Ung, 1913. július-december (51. évfolyam, 28-53. szám)
1913-09-28 / 40. szám
51. évfolyam üngvár, 1913. szeotembor 28. 40. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. n Negyedévre . . 2 K. Félévre.............4 K. (! Egyes szám 10 fillér. Amerikába: Egész évre 10 korona GO fillér. l)ng vármegye Hivatalos Lapjával egyiltl : Egész évre . . 14 K. || Félévre ...............7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. — Nyilttér soronként 40 fillér.----------: HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- den csütörtökön. — .... TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szátn, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők, Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ===== KIADÓHÍV AT ALI TELEFONSZÁM ti..-- A hatósági hússzék felállításakor mindenki azon véleményben volt, hogy a húsmizériák — és ezalatt nemcsak a hús túlmagas árát értve — rövidesen meg fognak szűnni Így gondolkozott az egész képviselőtestület, ezért sürgette annak felállítását éveken keresztül a város lakosságának minden egyese, s valószínűleg igy gondolkodott a városi hatóság is, s ezért késett a hatósági hússzék megnyitásával. S most, hogy immár több mint hat hónapja fel- állittatott a másod-harmadrendű húsok kimérésére szolgáló hatósági szék, meglepetve látja az egész közönség, hogy a hatósági hússzék ajtai állandóan zárva maradnak, holott azt is kénytelen tapasztalni, hogy levágásra egyáltalán nem kerülnek jobb minőségű állatok, mint kerültek a hatósági hússzék felállítása előtt. Sőt nem mondunk valótlanságot azon állításunkkal, hogy a húsviszonyok ma rosszabbak, mint voltak a hatósági hússzék felállítása előtt. Keressük ennek okát. s nem tudjuk meglelni. Hiszen van Ungvár városának állatorvosa, akinek nemcsak joga, de egyenesen kötelessége arra ügyelni, hogy a levágásra kerülő szarvasmarhák silányabbja ne legyen a rendes elárusító helyben kimérhető, s mégis — dacára, hogy szemünk előtt hajtják a silányabbnál silányabb állatokat a vágóhidra, — a hatósági hússzék ajtai állandóan zárva vannak. Mig a hatósági hússzékkel nem rendelkeztünk, az volt a mészárosok védelmére felhozott érv, hogy nincs hatósági hússzék, azért kell tűrni, hogy a silányabb állat húsa is a jobbminőségüvel együtt méressék ; most pedig, hogy a városi hatóságot mégis oda bírta kényszeríteni a közönség, hogy ez a kimérő hely létesüljön, — nem vagyunk képesek odáig jutni, hogy azon törvényes intézkedésnek, mely a silányabb húst a hatósági mészárszékbe utalja: elég tétessék. Ki ennek az oka? Ki a hibás, ki a mulasztást elkövető, — ezt kellene most megállapítani, hogy végre- valahára a húsmizériák legalább is a minimumra szánjanak. Igen, ezt kellene megállapítani, s a mulasztót, a közönséget rossz hússal elárasztani hagyót, feltétlenül sújtani kellene a legerősebb büntetéssel. Igen ám, de ennek megállapítására a laikusnak mondott közönséget nem tartják hivatottnak. Annak csak panaszkodnia szabad, de a hivatali mulasztásra rámutatni nem, mert még rágalmazási per szakadhat a nyakába. Arra kérjük tehát a törvényhatósági állatorvos urat, vegye egy kis megfigyelés alá az ungvári vágóhidat, — s a közönség iránt több ízben tanúsított jóindulatával legyen segítségünkre annak megállapításában, miért is kell nekünk méregdrágán rossz húst fogyasztanunk? Éj és csönd. Irta György Oszkár. Ezek a völgyek, síkok és hegyek! . . . Máskor mások, és mostan itt megyek. Már hányadik e kép, e táj, Mely szembe néz és szívbe fáj ? Hány nyár, hány ősz haldoklik és zokog, Mig egyszer jön, kit látni nem fogok? Ó én szemem: hányszor kell mindenen A fény aranyját még széthintenem? Hányszor köröz szemem reflektora, Mig éjbe hull a szinek sátora? A szél a fán zenekart zenditő, De benn tövében hallgat az idő. Madár zenét nem küldhet csillagig, És mély szivében hallgatás lakik. Itt hang kiált, de ki szói odafönt? Csönd a magas, s a mélyek mélye csönd. Torkomnak is hány gyermek-hangja száll, De bennem mélyen hallgat a halál. Néma a sír, némák a csillagok, Csönd a világ és én is csönd vagyok. A járványos betegedések elleni védekezés egyik eszköze. A kolerajárvány leküzdése körül leszürődő tapasztalatokat a jövőre való okulásnak érdekében hasznos lesz összeírni. Harmincöt éven át teljesített hivatalos orvosi minőségemben azt a tapasztalatot szereztem, hogy valamint a hadjárat sikeréhez pénz szükséges, úgy a felbukkanó járványos betegségek elleni hatékony védekezésnek ngyik íotényezője a pénz, a zárlat alá vett lakásokban tartózkodók anyagi támogatása. Hogy a hatóság intézkedései, a járványok leküzdése érdekében anyagi segélyezések eredménnyel járnak úgy a kolerajárványnál, mint pedig az óvenkint fellépő fertőző betegségek elfojtása és lokalizálása körül, arra alább térek rá. A járványok vagy fertőző betegedések legtöbbje a szegény néposztály: az úgynevezett mnnkásosztály körében lép föl. A betegségek el fojtásának leghatékonyabb módja: a megbetegedetteknek a család tagjaitól elkülönítésük, kórházba vagy járványkórházba elhelyezésük. Ennél a ténykedésnél állanak elő azután gyakran olyan akadályok, amelyek úgy a hatóságnak, mint különösen a hatósági vagy magánorvosnak a betegség elfojtása érdekében kifejtett szándékát meddővé teszik. Az ug3rnevezett köznép, mihelyt az orvos a fertőző betegségbe esett egyénnek elkülönített ápoiása és elhelyezése végett intézkedni kivan, a beteg családbeliei, de maga a megbetegedett is az elkülönítést legtöbbnyire ellenzik; sőt épp azért, mivel attól tartanak, hogy a beteg elkülönítése hatósági erőszakkal megtörténik, a járványos és fertőző megbetegést lehetőleg eltitkolják. A közönség magatartásának közel fekvő oka főképen az, hogy a fertőzöttnek elszállításán és elkülönítésen felül, a lukhelyiségek többi, bár egészséges lakóit is (mint ez a koleránál elő van írva), a külvilággal való érintkezéstől szintén el kell zárni; az elzárás napjai alatt az őrizet alá kerülő munkásnép elesik a napszámkeresetétől, mint létfentartásának egyedüli eszközétől, tehát A szikla. lila Anna Frelln von Krane. Világoskék égboltozat, zugó patakok és vízesések ! Millió skarlátvörös kökörcsin üdezöld réteken. Ezüstös olajfák a lejtőkön. Tölgyfák új díszben a hegyeken. Folyammentón virágzó bokrok tarka-barkasága. És napsugaras pompában nevető, éneklő, ujjongó emberek — ilyen a tavasz Caesarea-Fhilippiben, északi Zsidóországban, a Jordán forrásnál. Ott, hol a hegy meredeken lejtős, hol pince- nyilásokhoz hasonló barlangok és üregek, hatalmas sziklafal belsejébe vezetnek, ott hol sötét mélységből hatalmas folyamforrás tör elő, ott van Pánnak, a természet istenének szentélye. Caesarea lakói előbb, midőn városukat még Baal-Gádnak hívták, más név alatt tisztelték; először a görögök nevezték Pánnak. Erre nem gondolnak a dóvaj csapatok, melyek ma, flóták trillái és dobpergés között, Pán barlangjához vonulnak. Ezek eredetileg itt lakó zsidók voltak, azonban annyira összevegyültek a pogányokkal, hogy elfogadták isteneiket és eredeti hitükből semmit vagy pedig igen keveset tudnak. Most vígan akarnak lenni és mulatni. Údv Pánnak, ki nekünk virágillatot, meleg napokat és madáréneket küldesz! Örvendjünk és legyünk vígan, iránta való tiszteletből. Oldalt az úttól, virágzó fák árnyékában valami magános ember ül és mólyérzésü szemekkel nézi az eszeveszett üzelmeket. Ruhájaszéle poros a hosszú vándorlástól, szandáljai