Ung, 1914. január-december (52. évfolyam, 27-56. szám)

1914-10-18 / 46. szám

2 (46. szám) U N G 1914. október 18. Dr. Novak Endre meg lehet elégedve köz­hasznú működésének végeredményével, hisz ő oly nagy müvet teremtett Ungvár városa részére, mely páratlanul áll városunk történetében. Megelégedettségét, boldog öntudatát nem za­varhatja még az sem, hogy a belügyminiszter egy kis ürömcseppet is öntött abba az örömteljes le­iratba, mellyel az újabb 100,000 K-ás államse­gélyt engedélyezi. * A 100,000 K-ás újabb államsegélyre vonat­kozó 95,446/1914. évi VII. b. számú, s e hó 10-éről keltezett belügyminiszteri leirat e hó 14-én érke­zett meg Ung vármegye alispánjához. A leiratnak a nagyközönséget is érdeklő része igy hangzik: Tekintetbe véve a harctéri sebesültek és más betegségekben szenvedő katonák ápolása terén az ungvári közkórházra váró fontos feladatokat, 1914. évi 3694. szám alatt tett felterjesztésére a következőkről értesítem: A sürgős szükségletek mentül gyorsabb ki­elégítését tartva szem előtt, az ungvári közkór­ház építkezéseinek befejezésére és a kórház be­rendezésére hajlandó vagyok 100,000 K állam­segélyt rendelkezésére bocsátani az esetben, ha a már tető alatt levő uj elmebetegosztály a lehető legrövidebb idő alatt úgy berendezhető és fel­szerelhető, hogy abban a betegek állapotuknak megfelelő elhelyezésben és ápolásban részesül­hetnek. Megjegyzem azonban, hogy nem ideiglenes, de maradandó s a mostani rendkívüli idők lezaj­lása után is hasznosan szolgáló berendezések és felszerelések beszerzését óhajtom ezen újabb államsegéllyel előmozdítani, minek folytán arra hívom fel alispán urat, tegyen ide sürgős jelentést, hogy mennyi idő alatt készülhetnek el a még hiányzó műszaki műveletek annyira, hogy a kész és felszerelt kórház a sebesültekkel vagy más betegekkel benépesíthető legyen. A kórházi bizottság e hó 16-án tartott ülésén örvendetesen vette tudomásul a leiratot, s meg­állapította, mikép lehet a szóban levő épületet rövid időn belül kórházi célokra felhasználni. Megállapításait az e hó 21-ón, szerdán, tar­tandó képviselőtestületi közgyűlés elé terjesztik. Elég lesz majd a közönségnek a háborúból eredő terhet fizetni, — gondolják ők, — minek azt előre közölni, hogy mit, mennyit, hova és mire fordítottak. Ma — szerintök — nem kell képviselőtestü­leti határozat, ma nem kell közgyűlés, hisz kivé­teles állapotok vannak, kivételes állapotokban pedig — ismét szerintök — a gazda, az adózó városi közönség nem számit semmit. Lehet, hogy azért történik mindez igy, mert az augusztus 26 iki tisztujitás alkalmával a kép­viselőtestület többsége mintegy szankcionálta a városi adminisztrációnak számtalan helytelenségeit, — és szó nélkül hagyta a polgármesternek azon programmszerü kijelentését, hogy jövőben is úgy log működni, mint működött a múltban, — holott éppen a képviselőtestület állapította meg a súlyos szabálytalanságok sorozatát, — lehet, hogy azért talál süket fülekre minden a közjó, a köztisztesség, a közbóke érdekében felhangzó szó, mert ma a felsőbb hatóságok — szintén a háború miatt — nem vehetnek maguknak időt nemcsak az elhang­zott, de papírra is letett panaszok megvizsgálá­sára és azok orvoslására, — lehet, hogy azért történik ma minden az adózó-közönség megkér­dezése nélkül, de annak terhére, mert igen sokan az arra hivatottak közül csak elégedetlenkednek, de elégedetlenségüknek nem adnak férfias módon nyílt kifejezést, — mégis mindez nem elég indok arra, hogy a törvényesen megalakított városi képviselőtestület ennyire nullifikáltassék éppen azok részéről, akiknek munkáját, működését ez a testület van hivatva ellenőrizni, sőt működésük­nek irányt is adni. A mostani városházi állapotnak véget kell vetni. Erre pedig a Városi Párt van hivatva. A árt — a tényleges katonai szolgálatra való be- ivás folytán — elvesztette ugyan egyidőre lelkes, nem csüggedő vezérét, de a pártnak még sem szabad tétlenül szemlélnie, miként csapnak össze a hullámok fejünk felett. Az 1913. évi zárószámadás elkészült és e hó 17-ótől kezdődőleg 15 napon át a főszámvevői hivatalban az adózó-közönség által betekinthető. Közgyűlés. A képviselőtestület e hó 21-én, szerdán, d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Uzsoki szorosban Kozákot temetnek, Zörgő avar felett Halmok emelkednek: Uj halmok, uj hegyek, Világ tudja, lássa: Jaj annak örökre, Ki a magyart bántja. Gyászruhák az utcán. Az utca tarka hullámzásába egy-egy fekete ruha is keveredik már, melynek sűrű gyászfátyola alatt az anya, a hitves, a nővér siratja a csatatéren megdicsőült halott emlékezetét. A gyászruhából lesz még több is, az bizonyos. így kívánja ezt a magyar nemzet jövendő biztosítása, az uj nemzedékről való gondoskodás. A dicsőséges elmúlás, a kiontott vér, a vértanuság: a hősök erénye. A magyar nő mindig büszkén emlegette azokat. De azért a veszteség súlyosságát megérzi a gyöt­rődő lélek. Belészúr a tőviskoszoru tüskéje a nő szivébe. Azért nő, hogy megérezze. De ha a magyar anya szivéről le is szakadt örökre az édes gyümölcs; ha le is tépték kebléről a hitvesét; ha kiszaggatták a nővér gyengéd karjaiból fivé­rét, ha véresre marcangolták a fiatal daliát, — nem es- hetik kétségbe a magyar anya, a szerető hitves, a re­ménykedő magyar leány sem. Az anyaságnak, a hitvesi hűségnek, a testvéri szeretetnek és a fesledező szerelmes szívnek érzése: a családnak életet sugárzó gyönyörűsége, fényessége és fundamentuma. Ha igaz, hogy az ország alapkövei a családok tűz­helyein nyugosznak, akkor igaz az is, hogy a rájuk sza­kadó veszedelem súlya alatt ingadozniok nem szabad, mert akkor a jövendő nagyságunkat ingatják. A magyar anyák szent fájdalomban edzették meg sziveiket ezer esztendő óta. Talán egy ország népe se állott ki annyi háborút, mint a magyaré. És amikor a történelem azt irta rólunk, hogy nem­zetünk színe, virága a csatatéren maradt, — akkor se pusztult el Magyarország, mert megmaradtak a magyar asszonyok, akik árván hagyott apró gyermeküket a ha­zának nevelték fel, hogy azokat is a hadba küldhessék. A régi nagyasszonyok is elsiratták csendes ottho­nukban az elesett hősöket. Nem sopánkodtak. Nem türel­VÁROSI ÜGYEK. Ébredjünk! Ebben a háborús időkben kétféle embereket tanulunk megismerni. Az egyik része kettőzött szorgalommal, igyekezettel, lehet mondani, ember- feletti erőkifejtéssel állja meg rendeltetési helyét, — a másik meg éppen a háborús helyzetre való tekintettel csak amolyan immel-ámmal, tessék- lássék formán űzi a hivatalos órákat, mintha bi­zony ez a háború legalább is örök időkig, vagy legalább is az ő életük végéig tartana. Ez utóbbi módon folyik Ungvár város szo­rosan vett háztartási ügyének intézése is. A sok tízezerbe kerülő barakk-kórház épí­tése, a sok ezer embernek ottani gondozása, élel­mezése a városra bízatott, s ma egy-két hivatalos emberen kívül nincs a városban senki, aki tudná: minő feltételek alatt, s a városnak minő anyagi megterhelésével történik ez. A jó urak ott a városházán még a városházi urak mindegyikével sem ismertették meg a fel­adatot, amit a katonai barakk felépítése, az ott elhelyezett — szándékosan használom csak ezt a kifejezést — beteg katonák fentartása a városra, tehát nem a városházi urak egynómelyikére ró, — ugyannyira, hogy sem a pénztár, sem a szám­vevőség nem tud felvilágosítást adni az eziránt hozzájuk kérdést intézőknek, mert ők nem kezel­nek erre nézve semmit. Néhány héttel ezelőtt a képviselőtestületnek igen nagy többsége úgy határozott, hogy a hadba vonultak segélyezésére, s egyéb ily nemű szük­ségletek fedeztetésére külön adót fog kivetni, s megbízta a tanácsost, hogy ez irányú javaslatot terjesszen a képviselőtestület