Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-09-14 / 38. szám
51. évfolyam Ungvár, 1913. szeptember 14. 38. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ............4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér. Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt : Egész évre . . 14 K. || Félévre ............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f.----- Nyilttór soronként 40 fillér. ——.. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- ===== den csütörtökön. ... . . TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők. Pelelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ■ ■ KI ADÓHIVATALI TELEFONSZÁM 1L ===== Társadalmi harcok. Megnehezült az idők járása az ungvári cipőkereskedők felett is. Legalább erre enged következtetni a cipőkereskedők kirakataiban a napokban megjelent kis figyelmeztetés, hogy e hó 7-étől kezdődőleg kiválasztás céljából cipőket senkinek nem fognak házhoz küldeni, sőt aki közülök ezen megállapodás ellen vétene, azt 30 —100 K-ig terjedőleg fogja büntetni a kereskedők egyesülése. Érdeklődtünk, mi kényszeritette kereskedőinket ezen megállapodásra, s a hallottak után kénytelenek vagyunk nekik igazat adni, — mert amit tettek, jogos önvédelemből tették. Azon indokok között, melyek ez elhatározásra kényszeritették cipőkereskedőinket, nem utolsó, hogy nem szórványosan, de tömegesen megtörtént, hogy a kiválasztásra küldött cipőkből megtartottak ára éveken át nem nyert kiegyenlítést, hogy a kiválasztásra küldött cipőket csupa úrhatnámságból 3 — 4 héten át maguknál tartották a megrendelők, s midőn sok kérés könyörgésre végre visszaküldték, azok legnagyobb része már nem volt teljesen kifogástalan állapotban az ide-oda hányattatás miatt. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a féktelen konkurrencia dacára is sikerűit kereskedőinknek tömörülniök jogos érdekeik megvédéséért. És ha cipőkereskedőink e megállapodásukat tényleg be fogják tartani, ha a kereskedők érdekét figyelembe venni egyáltalán nem akaró közönség első haragjától nem fognak megijedni, valószínű, hogy megállapodásuk állandó is marad, bizonyítékául, hogy örök igazság, miképp: egyesülésben az erő. És ez az egyesülés bizony ráférne kereskedőinkre általában. Egyesülniök kellene elsősorban az üzleti szolidság érdekében, hogy igy a nagyobb rész együttes működésével, erkölcsi erejének súlyával lehetetlenné tegye kétes alakoknak itteni megtelepülését, a helyi piac rontását. Egyesülniök kellene oly célból is, hogy minden üzletben szabottak legyenek az árak, a mostani majdnem általánosnak mondható alkudozási rendszer helyett, mely rendszerek nemcsak az alkudni nem tudó vevőközönségre, de magukra a kereskedőkre is meg vannak a hátrányai. Itthon csak egy nap. Irta Isaák Imre. Úgy várták már az érkezésem, Úgy sugárzik a szeretet A boldog, büszke szülearcról . . . Szemük szelíden rám nevet. „Hozott Isten! Szállj meg minálunk!“ Keblére ölel jó apám, Száz módját a becézgetésnek Kigondolja édes anyám. „Itthon vagy édes kis fiacskám ? (Bajúszom már tömöttre nőtt) Összetört hosszú utazásod ? Tarts rá most hosszú pihenőt!“ Enyém minden ízletes falat, („Arcod megnyúlt egyetlenem!