Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-07-20 / 30. szám
51. évfolyam. Ungvár, 1913. julius 20. 30. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Félévre ............4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám 10 fillér. Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. ■■ Nyllttér soronként 40 fillér. ===== HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- -------- den csütörtökön. . ■ .. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KÓZGAZDASAGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők, Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ===== KIADÓHIVATAL! TBLEFONSZÄM 11. = Munkásnő-otthonok. Ami nincs és ami van, ekörül folyik az áldatlan nyár ellen hangoztatott ki- fakadások legtöbbje. A dilettáns kezet csókol a múzsának azért a felséges témáért, melyet ez az Istenkisértő zivataros nyár nyújtott. Árvíz pusztít el országrészeket, virágzó városokat fenyeget elöntéssel az irtózatos csoda, a kultúrálatlan vidékek vad ostora, az árvíz. A Természet sújtó kezét érezteti évtizedek megtűrt mulasztásaiért s egyszerre, egy teremtőütésre lön örökeső és árvíz és az embereknek az ő nyomorúságok fölött való keserves sírása. De mit használ a sirás a megtörtént baj fölött? Primitiv lelkek és kultúrák kampányában hoz ideig-óráig tartó enyhülést a könnyhullás, de a vész eredő okát meg nem szüntetheti. Az Ung is harsog hullámaival, a felvidék és az Alföld is sokat szenved a víz erróziós rombolásától, mi is vigyázzunk! ínséges ősz lesz, felsír az ember a jövőre gondolva, de ha már nyakunkon a török átok, mit csináljunk ? Mit tegyünk? Meg kell a bajt előzni okszerű védelemmel, csatornázással és radikális hatósági intézkedésekkel. Másutt is van felhőszakadás, hetekig tartó örökeső, de árvíz, mint katasztrofális jelenség, nincs. A mi nemtörődömségünk, a mi nembánomságunk az oka saját pusztulásunknak 1 Megtörtént azonban a baj. Mit csináljunk? A bajban lévőt segíteni kell intenzív állami segéllyel; de mivel mindent az államtól se várhatunk, a pénzügyi krízis és gazdasági pangás tőlünk is megtiltja a nagymérvű adakozást, menjünk segítségére az elhagyott és elpusztult vidéknek szerény garasainkkal, hisz ők is a mi véreink 1 A fogához veri ma mindenki a garast, mielőtt kiadná, ne várjunk fejedelmi gavallériákat senkitől. Mindenkinek a kötelessége ilyenkor a helyén maradni s akinek technikai hozzáértése van, legjobb tudásával segíteni. Egy nem is olyan régi rege zsong-bong az agyamban, szeretném látni a mai kor Széchenyijét, aki — ha meg is nehezedett az idők járása felettünk — teremtő erejével kivezetné a gazdasági válságból ezt a nyomorúságos országot. , Ä sümegi kálvárián. Irta Sz. Zób Mihály. Kezdetén megállók, végig nézek rajta, Sóhajokban tör fel lelkem gondolatja . . . Messzi még a vége, s ha addig elérek, Gyászszülötte földre, temetőbe lépek, És mégis : előre ! Vadgesztenye lombja ejti rám az árnyat. Lélek és test innen csak előre vágyhat; Jobbról fal, balról meg betegek tanyája. Soknak száll itt égbe utolsó fohásza! El innen: előre! Elértem az első stációt, megállók . . . Gondokba merülten valakire várok S eltűnődöm rajta, hány is van még hátra? Tudj’ Isten, hány még az éltem állomása! Mindegy, csak — előre! Szabadabb rész jön most. Szerte-széjjel nézek; Ébredeznek bennem