházainak, — am. kir. belügyminiszter újabb 100,000 K államsegélyt juttatott. Oda értünk tehát a belügyminiszternek ezen nemes tényével, hogy az építkezések rövidesen befejezhetök, a helyiségek felszerelhetők és rendeltetésüknek átadhatók lesznek. Igaz, hogy e 100,000 K-án felül még a város közönségének is kell némi, mintegy 80 —100 ezer K áldozatot hoznia, hogy a nagy mü teljesen kifogástalanul állhasson a testi, valamint a lelki betegek befogadására: de ez az áldozat elenyészően csekélynek mondható, ha figyelembe vesszük, hogy ezzel egy oly modern és minden tekintetben megfelelő, 300-on felüli férhellyel biró egészségügyi közintézmény fog Ungvár város birtokába jutni, mely nemcsak hazánk felvidékén, de az ország egyéb részeiben is igen kis számban található. Dr. Novák Endre elérte tehát nemes célját. Kitartó buzgalmával, nem lankadó, akadályt nem ismerő akaraterejével végre is sikerült meggyőznie az illetékes köröket arról, hogy az ungvári közkórház megkezdett fejlesztésének nagy müve csak úgy lesz befejezhető, ha a közegészségügy legfőbb őre: a m. kir. belügyminiszter ismételve segítségére jön annak a szegény városnak, mely anyagiakban tán az utolsó, de a cselekedni, a haladni akarásban egyike a legelsőknek. Lapunk mai Bzáma 4 oldal.
