Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-17 / 20. szám
1914. május 17. U N G (20 szám) 3 A főispán beszéde. Tekintetes Közigazgatási Bizottság! Mielőtt a tárgysorozatra áttérnénk, engedjék meg, hogy szives figyelni őket egy olyan ténykörülményre hívjam fel, mely igen közelről érinti elsősorban a közig, bizottságot, de nemkülönben a vármegyét és Ungvár városát. Ugyanis Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőt a kultuszminiszter Onagyméltósága szolgálattótelre a minisztériumába rendelte be. Bár a magam részéről vajmi kevés fogékonysággal bírok tisztviselőknek — áthelyeztetésök előléptetésük vagy kitüntetésük alkalmából való — ünnepeltetése iránt, ez alkalommal kivételt kell tennem, mert Hidasinak a neve annyira össze van forrva varmegyénk tanügyével, kultúrájának fejlesztésével, hogy lelkiismeretem sugallatát követem akkor, amidőn nagy érdemeit bár csak pár szóval, de őszintén méltatni óhajtom. Tizenhat éven át szolgálta a tanfelügyelő becsületesen, önzetlenül, fáradhatlan szorgalommal vármegyénket, bizony néha nagyon is kényes jellegű témákba is be kellett nyúlnia s mindennek dacára kell, hogy mindenki elösmeréssel tartozzék mindig tapintatos működése, személye iránt. Hazafiasságával, tehetségével, tudásával, szorgalmával, munkaképességével, vasakaratával s szívjóságával úgyszólván mindenkinek tiszteletét, nagyrabecsülését és szeretetét megnyerve, megbecsülhetetlen szolgálatokat tett hazájának, vármegyénknek és Ungvár városának. Számtalan iskolának, óvodának, az ungvári áll. polg. leányiskolának, az újonnan létesítendő áll. polg. fiúiskolának, az ezzel kapcsolatosan kilátásba helyezett felső kereskedelmi iskolának a szervezése, létesítése s egyéb kultúrintézmény az ö nevéhez fűződik. Bármennyire is sajnálom a magam részéről a távozását, hiszen én legjobb barataim egyikét vesztem távozásával s tanügyekben egyetlen tanácsadómat, mégis örülök kitüntetésének s amidőn uj állásában szívem mélyéből boldogulást kívánok a tanfelügyelő urnák, még arra kérem őt, hogy vármegyénket, mely szintén mindig szeretettel, mondhatnám, rajongással vette körül, tartsa meg továbbra is szives jóindulatában, hiszen módjában lesz nekünk még sok jó szolgálatot tennie. Indítványozom, hogy a közig, bizottság a kir. tanfelügyelő érdemeit méltatva, azokat jegyzőkönyvileg örökítse meg. Határozat. „A közigazgatási bizottság az előterjesztett indítványt általános helyesléssel és megelégedéssel fogadva és magáévá téve, midőn a legteljesebb elismeréssel és hálával adózik Hidasi Sándor kir. tanácsos, tanfelügyelőnek, ezen fontos állásában tizenhat éven át szakadatlan munka közt, soha nem csökkenő eréllyel, lelkesedéssel és szorgalommal kifejtett eredményekben gazdag működéséért és kiemeli nemcsak hivatalos hatáskörében e vármegye tanügyónek hazafias és céltudatos fejlesztése terén szerzett érdemeit s elért sikereit, de Ung vármegye és Ungvár város kulturális, társadalmi és egész közéletének minden megnyilvánulásában tanúsított önzetlen, lankadatlan buzgalmát és példás tevékenységét, mellyel mig egyrészt a vármegye egész közönségének osztatlan tiszteletét és szeretetét vívta ki, másrészt hasznos alkotásaival maradandó emléket biztosított magának, csak elengedhetlen és kedves kötelességet teljesít a közigazgatási bizottság akkor, midőn elhatározza, hogy Hidasi Sándor királyi tanácsos, mórt hazudtad mindig, hogy csak engemet szerettél ? — Nem hazudtam! — Hallgass! Mindent hallottam. Még azt is, hogy most már van ihleted 1 . . . — Asszony, a lelkemet marcangolod meggondolatlanul ! .. . Megállj, megbánod még! S megfordul a mester, kifelé indul. Visszanéz még egyszer az ajtófélfától. Hiába néz!... Becsapja elkeseredve az ajtót s szobájába megy. Előveszi művét, mit az éjjel komponált, „Letört kóró, hervadt virág“ a cime. Leül s pár sort vet papírra: „Nagyságos asszonyom! Egy történetet eltitkoltam ön előtt, amely családomban történt. Volt egy szerencsétlen ember, akiről sohasem beszéltem önnek, mert . . . mert nem voltam rá képes, mert fájt volna róla beszélnem, emlékét felidéznem. Kóró volt, mely elhervasztott maga körül minden virágot, mig végre az önbüne terhe letörte. Agyonlőtte magát, és aki úgy rajongott érte, e tettétől megőrült az ón — édes anyám. Mert a magas, izmos, koromhaju férfi, kinek lángolt a szeme, fekete bajsza volt s barnáspiros arca, az az én bátyám volt! . . . Most tehát nem királyi tanfelügyelőnek — a közigazgatási bizottság legjobb meggyőződése szerint is — el- évülhetlen érdemeit e határozat keretében jegyzőkönyvébe iktatja, neki e vármegye kulturális életének a messze jövőjére is kiható nagyon eredményes és kitűnő működéséért a legöszin- tébb köszönetét fejezi ki s erről őt jegyzőkönyvi l kivonaton értesíti.“ Úgy a főispánnak beszéde alatt, mint a határozat felolvasása közben többször lelkes éljenzés hangzott fel. A határozati javaslatot a teljes számban megjelent bizottsági tagok egyhangú lelkesedéssel fogadták el. Ezután Hidasi Sándor válaszolt a búcsúbeszédre, illetőleg határozatra. Érdemeket nem tulajdonit magának, hiszen csak kötelességet teljesített. Hogy eredményeket tud felmutatni, az első sorban gróf Sztáray Gábor főispán és néhai gróf Török József főispán, valamint a közigazgatási bizottság érdeme, mert törekvéseiben mindig támogatást talált náluk. Örömmel említheti fel, hogy a tanfelügyelői konferenciákon, amikor panaszok hangzottak el, ő mindig büszkeséggel hivatkozott arra, hogy neki mennyire megértő, nemesen gondolkodó főispánja és közigazgatási bizottsága van. Utolsó kérése az, hogy azt a szereteted amellyel 16 évi itteni működése alatt talál kozott, ruházzák át utódára, mert szeretettel nagyobb eredményeket érhetni el, mint sok törvóny- nyel. Életének legboldogabb órái közé számítja azokat, amelyeket ennél az asztalnál töltött el. Hidasi tanfelügyelő, miután utolsó jelentését felolvasta, a bizottsági tagok lelkes éljenzése közt hagyta el az üléstermet. Az Ungmegyei Tanító-Egyesület diszgyülése. A közigazgatási bizottság ülése után az Ungmegyei Tanitó-Egyesület díszközgyűlést tartott a Kossuth-téri áll. iskolában. A gyűlésen nemcsak a közeli iskolák tanítói jelentek meg, hanem a távoli felvidéki tanítók is ott voltak, hogy elbúcsúzzanak nagyérdemű és szeretett vezérüktől. Az emelvény mögött Hidasinak életnagyságu arcképét helyezték el virágkoszoru között. A küldöttségileg meghívott Hidasi Sándort megérkezésekor a Himnusz hangjai fogadták, majd Takács László igazgató a Tanitó-Egyesület nevében hatásos beszédben üdvözölte a kir. tan- felügyelőt. A tanítóságot ért veszteségről így