szunnyadó remények . .. Zöld színével biztat jobbról szép határa, Kedvem lopja balról Sümeg omló vára . . . Lesz, mi lesz! — Előre! S mig megyek, valakit egyre vágyva várok. Tudjátok-e kit, mért, utszéli virágok? . . . Egy hű szív magára de sokáig várat, Kivel együtt járnám bús kálváriámat, Kettesben — előre! Amikor Bezeródj Pálnak, a földmivelésügyi miniszterhez intézett, előttünk fekvő jelentését lapozgatjuk, meghatóttan gondolunk arra a szerény kis selyemhernyóra, amelyet Rafael, vagy egyik tanítványa rajzolt s amely az urbinói herceg jóvoltából került a vatikáni könyvtárba. Nem foglalt el az országban senkitől semmi földet, sőt nyomában országutjaink a szederfák százezreivel népesedtek be. 1879-ben a tenyésztők 7400 korona keresethez jutottak, 1912-ben pedig már 4.117,857 korona jövedelmet jelentett a selyemhernyó Magyarország földinivelő népe éppen legszegényebb rétegének.' Már 1912. évi júniusban fizették ki (1880 óta) a századik millió koronát a selyem- tenyésztőknek. A selyemfonál legombolyitása nem nehéz testi munka, de nagy figyelmet és gyakorlottságot igényel és éppen ezért selyemfonódáinkban nehézségeket okozott az állandó, képzett munkások hiánya. Időbelileg körülbelül összeesett ezekkel a nehézségekkel az a tervbe vett intézkedés, hogy az állam ezentúl csak 12 éves korukig gondoskodik az elhagyott gyermekekről, aminek következtében évente mintegy négyezer 13 éves gyermek kerül ki a menhelyből. A fiuk mint ta- noncok még csak elhelyezkednek valahogy, de mi lesz a leányokkal, ezen reájuk nézve éppen a legfontosabb életkorban!? Szerencsésen oldották meg a kérdést a selyemfonódák mellett épített munkásnő-otthonok által. A tolnai otthon 120 leány befogadására 130,000- koronába került, a győri otthon 240 leány számára 200,000 koronába, a komáromi egyelőre 60, később szintén 240 leány számára rendeztetik be, sőt Lúgoson, Újvidéken, Pancsován és Mohácson is terveznek hasonló otthont az ottani fonódáknál. A gyermekmenhelye- ken kívül a Liga, az árvaszékek és még magánosok is küldenek gyermekeket az otthonba. A jelentésből látjuk és bárki személyesen is Már a vég közeleg. Jobbról a dombtető, Lábain nyújtózik csendben a temető . . . Rácsos kapu zárja az utat itt alant . . . Fenn a kápolnából hivón szól a harang: Jer, jer csak — előre! Innen visszanézek. Messze a kezdeten Mozgó képet látok. Mi az? nézem, lesem . .. — Ah, igen! Temetnek . . . Legutolsó utján Kisérnek valakit a szép kálvárián Lassan, de — előre. S vadgesztenyék fogytán kedves, vén akácok Integetnek oldalt halk istenhozzádot . . . Állok elmerengve nem ismert jövőmön; Merre tartsak vájjon, töprengve tűnődöm, Vissza, vagy előre ? Ha tudnék valakit, ki nagyon siratna, Talán a szeretet még visszaforditna; Hej, de igy, úgy érzem, jobb lesz egyelőre, Harangszó szavára csak a temetőbe Sietnem — előre! Sikerült tréfa. Irta Falvay Antal. Szép fővárosunk környékén fekvő nyaralóhelyek egyik legkellemesebbike: a szőke Dunánk mellett hosszant elterülő Leánylalva. Nemzeti színházunk ismert nevű dívái ott szereztek villákat, hogy a téli évad fáradalmait kipihenve, újabb diadalokra erősítsék idegeiket. Régi patrícius csameggyőződhetik róla, hogy a leányok étkezése kitűnő, testsúlyuk normálisan gyarapszik, a tisztaságra nagy súlyt fektetnek, a gyermekeket ismétlő oktatásban és