Ung, 1914. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-04 / 1. szám

2 (1. szám) U N G 1914. január 4. hányszor, hogy cseh gyárak, cseh bankok révén juttattak hitelt magyarországi vásárlóiknak, akik előtt bezárult a magyar bankok ajtaja; megtör­tént, hogy cseh bankok adták magyar kereske­dőknek a magyar bankok által megvont hitelt, cseh bankok fizették ki a magyar kereskedőt szo­rító magyar bankokat. A cseh bank nem a ma­gyar kereskedők, hanem a cseh gyárak érdekeit védte, a cseh ipart akarta megmenteni a válság­tól, a cseh ipart egyrészt a momentán, másrészt a jövőbeni veszteségtől. A cseh bank megmen­tette a magyar kereskedőt, hogy a cseh gyáros­nak megmaradjon a pénze, különösképpen pedig megmaradjon a vevője. Erre a józan gazdasági belátásra, erre a becsületes, önző altruizmusra a magyar bankoknak csak kis százaléka tudott emelkedni. A bankok jórésze csak azzal törődött, hogy a megszorított hitelért minél nagyobb ka­matot tudjon elérni. Csak minél nagyobb pilla­natnyi haszon! Hogy ez tönkreteszi az ország közgazdaságát, azzal nem törődtek; hogy ez vég­eredményben az ő károsodásukkal jár, azt meg­érteni nem tudták. Ahol voltak bankok, amelyek ezt átérezték, ahol voltak bankigazgatók, akik intézetük pilla­natnyi hasznánál előbbrevalónak tartották vidékük gazdaságának megmentését, ahol voltak bank­direktorok, akik a jövőre is tudtak gondolni: ott a gazdasági válság lefolyása sima volt, ott nagyobb arányú pusztítást a fergeteg nem okozott. Hogy nálunk nem voltak nagyarányú buká­sok, hogy a vidékünk közgazdasági élete nagyobb megrázkódtatás nélkül tudta átélni ezt a rémes esztendőt, azt köszönhetjük altruista bankjaink­nak, amelyek hivatásukat kellőleg megérteni, tökéletesen átérezni tudták, amelyek érezték, hogy milyen kötelességeik vannak, ha a termelő osz­tályt, a teremtő társadalmat, egyúttal az ő üzlet­feleiket is veszedelem fenyegeti. Nagyon kevés bank volt az országban olyan, és közöttük első helyen az Ungmegyei Takarék- pénztár, mely nem igyekezett a válság rémes helyzetét kihasználni és csak a pillanatnyi kamat- jövedelem fokozására gondolni, hanem még saját megerőltetése árán is azon volt, hogy minél in­tenzivebben segítsen azokon, akiknek arra szük­ségük volt. A legválságosabb időkben, amikor az Osztrák-Magyar Bank hivatalos kamatlába 6% volt, ami emberemlékezet óta ilyen hosszú ideig nem volt, akkor az Ungmegyei Takarékpénztár maximum 8%-ra adott pénzt, amikor a pesti nagy bankok 8V2, 9, sőt 10%-ot is szedtek. De nemcsak a mi vármegyénk, hanem a szomszéd vármegyék is érezték az Ungmegyei Takarékpénztár működésének hatását; nem ta­gadta meg segítő kezét azoktól sem és segített azokon is. Számtalan példát lehetne felhozni arra, hogy miként segített nemcsak vármegyénk, de a szomszéd vármegyék kisebb bankjain, akiket a pesti nagyobb bankok kapzsisága vagy unszolid- sága, hitelt megvonva, a veszély szélére juttatott. a mosoly az ajkamon. Vártam. Senki, semmi! Sokáig ültem mozdulatlanul. Gondoltam szépre, jóra, gonoszra, mostohára. De megnyugvás nem szállott meg ... Egy hideg reszkető simítást éreztem homlo­komon. Feltekintek, összerezzenek. A szivem! A szivem . .. visszajött.. . egyedül.. . Keserű könnyek tólultak szemembe. Lassan megrázta fejét és szólt: — Ne