Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-09-28 / 40. szám
2 (40. szám) országos pénzalap létesítése állami pótadó és állami hozzájárulás utján Ha ebből a fentebb felhozott esetekben a szegény néposztály tagjai fertőző betegség fellépte esetén ellátást nyernének, a hatósági intézkedéseknek egész nyugodtan alávetnék magukat, a betegség fellépését nem titkolnák, tudva, hogy elkülönítésük idején át existen- ciájuk biztosított. A jelenleg fellépett kolerajárvány elleni védekezésnek hatékony módja, hogy egyes községek zár alá jutnak, a községet a zárlat ideje alatt egyetlen lakos sem hagyhatja el, ennek következménye, hogy a községi lakosok azon része, akik kézi munkával tartják fenn magukat és keresetüket a község határán kívül más helyütt szokták megszerezni, otthon kénytelenek vesztegelni, elesve a napi keresettől. — Ez szolgál legtöbb okot, ha a nép felzendül, lázong. Ha azonban a zárlat idején át napi keresetük arányában állami segélyben részesülnének, úgy a község lakosainak zárlat alá vétele iránt tett intézkedés ellenállásra nem találna s a zárlat végrehajtása sokkal eredményesebb volna Emberek életéről van szó, erro kell legfőképpen tekintettel lenni. Árvíz, fagykár, rossz termés okozta Ínség esetén az állam segitőkezét kinyújtja a károsultak segélyezése végett, pénzsegélyt, vetőmagot juttat ezek részére, mennyivel inkább kellene az államnak segitőkezét kinyújtani a járványok hatékony elfojtására pénzsegély juttatásával ! Ez lenne a hatósági intézkedések sikerének fontos módja és eszköze. Igaz, hogy az állam és a társadalom ezidejüleg sokfelől igénybe van véve, hogy nem lehet népszerű valamely eszme, amely pénzáldozatokat sürget, csakhogy viszont legfőbb állami érdek a népjólétnek az egészségi érdekekkel kapcsolatba hozatala. E sorokat azon reményben bocsátom a nyilvánosság elé, hogy az államkormány, továbbá a társadalom átérzik annak fontosságát, miként járványos és fertőző betegedósek esetén a védekezés energiájának fontos kisegítő eszköze a pénzáldozat. Ma a közegészség érdekeinek előmozdítása egészen mást jelent, mint azokban a régibb időkben, melyekben pld. a kolerával szemben még a szakértők is tehetetlenül nézték, hogy a járvány miként szedi áldozatait. Dr. Ország Jakab. Csekélységek. Lehet hogy öt, lehet hogy kevesebb évvel ezelőtt, de tény. hogy e lapokban a fenti címen felhívtam Ungvár város hatóságának, de különösen nagy szorgalmú és fáradhatatlan mérnökének figyelmét a vasúti hid alatt készült füzesi parterősitésre, illetve arra, hogy az akkor alig egy évvel azelőtt készült partvédelmi munkálatot a viz megrongálta, egyik rőzsekötegét pedig levitte az Unghid kőlábához. Felhívtam pedig a figyelmet azzal, hogy most még csekély néhány koronáért a hiba helyrehozható, de ha a vizronifju. Mint nyitott könyvben, úgy olvas lelkűkben és az ott lévő dolgokról beszél. Minden jó, bátor, kellemes hajlamaikat felébreszti bennök. Az erő, győzelem, dicsőség országáról beszól és ezt Isten országának nevezi. Fiatal hallgatói érzik, hogy jó ezen országban lakni. 0 helyeslőleg int és azt mondja, hogy sokkal jobb ott lakni, mint ahogy sejtik. Azonban a szűk kapun kell bemenni, ha az ember erre méltó akar lenni. Erre azt kérdik, hogy melyik az a szűk kapu. Az önmegtagadás, önmagunk legyőzése a gonosz végleges elhagyása és a jó elfogadása — feleli. ők azt gondolják, hogy ez jó és szép, és lassan-lassan úgy tűnik fel nekik, hogy férfiasabb, büszkébb dolog, ha az ember önmagát legyőzi, ha tiszta, szeretetteljes, önzetlen, mintha saját vágyainak, szenvedélyeinek vak rabja. Az ifjak egészen jó szándékuak. Lángolnak az igazság országáért, mindig többet akarnak arról hallani és ezalatt hatalmas, uj fogalom támad szivükben: Az istenfogalom! Mindenható, Hatalmas, végtelenül Jó tudata, ki teremtményeit szereti, nekik jót akar, és aki semmit sem kíván tőlük, azonkívül, hogy megtartsák azon parancsokat, melyeket javukra rendelt. A csodálatos szónok ezen dicső Istent úgy U N G tóttá részt gyorsan ki nem javítják, úgy rövid idő alatt az egész védelmi munkálat el fog pusztulni. Ez a kis figyelmeztetésem azonban nem talált meghallgatásra, s a napokban arra a szomorú tapasztalatra jutottam, hogy az idei árvizek a katonai uszoda és a vasúti hid között levő partvédelmi munkálatot teljesen szétrombolták, holott — erre is jól emlékszem — maga a városi mérnök jelentette ki szintén e lapok hasábjain, hogy felesleges aggodalmaskodás az, mintha e rőzse- fonással készült munkálatot a viz tönkre tehetné. És itt álljunk meg egy kissé. ügy mondja a törvény, s úgy mondják a felsőbb hatóságok, hogy Magyarországon fenn áll a mulasztó tisztviselők vagyoni felelőssége is; kérdem tehát, ha ez igy van, kit terhel most a feltétlenül mulasztásból eredő s a várost ért kár megtéritési kötelezettsége? különösen figyelembe véve azt, hogy a bekövetkezendő bajra jó eleve figyelmeztetve lettek. Vagy tán ezzel is úgy leszünk, mint a Fehér Hajó biztosításával, — melyre szintén figyelmeztetve lett a mi buzgó hatóságunk, és ujra-bizto sitolt is mindent, csak éppen a Fehér Hajóról feledkezett meg, mely aztán ugyancsak csúffá tette a várost rövid időn belüli leégésével ? No de ne tréfáljunk. A Fehér Hajó leégett. Ez tény; a város a szenvedett kárért nem nyert kárpótlást, mert az épület rosszul volt biztosítva; ez is tény; de azé<t a Fehér Hajó mégis felépült, — felépült pedig anélkül, hogy a mulasztó tisztviselő, vagy tisztviselőknek haja szála meggörbült volna. És ez szomorú valóság. Napról-napra történik a városi vagyon helyes kezelésébe ütköző szabálytalanság, s nincs mód, nincs hatalom, mely ennek a felületességből és kötelességtudás hiányából eredő károsításnak elejét tudná venni. Egyik napon a Fehér Hajó, másikon a füzesi partvédelem, harmadikon maga a Füzes pusztul el, mert az arra hivatottaknak nincs elegendő idejük vagy érzékük azon állás betöltésére, melyre nemcsak önként vállalkoztak, hanem melynek elnyeréséért minden inegmozgathatót megmozgattak. A közönség pedig összetett kezekkel nézi ezt, holott minden fillérnyi kár az ő zsebét érinti, az ő vagyonát pusztítja De bezzeg ha magánérdekü ügyben cselekszenek, mint pl. volt a füzesi és borsólázi földeknek átíratása, mikor az mellékjövedelmet hozott, vagy pl. most a Sternberger-féle ház csatorna ügyénél, ahol a városi mérnök az építtető részéről fizetett ellenőrző, — ott megy a munka, ott nem tekintenek törvényt, szabályt, felsőbb hatóságot; ott minden hatósági engedély nélkül ki lesz elégítve a magánérdek, feltúrva a város területe s bevezetve a csatorna az Ung vizébe, holott épp ők azok, akik bizonyos körülmények között fennen hirdetik, hogy a felsőbb hatóságok intézkedései minden esetben respektálandók. Sőt még tanácsi darabok is mennek ki ily ügyekben — tanácsülés nélkül. Csoda-e azután, ha egyesek türelme végre is elfogyván, egyelőre tiz interpellációban nyilatkozik az meg, mint tettem én a legutóbbi városi közgyűlésen ? Én azt hiszem, hogy nem ! De az ellen határozottan tiltakozom, hogy nevezi: Atya a mennyben. Nincs más elnevezése erre. Az ifjak nem egyedül vannak vele. Lassan csomó más ember csatlakozott hozzájok. Mindannyian Pán barlangjának látogatói, kik ahelyett, hogy idemennének, letelepednek az idegen mellé a tavaszi fűbe és Isten országának hirdetését hallgatják. Mindenfélék vannak: fiatalok és öregek, asszonyok és férfiak, derék és rossz, okos és balgatag emberek. De mindegyikhez van szava az idegennek és mindegyik megérti őt, kiki maga tehetsége szerint. Végre Pán barlangját egészen elhagyják és mindenki a szónok melleit van a réten. Sőt a pogány papok is eljöttek és akaratok ellen figyelnek szavaira. Dühösek és féltik jövedelmüket, ha az emberek Pánnak nem fognak többé áldozni. Csak egy őszhaju öreg van közülök más véleményen. Áll, hallgat és mindig fejével int, miközben könnyek tolulnak szemébe. Az idegen hirtelen szünetet tart és hátra dől. Láthatólag halálosan fáradt, ki van merülve, talán éhes is! Erre többen, tartózkodva frissítőket nyújtanak feléje, mit magokkal hoztak. Elfogja-e fogadni? Hiszen — ruhája után Ítélve — zsidó, ezek pedig utálják a pogányokat. De mégsem; a jóságos nem veti meg a tisztátalanok vendégszeretetét. Megosztja velük a 1913. szeptember 28. bárki is úgy tekintse e cselekedetemet, mint apostrofálta azt a Határszéli Újság. Áradatnak lehet, hogy áradat, amit tettem, — de én mégis úgy vélem, hogy ebből az áradatból Ungvár város közönségére nem kár, de haszon fog háramolni. r„. Az áll. tisztviselők győri országos kongresszusa. Külön vonat vitte f. hó 20-án Budapestről az áll. tisztviselőket Győrbe, hol az állomáson meleg fogadtatásban részesültek. Utána az elszállásoló helyi bizottság vette gondjaiba s kalauzolta kijelölt szállásaikra őket a fellobogózott város falai között. Még aznap megalakítják a kongresz- szusi tisztviselőket, a bizottsági elnököket és előadókat. Este az egyes szolgálati ágak részére kijelölt külön vendéglőkben megismerkedtek a kartársak. A kongresszus csak 21-én d. e. 10 óra után vette kezdetét. Ekkor érkeztek ugyanis Győrbe a kormány képviselői és gróf Batty hány Tivadar orsz. egyesületi elnök, kiket megjelenésük alkalmával a remek új városháza dísztermében szorongó kongresszusi tagok, valamint a karzatokat elfoglalt szép vendégkoszoru, zajos ovációval fogadott. Gróf Battyhány Tivadar elnök 1 és fél órás beszéddel ünnepélyesen megnyitja az ülést. Előterjeszti az 0 Felségéhez intézendő üdvözlő távirat szövegét és egyenként üdvözli a kormány képviselőit, a jelenvolt orsz. képviselőket, a város és vármegye küldöttségeit, a képviselt társ és más egyesületek képviselőit, a sajtót stb. A kongresszus komoly munkája, az albizottságoknak tárgyalása csak ebéd után került sorra. A tárgyalás mindvégig komoly és higgadt maradt. Csakis a fizetés- és statusrendezés tárgyalása alkalmával merült föl véleménykülönbség, melynek kiegyenlítése izzóvá teszi a levegőt. Néhány komoly fölszólalás után sikerült azonban lecsillapítani a kedélyeket és a kongresszus olyan megállapodást fogad el, mely a tagtársakat megnyugtatja. A nyugdijügyi albizottság javaslata különös súlyt helyez a középiskolai tanárok régi jogainak, a 30 éves szolgálati időnek visszaállítására, a többi összes szolgálati ágazatokban pedig a 35 évi szolgálati időnek megállapítására. A 40 évi szolgálati idő az összes szolgálati ágakban törlendő. Többen jelentkeztek, hogy az özvegyek lakbér és nyugdíj ügyében szóljanak föl és azt a a kongresszus határozata által biztosítsák. Erről ugyanis az új nyugdíj-törvény nem intézkedik. Az elnök megnyugtató kijelentése után a győri kongresszus ebben a kérdésben egyelőre nem foglalt állást, s azt a jövő kassai ülésre halasztja. Az albizottságok tárgyalása este 8 órakor ért véget. Utána a győri műkedvelők kabaréja szórakoztatta a vendégeket a városi színházban. Másnap d. e. az orsz. egyesületnek zseniális és lelkes alelnöke, mint a kongresszus főelőadója, dr. Andor Endre mesteri beszédben számol be a kongresszus eredményéről és az elfogadott javaslatokat határozatra emeli s az ülést ünnepélyesen bezárja, mit díszebéd követett. Ebéd után 4—500 utazó kirándult Pannonhalmára, hol a Szt. Benedek-rend ősi monostorát, orsz. hirü nagy könyvtárát, múzeumát, majd a milleniumi emléket tekintették meg. gyümölcsöt és kenyeret, iszik borukból és ők örülnek és büszkék erre. Evés közben azonban titkos kérdezősködés és vizsgálódás támad az emberek között. „Ki az, ki máskép beszél és tesz, mint népbeliei, kinek királyi tekintete van és mégis egyszerű öltönyt visel és ki az emberek szivében, mint könyvben olvas?“ Erre szó esik, melyről senkisem tudja, ki mondta ki először: Ez csak egy lehet! Az a bizonyos, kiről ritka hir jutott hozzánk! És csendes mormolás közepette adják szájról- szájra, mit már hallottak róla. Hogy a vaknak látását visszaadta, a sántának járását, hogy a bűnösöket szeretetével, jóságával magához vonzza, bűneiket megbocsátja, sőt parancsára a halál is elhalja zsákmányát! Egyre csodálatosabban, meginditóbban hangzanak a hírek, mit az emberek egymás között terjesztenek. Végre a hatalmas vágyódás győz a tiszteletteljes tartózkodás fölött. Minden oldalról hangzik a titokzatos ember fülébe: — Ki vagy, nagy idegen? Mondd meg. Talán Názárethi Jézus vagy? — Az vagyok, feleli szelíden és jóságosán. Erre köröskörül csend támad. Mindenki felhagy az evéssel és visszatartott lélekzettel néz rá. Éz tehát a nagy próféta, a csodatevő. Az ember fia, amint nevezi magát. A u. é. közönség szives tudomás ra hozor?, hogy a legfinomabb porosz
