Ung, 1914. január-december (52. évfolyam, 27-56. szám)
1914-11-08 / 49. szám
52. évfolyam I ngvar, 1914. november 8. 49 <zém. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. n Negyedévre . . 2 K. Félévre ...............4 K. || Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Iliig vármegye Hivatalos Lapjával együtt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. = Nyilttér soronként 60 fillér. == HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik mln- .. den csütörtökön. .......:■ TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. == KIADÓHIVATALI TELBFONSZÁM 11. ===== A miniszterelnök beszámolója útjáról. Annak az útnak, amelyet gróf Tisza István miniszterelnök a Felvidéken tett, már megvannak az eredményei. Az alább közölt jelentésben — mely részletesen ismerteti a helyzetet — ki van jelölve minden hazafi számára az ut, amelyen haladnunk, s a teendő, amelyen önzetlenül munkálnunk kell. Aki ismeri a vasakaratu, fáradhatatlan s minden cselekedeteiben logikus, nagystílű államférfiut, az egy percig sem kételkedhető? abban, hogy a jelentésben foglaltakat csakhamar a tett követi. És ebből a tettből jótékonyság árad mindenfelé. A miniszterelnök szemleutjában meglátott mindent: a jót és a rosszat. A jóért kijárt az elismerés, éppen úgy, mint a rosszért a korholás. Lelkes szavakkal buzdított mindenhol a kormány elnöke: csüggedésnek nincs helye, dolgozzunk kitartóan és munkánkból áldás fakad, hazánkra és magyarságunkra egy szebb jövő hajnala hasad. Közöljük a miniszterelnök jelentését, melynek minden sorából kiérezzük a nemzet javáért dolgozó államférfin igazságát, szeretetét és törhetlen bizalmát a jövő iránt. I. Kolera. A kolerajárványnak a harctéren valamely különösebb virulens tömeginfekcio (folyó fertőzött vize?) folytán kellett elharapódznia. Kevés nap alatt aránylag igen nagyszámú súlyos kolerabeteg érkezett s a dolog úgy festett, minthogy ha igen nagy kiterjedésű kolerajárvány kezdetén állnánk. Szerencsére a további fertőzés úgy a hadseregben, mint idehaza, meglepően korlátolt mérveket öltött. A lakosság kebelében aránylag igen kevés koleramegbetegedés fordult elő s magában a hadseregben is gyorsan alászállott a megbetegedések száma s ma minden jel arra mutat, hogy közel állunk a járvány befejezéséhez. Ma még négy katonai kórházban találunk nagyobb számú kolerabeteget. Ezek nagyobb része lábbadozó s aránylag kisebb hányada komoly életveszélyben l'óvő, súlyos beteg. Az ápolás eleinte a járvány váratlan gyors fellépte és a visszavonulás és orosz betörés által okozott viszonyok következtében adott egy s más tekintetben kifogásra okot. Ezek a bajok azonban a társadalom áldozatkész közreműködésével ma már jóformán orvosoltatok s a járvány újabb erőrekapása esetén is megbirkózhatnánk vele. Az ungvári katonai kolerakórház ideiglenes barakkokban a városon kívül van elhelyezve. A betegek ápolásának és ellátásának kellő felügyeletére és vezetésére özvegy gróf Czebrian 1st vánné szül. báró Vécsey Magda, továbbá özv. Roskovíts Emánuelné és Szoták Margit állami tanítónő beköltözött a kórházba és e három urinő, a külvilágtól teljesen elzárva, minden dicséreten felül álló odaadással szenteli magát a kolerabetegek ápolásának. Különös elismerést érdemel a munkácsi katonai kórházat vezető Weinberger ezredorvos is, aki ezt, az egy téglagyár primitiv helyiségeiben berendezett igen nehéz terepviszonyokkal küzdő kórházat elismerésreméltó szervezőképességgel és odaadó kötelességérzettel — ami a dolog lé nyegét illeti — mintaszerű intézménnyé tette. A Lemberg körüli nagy csatákat követőleg feltorlódott sebesült és betegszállítás alkalmával sok nehézséget okozott az utón levő katonák ellátása is. A hadvezetősóg és a magyar társadalom egyesült erőfeszítése segített ezeken a bajokon is.' Ma már az állomások olyan nagy száma van rendes katonai étkezöteleppel vagy a társadalom alkotta üdítő állomással berendezve, hogy katonáink megfelelő élelmezése forgalmi fennakadások esetére is biztosítva van és megtörténtek a megfelelő intézkedések arra is, hogy ko- leragyanus vagy kolerabeteg katonákat szállító vonatok élelmezése kellő óvrendszabályok mellett, de kifogástalanul megtörténjék. Igen nehéz volt a kolera elleni küzdelem a szóban lévő vármegyék északi hegyes vidékein, amelyeknek kezdetleges viszonyaihoz az orvoshiány, a nagy csapatmozdulatok, hadműveletek és az.orosz betörés okozta nehézségek is járultak. Örömmel ismerhetem el, hogy ezek között a nehéz viszonyok között is sok minden történt és kevés kivétellel mindenütt az összes- hatósági tényezők részéről komoly igyekezet és lelkisme- retes törekvés nyilvánult. A faluhelyen előforduló betegek gondozása és az illető egyének és helyiségek fertőtlenítése a lehetőséghez képest folyamatban van s a ren dezettebb viszonyok helyreálltával remélhetőleg mielöbb'egészen kifogástalan elintézést fog nyerni. A kolerajárvány felléptével határozatba ment 14 nagy barakk-kórház telepnek létesítése az ország felvidéki városaiban Nyitrától félkörben Debrecenig. Egyfelől, hogy a kolerabeteg katonák lehetőleg az ország határaihoz közel helyeztessenek el, másfelől az összes harctérről érkező sebesültek és betegek ezekbe a barakk-kórházakba kerüljenek s csak öt napi megfigyelés után, vagyis akkor szállittasanak az ország belsejébe, amidőn koleragyanus jellegüket teljesen elvesztették. Kivételt képeznek a nagyon súlyos sebesültek, amennyiben koleragyanus tüneteket nem mutatnak fel. Ezeket azonnal olyan kórházban helyezik el, ahol a legkiválóbb sebészi ápolásban részesülhetnek s ahonnan nem kell öt nap múlva ismét továbbvitetniök. Igaz, hogy ilyen módon előfordulhat egyes esetekben, hogy ilyen sebesülten a kórházban tör ki a kolera. Az evvel járó kockázat nem nagy, mert hiszen az első gyanús tünetre a kórház külön helyiségeiben lehet az illetőt elhelyezni s rendszeres kórházban, ahol minden desinfekcio teljes pontossággal végrehajtható, a kolerafertőzés veszélye aránylag igen csekély. Ezt a minimális rizikót el kell a magyar társadalomnak vállalnia. Akkor, amidőn a nemzet szine-virága patakokban ontja vérét a hazáért, az itthon maradottak is vállaljanak el egy parányi részletet nemcsak a háború fáradalmaiból, de annak veszélyeiből is. Az előlemlitett barakk kórházak építése megkezdetett és a legnagyobb eréllyel folyik. Miután azoüban kettős falu, szilárd szerkezetű, jól füthető helyiségeket kell létesítenünk, azoknak teljes felépítése még néhány hetet vesz igénybe, minélfogva a betegek és sebesültek feutjelzett módon való elhelyezését csak fokozatosan lehet végrehajtani. Felesleges mondani, hogy az illető városokra nézve semmi veszéllyel nem járnak ezek a telepek. Hiszen nem történik azokban egj^ób, mint ami most minden kórházban történik. Ellenkezőleg, mig e telepek léte ütése előtt a betegek előzetes megfigyelését is minden városban a város belsejében fekvő kórházban kell eszközölni, addig ez jövőre az illető várostól elkülönített helyen fokozott óvrendszabályok mellett lesz lehetséges. Azok a magyar hölgyek, akik eddig is olyan önfeláldozóan ápolták beteg és sebesült katonáinkat, éppen úgy teljesíthetik ezt a magasztos hivatást ezekben az uj barakktelepeken is. A magyar társadalomnak ezen vidékek kisebb városaiban kifejtett önfeláldozó tevékenységéről s az általuk létesített egészségügyi intézményekről csak fentartás nélküli dicséret és elismerés hangján lehet beszólni. II. Az orosz betörés. Az orosz betörés Ung és Bereg vármegyének néhány északi községét, Máramaros vármegyének nagyobb részét érintette. Az oroszok általában keveset pusztítottak. A kőrösmező—máramarosszigeti vasútvonal épületeit kivéve, gyújtogatás nyomaira nem akadtam, s a falvakban is főleg távollevők bezárt lakásait és bolthelyiségeit törték fel. Amazokba lovaikkal együtt beköltöztek, emezekből ettek és ittak, amennyit tudtak. Az itthonmaradt lakosság személyét egyáltalán nem bántották. Áll ez az egynéhány ott maradt magyar emberre nézve is. A ruthén néppel szemben egyenesen azok védői gyanánt léptek fel; hireszteltók, hogy az orosz uralom a ruthén nép boldogulását jelenti: övék lesz minden, ami most más, vagyonosabbaké, s nekik adták a feltört boltokban és lakásokban visszamaradt tárgyakat, amelyekből azután a ruthén lakosság zöme elfogyasztott vagy elvitt, amit lehetett, a többit pedig a lakások belsejében izzé- porrá törte, úgy hogy az ilyen épületek nagyrésze kívülről épen maradt, belső berendezése azonban teljesen elpusztult. A ruthén köznép vétkes szereplése tulajdonképpen ebben a fosztogatásban nyilvánult. Ezt is kevés kivétellel mindenütt az oroszok felhívására s az ő kezdeményezésére követte el. Csak elvétve akadt néhány olyan ruthén egyén, aki megkezdte a lakások feltörését s a fosztogatást s felbujtotta erre lakótársait. A tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények ezek, amelyek a törvény rendes utján el fogják venni büntetésüket s az illető lakosság szellemi és erkölcsi hátra maradottságának kétségtelenül szomorú jelei, de semmiféle mélyebbreható politikai jelentőséggel vagy hazaáruíó jelleggel nem bírnak. A katonai törvényszékek előtt lefolytatott aránylag nem nagyszámú s csak kevés esetben elitóltetéssel végződött kémkedési és hazaárulási perek jobbadán arra vonatkoztak, hogy egyik vagy másik ruthén egyén felvilágosítást adott vagy vezetőül szolgált az ellenségnek. Kevés kivétellel életveszélyes fenyegetés hatása alatt történtek ezek a cselekmények is, amelyek nagy része tehát nem eshetik súlyos beszámítás alá. Evvel szemben számos lélekemelő példája volt egyes ruthén polgártársaink önfeláldozó, hazafias eljárásának is. Voltak, akik mártírhalált szenvedtek, mert nem akartak felvilágosítást adni az ellenségnek; mások életük veszélyeztetésével rejtették el és ápolták a sebesült katonákat vagy ellene szegültek polgártársaik fosztogatásainak. Az erre vonatkozó esetek összeállítása folyamatban van. Az intelligencia kivétel nélkül hazafias magatartást tanúsított. Áll ez a némelyek által méltat- tatlanul meghurcolt lelkészi karra is, amelynek minden tagját ellenségnek tekintették s ahol tehették, kifosztották az orosz csapatok. Általában mint egész Magyarországon, úgy ezen a végtelenül exponált ponton is örömmel és büszkeséggel konstatálhatjuk, hogy a magyar nemzeti állam vonzóerőt tudott gyakorolni nem magyarajku polgáraira, s a sokat hirdetett magyar zsarnokság alatt nyögő nemzetiségek a legtöbb helyen híven, loyalisan, lelkesen teljesítették kötelességeiket. Hasonlítsa bárki össze a magyarországi ruthónek viselkedését a galiciaikóval, valamint vegye fontolóra azt is, hogy a szerb lakosság körében, fájdalom, sok helyt mutatkozott szomorú és elitélendő jelenségek mennyivel nagyobb mérvet öltöttek Szlavóniában, mint a szorosan vett Magyarországon, vagyis ott, ahol a szerbség a magyar nemzeti államba illeszkedett volt bele. A mai nagy idők elvitázhatatlan tanúságaihoz tartozik az az igazság, hogy a nemzeti alapon felépített magyar állam ez ország különböző ajkú lakosságának hazafiui hűségét és áldozatkészségét jobban biztosítja, mint más területek lazább szerkezete, éppen úgy, mint az a másik becses igazság, hogy a monarchia igazi összetartását s ennek folytán erőkifejtési képességét, politikai és katonai hatalmát nem az olyan reánk kónyszeritett állam- szerkezetben kell keresni, amely valamely birodalmi közösség közjogi felépítésével a magyar nemzet függetlenségi vágyával és történelmi jogaival ellentétbe helyezkedik, hanem ellenkezőleg, abban a dualisztikus és paritásos közjogi szerkezetben, amely az egész magyar nemzet odaadó áldozatkész erőkifejtését biztosítja a monarchia nagyhatalmi védelmében. Azért olyan erős s azért olyan összetartó a monarchia, mert a birodalmi centralizáció feláldozásával a lelkek egységét sikerült megteremtenie. Lapunk mai szárai 4 oldal