sirj. Elmesélem utam történetét: Mikor az utcára értem, elállott a hópihék hullása és nehéz köd ereszkedett a városra, mely hangos volt a karácsonyi jókedvtől. Mindenki sietett. Sietett haza, a karácsonyfájához. Sietve indultam én is el, nehogy utólérjen az este. Előbb betér­tem a Nagyurhoz. Mikor beléptem a nagy, tágas előcsarnokba, — melyben szökőkút csobogott — kíváncsiság fogott el. S mikor megláttam a nagy, óriási termeket, nehéz bútorokat, régi szőnyegeket, az ősi, családi képeket, azt gondoltam, hogy bi­zony jó volna itt, ezek között élni. A Nagyur hozzám lépett, megérintette gyöngéden vállamat és igy szólt, miközben egy nagy üvegszekrényhez vezetett: „íme ! Válassz magadnak Címeket és Rangot. A Tied lesz, ha Te az enyém!“ Ellöktem magamtól. Kinevettem . . . Akkor még nem tudtam, mi az Élet? Azután a Gazdagemberhez mentem. Megörült, mikor meglátott, megismert — mert hiszen a Te arcod mását ötlöttem magamra — és bevezetett lakásába. Márványlépcsői, kristálytermei voltak, üvegfalakkal, arany-bútorral, ezüst-serlegekkel telve minden, minden. Mennyi gazdagság! Mennyi pompa! Elfogott a vágy: itt élni, itt lakni, itt szeretni! Mintha eltalálta volna gondolataimat, szólt: „Tied lesz minden kincsem, ha Te az enyém!“ Visszautasítottam, kinevettem ... Akkor még Midőn remélhetjük, hogy az 1913. óv el­múltával a válságtól is búcsút vehetünk, kérjük a Mindenhatót, hogy kímélje meg országunkat ilyen csapásoktól, mikor még a nagy pénzkrizis mellett, olyan hihetetlenül rossz gazdasági eszten­dőnk volt. __ Az 1913. év eseményei. 1. Az újév hajnalán visszatekintve az elmúlt esztendőre, egymásután tarka képekben jelennek meg az események. Látjuk elhalt jóbarátunkat, halljuk egy-egy kiválóbb hangverseny dallamait, majd egy jelesebb felolvasó szavait, ügy véljük, hogy eddigi szokásunkhoz híven, nem végzünk fölösleges munkát, ha összegyűjtjük időrendben a múlt óv fontosabb eseményeit. Mindenkit érde­kelhet. Január. 5. Dr. Kúnos Ignác, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, felolvasást tartott a törökök családi életéről. 7. Priczman Imre postatiszt meghalt. 8. Ifj. Pataki Pál főgimn. tanuló tragikus halála. 10. Özv. dr. Fibán Károlynó, Székely József m. kir. föerdőtanácsos anyósa, meghalt. 12. Ottlik Elek nyug. tanító szivszélhüdés követ­keztében 60 éves korában hirtelen elhunyt. 23. Bobkó Sándor főhadnagynak buzgó és kiváló katonai szolgálatának elismeréséül az ezredes átadta a diszokmányt. 25. Dr. Thomán Dávid orvos, aki Ungváron huza­mosabb ideig lakott, s munkásságával itt jó emléket hagyott, Budapesten meghalt. Február. 1. A vármegyei tanítóegyesület küldöttsége üd­vözölte Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőt abból az alkalomból, hogy kiváló érdemei elisme­réséül 0 Felsége a kir. tanácsosi címmel tüntette ki. Tüchler Salamon, a régi kereskedővilág egyik tisztelt tagja, 83 éves korában meghalt. Gojdics Mátyást, Havasköz érdemes g. kath. tanítóját, a miniszter nyugalomba helyezte. 3. Pékár Gyula előadása az Urániában. (A diadal­mas Amerika) 5. Dr. Gyöngyösy László a Kisfaludy-Társaság- nál 500 K-s dijat nyert „A kosaras tót“ c. elbeszélésével 7. Városi küldöttség tisztelgett a miniszterelnök­nél és a kereskedelmi miniszternél 405 ezer K segély mega4ása végett. Hirtenstein Lajos földbirtokos, a mezőkaszonyi kerület volt orszgy. képviselője, a Szerednye és Vidéke Takarékpénztár elnök-igazgatója, Wienben meghalt. Holttestét Ignécre hozták. 