énektanításban is részesítik és őket felváltva a konyhában is alkalmazzák. A munkás leányok keresetéből napi 40 fillért ellátásuk részben való fedezésére fordítanak, keresetük egyéb részét postatakarékpénztárban helyezik el számukra, ami évente átlag 200 koronát tesz ki fejenként, úgy, hogy már 4—5 óv után körülbelül 1000 korona a megtakarított pénzük és igy köny- nyen mehetnek férjhez, amit különben kiházasi- tási alapítványok is elősegítenek. Az ellátás többi részét a gyári üzem fedezi, minek ellenében a gyáros kárpótlást nyer abban, hogy állandó és jól kitanitható munkaerőhöz jut. Maga az állam sem az ellátáshoz, mint egyáltalában a munkásnő-otthonok fentartásához semmivel nem járul, csupán most kezdetben az épületet bocsátja rendelkezésükre. Az elhagyott gyermekeknek ilyképpen bérfizetéssel járó munkára való alkalmazása nemcsak az államot, községeket stb. szabadítja fel jelentékeny anyagi áldozatok alól, hanem magukban a gyermekekben is komoly erkölcsi erőket fejlesztett ki azáltal, hogy érzik, miszerint senki kegye- lemkenyeróre nem szorultak. A jelentés igen komoly aggodalmat keltő jelenségre is felhívja a közvélemény figyelmét. Szerinte most országszerte szerveznek otthonokat anélkül, hogy azokban a munkásnők érdekei kellőképen meg lennének védve és sürgeti, hogy az állam ezekben az otthonokban, miután a jelenlegi törvényes intézkedések egyáltalán nem alkalmasak arra, külön törvénnyel biztosítsa a munkás- otthonokban a gyermekvédelmet. Ha azokra a szomorú külföldi példákra gondolunk, amelyek bebizonyították azt, hogy mindenütt, ahol sok gyermek van gyárakban, vagy ezek mellett ottholádok tagjai, nyugdíjas tanfórfiak, magasabb rangú hivatalnokok vasár- és ünnepnapokon várva-vár- ják a szentendrei hajó kikötését, hogy tárt karokkal fogadják a hozzájok kiránduló kedves rokonokat, jóbarátokat, és örömtől, jókedvtől visszhangzik az egész táj és a bacillusokkal telt metropolisunk peshedt tüdői újra duzzadnak a leányfalvi üde levegőben. Nem csoda, hogy jól érzi magát ott mindenki; és a szomszédos családok őszinte, tiszta barátsággal vonzódnak egymáshoz. Hogy a baráti kötelék a télen át se lazuljon, 4—5 ily szomszédos család az ősszel elhatározta, hogy a városban is fognak találkozni, még pedig minden hét csütörtökén felváltva egy-egy más családnál egyszerű estebéden. így került a sorrend az elmúlt héten egy tekintélyes ügyvéd családjára. Az ötszobás lakás rendben tartása, a négy kedves kis gyermek gondozása elég sok dolgot ad a derék háziasszonynak, ki egy maga végzi teendőit, csak is egy mindenes cseléd segítségével. Aznap történt, hogy a család egy régi ismerőse bemutatta ifjú barátját, egy kegyelmes urnák miniszteri fogalmazói állásban lévő törekvő, rokonszenves fiát. Mint már ilyenkor természetes, szóba került az esti vendéglátás, amelyre, persze, az imént bemutatott fiatal urat is meghívta a háziasszony, és hogy-hogynem, minden célzás nélkül akaratlanul is elpanaszolta, hogy bizony nem csekély feladat a vendégek kellő kiszolgálása. Az előzékeny fogalmazó urnák azonnal egy furcsa ötlete támadt. — Engedje meg, nagyságos asszonyom, — igy szólt — hogy este segítségére legyek; hadd álljak be inasának; senkisem fogja bennem a miniszter fiát felismerni és tisztességesen fogom a vendégeket kiszolgálni. Lapunk mai száma 8 oldal.
