Ung, 1914. január-december (52. évfolyam, 27-56. szám)
1914-11-08 / 49. szám
2 (49. szám) 1914. november 8. III. Gazdasági helyzet. Az orosz betörés által közvetlenül érintett vidékek köznépe kielégitő burgonya és tengeri termésének tetemes részét az oroszok kiverése után takaríthatta be, úgy hogy szorosan vett éhin ség ezek között csak elvétve fenyeget. Igen súlyos helyzetben van azonban a lakosságnak az a része, amely az oroszok és ruthének fosztogatásának és rombolásának áldozata volt. Intézkedések történtek a legszükségesebb élelmiszereknek azonnali odaszállitása, valamint a szenvedett kár felvétele iránt, s a kormány folyamatba tette a megfelelő segélyakciót Jelentékeny gazdaságpolitikai akciót kiván azoknak a vidékeknek helyzete is, amelyek na- gyobbszámu saját csapataink mozdulatainak színterét alkották. Ezek azon különben is szegény vidékek gabona és takarmánykészletét, valamint állatállományát igen erősen igénybevették, úgy hogy gondot okoz a szükséges élelmiszer és takarmány, valamint egyes helyeken a gazdasági munkák elvégzésére szükséges igásállatok előteremtése is. A széles mederben folyamatba tett eljárásnak nemcsak a katonai célokra igénybevett tárgyak értékének megtérítésére kell irányulnia, hanem arra is, hogy lehetőleg jó minőségben és megfelelő áron szerezhesse be gabona, takarmány és állatszükségleteit. Az igénybevett termények- s a szenvedett károk megállapítása és becslése szorgalmasan folyik. A katonai vezetőség teljes erővel támogatja a kormánynak a lakosság követeléseinek mielőbbi kiegyenlítésére irányuló törekvéseit, s a földmivelésügyi miniszter folyamatba tette a szükséges gabona, takarmány és állatok beszerzésére irányuló intézkedéseket. A téli háboru borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e címre: Hadsegélyző Hivatal (Budapest, Váci-utca 38.) A posta ingyen óé ase szállítja az adományt. «« & Háborús világ. Nyugdíj és neveltetési pótlék. Az államnak és társadalomnak mind szélesebb mederben kell kiterjesztenie máris nagy méretű segítő akcióit s a háboru borzalmainak arányában egyre több sebet kell gyógyítania, egyre több fájdalmat enyhítenie. Igen súlyos és nagy anyagi erőt megkövetelő feladat lesz az elesett harcosok özvegyeiről és árváiról való gondoskodás, ámbár — és ezt az érdekeltek megnyugtatására tesszük közzé — illetékes helyen máris legapróbb részletekig kidolgozták a katonai özvegyek és árvák nyugdíjszerű ellátásának programm- ját is. A nyugdijösszeg nagyságát inlózményileg biztosítja az állam, illetve a katonai kincstár és pedig nemcsak a tisztikarnak, a tartalékos tiszteket is ideszámítva, hanem a legénység hátrama- radottainak is. Az özvegyi nyugdíj egyaránt jár a közös hadsereg, a honvédség, a tengerészet és a népfelkelői szolgálatban elesettek hátramaradottjainak. Élethossziglan, illetve újabb házasságáig jár nyugdíj annak az özvegynek, kinek férje a harctéren szerzett sebesülésben, önhibáján kívül ott szerzett járványos betegségben vagy pedig a hadjárat fáradalmainak következtében halt meg. Had- apródörmester özvegyének 300 K, őrmesterének 240 K, szakaszvezetőének 144 K, káplár özvegyének 120 és közlegény özvegyének 72 korona jár évente. Ha azonban a férj a tüzvonalban esett el, 50 százalékkal nagyobb nyugdíj jár az özvegynek. Ezenkívül minden törvényes gyermek után évi 48 K neveltetési pótlék jár 16 éves koráig; ha azonban tanulmányokat folytat, a neveltetési pótlék a nagykorúság eléréséig utalható ki. A nyugdijakat valószínűen a postatakarók utján fogják folyósítani, mivel az életbenlét- nek havonta való igazolása nagyon körülményes és fáradtságos lenne. A nyugdíjigények megállapítására azonban egyelőre nem kerülhet sor, de ez nem is sürgős, mert a halálozást követő hat hónapon át a családnak a hadbavonultak részére megállapított és kiutalt segitő összeg jár. A szerényen megszabott özvegyi nyugdijat azonban még sok, méltányos esetben kegydijakkai is ki fogják bővíteni. A katonai kincstárnak egész sor erre szolgáló alapítványi összeg áll rendelkezésére. Magyar áruk Antwerpenben. A kerületi kereskedelmi és iparkamara közli, hogy a német kormány az Antwerpenben német hadvezetőség által lefoglalt árukból a hazai cégek által vásárolt és okmányokkal igazolható tulaj donukat képező, vagy elfogadott rendeléseik fedezésére szolgáló árukat kiadja. Az érdekelt exportcégek táviratilag jelentsék a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium iparfejlesztő szakosztályának, ha ily árujok van, minő és mily mennyiségben és igazoló okmányukat is küldjék be. U N G Levél az orosz fogságból. Fekete Rezső szigorló orvos, Fekete István szobránci körjegyző fia, orosz fogságba esett, ahonnan az alábbi levelet irta szülőinek szept. 