Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)

1913-07-20 / 30. szám

1913. julius 20. U N G (30 szám) 3 járják a világot s a Spitzbergáktól az egyenlítőig, az öt világrész minden érdekességét megörökítik : a vidékek szépségét, a népek életét és szokásait, érdekfeszitő eseményeket, tudományos jelen­ségeket. Hires irók novellákat és színdarabokat írnak a mozgófónykép részére, melyeket a világ első színművészei (Ásta Nielsen, Psylander, Basserman stb.) játszanak el a rendezés és díszletek olyan pompás keretében, amilyent minden színház meg­irigyelhet tőlük. Alphonse Daudet, Guy de Mau­passant, Henry Lavedau, Jules Lemaitre, Sien- kievitz gondolatai és nagy érzései a holt betű helyett megelevenedve beszélnek az egész világ­hoz. Beszélnek pedig egy Le Bargy, Dearby, Mme Bresil, Mme Barthe, Charlotte Wiebe stb. művészetében, kik Páris első színpadjainak ünne­pelt csillagai. Szóval, a mozgófénykép uj irány­zata a legszebb célnak, az ismeretek gyarapításá­nak, az erkölcs terjesztésének szolgálatába szegő dött. Hajdan a technikai eszközök fejletlensége szinte lehetetlenné tette, hogy apáink a maguk szűk környezetén kívül más országokat, más világokat is megismerhessenek tulajdon két sze­mükkel. A térkép, a könyv és a múlt században a fénykép képezik a forrásokat, melyekből távoli eseményekről ismereteket szerezhetnek. A nép pedig, melynek garasait a megélhetési eszközök biztosítása is kimeríti, ezeknek a beszerzésére nem is gondolhat. Nem olvas, nem lát s ezért — nem is tud. Igaz, hogy a technika és kultúra fejlődése sokat javított a helyzeten, a modern közlekedési eszközök közelebb hozzák a világ egyes pontjait, de a mórtföldes távolságokat még mindig szá­zasokkal mérik, nem pedig fillérekkel. Csak a nagy erszények engedhetik meg maguknak az utazás fényűzését, a népet nem az ismeretszerzés, legfeljebb a kenyérkereset hajtja ki kis városából, vagy falujából, akkor is leg­gyakrabban csak a szomszéd városig, ahol meg­élhetését megtalálhatja. A sajtó nagy fellendülése is sokat javított e téren. Elviszi minden kunyhóba az események részletes leírását, — a krajcáros lapból ma már többet lehet tanulni, mint egy századdal azelőtt akár egy egész könyvtárból. De bármennyire méltányoljuk is a modern haladás ez ismeretterjesztő eszközeit, sem hatás­ban, sem közvetlenségben nem vetekedhetnek a mozgófényképpel, A legszegényebb gyermek ma húsz fillérért végignézi a japáni életet, beutazza a világ leg­szebb tájékait, kipirult arccal kiséri a balkáni háború eseményeit, résztvesz a külföldi világ­kiállításokon, felszáll Blériot repülőgépén, vagy ha a műsor úgy adja, kéjutazást tesz Olaszország­ban, Egyiptomban stb. A szeme előtt művelik a tea- és rizsföldeket, bányászszák a nyerstermé­nyeket, állítják elő az általa soha nem látott ipar­cikkeket. S mindezt látja nemcsak a maga igaz való­ságában, de az élet legmegkapóbb közvetlenségé­ben. Hol marad e mögöt a száraz teoretikus taní­tás, mely az emlékező és képzelőtehetségre, vagyis épen arra a két képességre kénytelen támasz­kodni, mely a tudatlan elemeknél a legfejlet­lenebb ?! A tudás gyarapítása mellett másik főténye­zője a tömegnevelésnek az erkölcs terjesztése. Az egyedek ezerfelé széthúzó életérdekei között az erkölcs tartja fenn az egyensúlyt s a szív és lélek nemesitése évezredek óta a legjobbak hiva­tása és minden idők legnagyobb művészete volt. Ennek a nagy hivatásnak a napszámosai új segítő­társat kaptak a mozgófényképben. Komédiákat és tragédiákat perget le a fehér vásznon, de nyomuk­ban érzések fakadnak a szivekben, melyek fel­emelnek, s mikor a jó elnyeri jutalmát, a gonosz büntetését, — s mikor az életből kiragadott jele­netek a maguk keserű