17. Sziklay Lajosnó, szül. Vókey Erzsébet meg­halt. Temetése 19-én ment végbe nagy rész­vét mellett. 18. Láhner Lajos főerdőhivatali tisztviselő halála. 22. A nyíregyházi Bessenyei-Kör előadása. (Geduly Henrik: A biblia.) 23. Az Ungvári Gyorsírók Egyesületének alakuló­közgyűlése. A nyíregyházi Bessenyei Kör előadása. (Dr. Pröhle Vilmos: Japán és a japán-orosz háború. 28. Lángh Lajos p. ü. tanácsos ünneplese szolgá­nem tudtam, mi az Élet? Tovább mentem és be­kopogtam az Öreg ur ajtaján. Erőltetett fiatalos léptekkel jött elém. Festett bajusza a koromnál is feketébb volt. Maga mellé ültetett és ón csodálkozva néztem körül. Minden égszínkék volt a szobában. A falak kárpitja, az ajtók, ablakok függönyei, a szőnyegek, a bútorok bársonya és az üvegszekrények bélése. Olyan furcsán hatott reám mindez, Érthetetlenül bámul­tam a kékségbe, mire ő hamis fogait villogtatva, negédes nyájassággal mondta: „Az ón lakásom a hűséget jelképezi. Légy az enyém! Igaz, fiatal vagy hozzám, de ón hűség­gel kárpótollak. Te leszel a Tavasz, én az Ősz és szerelmünkből kiforr majd a Nyár. A mindent megórlelő, ha kell, hát perzselő nyár. És hűséges leszek hozzád mindhalálig!“ Szó nélkül ott hagytam. Kinevettem, mert semmi sem nevetségesebb egy öreg ember szerel­ménél. A sánta ember jutott eszembe, aki meg­fogadta, hogy sohasem fog táncolni . . . Akkor még nem tudtam, mi az Élet? Mikor a Szerelmesifjuhoz kopogtam be, egy kis izgatottság vett rajtam erőt. Itt — tudtam — nehéz lesz megbirkóznom. Itt: Ifjúság és szere­lem vár. Az ajtó kinyílt és engem piros rózsa illata csapott meg. Vérvörös szobába léptem, melynek kandallójánál a szerelmes ifjú ült szomorúan Jöttömre felugrott és szerető szavakkal hivott magához. Hozzá mentem, a tűz elé ültem és ő beszólt: ifjúságról, boldogságról, mámorról, öröm­ről és bánatról, gonoszról és jóról, szépről és ne­mesről, fájdalomról és gyönyörről, életről és el­múlásról, a szent tűzről, a Szerelemről. Átölelt. Egy pillanatra bennem is fellángolt a szent tűz. És mikor lángjának fényében meglát­tam a szerelmes ifjú arcát, felkiáltottam.- nem Té­ged szeretlek, nem Érted jöttem! latának negyvenedik évfordulója alkalmából. Tiszttársai és az Ungvári Dalárda melegen ünnepelték a derék hivatalfőnököt. Március. 2. Solymossy Márton műkereskedő kópkiállitásá­nak megnyitása a Herz-fóle házban. 5. Kúrák Mihály meghalt. Az általánosan ismert Kurák-bácsit sokan kísérték utolsó utján. 9. Altmannn Leo hegedű- és Grosz Ernő zongora- művész hangversenye, melyet a „Szeretet“ izr. Nőegyesület rendezett nagy siker mellett. 11. Tábori Kornél fővárosi újságíró előadása az Urániában. (Az utca bűnei.) 12. Hazslinszky Lajos, nyug. városi írnok, hatvan­egy éves korában meghalt Karászon. (Sza­bolcs vm.) 16. A Budapesti Közlöny hozta a hirt, hogy Ö Felsége Bradács Gyula kir. közjegyzőnek a közélet terén szerzett kiváló érdeméi elisme­réséül a kir. tanácsosi címet adományozta. 20. Lángh Lajos p. ü. tanácsos, miután nyuga­lomba helyeztetett, végleg elhagyta hivatalát. Utóda Csics Sándor lett. 22. Remenyiczky Mihály vármegyei tiszti aliigyész 72 éves korában meghalt. 23. Az általánosan szeretett Rochlitz Nándor fő­erdőtanácsos meghalt. Temetésén óriási rész­vét nyilatkozott meg. 26. Az áll. polgári leányiskola bevonult az új palotájába. Vidor Marci irót és a Határszéli Újság volt szerkesztőjét nagy társaság búcsúztatta abból az alkalomból, hogy a fővárosba tette át lakását. 30. Zboray Bertalan m. kir. áll. gazdasági fel­ügyelő búcsuestólye. A földművelésügyi mi­niszter Szentesre helyezte át. Április. 1. A Magyar Tudományos Akadémia ülésén hir­dették ki, hogy Somló Sándor „A király leánya“ c. verses szomorujátékával meg­nyerte a Teleki-dijat. 3. Roskovics János kassai kir. itélőbiró meghalt Budapesten. Temetése 6-án volt Ungváron. 8. Dr. Wilcsek János perecsenyi körorvos hiva­tásának lett az áldozata. Egy tifuszos bete­gétől megkapta a bajt s belehalt. A gyászeset nagy részvétet keltett. 10. Dr. Lessenyey Ferenc szatmári őrkanonok halála. A megboldogult kanonok őrdarmai születésű volt. 14. A kir. kath. tanitóképző-intózet Konstantin- ünnepe. 17. Andorkó Tamás kir. tanácsos, kassai pénzügy­igazgató meghalt. Ungváron, ahol előbb szol­gált, sok ismerőse gyászolta. 26. Morgen János nyug. posta- és távirdaaltiszt meghalt hetvenegy éves korában. 27. Az Ungvári Athletikai Klub football-csapata diadalt aratott a Debreceni Torna-Egylet csapatán. (3:1.) 30. Dr. London Benjamin majnafrankfurti orvost, földinket, Ungvár város közgyűlése a város díszpolgárává választotta nagy alapítvá­nyaiért. Május. 10. Ivántsy Aladár, néhai dr. Ivántsy László polgár- mester fia, Kolozsváron elhunyt. Temetése Técsőn (Máramaros vm.) ment végbe. Kibontakoztam ölelő karjai közül és gúnyo­san nevettem . . . Akkor még nem tudtam, mi az Élet? Mikor újra az utcán voltam, már egészen sötét volt. Utóiért az este. Téli szól sivitott a hidon, melyen keresztül szaladtam. Halálosan fáradt voltam, de a bizalom, a re­mény, a szerelem erőssé tettek. Nyugodt lélekkel, de visszafojtott lélekzettel léptem annak a férfinek a szobájába, akit szerettem. Mosolyogva köszöntött és hellyel kínált meg. Néma fejbólintással köszöntem meg a széket, melyet elém tolt. Hallgattam, ő beszélt: üzletről, gondról, munkáról, szegénységről, pénzről, jómód­ról, gazdagságról, családalapításról, csúnya leány­ról, megszokásról. Nem birtam tovább hallgatni. Izgatott, remegő hangon kérdeztem: hát ez minden ? És a jóság, a szerénység, az okosság, a szívnemesség, a lelki mélység és gazdagság semmi, semmi? És a szent tűz, a szerelem? Keserűen felnevetett. — Szerelem ? Nem hi­szek benne. Láttam, hogy a vér elszökik arcából és sá­padt lesz. Azt hittem: győztem! Hozzá szaladtam, nyaka köré fontam két karom és beszéltem, gyor­san beszéltem: — Nem hiszel benne? Hiszen szeretsz, érzem hogy szeretsz! Csak gyáva vagy, gyáva! Félsz a szegénységtől, félsz a munkától, gyáva vagy, félsz, félsz magától a mindent megértő, nagy szerelemtől. Félsz .. . Nem kellek, mert szegény vagyok és Te gyáva vagy! Pedig a rabszolgád lennék. A hűséges, odaadó párod. A segítő, dol- dozó társad. A szerelmes hitvesed. Lehűteném izzó orcád és lecsókolnám a gondot homlokod­ról, elsimítanám a redöket. .. Eltolt magától. Fehér volt az arca és a teste reszketett. Én is ... Akkor már tudtam, mi az

Next

/
Oldalképek
Tartalom