Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-09-14 / 38. szám
2 (38. szám) polgári rend küzdelme a nemesi rend ellen, — nem más, mint az egyenlő órdeküek szervezett küzdelme a más órdeküek ellen. Mig azonban a nyugati államokban a megállapodott polgári rend és a szociálizmus között folyik a szakadatlan küzdelem, — addig minálunk a szociálizmus küzdelme még nem érett meg az érvényesülésre, mert nincs meg az előfeltétele: a polgári rend teljes kijegecesedóse, a negyedik rend természetszerű érvényesülése. A természetben ugrások nincsenek. Átmenetnek kell lenni a fejlődési fokozatban. A proletárrend csakis a negyedik rend érvényesülése után érvényesülhet. A negyedik rend, a polgári elem pedig minálunk még nem érvényesült. Polgári elem alatt értendők azok az egyének, akik nem születés, vagy tradíció folytán követelik érvényesülésüket, hanem egyéni képességük, munkájuk s szorgalmuk árán, tehát nem őseik, vagy elődeik, hanem saját vérük árán. A negyedik rend most harcol teljes érvényesüléséért, mert az eddigi csak részleges jogosultság volt. S már hangzik a negyedik rendnek teljes érvényesülést követelő szózata. De azért ne keressük egymásközt az ellentéteket, amelyek társadalmunkban a gyűlölet és a harag konkolyát hintik el, — hanem kutassuk, leljük föl és tartsuk meg azokat a közös ideákat, amelyek társadalmunkat egyesitik, egybeforrasztják. Lewandowski István 1834—1913. A jóságos Lewandowski bácsi neve, egyénisége és cselekedete fogalommá lett nemcsak Ung- váron, hanem a messze vidéken is, ahová elhatott ennek a puritán jellemű, nagy szivü tanitó-ember- nek a hire. Az égi kegyelmeknek ritka kiválasztottja volt, rá nem illett az ismert közmondás: „Quem dii odere ...“, — ellenkezőleg a becsülettel megfutott hosszú pálya, az ezerekre menő tanítványok hálás kegyelete glóriát vontak a munka mesterének feje köré. Lewandowski István egész élete azt példázza, hogy érdemes még eszményekért élni, érdemes a becsület utján megmaradni. Mint fiatal, de lelkes gyermek — alig 15 éves — a komoly cselekvés terére lépett, amikor a fenyegetett magyar szabadság védelmére fegyvert fogott. Ettől a nagy lépéstől kezdve a munkának szakadatlan láncolata következett egészen addig, mig a magas korral járó erőtlenség jelei nem mutatkoztak. Aki úgy él, aki hivatásának olyan magaslatára tud emelkedni, mint Lewandowski István, annak emléke sokáig fennmarad. Maradjon is fenn nagyon sokáig; — emléke ösztönözzön másokat hasonló harmonikus életre! Élete. Lewandowski István lengyel családból származott, mely család Lengyelország feloszlatása után menekült hozzánk. 1834. január 20-án NagyÜnnepnap van, ha a férj egy jó és neves irodalmi müvet hoz haza a városból, ahová ritkán ér rá kimenni a gondos feleség, pontos háziasz- szony és a legegyszerűbb teremtés. Ki boldogan tud örülni a pazar fényű villanyvilágításnak, a jó szőnyegnek, jobb festménynek. Még azon ritka, becses teremtések közül való, kik nem az örök újat keresik, hanem a régi ereklyéken tud csüngni, szeretettel elmerengve, és az öreg dísztálon, sok fióku díszszekrényen a múlt szépséges meséit látja: Mikor édesanyja atyjának válogatta rajt’ a legszebb almákat. Nem paradicsomit, földit, hogy estende, ha hivatalából fáradtan hazaér, a mellett hímezzen, hámozzon régi legényemlókekről; derűt hozva a jelenbe a múlt fényiből. A faragott szekrényke meg maga mesél: Minden fiókban más-más gyerek holmija volt rendben. Egyik a másiknak még plajbászát sem csente el. Még adott hozzá a szorgalomjegyekből, képekből, amelyiknek kevesebb volt. Most is épp oly jó testvérek, ha sokan vannak is. Ha messze esnek is egymástól. Megosztják az élet legédesebb falatját egymással nóbelül. Mit az a rongy garas — szokta apjuk mondani. — Nem kell vad imádattal ragaszkodni bozzá. Meg kell becsülni és tartani! De nem érte egymást ölni.... Gondolkodásáról, modoráról, tetteiről, szaváról, ízléséről, intelligenciájáról azt hinnéd, legalább is „eine Geborene.