valóságában is az erények nagyságát és szépségét hirdetik, a vigasz egy jóleső akkordja csendül meg a lelkekben, a jelen levők a jó példa erősítő hatását viszik el maguk­kal. Csak azok előtt kell ezt bizonyítani, kik még nem látták a tömeget, amint a moziban megköny- nyezi az önfeláldozásnak hőseit, amint örömmel tapsolja az árva gyermek szomorú sorsának jobbra- fordulását stb. Ez a könny, ez az öröm megelé­gedettséget szül: az erkölcsi igazság diadalán ér­zett megelégedettséget. Azt hiszem, nagyon kevesen gondolkoztak még eddig a mozgófónykép kiszámíthatatlan nagy kulturális hasznáról. Az elmondottak persze csak vázolják a legmarkánsabb előnyöket, de távolról sem merítik ki azoknak várható minőségét és mennyiségét. Hisz már eddig is szórványosan találkozunk olyan jelenségekkel, melyek a fent körvonalozott célzatokon kívül más gyakorlati irányban is értékesítették a mozgófénykép ki­próbált hatásait. Talán az első volt valamennyi között az élelmes reklám. A mozgófónykép-ipár eme praktikus felhasználásával a gazdásági élet megtalálja az ötletben a maga számításait s a közönség is hasznot merit az efajta látnivalókból. Bepillantást nyer a kereskedelmi és ipari vállal­kozás belső életébe s minden ismeret, mellyel szellemi látókörét bővítheti, nyereség a köz- művelődés szempontjából. A mozgófónykép-ipár uj irányzatának mégis legátalakitóbb hatása az iskolákon' lesz észlelhető. Ha a mozgófénykép-szinházak átalakulhatnak va­lódi iskolákká, miért zárkózna el az iskola attól, hogy tantermeibe bebocsássa a mozgófónyképet ? A modern oktatás nagy alapelve: a szemléltetés a viszonylagosan legtökéletesebb eszközt éppen a mozgófényképben fogja megtalálni. Rövidesen el kell jönni az időnek, midőn a tantermekből nem szabad hiányozni sem a vetítőgépeknek, sem a mozgófónyképeknek s már van is erre né­hány eset. Mi lesz majd évek múlva, ha beteljesedik (már nem is oly sokára!) a feltaláló Edison álma s a fonográf tökéletesítésével ez e két remek találmány kezet fog egymással? A mozgás és a hang: a test és a lélek beszéde, ez már maga az élet lesz. Egy Sarah Bernhard, egy Duse Eleo­nora, egy Kurz Zelma játékáért nem kell majd a színházba fáradni, hogy horribilis pénzért egy estén át élvezhessük, Ungváron nehány fillérért épen úgy gyönyörködhetünk majd hangjukban és istenadta nagy művészetükben. Hiszen ma már tele van a világ mozgó­fénykép-színházakkal. Budapest utcáit ha végig­járjuk, alig látunk mást, mint kávéházat és mozit, de sűrűn egymás mellett s meg kell említenem, hogy a mozi-előadások már délután 3—4 órakor kezdődnek s tartanak éjfélig, mindenütt telt házak előtt. Nem csoda, mert élvezetes, hasznos és olcsó szórakozás. Hisz ma már az amerikai vasutakon is vannak mozik. De kimondani is szinte paradoxon, pedig be kell következnie, hogy az idő kereke majd meg­áll : az események nem fognak eltűnni, a nagy­emberek nem fognak meghalni. A technikus meg­fogja teremteni a halhatatlanságot! Történelmi események, nagy emberek szó­noklatai mozgófelvételékben és 'hanglemezekben megörökítve fogják várni a múzeumok szekré­nyeiben az eljövendő időket s utódaink századok múlva is végig nézhetik néhai való jó elődeik szokásait, viseletét, cselekvéseit, egész életét. Felidézhetik magát a megelevenedett történelmet. Merész gondolatok! De ha számba vesszük, hogy már sikerrel folynak ez irányban is a kísér­letek, a mozgófónykép jövője beláthatatlan per­spektívával kecsegtet. A hajnal már hasad! . . . Esperantó-nyelv — Miért kell tudni egy vi agnyelvet. — Az esperantó nyelv nem egyéb, mint egy olyan gondolatköz vetítő eszköz, amellyel a világ minden tájékán boldogulhatunk. A mai fejlett kulturviszonyok között szükség van egy