Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-09-28 / 40. szám
1913. szeptember 28. U N G (40. szám) 3 A VÁRMEGYE. § A vármegyei hordójelzö hivatal, melynek vezetőjévé Csűrös Ferenc neveztetett ki, működését f. évi okt. hó 1-én megkezdi. A hivatal helyisége a vármegyei várnagyi udvarban van. § Uj körjegyző. Az üresedésben volt fenyvesvölgyi körjegyzői állásra Szanyi Lajos fenyvesvölgyi segédjegyző választatott meg. §. Uj körorvos. A hajasdi körbe körorvossá dr. Fischer Györgyöt választották meg. VÁROSI ÜGYEK. Az iparos- és kereskedő-tanonciskola uj szervezetére vonatkozó városi határozatot a kultuszminiszter jóváhagyta és felhívta a kir. tanfelügyelőt, hogy az igazgatói állásra hirdesse meg a pályázatot. A megerősítést fentartotta magának a miniszter és az iskola segélyezésére 4500 K államsegélyt adott. A jéggyár ügyében kiküldött városi bizottság az elmúlt hétfőn ülésezett, amikor is azon megállapodásra jutott, hogy egy jéggyárnak üzemben tartására ma már feltétlenül szükség van. S tekintettel arra, hogy a város ily üzemet gazdaságosan nem létesíthet, ez okból a városnak még anyagi áldozattal is lehetővé kell tenni a magánüzem létesítését. Az erre vonatkozó javaslatot a legközelebbi közgyűlésre fogja beterjeszteni. HÍREK. Tájékoztató. Szept, 30. Vármegyei közgyűlés d. e. 10 órakor. Okt. 5. Ijjász Gyula képkiállitásának megnyitása délelőtt 11 órakor. A Kath Legényegyestllet szinielőadása és táncmulatsága. x s. Részleges városi tisztujitás. A Társaskör (Kaszinó) köMyriáiát aug. és szept. hónapban zárva tartják. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6—7. és vasárnap &jp 11 12 óráig. A népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e \s10 — \s2 óráig. A mti gyarországi munkások rokkant- és nyugUij-egy leiébe minden hónap 1-ső és 3-ik. vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. őszi kesergés. Irta Pillich Nándor. Ilyenkor már öt órakor vörösödik az ég alja és hat óra után rázuhan a sötétség a városra. Kigyulnak a lámpák és a kis polgár, a kereskedő ember, a hivatalnok, szóval mindenki, aki nem áll egy petróleum-tröszt, vagy villany- és gáz-kartell élén, aggodalmasan vakargatja a fejét: — Rettenetes, hogy mennyi a petroleum-, villany- és gázszámla! Igaz, hogy a kereskedőnek megtérül valami éppen a petroleum nagyobb fogyasztása révén, de azért szokásból ő is sopánkodik. Egyáltalán az ősz arra való, hogy sopánkodjunk, keseregjünk. Az öregeknek eszükbe jut elmúlt fiatalságuk, hogy hajdanán más is volt az élet! Bizony más. Amikor az ember fiatal, akkor mindig más az élet. És más akkor, amikor megöregedett. Szóval tulajdonképpen ma más az élet, akkor nem volt más. És mi, fiatalok, akiknek ma még nem más az élet, mi is magunkba szállunk egy kicsit. A lelkünket nézzük, azokat az aprócska sebhelyeket, amiket fehér cipőcskék karcsú sarkai ejtettek rajta. És elkönyveljük a nyári szerelmeket rózsaszintáblás, szallaggal fűzött gyönyörű könyvbe: „Követel“ pár kellemesen eltöltött este és ‘„Tartozik“ csekélységünk előleggel a hivatalnak, néhány bianco váltóval a Nyúzda-szövetkezetnek, szabónak, suszternek és mindenkinek, akinek tartozni lehet. Így őszkor, amikor forgó suhanással hullik lábunk elé a sárgult falevél, eszünkbe jut, hogy könnyű a fának: ah, az levetkőzik télre, de mi még nem váltottuk ki a télikabátot a házból, hol szúrós szemű emberek vigyáztak rá egész nyáron át, féltő gondoskodással naftalinozgatva, porolgatva, hogy tönkre ne menjen nekik a mi kabátunk. És lelkünk ódon omladékában kerekszemü baglyok suhognak, kétségek, amiket a józanító tél közelsége kelt fel hosszú nyári álmaikból, mit csinálunk az unalmas téli estéken, amikor öreg házigazdánk pacianszot játszik divatja-mult különös kártyákkal, amikor bosszantóan kedves duruzsolással hízelkedik a kályha, mintha azért kérne bocsánatot, hogy ma este újra megeszi egy koronánkat, azt a koronát, amit nyáron elsikitotluk a hullámvasút zuhanóin, elvadásztunk a porcellánkacsákon, elvillamosoz- tunk a zöldbe, egyszóval ami a legsajátibb, legegyénibb koronánk volt, amit a nyáron mi ettünk meg. Korán sötétedik és odahaza unalmas az esti szürkület, amikor kihull kezünkből a könyv; még csak öt óra és már ásítunk. Nagyon hosszú a nap, hiába állítja a tudós, hogy rövidebb. Még csak öt órát mutat az óramutató és már tizenegy van. Előkerülnek piros és rózsaszín kötések alól elmúlt időknek kedves tanúi és eszünkbe jut, hogy a szerelmes levél is olyan, mint a virág : akkor is él, amikor már meghalt. Illatos levélkék, diszkrét, kedves szavakat suttogó lapocskák, amik telemuzsikálják a szivünket rejtelmes, édes muzsikával. Mintha valami nagy-nagy mesehajó kajütjében ülnénk szunyókálva és a messze partról hozzánk surranna régen elfelejtett, nagyon régen dalolt kedves melódia. Olyan semmiségek: egy-egy bizalmasabb megszólítás, amit önfeledten irt le egy pici, meleg kacsó, szinte megbánta, tán jó volna keresztülhúzni, aztán mégis egy parányi dac, egy kis természetesség, egy csöpp bizalom és nagyon sok jóakarat ott hagyta a levél elején: szegény fiú, hadd örüljön neki. Olyan semmiségek . . . és mi most is tudunk örülni nekik és az ilyen levelet csak félig olvassuk el, a másik felét már hozzáképzeljük, és ahogy visszadőlünk öreges karosszékünk puha vánkosára, a fejünk egy kicsit hátrahanyatlik, a kezünk lelóg a támláról és hát sóhajtunk egyet, be régen is volt, amikor még a mi nótánkat játszotta a cigány, amikor mi játszottuk a cigánynak az o nótáját. Zizegve, rekedten köhint az óra hatot. Sötét van, egészen sötét. Kezünk ügyében volna a villamos láng gombja és mi csak az óra harangjának zsongását hallgatjuk, mintha fénye volna, halavány kék fénye ennek a hangnak . . . hiszen a lelkünk Iát a szürke és közönséges szemünkkel ... és felszabadultan röpköd a csillogó fantáziánk e fényben, mint az éjjeli pillangó a villanyfény zuhatagában. Valami fojtogatja a torkunkat. De kellemes ez az érzés és szinte kívánnánk, legyen intenzivebb, hogy elakadjon egy-egy pillanatra a lélekzetvételünk, hogy keserűbb legyen a szánk íze, amikor látjuk a levélpapirosra hajló ideges, kipirult leányfőt, a remegő, csöpp kezet, ahogy Írja: — Kedves . . . A különvonat 3 kocsiját, — visszaérkezve Győrbe — a Budapestre induló esti gyorsvonathoz csatolták. Ekkor vettünk búcsút Győr város vendégszerető közönségétől, mely minden lehetőt elkövetett, hogy kellemesen érezzük magunkat Dunántúlnak ezen rohamosan fejlődő szép nagy városa falai között. A győri rendezőség nagy munkája általános megelégedést szült és a legnagyobb elismerést és dicséretet váltotta ki mindnyájunkból. Az ung- megyei vidéki kört Pap János és Pós Alajos képviselték a kongresszuson. p r Ä kolera. Újabb megbetegedések. — Szünöfélben a veszedelem. A vármegye területén a múlt hét folyamán megbetegedtek: Csapon szeptember 22-én Vasas Károly 18 éves anarcsi (Szabolcs m.) molnár legény, ki a vasúton lett rosszul. A csapi barakkórházban 5 napi megfigyelésre helyezték. A szept. 17-én megbetegedett és kolerapositivnek talált Balog Róza 16 éves, Varga Elek 16 éves, Balog József 24 éves vasúti munkások teljesen jobban lettek. Bérezik István betegsége nem bizonyult kolerának, mert már a betegségének második napján teljesen egészséges lett. Úgyszintén koleragyanus tünetekkel a barakba internált Vasas Károly is jobban lett. Jelenleg Csap községben szept. 18-ika óta kolerapositiv nem fordult elő és az összes betegek, Szirmai János kivételével, ki — mint múlt számunkban jelentettük — szept. 19-ón meghalt, jobban lettek. A betegek lakását fertőtlenítették és az összes betegek zár alól feloldattak. Nagyráton szeptember 22-én Patvareczki Jánosné ’38 éves, községi pásztor neje, ki kolerá ban megbetegedett, 10 éves János fiának ápolásánál fertőzte meg magát. Ugyancsak ezen családban szeptember 26-án az 5 éves Juliska is megkapta a kolerát. Lehóo községben szeptember 22 ón Kozma Borbála, egy földmivelö 16 éves leánya koleragyanus tünetek között meghalt; felboncolása után béltartalmát a budapesti bakteriológiai intézet kolerapositivnek találta a f. hó 25-én érkezett jelentés szerint. Szűrtélí szeptember 26-án Horbács György 48 éves földmivelö egy lakodalmi lakoma után koleragyanus tünetek között megbetegedett. Ugyancsak ezen nap e községben Mészáros Lajosnó, egy földmives 27 éves neje, szintén heveny gyomor- és bólhurutban megbetegedett. A járvány elleni védekezésre a belügyminiszter dr. Freireich Simon és dr. Szarnék Károly járványorvosokat küldte ki, kik Csap, Nagyrát, Kistéglás és Szűrte községekben és a csapi vasúti állomáson teljesítenek szolgálatot. A Latorca vizének őrizetére szeptember hó 26-ától kezdve a terhes szolgálattal túlhalmozott csendőrség támogatására katonaságot rendeltek ki. A beérkezett jelentésekből határozottan megállapíthatjuk, bogy a veszedelem szünöfélben van. — Az Ungvári Gyorsíró-Egyesület gyakorlóóráit f. hó 29-ón este 6 órakor kezdi meg a főgimnázium I. b) osztályának termében. Ő hallgat, hogy az emberek lelkében tovább hullámozzanak a gondolatok. Kezeit lassan felemeli. Talán környezetét áldja! A mennyei Atyához könyörög? Senkisem tudja és senkisem meri kérdezni. Ezalatt késő lett. A hegycsúcsok piros szin- ben égnek, források és vízesések zúgása erősebben hangzik, mint nappal. A madarak édes hívogató kiáltással fészkeikbe repülnek, a virágok bezárják kelyheiket, miután mégegyszer kellemes illatot árasztanak, az esti szellő megmozgatja a fák csúcsait, a fülemülék part mentén csattogásba kezdenek. Az emberek hazamenetelik gondolnak. Las san, tétovázva felemelkednek, hódolatteljes, bámuló tekintetüket állandóan Názárethi Jézusra szegezve. Kegyesen elbocsátja őket és megígéri, hogy holnap ismét Isten országáról fog beszólni. Ekkor kis csapat zsidó férfi felé fordul, kik a városból jönnek és üggyel-bajjal utat törnek a tömegen keresztül. Mindenütt feltartóztatják őket, mert tudják, hogy tanítványai. Végre mégis Mesterükhöz érnek és jelenthetik, hogy Caesareában éjjeli szállást találtak. A tömeg most szétoszlik. Morogva és széthúzódva vonulnak el Pán papjai. Csak egy, az őszhaju marad vissza pillanatra, hogy megtudja, hol van a szállás, melyet fel fog keresni. Azután ö is elmegy lelkében uj gondolatokkal. Jézus egyedül van tanítványaival. A fehér- virágos réten áll, a tömeg által letaposott virá- gocskák — megerősítve jelenléte által — felemelik fejecskéiket, mintha semmisem történt volna. Lassan sötétség lesz. Csak nyugaton játszik még a nap mindenféle színárnyalatban. Feketén mered, mint pokol nyílt torkolata, Pán barlangja a sziklafalban és még feketébben tekereg lábaiknál a mélység, melybe zúgva, habot vetve ömlik a Jordán. Ekkor igy szólnak a tanítványok a Mesterhez: — Uram, sokat beszéltek rólad az emberek. Itt is, ott is találgatják, hogy ki vagy. Az Ur pedig feleletül igy szól tanítványaihoz: — És kinek tartják az ember Fiát az emberek ? — Egyesek : Keresztelő Jánosnak, mások : Illésnek, mások: Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Ezen szavak után ismét csend lesz. Csupán a vizek zugnak szüntelenül. Pán barlangjában és sok fülkében, melyek sziklafalba vannak vésve, kis lámpácskák csillannak fel, mint valami világitó bogárkák és megélénkítik a barlang borzalmas sötétségét. Jézus azonban másodszor szólal meg és kérdezi tanítványait: — Ti pedig kinek tarttok engem? Ez döntőkórdés volt! Mint valami kalapácsütés sújt a hallgatók leikébe és fojtó szorongással tölti el őket. Mert vallani és nyilatkozniok kell legbensőbb, legelrejtettebb gondolataik fölött. Mit tartanak a titokzatosról, kit követnek? Megrémülnek e kérdés hordereje előtt, melyre felelniük kell, nem mernek szólni, megmozdulni, alig lélekzenek, alig gondolkoznak .. . Ekkor az aggódó csoportból előlép valaki. Nyíltan, bátor léptekkel jön elő, sugárzó tekintettel, győzedelmes mosolylyal. — Te Krisztus vagy, az élő Istennek Fia — szól és végtelenül mély megindultság rezeg végig hangján. Hogy hangzanak ezen szavak az esti csendben! Hogy viszi tovább a viszhang messze a távoli hegyek közé! Mintha az egész természet hallgatna. Jézus pedig hosszasan néz Simonra, ki erős meggyőződéssel áll előtte. Az egész ember mintha kőből volna metszve. Sailárd és erős, hü és becsületes, nyilt és igaz, csalfaság és álnokság nélkül való. Most ismétli szavait: — Te vagy Krisztus, az élő Istennek Fia. ■Hl ...............—— fess női és férfi amerikai cipökiilönlegességek, eredeti angol átmeneti felöltők, sportkabátok, sportsapkák, kocsitakarók már megérkeztek KLEIN IGNÄC úri és női divatkülönlegességek üzletébe. Az őszi idényre