“) Én vagyok a suttogás tárgya, Mikor lehunyom a szemem . . . És mégis: búsan üldögélek. Érzem : szívem kettészakadt. Nektek édes öreg szüléim Csak a kisebb fele maradt. Nagyobb fele azé a másé, Aki most úgy vár engemet, Akihez már epedve vágyom, Akihez még ma elmegyek. Ne mondjatok hálátlannak, Amiért ily gyorsan búcsúzom, Hisz aranyszíve bűnömet is Feledteti majd, — jól tudom 1 A társadalmi osztályok közötti harc ma, az egyenlőség demokratikus korában, megdöbbentő arányokat ölt. A köznapi élet felszíne csendes, alig von rajta egy-két barázdát a felsivitó szél, de a titokzatos mélységben ördögi erővel forronganak, küzdenek az elemek, — küzdenek a létért, az életért, s ami ezzel együtt jár: a hatalomért, hogy életük, létük sorsát, irányát önmaguk szabhassák meg, függetlenül a többi elemek hatalmától, — küzdenek azért, hogy saját létükön kívül a többi elemek sorsát irányítsák, azoknak útját megszabják. Titokzatos készülődés folyik a nagy erőpróbára. Mert az erősebb győzni fog és jaj a legyő- zöttnek! A nagy francia forradalom a negyedik rendnek küzdelme volt a három rend ellen A három rend erkölcsileg gyenge volt; a főnemesség, a papság és a nemesség elbukott és a negyedik rend, amely évszázadokon keresztül nyögte az elsatnyult három rendnek a királyhatalomtól pártolt túlsúlyát, — mint a börtönéből kiszabadult vulkán, keresztülgázolt ellenfelei vérén. A társadalmi osztályok egymás elleni harcának forradalmi szele végigszáguldott Európán s mindenütt véres nyomokot hagyott a nemzet szivében. Nálunk magyaroknál a társadalmi osztályharc a kiváltságos osztály lovagias, vagy bölcs belátása folytán vérontás nélkül testvériségbe fakadt. Az egyesülés, a polgári egység, mint sok más eszme, főleg elméletben van meg. A vagyonban, a szellemben, a tehetségben rejlő erők természetes rendje a társadalmi, anyagi, politikai és hatalmi viszonyok terén áthidalhatatlannak látszó ellentéteket rejt magában egyes ember és az em berek különböző érdekű egyes csoportjai között. Yan kevés egyes, aki a születés, vagy egyéb vaksors révén aránytalanul nagy hatalommal, lenyűgöző befolyással rendelkezik. Van millió és Gazdag szegények Irta Aniáne. Zengnek dalok; a lelkemben sóhaj ég el — Annyi dal, annyi szív, óh! kihez énekel ? Ahhoz, kit szeret, kinek drága élte — Úgy él szivemben gondolatom képzete. A legszentebb imám, mit neki mondok el, Az ó' szárnyán repülök a magasba fel; Ott az angyalok közt szivemet ejtem el — — — Ott — ott — cstíkolódzom — oh ! . . . a költészettel. (L. I.) Imádott íróeszményem, koszorús Jókaink a „Szegény gazdagok“-at irta le gyönyörűségesen. Én csak azokról a gazdag szegényekről Írok, kiket szeretek, kik engem szeretnek. Szeretném, ha megsúgnák szeretettel, miért csak a szegény asszonyok - emberek szeretnek ?! Megpróbálom ón hát elmondogatni: Olyan úri szegények, kik alapjában a lelki és szellemi életükben egész dús kincses bányában duskálkodnak, csak abban a fontosnak bizonyuló, de a szellemi és lelki életben oly jelentéktelennek tetsző anyagi kincsekben szűkölködnek kissé. Csak kissé. Higyjék el. Mert oly finom előkelő mód tudják igényeik a legcsekélyebbekre redukálni, oly fenségesen tudnak lemondani e hős nőim, hogy mese — mese, ha igaz nem volna, sajnos! Akik engem szeretnek: Két, egymást imádó nővér, egymáson rajongó szeretettel csüngő, eszményi finomságú, szubtilis lelkületű, magas műveltségű leányok. Kik nemes származású, kifinomodott, választékos ízlésükkel, jellembéli büszkeségükkel és a vagyontalanság családi átkával bírnak. Istenem, manap nagy átok a pénztelenség. Bármilyen ideális nevelésben részesültek, bármennyire millió sok egyes, akik összeszoritott ajkakkal, titokban ökölbe görcsösödött kezekkel tűrik a kevesek sokszor illetéktelen beavatkozását életük irányításába, érdekeik megcsorbításába. A sok egyes egymagában elenyészően gyenge, pedig erőre van szüksége, mert csak az erő az, melynek jogosultsága van az életre, melynek lehetősége van a küzdelemre. A sok kevés erő, együtt nagy erő. A hasonérdeküek tehát szövetkeznek, egyesülnek a különérdeküek ellen. Mig az ókorban és a középkorban egyén egyén ellen harcolt, addig a modern kor fejlesztette ki a legtipikusabban az osztályoknak osztályok elleni küzdelmét. Mi az alapja, a jogcíme a küzdelemnek? A hatalom birtoklása. De ez csak eszköz az egyéni érdekek erőteljesebb érvónyülósére, arra, hogy egyéni megélhetésüket, a létüket erőteljesebben érvényesítsék, hogy a kor igényeinek megfelelő standard of life-ot biztosítsanak maguknak. Természetesen, amint egy egyén órvényülése sok más egyénnek rovására, hátrányára történik, éppen úgy egy osztály érvényesülése egy másik osztály rovására megy végbe. Az érvényesülésnek mindig vér- vagy hullaszaga van! A bölcselkedő ember nem örvend, nem búsul az egyes osztályok bukásán vagy emelkedésén, mert mindez a folyamat, a természetes fejlődés, az evolúció logikus következménye. Egy osztály elbukik, — ez csak azt jelenti, hogy a győztes fog kényelemben élni, vagyonosodni, érvényesülni a többi rovására s elnyomja a többit. A cél, az eszköz — a haladás által kifejlesztett újakkal gyarapodva — maradt, — csak a személyek változnak. De a harc, a küzdelem szükséges, mert ez az élet maga! Szükséges, mert minden küzdelemben egy-egy emberi eszme valósul meg s ezáltal az emberiség fejlődése előbbre jut. A szervezett osztályharcok korát éljük. A szocialismus küzdelme a polgári rend ellen, a érzelmesek, gazdaglelküek, nagyszivüek, olyannyira lemondóan nemesek mégsem lehetnek, hogy a maguk lelki gazdagságából a mások lelki szegénységéhez pótoljanak. Apjuk hivatalnokoskodásának kicsi fizetéséből nem futja szép, úri háztartásra. Mégis ragyogóan tiszta, jóizlésü, úri minden. A kényelmes és fényes, a meleg és kedves otthonuk kielégíti a legjobb módú igényeit. Jól érzi ott magát gazdag, szegény. A gazdagnak telik ott lelki malasztból, a szegénynek üdítő italból, meleg ételből. És nem érzel, ha betérsz hozzájok olvasóm, nagy elfoglaltságukból semmi nyomasztót. Mintha a nap arra való volna, hogy eszméket kicseréljenek, gondolkodó fők. Az esték arra, hogy a legfrissebb újságokon elkedélyeskedjenek. Pedig azalatt a finom metszésű, fehér ujjak egyre dolgoznak művészi finomságú s szépségű munkákon, melyeket nemes büszkeséggel titkon értékesítenek és — szép minden körüliük, rajtuk — bennük! Nem tartoznak éjjelen át sem a szabónak, kalaposné- nak . . . Hogy tud e két, gyönyörű lélek örülni a szépnek, jónak 1 Hogy lelkesülni mindenért, ami magas, magasztos! Szép ezeket látni, élvezni. Fogalmukat, lelki szüzességüket, ideális nóbelsó- güket magamba szívni. De ezeket csak otthonukban lehet találni. Nem érnek rá az utcákat tétlen róni, haszontalan dolgokkal a drága időt lopni. Másik alakom: A lelkes és finom modorú nő, ki tisztviselő férjének segítő, kenyérkereső társa. Szép családi életét, otthonát lelki gazdagságiból és keze ügyességéből pazaron ékesíti. Ha bej ősz hozzá édes, türelmes olvasóm, meleg lesz a szived tájás. Arca lelkes mosolygásából jut hozzátartozóin kívül nemcsak neked, kedves, intelligens idegennek, de még a legközönségesebbnek is. Lapunk mai száma 8 oldal