világnyelvre, amely'mintegy összekap­csolja a különböző nemzetek és népek fiait. Miért kell mesterséges nyelvet megtenni világnyelvnek, amikor könnyebb volna valamelyik élő nyelvet világnyelvvé kikiáltani? A franciát, az angolt, vagy a németet ? Erre a kérdésre könnyű felelni. A nemzetek hiúsága, sovinizmusa állja útját annak, hogy valamely élő nyelvet tegyenek meg világnyelvvé. Ezért kellett egy olyan nyel­vet csinálni, amely mindegyik nemzet számára neutrális. Először Decart, majd Leibnitz, koruknak legnagyobb tudósai kezdtek foglalkozni azzal a gondolattal, hogy egy neutrális nyelvet csinál­janak, amelyet könnyű érthetősége alkalmassá tesz arra, hogy világnyelvvé váljék. Azonban az ő kísérletük eredménytelen ma­radt. Leibnitz után az angol tudós püspök akart mesterséges nyelvet csinálni, úgy hogy minden fogalmat egy tagú szóval akart kifejezni. Azonban csak a múlt század közepe táján vetette meg az alapját a mesterséges nyelvnek egy francia bölcselő, aki az élő nyelvekből akart csinálni mesterséges nyelvet. Ezen az alapon készült a volapük nyeiv, amely meglehetősen elterjedt volt, de nem vált világnyelvvé. Azt mondják sokan, hogy az esperantó is igy fog járni. Ez nem jó következtetés. A vola­pük még ma is élne, ha nem szorította volna ki az esperantó. Ez bizonyítja, hogy ez jobb, mint az előbbi volt. A jobb pedig a fejlődés törvénye szerint mindig kiszorítja a rosszabbat. Az esperantó nyelvet Damerhof varsói szem­orvos csinálta. Huszonhat esztendeje lépett a világ elé művével „dr. Esperantó“ név alatt s azóta az esperantó nyelv mind jobban terjed. Százötven újság jelenik meg ma esperantó nyelven. Az espei’antó nem akarja kiszorítani az anyanyelveket, sohasem lesz anyanyelv, mindig kell tanulni. Ellenben nagy hasznára válik az emberiségnek. Közelebb hozza egymáshoz a szive­ket és legjobban táplálja a nemzetek közös meg­értésének, békéjének eszméjét. SPORT-ÉLET. Zavarmegoldás. A keletmagyarországi bajnoki mérkőzések lebonyolítása körül nagy zavarok keletkeztek. Eltekintve a szatmári football-csapattal bekövet­kezett kellemetlenségektől, most egy újabb mél­tánytalansággal szaporodott az ungváriak panasza. Az ungvárvidóki alosztály csapatai között, mely­hez Ung, Bereg, Máramaros, Szatmár, Ugocsa, Szabolcs vármegyék football-egyletei tartoznak, az Ungvári Atlétikai Klub csapata került ki győz­tesen. A nagyváradvidéki alosztályban pedig a Nagyváradi Atlétikai Klub csapata lett az első. A két egylet között az elsőségért vívandó bajnoki döntő mérkőzés határidejéül dr. Fráter Pál nagy­váradi ügyvéd, kerületi elnök f. évi julius hó 13-át tűzte ki Nagyváradra. Julius 12-én, a csapa­tunk indulása napján kapta az U. A. K. vezető­sége a sürgönyt Frátertől, hogy a budapesti köz­pont az ungváriakat a további bajnoki mérkőzés­ből kitiltotta és a N. A. K.-ot jelentette ki kerü­leti bajnok-csapatnak. Az U. A. K. vezetőségét teljesen konsternálta e váratlan és teljesen indo­kolatlan intézkedés. Minthogy az U. A. K. vezető­sége teljesen tisztában volt azzal, hogy egyálta­lán semmi okot nem szolgáltatott csapatunk a ki­tiltásra, azt gondolta, hogy a távirat apokrif s azonnal kérdést intézett Fráterhez a tényállásról való felvilágosítás iránt. Minthogy ezen kérdezős- ködésre szombat délután 5 óráig válasz nem ér­kezett, az ungvári csapat az 5 órai vonattal elin­dult Nagyváradra, dr. Tahy Endre elnök vezetése alatt. A csapat Debrecenben kapta meg Fráter ér­tesítését, hogy a Nagyváraddal való bajnoki döntő mérkőzést a Magyar Labdarugó-Szövetség tényleg letiltotta. E szokatlan, érthetetlen és bosz- szantó intézkedés miatt Tahy a csapatot Debre­cenből hazairányitotta, őinaga pedig Nagyváradra s onnan Pestre utazott