közgyűlése elé. Hanem aki azt hiszi, hogy e határozatnak foganatosítása megkiséreltetett, aki abban a véle­ményben van, hogy a városi tanács, élén a pol­gármesterrel, tényleg kötelességének ismerte az ez ügyben való cselekvést: az nagyon csalódik, az ma a világ legnaivabb embere. Mert ma sokkal könnyebb dolog Antwerpent, a világ egyik legnagyobb erődjét porrá lőni, mint a mi városunk tanácsát arra bírni, hogy képviselő- testületi határozatnak eleget tegyen: hogy köz­gyűlést összehívjon. Ma a közönség és az azt képviselő testület semmi azok előtt az urak előtt, akikre a város közigazgatása, vagyonkezelése bízva van. P' "Roche" . ^ anosttog ajánlva • fégzőtxmnrmk mindennemű mogbolegedéam •Hon. tüdőbetegségek. gómhunit, , t szamárhunit, a gyenneMgftvétykóija tűm M ÜL HÍREK. Tájékoztató. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára zárva Van. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6—7. és vasárnap d. e. 11—12 óráig. A Népkönyvtár szünetel. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyle­tébe minden hónap 1-ső és 3-ik. vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyi­ségében. Uzsoki szorosban. Irta Szemere Kálmán. Uzsoki szorosban Haldoklik az erdő, Hulló lomb múlását Siratja a felhő. Hideg észak felől — Verje meg az átok 1 — Vágtatva, üvöltve Jönnek a kozákok! Uzsoki szorosban Harci kürt szavára Szép magyar vitézek Rohannak csatára. Mennydörög az ágyu,^ Hangja száll az égig . . . Seprik a kozákot Hegyen-völgyön végig. metlenkedtek. Nem okoztak senkit. Ti se lehettek gyengébbek, nem is szabad gyen­gébbeknek lennetek, ti szenvedő anyák, szerető hitvesek, szerelmes leányok. Néma fájdalmatokkal, gyászos ruhátokkal, szivetek hős erejével öleljétek át az idehaza maradt kedveseite­ket s az ő szeretetükben találjátok meg a csapások el­viselésére szükséges erőt. Szép helyen nyugoszik a ti virágotok, a ti elher­vadt aranyágotok. Az öröklét alkotója senkit sem ment fel az elmú­lás alól, nekik nagy tisztességet engedett, hogy a csata­téren találják meg örök megnyugvásukat. Fényes napotok volt? — most már kialudt ragyo­gása ... A család koronája volt? — most letörték ko­ronátokat ... De fényesen lobog fel a dicsőség tüzéből az ő nevük s az egész magyar haza teszi fel mind­egyiknek a megemlékezés tündöklő koronáját. Hősöket megillető koszorút fon emlékezete köré a magyar történetiró, aki a most zajló világeseményeket ércbe vési. És ti gyászruhás asszonyok, leányok, sírjátok el otthon titkos könnyeiteket, aztán a fájdalom csillapulá- sával, felemelt fővel járjátok ennek az országnak viruló útjait. A szivetek vérével öntözzétek, hogy a békesség áldásait megteremje. Mi meg néma hódolattal hajiunk meg a ti szen­vedésetek nagysága előtt. Mert ti magyar asszonyok vagytok! — Miklóssy püspök Nyíregyházáról. A hajdudorogi püspökségnek Nyíregyházára való áthelyezését a püspök most hozta a főbb méltó­ságok tudomására. Mindenkit meglep az a meleg, rokonszenves hang, mellyel a püspök ezen érte­sítésekben megemlékezik. A miniszterelnökhöz intézett hivatalos átirat, amelyből legjobban kitű­nik, mily igazán tudja értékelni a püspök Nyír­egyháza szeretetét és ragaszkodását, ekként szól: 3500/1914. szám. Nagy méltóságú Miniszterelnök Ur! Van szerencsém Excellenciáddal közölni, hogy Debrecent folyó évi szeptember hó 23-án elhagyván, lakásomat Nyíregyházára tettem át, amely várost Nagyméltóságod készséges hozzá­járulásával a hajdudorogi püspökség végleges székhelyéül választottam. E székhely, úgy centrális fekvését, valamint kulturális nívóját, nemkülönben fejlődésképes­A valódi Liliom-arckenőcs és Agáta-krém kizárólag a Mittelman-féle „ARANY-OROSZLÁN“ gyógyszertárban kapható. Óvakodjunk értéktelen utánzatoktól! Postai szétküldés naponta az ország minden részéle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom