Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-31 / 22. szám
52. évfolyam. TJngvár, 1914. május-31 22. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K.» i Negyedévre . . 2 K. Félévre ............4 K. | Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttér soronként 60 fillér. ■■■ —TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- =•■■--- den csütörtökön. ... MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése — ...... KIADÓHIVATALI TBLEPONSZÄM 11.----------Az ismeretlen Istenről. Ä megélhetés gondjaival küzd ma mindenki. Küzdenek még azok is, akik látszólag jólétben élnek, akiknek vagyonúkban némi tartaléktőkéjük is van a nehéz napokra. Küzdenek pedig, mert az élemiszerek ára oly hallatlan magasra emelkedett, aminő még nem volt soha. Emellett az ipar, a kereskedelem pang, a munka- alkalom szórványos, — de mert élni, testünket táplálni muszáj : a mindennapi kenyeret elő kell teremteni még akkor is, ha keresetünk minden fillérjét erre kell fordítanunk. Ki is használják a közönség ezen kényszerhelyzetét valósággal uzsorás módon. A csirke párja 3—4 K, a tej, a tejtermék majdnem megfizethetlen, a lisztnek ára óriási, mert — úgy mondják, — rosszak a terméskilátások, kevés a takarmány stbbi. Ez utóbbi állítás talán igaz is, de az már csakugyan érthetetlen, hogy mig a takarmányhiány miatt az élő állatok értéke napról-napra csökken, addig a húsárak Ungváron változatlanok, változatlanul magasak, — s nincs, aki ezt észre vegye, nincs, aki a közönség ütőerére tenné a kezét, s megismerve a mindennapi létért folytatott nehéz küzdelmet, legalább abban az irányban jönne segítségre, amely irányból tárt kapuk várják az élelmiszer-uzsora elleni támadást. Ungváron a marhahús ára ma is 1 K 40 f, holott itt sem vágnak jobb minőségű állatokat, mint Szered- nyén, ahol három mészáros-üzlet van, s ahol a marhahús kilogrammja 1 K. És ahogy mi ismerjük húsiparosainkat és azok mindenható vezérét, biztosra vehető, hogy az élőállat árának bekövetkező emelésekor nem azt fogják ezek mondani, hogy mi akkor is magas árakat szedtünk, amikor az élő állat olcsó volt, tehát nem emeljük most az árakat, — hanem hivatkozni fognak a beállott áremelkedésre s a kész hús árát ismét felfogják szöktetni. Két bőrt nyúznak tehát a közönségről. Túlmagas árakat szednek, mikor olcsó az élő állat, s e túlmagas árakat emelni fogják, amint feljebb fog szállni az élő állat ára. S most tulajdonképen fel kellene hivnunk ez anomáliára az illetékes hatóság figyelmét, s hathatós beavatkozást kellene kérnünk a húsdrágaság enyhítésére. De nem tesszük. Mert mi már nagyon gyakran kértük az illetékeseket a közönség érdekében való cselekvésre, és eredményt soha nem tudtunk elérni, igy tehát fiaskóink számát nem akarjuk még eggyel szaporítani. Megelégszünk egyelőre azzal, hogy leszögezzük a tényt, miképp nincs nálunk oly hatósági egyén, akinek egyáltalán gondját képezné az élelmiszer-uzsorások megfékezése. Mert ha lenne, úgy a mai élőállatárak mellett nem szedhetnének mészárosaink 1 K 40 f-t. rn. Az Akropolison mindenj pogány istenségnek ott állott a szobra, hogy mindenki megtalálhassa égi pártfogóját, bárhonnan is, bármikor is jönne. Sőt egy olyan szobrot is faragtak a derék görögök, amelyre ezt az Írást Írták: Az ismeretlen Isten. Szt. Pál görögországi útjában meglátta ezt a szob rőt és amikor az athéniek arról tudakozódtak, kinek tanitását hirdeti, a nemzetapostol azt felelte: Az ismeretlen Istent hirdetem, akinek szobrot állittok, de nem ismertek! .. . Szépet, jót, igazat keresők!! Engedjétek meg, hogy szólhassak az Istenről, akinek szobrot állittok, de nem ismertek! — Nem adok teljes ismeretet, mert nem adhatok. Hogyha adhatnék, meg nem értenétek: a véges a végtelent föl nem érheti, hangya-szem a Himaláját be nem fogadhatja, magasságait el nem érheti. Természete, mint az egész Szentháromság, titok, csak annyi bizonyos, hogy van és működik. A legnagyobb tudós mondja ezt: a revelláló, a kinyilatkoztató Isten és a legjobb tanítványnak mondja: az ellentétekben is az igazság pártjához tartozó léleknek. Működése: a szeretet munkája, mert ő a szeretet lelke. Az ellentétekben az igazságtalansághoz kényszerült lelket is szereti, vezeti, fölvilágosítja, jóra biztaija, mert ő az égi világosság és belát a kicsinyes földi szorongatá- sokba és tudja, hogy onnan is hozzá vihet az út. így lesz a szeretet leikéből az igazság lelke, amely szeretettel, türelemmel vonz és megvilágosit. Tüzes nyelvek alakjában szállott az apostolokra, mert olyan mint a szó, amit tűzzel égetnek a szívbe: a nyoma mindig megmarad, ha látni akarjuk, mindig olvasható. A szó hatalmával és a tanítás tüzes erejével működik bennünk. Galamb képében ábrázolják, mert mint ahogy a galamb nem száll a sárba, a Szentlélek sem száll a bűnfertőbe : hol hiábavalóra vállott a megváltás, ott nem lehet megszentelés, megerősítés, ott előbb más valaminek kell bekövetkeznie. Ott a Szentlélek megfed a bűnről, az igazságról és az Ítéletről. Szépet, jót, igazat keresők, ti mindnyájan ezt az ismeretlen Istent keresitek, de sokan igaz érzés nélkül, csak ajkkal és igy nem fogjátok megtalálni soha: nektek ezért ismeretlen Isten. Hogy a szeretet lelke munkálhasson bennetek, először nektek kell áthatva lenni tüzes szeretettel, és ha ez az igaz szeretet van meg bennetek, nem szabad és nincs ok eltitkolnotok. „ jobb a nyilvános dorgálás, mint az eltitkolt szeretet“. (Péld. 27, 5.) „A figyelemre való gond a szeretet és a szeretet Isten törvényeinek megtartása, a törvények megtartása pedig a íeddhetlenség tökéletessége.“ (Bölcs. 6, 20.) A íeddhetlenség nem konstatálható sem a homályban, sem a bizonytalanságban, legkevésbé a hit igazságainak megtagadásában. A Szentlélek munkái a hit jutalmazása. Aki nem feddhetetlen, annak azért ismeretlen Isten. Aki parázna, annak azért ismeretlen Isten. Aki önző, annak azért ismeretlen Isten. Mert a bűn elhomályosít; meggyöngit. Az akaratot elsenyveszti, az értelmet gyöngére lágyítja, a paráznát megöli. „Elrejtheti-e ember a tüzet kebelében, hogy ruhái lángot ne vessenek?“ (Póld. 5, 27.) Az ilyennek nincsen jóság, hiszen letiporja, nincsen szépség, hiszen letapossa, nincsen erő, hiszen vesztegeti, nincsen lélek, mert a testnek él, ilyennek a Lólek, a Szentlélek, ismeretlen Isten. És ilyen szegény kereső nagyon is sok van. Kifaragják az ismeretlen Isten szobrát, de meg nem vallják. Hangzatos szavak, ügyes jeligék és ezek alatt üresség, szegénység. Papírra festett tűz a lelkűk, mely nem ég; festett világosság, amit hirdetnek, mivel hogy reális valósága nincsen — az istenük ismeretlen Isten és ha próféta jön hozzájuk, egy nemzetapostol és azt mondja: A ti isteneteket hirdetem, nem hiszik, mert egy pillanatra sem hitték komolyan, amit hittek. Igen, van Szépség, van Jóság, van Erő. Van Szentháromság, Alkotó, Megváltó, Megszentelő Isten, mindenség Ura, rendezője, szépitője, de Piros pünkösd napján. Irta Szabolcska Mihály. Piros pünkösd napján, Szép, suhanó szárnyon: Szállj át „fehér galamb,“ Szentlélek galambja, Az .egész világon. Béke legyen szárnyad Mindenik csapása, Hogy szív, ha hitetlen, Lélek, békületlen : Legyen békessége, Legyen gyógyulása! Piros pünkösd napján. Mennyei jelképen, Óh égi „tüzes nyelv,“ Gyulladj ki felettünk, S zendülj meg a légben Hirdesd ki még egyszer Világ hallatára: Hogy az eszme ellen, A szeretet ellen Hasztalan a világ Minden Golgotája! A bosszú. Irta Rózsa Elza. Enyhe, napsugaras, sárguló piros őszi délelőtt. Az utca élénk, jó kedvű, ideges, meglátszik rajta a bizonytalanság: hátha ez az utolsó aranysugaras őszi nap? A kövezet melegen fürdik a nap fényében, a járó-kelőket még árnyék kiséri. Szürke, határozatlanul, bizonytalanul elnyújtott árnyék, kelletlen, mint az egészséges ember, akit ágyba parancsolnak. És ha holnap már szürkébe borul az ég és esőcsobogás altatgatja a kövezetei? Hátha egyetlen egy deres éj őszbe borítja a várost, kopasszá a falombokat, melyek még ma oly megható ragaszkodással vonják magukhoz a reszkető, elhaló, sárga faleveleket? A fasor kopasz ágú, szomorúan terpeszkedő fái, halványuló pirossárga lombjai, a haldokló őszi napsugár borongós hangulatot lopott az asszony leikébe. Lassú, fáradt léptekkel indult a város felé. Bágyadt pillantással szemlélte a szép, elmúlásra váró tájat és fáradt mosollyal gondolta: — Olyan vagyok, mint ezek a fák. Szeretnék megsemmisülni s mégis örülök az éltető napsugárnak ! Egy lekésett fecske hasította át a levegőt. Az asszony niegállott és a madár után nézett hosszan, míg csak egy kis fekete ponttá nem zsugorodott össze messze, a látóhatár alján. Azután a fonnyadó lombokat nézte. Szemében ideges tűz lobbant fel. — Az én szineim — gondolta —piros és sárga. Szerelem, irigység. Irigylem valakinek az érzelmeit. Érzelmeket, szerelmet, melyet ón szítottam, de nem az én szívem lobbantott lángra. Nem találtam visszhangra . . . Elszerettók, mielőtt egészen az enyém lett volna. Egy leány szerette el. Egy csitri leány! Meggyorsította lépteit. A város legnépesebb utcájába sietett, mert bizonyos volt benne, hogy ott találja majd ellenségét: a lányt. És ma beszélni akar vele. Ma leszámol. Szemközt vele jött a leány. Már messziről megösmerte formás, kecses alakját, amint ringó járással közeledett feléje. Hamis mosoly ömlött el az arcán, mikor az asszonyhoz lépett: — Szervusz, Emmy! Éppen hozzád indultam. — Igazán sajnálom, hogy nem nálam, de itt találkozunk. — Nem baj, a fő, hogy elbúcsúzzam tőled. Ha nem haragszol, elkísérlek egy darabon. Hová készültél! — Sehova. Csak úgy cél nélkül jöttem ki. Örülök, hogy beszélhetek veled. Most már van célom is. — És pedig? — És pedig az, hogy sétáljak és komolyan beszéljek veled. — Komolyan beszólni, hogy érted ezt? — Eh! egyszer végre meg kell hogy a szemedbe mondjam: milyen kíméletlenül viselkedtél velem szemben! — Én? Rosszul viselkedtem? Ugyan kedves Emmy, ne kezd újra. Aligha tudod majd befejezni. Asszony létedre olyan gyerekesen naiv vagy! Micsoda gondolatok! — Hiszen még nem is tudod, mit akarok mondani ?! — Hallgatlak. — Megbosszúllak, amiért... — Megbosszúlni engem? Rajtam bosszút állani! Rajtam! És nevetett. Az asszony nem volt tisztában, szívből kacagott-ó a leány, vagy csak azért, hogy meglepetését palástolja? Egy kis nyugtalanság mégis volt a hangjában, mikor folytatta: — És hogyan képzeled ezt Emmy! — Kérlek, ne nevess és ne mosolyogj olyan gúnyosan! Te nagyon jól tudod, hogy helytelenül viselkedtél irányomban. Irányomban, aki mindeddig szerető, pártoló barátnőd voltam. Szerettelek, dicsértelek, ahol csak tehettem ... — Dicsértél! Bizonyos vagyok benne, hogy csak azért, mert mások is tették — és Te nem akartál — hallgatás által — irigynek látszani. De folytasd kérlek, türelemmel meghallgatlak. Az asszonyt bosszantotta ez a nyugodt, higgadt hang. Uralkodott magán és látszólag egykedvűen szólt: Lopunk mai száma 8 oldal.