az ügy tisztázása végett. A tisztázás nemcsak hogy sikerült, hanem Ungvár fényes elégtételt is kapott. A központ ugyanis egyoldalú információn alapuló vád miatt hozta elhirtelenkedett határoza­tát. A bajnoki döntő ugyanis julius 1-ig le volt játszandó. A központot úgy informálták, hogy Ungvár huzta-halasztotta a bajnoki mérkőzés meg­tartását s emiatt nem lehetett lebonyolítani a baj­noki meccseket. És a központ anélkül, hogy Ungvár védelmét meghallgatta volna, egyoldalulag határozott. Az U. A. K. elnökének tárgyilagos és iratokkal iga­zolt felvilágosítása után a központi vidéki bizott­ság belátta, hogy Ungvárral nagy méltánytalanság történt. Fényes elégtételt adott. A Nagyvárad és az Ungvár közötti bajnoki mérkőzést — előbbi határozatának hatályon kívül helyezése mellett — nemcsak hogy újból elrendelte, hanem meg­engedte azt is, hogy ez a sportszempontból rend­kívül nagyjelentőségű mérkőzés az U. A. K. ren­dezésében az ungvári pályán játszassák le. Azon­kívül a sok érdemtelen mellőzés miatt kárpót­lásul nagyobb összegű segély kiutalását is ki­látásba helyezte. Bajnoki döntő mérkőzés. Még nem volt városunk olyan nagyjelentő­ségű sportesemény színhelye, mint aminŐben ma lesz része. Keletmagyarország legjobb csapata címéért ütköznek össze Nagyvárad és Ungvár csapatai. A Nagyváradi Atlétikai Klub a leg­kiválóbb vidéki csapatok egyike. Soraiban ott találjuk a főváros legjobb játékosait, u. m.: Kür­schner Dórit, Strasszert, Kucserát stb., akik az utóbbi időben Nagyváradon telepedvén le, ottani játékosok lettek. Kiváló csatársoruk a fővárosi csapatoknak is félelmetes ellenfele. Julius 6-án a magyar bajnokcsapat: az F. T. C. csupán 4 : 2 arányban tudott fölötte győzelmet aratni. Bátran állíthatjuk, hogy ilyen erős kvalitású csapat még nem játszott az ungvári pályán ... a kassaiak ki­vételével. Kassa a múlt vasárnap, julius 13 án Nagyváradon — az igaz, teljesen sáros viz alatt álló pályán — győzelmet aratott a nagyváradi csapat fölött 3 : 0 arányban. Tekintettel azonban arra, hogy a kassaiak ugyanazon csapata junius 1-én az ungváriak fölött csupán 1 :0 arányban tudta a győzelmet megszerezni, papírforma szerint nem tartjuk kizártnak, hogy az ungvári jóhirü csapat esetleg elragadja Nagyváradtól az elsőség pálmáját. Mindenesetre izgató, gyönyörű játékra és elkeseredett küzdelemre van kilátás. A nagy- fontosságú küzdelem iránti érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy a sátoraljaújhelyi, kisvárdai, nyíregyházai és a munkácsi sportkörök bejelentették, hogy a mérkőzés megtekintése vé­gett Ungvárra jönnek. A kiváló küzdelem mérsé­kelten felemelt helyárakkal tekinthető meg. Ülő­hely 1 K 50 f, hölgyeknek 1 K, sportjegy 70 f, állóhely 60 f, tanulójegy 50 f. A mérkőzés esős időben is megtartatik! Bajnoki küzdelem a második helyért. Azon esetben, ha a Nagyváradi Atlétikai Klub győzelmet arat az ungvári csapat felett, a bajnoki második helyért újabb küzdelem lesz a Debreceni Torna Egylet és az Ungvári Atlétikai Klub csapatai között. A mérkőzés valószínűleg julius 27-ére lesz kitűzve Ungvárra. Tennisz-versenyek. Nagy gonddal és körültekintő figyelemmel készíti elő az U. A. K. az országos tenniszverse- nyeket. A verseny aug. 1., 2, 3. napjaira van ki­tűzve. Nagy fontossága lesz e versenyeknek az, hogy az ungvári pályán fog eldőlni Magyarország férfi és női vidéki tenniszbajnoksága. Mint az az­előtti években, úgy ez idén is reméli az U. A. K. vezetősége, hogy társadalmunk vezető körei tiszteletdijak felajánlásával fogják előmozdítani a versenyek sikei’ét. Mindennemű felvilágosítással Kaminszky László, az U. A. K. főtitkára készsé­gesen szolgál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom