Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)

1913-03-30 / 14. szám

6 (14. szám)

U N G

1913. márc. 30.

A direktor ur kacagtató főszerepében hatalmas derültséget keltett Mr. Szabados Károly, az immár közszeretetben álló kiváló dilettánsunk. Határozottan művészi, kitünően humorizáló játéka sok professzionistát felülmúl. Griffin Kornél intri- kus és hősszerelmes helyét jól töltötte be Petrovay György; Silokst Szabó Zoltán adta vissza, aki már remek maszkjával is általános tetszést aratott. Lord Tamkins amatőr könyvmoly s hivatásos archeológus mulatságos alakjában excellált kitűnő játékával dr. Tahy Endra- tűnt ki. Imings rövid szerepét Lehoozky Tibor játszotta meg teljes ólethüséggel.

Az előadást a zsúfolt nézőtéren — sokszor nyílt színen is — a legolitebb közönség tapsolta végig. S volt virágeső... de hogy a csokrokat miért kell rettenetes vastag köteleken a zsinórpadlásról leereszteni, azt még a legreinhardtabb rendezői eszükkel sem tudjuk megérteni . . .

A kiváló rendezésért dr. Tahy Endrét és Sza bados Károlyt illeti a dicséret. Á színpadot dísznövényekkel Hajtó Gyula ungvári mükertész díszítette igen ízlésesen. Az előadás tiszta jövedelme az Atlétikai Klub és a létesítendő Szegényház között oszlik fel.

Az előadást nagy Iá toga tottságu és a legkedélyesebb táncmulatság követte a Kaszinóban, amely Lányi Gyula és újonnan szervezett bandájának kitűnő muzsikája mellett reggel 5 óráig tartott.

Kerékpárt és fényképező-gépet

W Boro^inál Tehet.

TANÜGY.

Siketnémák felvétele. A siketnémák intézetében 20 hely üresedett meg. Felvételért folyamodhatik nemre és vallásra való tekintet nélkül minden 7—11 éves siketnéma gyermek A szegény gyermekek felvétele ingyenes. Felvilágosítást ad az intézet igazgatósága.

Kinevezés. Papp Antal püspök Závidfaíussy Bazil rónaszéki ideigl. kántort ugyanoda kántor- tanítónak kinevezte.

mmmmmmmmmm

Egyik kávóházban megjelent mindennap egy egészen fiatal iró, megitta a feketekávéját, aztán kifelé menet odasugta a főpincérnek:

— írja fel!

A főpincér bizalommal tűrte ezt két hétig. De miután az ifjú semmi hajlandóságot nem mutatott a fizetésre, elhatározta, hogy szigorúan fog vele szemben föllépni. Az ifjú másnap este is megjelent a kávéházban, megitta a feketekávéját és megint el akart menni e kiáltással:

— írja fel!

A főpincér odament hozzá, diszkréten félre hívta és azt mondta neki:

— Uram, én sokat forogtam iróemberek közt és tudom, hogy a legtöbb iró csak úgy tud Írni, ha feketekávét iszik. De azt igazán nem értem, hogy ha a feketekávét folyton ön issza, miért írjak mindig én?

*

A tűz.

— Miért sirsz, Bandi?

— Petivel tüzet játszottunk. Eldugtam egy tüt és Peti kereste.

— Azért sirsz?

— Igen, mert Pepi bejött és azonnal meg- alálta a tüt.

— De azért csak nem sirsz?

—- Hogyne. Pepi megvert.

— No, de miért?

— Mert, megtalálta a tüt.

— Azért csak nem vert meg?

— De igen. Mert úgy találta meg a tűt, hogy beleült.

*

A ravasz cigány.

Gyónni ment a cigány. Hosszú bünlajstrom nyomhatta a lelkét, mert a penitencia naponként negyven miatyánk elmondására kötelezte. De a cigány nem szeretett imádkozni. Törte a fejét, miként lehetne szabadulni a vezeklés alól. Kapja hát magát, másnap reggel beállít a főurhoz.

— Jó reggelt tistelendő úr.

— Jó reggelt, cigány.

— Szerencsés jó reggelt, tistelendő úr.

— Jó reggelt.

— Adjon azs Ur Isten serencsés jó reggelt, tisztelendő úr.

— Jó reggelt, Móré.

— Kezsit csókolom, jó reggelt tistelendő uram!

— Megbolondultál cigány, hiszen már negyedszer köszönsz.

— Ahun van, la, tistelendő úrnak már a negyedik kösöntés is sok. Hát akkor azs úristennek hogy ne vóna sok negyven miatyánk egy nap.

KÖZGAZDASÁG

A kereskedelmi és iparkamarák állás- foglalása az országos vásárok ellen.

Az egykor nevezetes vásárok jelentősége már rég megszűnt, hisz a termény- és barom- vásárokon kivül más vásároknak nincs is többé értelme. El sem lehet képzelni olyan ruházati és háztartási cikket, amelyet a községek lakói vagy a helybeli iparosoknál, vagy a legközelebbi városban azonnal meg ne kaphatnának, mihelyt szükségük van rá és pedig sokkal olcsóbban, mint az országos vásárokon.

A nép azonban nehezen szakit hagyományaival. A régi vásárok némelyikére hónapokon át készültek faluhelyen gazdagok és szegények egyaránt, minthogy a helyi ipar részint nem bírta a fogyasztást kielégíteni, részint maga is vásári eladásra dolgozott.

Csakhogy régente, az olcsó munkabérek és a könnyű megélhetés mellett a kisiparosok nem károsodtak az időveszteség miatt, melyet különben is behoztak azáltal, hogy silányabb minőségű portékát árultak sátraik alatt. A régi vásárokat csak azért kedvelték, mert a nép ünnepnapoknak tekintette azokat, amikor mindenféle szemnek kedves látnivalókban gyönyörködhetett, akár ingyen is, ezenkívül alkalma nyílt a szükséges holmikon kivül fényüzési cikkeket is vásárolni.

Az országos vásárokat a közigazgatás egyéb ként is korlátozni kénytelen, valahányszor járványos betegségek lépnek fel, miután bebizonyított tény, hogy a vásárokra mindenfelől összetóduló nép némely ragályt széthurcol.

Az országos vásárok céltalanságára a keres kedelmi és iparkamarák többször rámutattak s különösen oda tendál akciójuk, hogy a már meglevő vásárok mellé újabb engedélyt ne adjon a miniszter, mert ebből sem a kereskedelemnek, sem az iparnak nincs haszna.

Kártékony rovarok irtása.

A mezőgazdaság termelését veszélyeztető kártékony rovarok irtása, tárgyában a földmivelésügyi miniszter a főszolgabirákhoz, polgármesterekhez, ,r"endőrkapi tányokhoz, körjegyzőkhöz és községi elöljáróságokhoz a következő rendeletet küldte:

A tavasz közeledtével ismét előáll a szükségessége annak, hogy az ország mezőgazdasági termelését veszélyeztető kártékony rovarok irtása iránt fennálló törvényes rendelkezések pontos végrehajtására a törvényhatóság figyelmét felhívjam. A hatóságok tájékoztatása céljából különösen azokra a káros rovarokra kell figyelmét felhívnom, melyeknek irtása, illetőleg fellépésének bejelentése a birtokosokra nézve büntetés terhe alatt országosan kötelező. Ezek a rovarok:

1. a gyümölcsfák kártékony hernyói;

2. a cserebogarak;

3. a marokkói sáska;

4. a vértetü;

5. a darazsak,

6. a cukor- és takarmányrépát pusztító bogarak.

I. A gyümölcsfák kártékony hernyói az 1894. évi XII. t.-c. 50. §-a értelmében minden birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt legkésőbb azonban március végéig irtani. Minthogy azonban a szakközegek véleménye szerint egyes hernyófajok — különösen a fehér galagonya-pille és a sárgafaru pillangó hernyója már március végén rág és annyira elszéled, hogy a fán maradó hernyófészkek leszedésével a gazda tulajdonképen célt nem ér, a hatóság figyelmeztetése kapcsán arra is felhívandó a gazdaközönség figyelme, hogy jól felfogott érdeke követeli a hernyóirtás munkálatainak már február végére leendő befejezését. Az irtási kötelezettség kihirdetése, az ellenőrző szemlék s a mulasztások esetén való eljárás részletei tekintetében a községi (városi) közegeknek az 1911. évi 5000. számú F. M. körrendelet rendelkezéseit kell végre- hajtaniok.

II. A cserebogaraknak kötelező irtását ugyancsak az 1894: XII. t.-c. előbb idézett §-a rendeli el aként, hogy tömeges megjelenésük alkalmával megfelelő módon pusztitandók. A cserebogarak irtási módjára (szedésére és elpusztítására) valamint az irtásnak ellenőrzésére s a mulasztókkal szemben való eljárásra általában ugyanazok a rendelkezések érvényesek, melyek a fentebb jelzett körrendelet 1—7. pontjaiban a hernyók elleni védekezésre nézve foglaltatnak.

III. A marokkói sáska irtásáról az 1907: XXXI. t.-c. s annak végrehajtása iránt kiadott 28000/907. sz. rendelet intézkedik. E törvény értelmében ahol a sáska már az előző években is károkat okozott, vagy a sáska előfordulása várható, kötelesek a külső mezőrendőri közegek, vagy a községi elöljárók a határt minden év április 15-től julius végéig állandóan felügyelni. Azokon a birtokokon, amelyek mezőrendőri felügyelet szempontjából a községi határtól elkülönítve kezeltetnek, az illető birtok tulajdonosa, haszonélvezője, vagy pedig a birtok önálló gazdasági vezetésével megbízott alkalmazott köteles teljesíteni a felügyeletet. A sáska fellépését a felügyeletre köteles hatósági közegek, valamint magánegyének a törvényben előirt módon bejelenteni tartoznak. A védekezési eljárás részletei, valamint az állami közreműködés és a büntető rendelkezések módozatai tekintetében általában utalok a jelzett törvény és végrehajtási rendelet határozmányaira.

IV. A vértetü az 1899. évi 9679. számú körrendelet értelmében kötelezőleg irtandó. Minden birtokos köteles birtokán, minden mezőőr és hegyőr az őrizetére bízott területeken az almafákat folytonos figyelemmel kisérni s a vértetü előfordulása, vagy annak gyanúja esetén a községi elöljáróságnak azonnal jelentést tenni. Ha a helyi hatóság a vértetü fellépését megállapította, a birtokos tartozik a kapott utasítás szerint az irtást büntetés terhe alatt végezni. Az ellenőrzés és szakértői útmutatás iránt részletesen az utóbb idézett körrendelet intézkedik.

V. A darazsakat az 1912. évi 11974. számú F.

M. körrendelet értelmében az 1894: XII. t.-c. 52. §-ának második kikezdése szerint a birtokos birtokán, a mező-, hegy- és erdőőri személyzet pedig az őrizetére bizott területen irtani köteles.

VI. A cukor- és takarmányrépát pusztító bogarak közül a legkártékonyabb a lisztes répabarkó s a nagy hamvas vincellérbogár, mely rovarokat az 1908. évi 32900. F. M. körrendelet értelmében minden birtokos répaföldjén évenkint márciustól junius közepéig irtani tartozik.

Minthogy a felsorolt s kötelezőleg irtandó káros rovarok elleni védekezésnek csak akkor lehet sikeres eredménye, ha az irtás alaposan, lelkiismeretesen és egyesült "erővel hajtatik végre, különösen szigorú kötelessége leend a községi (városi) elöljáróknak, hogy az irtási kötelezettségekre vonatkozó törvényes rendelkezéseket pontosan s részleteikben is ismerjék meg azokat, valamint az irtási útmutatások lényeges tartalmát megfelelő időközökben többször tegyék közhírré, úgyszintén az irtási munkálatok ellenőrzését teljes szigorral foganatosítsák, mert csak igy remélhető, hogy azok az óriási értékek, melyek a káros rovarok pusztításai következtében veszendőbe mennek, legalább jelentékeny részben megmentessenek. Utasitandók a községi (városi) elöljáróságok továbbá, hogy az említett káros rovarok elleni okszerű védekezést ismertető „Útmutatódnak a szükséges példányszámban leendő megszerzése iránt közvetlenül a m. kir. rovartani állomáshoz (Budapest, II. kér. Intézet-utca 1. sz.) forduljanak.* Végül felhívom a törvényhatóság első tisztviselőjét, hogy jelen rendeletem végrehajtásának eredményéről hozzám folyó évi október hó 31-ig tüzetes jelentést tegyen. Ezen összefoglaló jelentésben az alábbiakra kell kiterjeszkedni:

a) a jelen rendeletemben említett káros rovarok közül melyek fellépése és pusztítása volt megállapítható?

b) a kötelező irtás minden esetben és kellő időben végeztetett,-e s minő eredménnyel?

c) hány birtokost kötelezett a hatóság egyenes felhívással az irtás munkálataira ?

d) hányán ítéltettek el kihágás miatt?

e) kötelességmulasztás miatt indittatott-e vizsgálat, vagy fegyelmi eljárás valamely hatósági közeg ellen ?

f) Végül előterjesztendők az esetleges javaslatok az irtás gyakorlati eredményeinek lökéletesbités érdekében.