szólt a szónok: „De ha a Nagyságod kitüntetése fölött érzett öröm a mi sziveinket dobogtatja meg a leghangosabban, s ha ezen öröm lángja a mi lelkűnkből csap fel a legmagasabban, úgy a távozása fölötti mély sajnálkozást, a vármegyét s annak egész társadalmát ért nagy veszteséget is mi érezzük át a legjobban, a legmélyebben. Nagyságod eltávozásával sok helyen érezhető és sokáig betölthetetlen üresség fog maradni; de ez sehol sem lesz oly nagy, sehol sem lesz annyira érzékeny, mint vármegyénk népoktatásának még továbbra is sok és kitartó munkát igénylő mezején s ezen — Nagyságodnak szívós és kitartó munkássága folytán virulásnak indult mező munkásainak szivében.“ A beszéd végén a szónok indítványára a távozó tanfelügyelőt megválasztotta az egyesület tiszteletbeli tagjává. Marosi Mihály a Tanitó Otthon nevében beszélt meleg hangon, majd az ungi r. kath. tanítók háláját Taby Ábris főesperes tolmácsolta. Magas szárnyalásu beszédében azt fejtegette, hogy a távozó kir. tanfelügyelőt három csillag vezette: a szeretet, az igazság és a hazaszeretet érzete. Minden hiábavaló — mondta a szónok — csak a szeretet örök. A r. kath. egyház mindig szívesen táfogja emlékemet még egy titok sem rútitani... Isten vele, éljen boldogul! Béla.“ Borítékba teszi s meg is pecsételi a szeme könnyével. . . Aztán felkel lassan, bágyadtan, ká- bultan . . . Hóna alá csapja nagy csomó kottáját s elindul busongva le a kávéházba, hol egy éve nem volt. . . • * Könnyez a telt színház, aztán dörög a taps hosszan, egetverően. Ma játszotta először Pacsirta Mária a „Hervadt virág“-ot. — A szerzőt, a szerzőt! — harsog ezer torok. S a függöny elé lép egy magas férfiú, korom szin a haja, fekete bajusza, sápadt-piros arca ... A szeme? Bánatos, szomorú tűz benne. Legördül a függöny és Béla megfordul. . . Előtte térdepel kékszemü tündére, arany- hajú nője bűnbánó lélekkel. — Bocsáss meg, Béla, könyörgöm, bocsáss meg! . . . * Önéletrajzában irja az ősz mester a fenti időkről: „Akkor komponáltam legszebb müveimet s rá az az est volt éltem legszebbik estéje ...“ (Szerelem a hegedűm, bánat a vonója, Nem termett még nélkiilök egy igazi nóta . . .) mogatta Hidasit, mert igazságos volt a munkája. A hazaszeretet s a magyar nyelv iránti szeretető vezette Hidasit s ezért törekedett arra, hogy a legelrejtettebb ruthén és tót faluban is terjedjen a magyar szó. (Lelkes éljenzés.) Sulyok János az ungi ref. tanitó-egyesület megbízásából intézett búcsúszavakat a távozó kir. tanfelügyelőhöz, aki köszönő szavaiban felemlítette, hogy legbüszkébb arra, hogy Ung vármegyében egyetlenegy nem magyar tannyelvű iskola sincs és pedig ennek a kimondására nem kellett annak idején senkit sem ösztökélni. A lelkes gyűlést a Szózat éneklése zárta be. Bankett. Az ünneplés sorozatát a Koronában tartott 200 terítékű bankett fejezte be. A szépen díszített asztaloknál foglaltak helyet városunk összes hivatalainak főnökei és csaknem valamennyi iskolának igazgatói. Több hölgy is jelen volt, köztük az ünnepelt kir. tanfelügyelő neje és Lórinczv Jenöné is. Az első feiköszöntőt Lőrinczy Jenő alispán mondta a tőle megszokott nagy szónoki készséggel. „Vármegyénk egyik kimagasló oszlopa volt Hidasi — igy kezdte beszédét a szónok — és megjelenése korszakot alkotott Ungmegyében.