20 ikáról keltezve: Szeretett Szüleim! Orosz fogságba kerültem. Kelet-Szibériában, Tobolkszban vagyok, hat orvossal együtt. Pénzem és ruhám nincs, de minden nélkülözést eltűrnék, ha otthonról hirt kaphatnék, hogy kedves szüleim s testvéreim jól vannak. Várom, nehezen várom azt az időt, midőn majd szeretett hazámba s az annyira nélkülözött kedves otthonba visszatérhetek. Én csak élek valahogy, de a kedves otthoniaknak az enyémnél jobb életet kívánok. Isten velők. Mindnyájokat csókolja szeretettel fiók Rezső. 1/ fi n b ff ÓH Styria ^ar' l\UUalrgö|Jj köpf kerékpár gyári képviselete BOROS S-nál. Ä sebesültápolás kis kátéja, Szamaritánus-munka a háborúban. Most, amidőn a sebesültek százai kerülnek közénk, amidőn oly sokan iparkodnak a hős harcosokon segíteni, k sebesülteket ápolni, alkalom- szerű a betegápolásról egyet-más szóvá tenni. A betegápolásban arra kell törekednünk, hogy az egész emberrel log- lalkozzunk, nemcsak testének a sebével, a bajával, hanem az ő belső lelki világával, bánatával, vágyaival és mindezeknek íorrásával: az ő halhatatlan leikével. Ha előttem fekszik a sebesült, akin ón segíteni akarok, ha látom, ápolom hosszabb időn keresztül azt a beteget, aki előtt minden perc oly hosszúnak tűnik fel, ha tudom, hogy gyógyíthatatlan betegségében élete végét várja, kell, hogy tudjam, hogy ennek a betegnek többet is adhatok a kötésnél, a borogatásnál, az orvosságnál, olyas valamit, ami nem kevésbbé fontos az orvosságoknál, sőt ezeknek sikeres hatását nagyban előmozdítja. Szeretetszolgálatok. Ha annak a sebesültnek nemcsak a sebét kötözöm be és fájdalmát csillapítom, de ha arra is törekszem, hogy az a beteg katona a szigorúan vett betegápoláson kívül azt is érezze, hogy én őt nagyra becsülöm, szeretem, hogy rokonszenvezem vele, úgy én annak a katonának százszorta többet nyújtottam, mintha csak a néma, rideg betegápoló szerepére válallkoztam volna. Fontos teendőnk tehát, hogy ne zárjuk be ajkunkat, de fejezzük ki szavakban is azt a szeretetet, amely szivünkben van és amely a betegápolás munkájára sarkal minket. Törekedjünk az ápolásunk alá jutó beteget megvigasztalni. És ez úgy fog sikerülni, ha annak a betegnek a helyzetébe tudjuk magunkat beleképzelni. Ha az embertársunkat, testvérünket látjuk benne, aki otthont hagyott el, hogy a hazáéit harcoljon. Érdeklődjünk melegséggel az ő otthoni körülményei iránt. Hová való? Kiket hagyott otthon? Talán édesanyját, feleségét, talán gyermekeket ? írni szeretne haza, már régen nem hallott hirt felőlük, de nem tud Írni. Milyen jó, milyen vigasztaló, ha az ápoló ilyenkor zsebéből levelezőlapot, bélyeget vesz ki és ir oda és irja azt, amire a beteg kéri. És van száz és száz ilyen szeretetszolgálat, amelyek az alkalom és körülmények szerint ezerféleképpen váltakozhatnak. Egyik fontos teendőnk tehát, hogy az átmeneti betegeket szeretetteljes szavunkkal, óhajaiknak lehető teljesítésével is ápoljuk. Az ápolói hivatás parancsai. Egy másik dolog, amiről itt Írni lehetne, azokra a sebesültekre vonatkozik, akik állandóbb, hosszabb ápolást igényelnek. Praktikus hasznát vehetjük ennek nemcsak háborús időkben, de a béke napjaiban is. A kórház mindég a fájdalomnak, a szomorúságnak a háza. De mégis, mily lényeges különbség van, ha az ápolás a lélekkel is és a mindég rosszra hajió emberi természetnek a helyes irányba való terelésével is foglalkozik. Akkor a kórház és a betegágy a Gondviselésben való megnyugvásra, türelemre és igy megelégedésre, ^boldogságra taníthatja meg az embert. De ha igy akarjuk kezelni a mi kórházi betegeinket, ha türelemre és jó kedélyre való vezetéssel akarjuk mielőbbi gyógyulásukat elősegíteni, akkor iparkodjunk mi is az átmeneti betegek ápolásánál szükségesnek jelzett szeretetszolgálatokon kívül egyre-másra figyelemmel lenni. 1. Nekünk magunknak kell nagyon türelmeseknek lennünk, csak úgy tudjuk a nehéz beteget türelemre megtanítani. Törekedjünk a betegnek lehetőleg minden kívánságát teljesíteni. Ne veszítsük türelmünket, ha a beteg lassan gyógyul, vagy ha visszaesést látunk. 2. Ne legyünk válogatósak. Akárminö betegségben lévő beteget ápoljunk szívesen, ha az orvos nekünk osztotta ki, vagy a mi termünkbe került. A betegeket is egyforma buz- gósággal ápoljuk, ne tegyünk a azemélyekben különbséget, akár rokonszenves előttünk az ilető, akár nem. 3. Legyünk kitartóak, álhatatosak. Ne legyen lelkesedésünk magyar szalmaláng, de igyekezzünk avval a buzgalommal ápolni hosszabb időn keresztül is a beteget, amellyel az ápolást megkezdtük. 4. Igyekezzünk a mi gyönge természetünket is a helyes betegápolásra rászoktatni, ránevelni. Megerősödni, hogy könnyen el ne borzadjunk. Megedzeni érzékeinket, különösen a szaglást, látást, hallást, jajgatások, fekélyes, nyílt sebü, rossz illatú betegek elviselésére. Ezeket mind megszokhatjuk, megtanulhatjuk jó és erős akarattal. A másik fontos teendőnk tehát, hogy a hosz- szabb betegségek ápolásánál a türelmetlenséget, a betegségekben és a betegekben való válogatást, valamint az álhatatlanságot legyőzni és természetünket, érzékeinket megedzeni törekedjünk. Halottak napja. A nagy esztendő Ungvár városnak földjét is megszentelte. Elesett hősök százai nyugosznak a Bercsényi-utcai sirkertben, hosszú sávokban terülnek egymás mellett a sirok. A nagy esztendő halottak napján zarándokhellyé avattuk a hősök sirhantjait. Lapunk előző számában felkértük az ungvári leányokat, hogy virágozzák fel a katonasirokat. Kérésünket meleg szívvel karolták fel és valóban szép, szomorúan, megrenditően fenséges képet nyújtott a Bercsényi-utcai temető. A hosszú sorokban elterülő sirok közös hantjai olyanok voltak, mint virágágy-szalagok, teleültetve fehér és piros őszi virágokkal. Ezer és ezer gyertya apró lángja lobogott a virágok tövében, sűrűn egymás mellett, olyanok voltak a sirok, mintha áldozati oltárok volnának. Egynegyed négykor gyülekezett a polgárőrség és a kegyeletes közönség a városháza előtt. Fekete zászló alatt vonult végig hosszú, méltó- ságos menetben a városon keresztül a katona- sirokhoz. A tömeg egyre nőtt, minden sarkon újabb raj csatlakozott, virágot és gyertyát tartva kezében. Csatlakoztak a felvonuláshoz gróf Sztáray Gábor főispán, Papp Antal püspök, Lőrinczy Jenő alispán. A temetőben már nagy tömeg vette körül a hatalmas négyszöget. Kivonultak a katonák is bajtársaik sírjához. A polgárőrség négyszöget formált, melynek felső oldalán katonaság sorakozott. Fájdalmas látványt nyújtott az a felső kiásott hosszú árok, mely lakóit várja. Olyan, mintha hosszú lövészárok volna, a kiásott földhányás tetején egy szuronyos katona állott mereven, elgondolkozva. Felhangzott a Kölcsey Himnuszának első akkordja és a közönség meghatottan énekelte el szent fohászunkat. Mikor a dal elhangzott, előlépett Lőrincz István r. kath. káplán és gyújtó beszédet mondott a sirok fölött. Férfias hangja, magvas gondolatai és a szavakon áttüzelő hazafias érzése magával ragadta a hallgatóságot. Megemlékezett arról a szivet emelő hangulatról, mikor pár hónappal ezelőtt katonáink felesküdtek. Zászlójukhoz hívek maradtak és készek voltak meghalni a zászlóért. Kifejtette, mit jelentenek nekünk ezek a sírok, miért jöttünk ki e sírokhoz és miért fogunk évről-évre e helyre kizarándokolni. A régi magyar harci dicsőség éledt fel újra, a hősiesség példái, melyeket az iskolákban tanítunk, már régiek voltak, uj abc könyvre volt már szüksége a magyarságnak és ezek a sírban nyugvó hősök írták meg vérükkel a magyar vitézség uj abc könyvét. Zendüljön tehát ajkunkon a dal, hogy — hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar, oly rendületlenül, mint azok voltak, kiket e sirhantok takarnak. A közönség a beszéd hatásától még könnyes szemekkel elénekelte a Szózatot. Ezután Trungeln Iván katonai lelkész lépett elő a megjelent katonatisztek sorából és kegyeletesen megemlékezve a hősökről, buzdifó beszédet intézett a katonákhoz. Felejthetetlen hangulatban oszladozott lassanként a kegyeletes közönség.