kopottak. Egyszerű barna köpenyegét odatette maga mellé vándorbotjához. Csendes tavaszi szellő játszadozik hosszú, barna hajfürtjeivel. mintsem kereset nélkül maradjon, inkább eltitkolja megbetedósót. Ily körülmények mellett a hatóságnak legkörültekintőbb védekezési intézkedései csak részben járhatnak sikerrel és lehetetlenné válik a hatóság arra irányuló törekvésének sikere, hogy az első egy-kót esetnek elnyomása mellett a fertőző betegedósnek továbbterjesztését meggátolhassa. Ungváron 3 évvel ezelőtt a vörheny hirtelen tömegesen lépett föl, különösen a szegény munkásosztály körében. Olyan lakásokban, ahol a beteg elkülönítve nem volt, nem egy Ízben karhatalommal szállíttattam be a beteget a kórházba, mert sem rábeszélés, sem kérés sikerrel nem jártak; még legjobb eredményt értem el két Ízben, midőn a családfőt néhány koronával meg- puhitottam, erre azután már megnyugodva beleegyeztek a beteg elszállításához. Előáll tehát a pénz hatalma, és annak befolyása érthető! Ha az egészségügyi zár alá vett, a külvilággal való érintkezéstől visszatartott kereső munkásnépet az elkülönítés idején át méltányos napszámból összeggel látná el az államkormány, hogy a családfőnek és hozzátartozóinak napi megélhetése a zárlat alatt biztosítva legyen, ha pld. a vörhenyben megbetegedettnek a hozzátartozói a lakást elhagyni kénytelenek nem lennének, mivel hatósági ellátásban részesülnek; ha a házaló a járvány ideje alatt hatósági ellátásban részesülne, amidőn a házalástól el van tiltva, épp úgy a szegény szabónő, ki nem hajlandó egyetlen gyermekét a kórházba vinni és a betegség tartamára a keresetétől meg lesz fosztva, úgy a hatósági intézkedéssel sokkal intenzivebb eredményt lehetne elérni. Ezek a tapasztalatok nyilvánulnak kisebb városokban, minő Ungvár is; megengedem, hogy nagyobb városokban, ahol a nép civilizáltabb, a védekezés módja kevósbbé talál ellentállásra; nálunk ellenben eszközöket kell teremteni a védekezés sikere érdekében. Ezen eszköz egy A magános fejét kezére támasztja és szüntelenül a vig emberek felé néz. Néhány bokorág vállaihoz simul, ezüstfehér levelek hulianak csendesen, mintha illatos hó volna, felül bizalmasan csicsergő madárkák röpködnek. Fájdalmas tekintetét az ártatlan teremtményektől az emberek felé fordítja, kik a barlang előtt éppen körtáncot járnak. Az elvakultak nem tudják, mit tesznek! A magános nem irigyli örömüket. Mennyire szeretné, ha minden ember boldog és vig volna! Ez az öröm azonban nem tiszta. Nem jó. Kely- hükbe a Sátán mérget kever. Amint pedig a táncosok és táncosnők a barlang szentsógtelen sötétjébe vonulnak, a csendes figyelő mélyen és fájdalmasan sóhajt. Oh ha tudnátok és akarnátok tudni, mi szolgál üdvötökre! Néhány megkoszorúzott ifjú énekelve jön az utón. Sietnék, hogy a barlangba érjenek. Tekintetük a magánost érik. Megállanak, hogy megnézzék. Ilyen embert sohasem láttak! Oly királyi és egyúttal oly alázatos, szemei annyira talány- szerüek, hogy önkéntelenül vonz! Félénk üdvözletükre mosolyog és magához inti őket, mert látja, hogy még nem ittak Sátán kelyhéből, mit a bálványoknál szolgálnak fel! A szegény bárányokat barátságos üdvözléssel csalogatja, mint jó pásztor és követik őt, mert szava úgy hangzik, mint eolhárfa hangja. Melléje telepednek a fűben és beszélnek vele. Barátaik közül mások is jönnek és hozzájuk csatlakoznak. Nemsokára egész körbe veszik a csodálatos idegent buzgó hallgatói és valósággal csüngnek ajkain, mert úgy beszólt, mint még senki sem beszólt. Bámulatos, hogyan tudja, mi vonzza és bilincseli le az ifjú szivét. Mennyire tudja, hogy miként gondolkozik ós érez érett fórfikorba átmenő Lapunk mai száma 10 oldal.