“ Mindig bámulta, hogy az isteni Gondviselés mennyi energiát, tudást adott egy embernek. Egy idegen, más vidékről való embernek kellett jönni Ungba, aki itt megteremtette a magyar közművelődést. Rátért arra a pletykára az alispán, amely szerint Hidasit elhelyezték. „Ország, világ előtt kijelentem — mondta a szónok — hogy Hidasit nem helyezték el, hanem meghívták a minisztériumba, hogy ott érvényesítse nagy tehetségét.“ (Taps és éljenzés.) Fincicky Mihály polgármester a város közönsége nevében búcsúzott, Hidasi nagy tevékenységét aposztrofálva. Matyaczkó Tivadar kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő hivatkozott arra, hogy őt és Hidasit a meleg barátság szálai kötötték össze és megköszönte, hogy a g. kath. tanítóság érdekében mindig igazságosan cselekedett. Kaminszky Géza, a kir. g. kath. tanítóképző- intézet érdemes igazgatója, szép orgánummal nagyon hatásos beszédet mondott. Azzal kezdte, hogy „a magyar nemzeti kultúrának örömünnepe van, hiszen egyik fáradhatatlan munkásának emelkedéséről van szó.“ Résztvesz ebben az örömben minden tényező, igy a tanítóképző-intézet is, melynek hivatalból ellenőrzője volt a távozó tan- felügyelő, aki együtt működött a tanári karral abban, hogy terjesszék a kultúrát, a világosságot és a magyar haza szeretetét. Végül áldást kért a szónok a távozóra s azzal fejezi be sok helyen éljenzéssel kisért értékes beszédét: „Hass, alkoss, gyarapits s a honra fény derül.“ Grigássy Károly a tanitó-egyesület nevében búcsúzott. Blanár Ödön Hidasinét, mint a hitvesek kiváló példányképét éltette. Szentkereszty Tivadar kir. s.-tanfelügyelő a hivatal, Margócsy Aladár az ev. egyház részéről búcsúztak. Hidasi Sándor megköszönte a szives szavakat, hivatkozott arra, hogy ha eredmény kísérte működését, abban főérdem az egyházi és világi hatóságokat, a főispánt, alispánt és a tanítóságot illeti, mert részükről támogatásban részesült. Aigner Ferenc humoros felköszöntőjében mondta, hogy a távozó kir. tanácsos most már csakugyan tanáccsal szolgál a királynak, (t. i. arra célozott a szónok, hogy Hidasit a törvényelőkó- szitő-bizottságba osztotta be a miniszter). Berze- yiczy István az ungmegyei társadalom, Markovics Árpád az ungvári siketnéma-intézet, Pap János az áll. tisztviselők, Virág Péter (versben) és Poly ánszky Mihály a vidéki tanítók nevében mondtak meleg búcsúszavakat. Takács László a tankötelesek háláját tolmácsolta. Utoljára még egyszer Hidasi Sándor búcsúzott, megköszönte a szeretetet, melynek birtokosa volt Ungban 16 évig. A társaság nagyrésze a hajnali órákig maradt együtt. Megela Anna drugetházai áll. tanítónő csinos nótákkal, Szabó Zoltán főszolgabíró tréfás jelenetekkel mulattatták a közönséget. így búcsúztatták Hidasi Sándor, Ung vármegye nagynevű és kiválóan értékes volt tanfelügyelőjét. Ilyen ünneplésben még nem részesült tanfelügyelő, de talán nem is részesül soha. Hidasi Sándor csak egy van. — Zongorahangolás. Szálai Simon előnyösen ismert zongorakészitő és hangoló Szatmárról Ungvárra érkezik, amely alkalommal zongorahangolást és javításokat szakszerűen fog eszközölni. Előjegyezni Székely és Illés könyvkereskedésében lehet. Vizsgalapok (Korrekták) magyar, német és diktandó vonatozással, vizsgái jutalom könyvek nagy választékban kaphatók Székely és Illés könyvkereskedésében Ungvár.