“ Harmadik alakom : Gazdag kereskedő szegényül maradt özvegye. Sok árva gyermekének magas műveltségű, nagytehetségü anyja. Aki azonban semmi durva munkához nem ért, amit a szegénynek nagyon kell tudni. — De az ő kiváló elméje, ha kicsi asszonyagyu elme is, éjjel nem azért virrasztott mélyen gondolkodva, hogy gyermekeiről illő mód ne gondoskodjék. Előteremt U N G sároson (Sáros vm.) született. Mint 15 éves ifjú nagy tettekre határozta el magát, miután elvégezte a gimnázium hat osztályát. Beállott a szabadság- harc katonái közé s tüzérőrmesterségig emelkedett. A fegyverletétel után Aradon besorozták az osztrák hadseregbe s Kremsbe vitték, hol a kezelő őrmesteri irodában alkalmazták és az Írni, olvasni nem tudó katonák tanítója lett. 1853-ban haza szabadult; segódjegyzőséggel és gyermekek tanításával foglalkozott. Eszményi lelkülete a pedagógus-pálya felé vonzotta, 1856—8-ban a kassai kir. tanitóképző-intózetben tanult s tanitói oklevelet szerzett. Időközben a kassai Stelczner-féle leány- nevelő-intózetben tanitói alkalmazást nyert; ezen működésének az 1859. évi olasz francia hadjárat vetett véget. A villa-frankai békekötés után hazatért s nemsokára végkép elbocsátották a katonai szolgálatból. Ezután több helyen tanitóskodott, mig aztán Ungvárra került, ahol 1864. okt. 1-től tanítója volt a kincstári r. kath. fiúiskolának. Mint érdekes dolgot említjük itt fel, hogy a hatvanas években meghívták a helybeli főgimnáziumhoz tanárnak, azonban nem fogadta el az állást, mivel az elemi iskolánál olyan mellékjövedelmet kellett volna elhagynia, amelynek nagyságát nem érte el a tanárok akkori fizetése. A tanításban valósággal mester volt Lewandowski. Szeretettel, ha kellett szigorúsággal, megnyerte az iskola részére a legrakoncátlanabb gyermeket is. Az bizonyos, hogy őszinte szeretettel gondolnak reá tanítványainak ezrei. Szervező-képessége is köztudomásúvá lett, mert az iparos- és kereskedő-tanonciskola megalapozása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett s ezen iskolának egészen a legutóbbi isk. óv befejezéséig igazgatója volt. Irodalmi téren is működött, megírta Ung vármegye földrajzát és az iparos- és kereskedő-tanonciskola 25 éves történetét. Lewandowski ungvári működése mindenkor a legnagyobb elismeréssel találkozott. Ennek volt következménye az a kedves ünnepség, amely a vármegyeháza nagytermében folyt le 1905. jun. 25-én, miután Lewandowski betöltötte ungvári működésének 40-ik évét. Együtt jubilálták a szintén népszerű Terebessy Ferenccel. A meleg ünnepségen Hidasitanfelügyelő köszöntötte nagyszabású beszéddel a jubilánsokat, akik „megmutatták nekünk, hogy miképpen kell munkával áldozni a haza oltárán.“ Lőrinczy alispán a kultuszminister elismerését tolmácsolta, mig Fülöp Árpád költőtanár hatásos költeményével hajtotta meg az elismerés lobogóját: Nagy férfit illet meg magasztaló dal, Kinek hatalmas tettei, miként Gigászi mű, egekbe rontanak. Még egy alkalommal ünnepelték a derék tanítót, akit, mint az iparos- és kereskedő-tanonciskola igazgatóját, arany-érdemkereszttel tüntetett ki a király. 1910. jun. 29-én gróf Sztáray Gábor főispánunk meleg szavak kíséretében tűzte fel az ősz férfi mellére a királyi elismerés jelét. Betegsége, halála. A mindenki Lewandowski bácsija valójában nem is volt beteg; csak elerőtlenedett az utóbbi években. Fájdalmasan láttuk, hogy szép szál-alakja nagyon nehezen mozog, mig aztán elvonult szemünk elől. Az iskolába már nem tudott elmenni, állandóan a legfiatalabbik fia helyettesítette. F. hó 8-án, a hajnali órákban csendesen elhunyt a jó Lewandowski bácsi. Halálának hírére kitűzték a fekete zászlót a Társaskör, Kath. Kör, r. kath. plébánia, r. kath. fiúiskola és Gizella ház, valamint a két áll. elemi iskola épületére. Az ipaolyan kenyérkeresetet, mely méltó foglalkozás is. Nem nagyon bő is, de a legszükségesebbek fedezéséről gondoskodva van férji segítség nélkül és — előkerül a kicsi állami hivatalból minden, ami a gyermekek jobb neveltetéséhez szükséges. Még napilapra is telik. Még tenta, penna, kalamáris, papirosra is. Hogy késő estende, ha a csemeték álomra hajoltak, elpihentek, elpihenjen az ő fáradt lelke is pegazusnak szárnyán a képzelet kék felhőiben megfürdetve a nappali portól megszürkült lelkét és áhitatos csendben, alkotó erejében, felpezsdülve, csókszomjasan nyitogassa epedő ajkait, lelke titkosan és mohón pattanó zárait, megbüvölve saját teremtette világának varázsától! Megihletve eszményi nagyjaitól. Ez ő, az én éjjel dolgozó asszonyelmém, lelkes nőgondolkodóm. És végül, hogy unalmassá ne váljak, van férfialakom is, aki — hogy kijózanítson, egyre feleseli: Ich bin ein kranker armer Mann ! Mit tesz az ?! Mind gazdag szegény, aki engem szeret. Miért nem a gazdagok is ? ? !! . Nem érnek rá. Szebb a korzó, élvezetesebb a színház, mozi, kávé- ház, cukrászda, gőzfürdő, tennisz, vagy korcsolyázás stb., mint az én társaságom. És-------én otthon vagyok. Ki ülne nálam ? Hová lenne az utca ?! a kalaposboltok, angol-szabónők, párisi blousáruházak ?! Igazuk van. Nem veszítenek velem. Isten ucscse, én sem barátkoznám magammal. Aki nem ért a nagy és fontos roob és kalap- kérdés végleges döntéséhez. Mindig csak családi gondosság, háztartási pontosság, lelki művelődés, vagy a szép iránti hevülés. Pfuj! A megcsömör- lósig unalmas, régi módi Marlitt-asszony! Érzik rajt’ a levendula illat. Nyugodjék békében — egyedül. 1913. szeptember 7. ros- és kereskedő-tanonciskola felügyelő-bizottsága, tanitó-testülete és ifjúsága együttes gyász- jelentésben tudatta a veszteséget és koszorút helyezett el a ravatalon. A temetés. A Rákóczi-utcai gyászház udvara nagy közönséget fogadott be a ló-én d. u. végbement temetésen, amelyen úgyszólván az egész város intelligenciája részt vett Lőrinczy Jenő alispánnal az élén. Á r. kath. iskolák növendékei szintén megjelentek tanítóik vezetésével. A szertartást Tahy Ábris esperes-plébános végezte nagy segédlettel. A sírnál Blanár Ödön főgimn. tanár mondott szívhez szóló gyászbeszédet, melyben méltatta az elhunyt hervadhatatlan érdemeit. Elbúcsúzott a szónok a tanonciskola felügyelő-bizottsága, tanitó- testülete, a kath. iskolai tanítók, a sok-sok tanítvány nevében. A beszéd alatt megcsillantak a hallgatók szemében a könnyek, amelyek legfényesebb bizonyítékai annak az értéknek, amelyet az elköltözött Lewandowski munkás életével képviselt. A kolera. — Gyanús esetek. — Az egész ország a koleraveszedelem hatása alatt áll. Minket, ungiakat, különösen érdekel a fenyegető baj, mert szomszédunkban, Beregben csakugyan több koleraeset fordult elő. Érthető riadalmat okozott ezért f. hó 10-ón a kora reggeli órákban az a hir, hogy Nagygejőcön kiütött a kolera. Szept. 9-ón Homoki Dániel 45 éves és Béres Péter 19 éves nagygejőci gazdálkodók a Latorca vizéből ittak. Csakhamar betegek lettek, olyan tünetek mutatkoztak, mint amilyenek a kolerában megbetegedetteknél tapasztalhatók. Az elöljáróság még az éjszaka sürgős jelentést küldött az alispánhoz, akinek intézkedésére dr. Gulácsy Árpád várni, főorvos és Szabó Zoltán tb. főszolgabíró automobilon azonnal a helyszínére utaztak. Dr. Gulácsy főorvos, miután megvizsgálta a betegeket, intézkedett, hogy a koleragyanusokat elkülönítsék és az egész községet fertőtlenítsék. Szerencsére a két beteg másnap már jobban lett, mindazonáltal 5 napig megfigyelés alatt tartják. Pénteken a járás összes elöljárósága jelentette a főszolgabiróságnak, hogy gyanús eset nem fordult elő egy községben sem Alig történt meg a jelentés, már újabb riadalmat keltett az a hir, hogy Kisgejőcön is előfordult egy betegség. Dr. Gulácsy főorvos, dr. Herz h. járásorvos és Szabó tb. főszolgabíró kiutaztak a községbe, ahol Egry Ferencnek egy 19 éves harangöntő-segódje, Halada János betegedett meg. A bizottság megállapította, hogy ennek a betegségnek semmi köze a kolerához. A hatóság intézkedett, hogy a Latorca vizéből, amely egészen kijött Nagygejőcig, a lakosság ne igyák. Csendőrök cirkálnak a falu mellett és a vízhez csak igazolvánnyal ellátott embereket bocsátanak. Ungvár rendőrkapitánya a kolera-veszedelemre való tekintettel a következő hirdetményt tette közzé : HIRDETMÉNY. Tekintettel ama körülményre, hogy a Tisza és Latorca folyók vize kolera-bacillu- sokkal már is fertőzve van, értesítem a város közönségét, hogy mindennemű és bármely folyóból származó hal árusítását a város területén további intézkedésig betiltottam. Ungvári, 1913. szept. 10-én. Berzeviczy rendőrkapitány. A város egészségügyi bizottsága járványbizottsággá alakult át és kiegészíti magát minden utcából egy-két intelligens emberrel, akiket felkérnek, hogy utcájukban figyelemmel kísérjenek minden gyanús dolgot. A kolera elleni óvintézkedés céljából Szabolcs vármegye alispánja a szept, 15-ére eső nyíregyházi vásárt és szept. 14-óre eső rakamazi búcsút betiltotta. Bereg vármegyében Kisszolyva és Yolóc községeket a koleraesetek halmozódása miatt kolerafertőzötteknek nyilvánította a belügyminiszter, ezenkívül Felsővereckén, Beregszentmik- lóson, Szolyván, Hársfalván, Ódávidházán, Uj- dávidházán, Orosztelken, Oroszvégen, Yárkulcsán, Munkácson szórványos megbetegedési esetek és halálesetek fordultak elő. Megjegyzések és jótanácsok. Orvosi kézből kapjuk lapunk múlt számában megjelent vezércikkre vonatkozó alábbi észrevételeket, amelyek végeredményében jó, hasznos tanácsul szolgálnak: Kötelességét teljesítette a hatóság és nem kapkodott, midőn a délfelől fenyegető koleraveszedelemmel szemben még idejekorán tette meg az intézkedést. Hogy ezen intézkedések megtétele indokolt volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a beregvármegyei kolera váratlan fellépte és gyors terjedése. Az Ung lap 37-ik számában megjelent cikk Írója úgy vélekedik, hogy az országszerte megindult koleravédekezés nagy lármával és különösen itt, Ungban, megfélemlítő kapkodással történt. Én azonban az országszerte megindult védekezés.
