Ung, 1913. január-június (51. évfolyam, 1-27. szám)
1913-03-30 / 14. szám
2 (14. szám) U N G 1913. márc. 30. tétek kizárják az egyöntetű eljárást, holott csakis ilyen módon lennénk képesek külső ellenfelünkkel, vagyis inkább versenytársunkkal szemben győzelemhez jutni! Az oláh kispapok ügye. — Látogatás Papp Antal püspöknél. — Múlt számunkban részletesen megemlékeztünk arról a botrányról, amely a szeminárium márc. 15-iki ünnnepélyén történt. Tudósítónk látogatást tett Papp Antal püspöknél, aki szíveskedett a kínos ügyről nyilatkozni. — Milyen hatást tett Méltóságodra az incidens? — kérdezte tudósítónk. — Bizony kellemetlenül hatott rám, amikor megtudtam. Megjegyzem, hogy csak egy nappal a napilapok közlése előtt, márc. 18-án hallottam az esetről, de csak ügy véletlenségből. Hivatalosan még nem jelentették. Amikor érdeklődtem az eset iránt, kisült, hogy a román kispapokat a mieink közül hárman ugratták hetek óta folytonos megjegyzéseikkel: No, márc. 15-én mártírokká lesztek. — Mi a véleménye Méltóságos Uramnak a szemináriumi elöljáróság ismeretes határozatáról ? — Az egész jegyzőkönyvet kénytelen voltam visszaküldeni, mivel tanúkihallgatásról nem tesz említést, már pedig anélkül nem ítélkezhetem igazságosan. Az elöljáróság mellé delegáltam a tanári kart és ez a másodfokú hatóság Gébé Péter prodirektor elnöklete alatt fog határozni. A másodfokú hatóság kiküldését különben az érdekelt román kispapok is kérték személyesen és beadványukban. Kijelentették előttem, hogy készek bocsánatot kérni, a disszertációt megírni, azonban a Himnusz eléneklését társaik előtt vesszőfuttatásnak tartják és félnek társaik gúnyjától. Ezután volt szíves a püspök megmutatni a 13 kispap beadványát, amely kifogástalan magyarsággal és a lehető legnagyobb tisztelet hangján van írva. Kiírtam a következő passzust: „Abban a tudatban vagyunk, hogy provokálva voltunk, ami bizonyítékainkból kitűnik, melyek igazaknak bizonyultak és maguk a vádlottak is beismerték azokat. Kijelentjük, hogy mi normális körülmények között készek vagyunk bármely Himnusz, annál inkább a magyar Himnusz iránt tisztelettel viseltetni, mivel nii is szeretett hazánknak hü fiai vagyunk.“ — Mit szándékozik Méltóságod tenni? — kérdezte végül tudósítónk. — Erre a kérdésre most még igazán nem tudok felelni. Amig a delegált hatóság jegyzőkönyvét meg nem kapom, nem ítélkezhetem. Mindenesetre higgadtan kell mérlegelnem a dolgot. Búcsúzunk Tőled ... — Vidor Marci búcsuestéíye. — Mint lapunk egy előző számában már megírtuk, Vidor Marci kollegánk, a Határszéli Újság szerkesztője, megválik Ungvártól, hogy pozícióját jobbal cserélje fel a fővárosban. A Vidor Marci név fogalma szinte hozzánőtt ehez a városhoz, hiszen ott találtuk őt sajtóban, közügyekben, minden művészeti és kulturális eseményben és mindig mint fontos tényezőt. Szinte párját ritkító lelkesedéssel és ambícióval küzdött minden szépért és jóért, pedig ő ellene is folyton tornyosultak a kicsinyességek és meg nem értés felhői, az ő jóakarata is sok keserűségbe fűlt. De ebben a harcban elismert tényezővé nőtte ki magát s most, amikor válnunk kellett tőle, — impozánsul nyilatkozott meg irányában a város osztatlan közszeretete. Szinte magától rendeződött az a búcsuestély, mely folyó hó 26-án folyt le a Társaskörben és amelyen városunk majd egész intelligenciáját láttuk. Nekünk is büszkeségünkre szolgál az az alkalom, — mert ez a búcsú egyúttal a sajtó teljes elismerését is fejezte ki, — mely eddig különösen a vidéken nem tudott arra a pozícióra f nelkedni, mely őt fontosságánál fogva meg- .leti. De még egy értékes eredménnyel szolgált ez a bankett. Tizenhét felköszöntő hangzott el, ezek mindegyike Vidor Marcival foglalkozott és mégis mindenki valami újat tudott róla mondani, ami igazán eklatánsul bizonyítja egyéniségének sokoldalúságát. A bankett este 8 órakor kezdődött és azon mintegy 60-an vettek részt. Az első felköszöntőt dr. Zombory Dezső mondotta mélyen meghatva a H. U. nevében. Majd Blanár Ödön mint jó barát búcsúztatta a közügyek önzetlen harcosát, — Antal Miklós pedig jó öreg szüleit éltette. Berzeviczy István a Gyöngyösy Irodalmi Társaság nevében fejezi ki sajnálkozását, majd egymásután beszéltek még: dr. Groszman Emil, Mérő Vilmos, dr. Tahy Endre, Zala József, dr. Reismann Henrik, dr. Molnár Mór, Pap János, íjjász' Gyula, dr. Nagy József, Deák Gyula, Pós Alajos és Fülöp Árpád. Az első beszédre az ünnepelt poéta komoly, mély tartalmú búcsuverset olvasott fel, — majd az ő karakterisztikus, meleg humorával a szellemtől sziporkázó „Tereferé“-vel vidított fel bennünket, talán ily közelségből utoljára . . . A jelenvoltakat aposztrofáló verset lapunk mai száma tárcarovatában közöljük. A kedélyes társaság még sokáig maradt együtt és melegen búcsúztak kedves, bohémlelkü poétánktól, a mi „Marcinkétól. A bankett ízléses szervirozása Füredi Manót dicséri. Zenéről Lányi Gyula síró hegedűje gondoskodott. Vidor Marci folyó hó 28-án utazott el végleg Ungvárról. Hisszük, hogy a nagyobb millieuben tehetsége minden téren még jobban fog érvényesülni és büszkék leszünk haladására, — bár szívben akkor is a „mienk“ marad . . . Dolgozó urinők. JVC unka-zsúrok. A magyar nők keze munkásságra, ügyességre termett, azért szinte hihetetlen, hogy korunkban számtalan hölgy a keze ápolására több időt szán, mint annak rendeltetése érvényesítésére. Örömmel hozhatom azonban köztudomásra, hogy a hiúság rohamos térfoglalásának dacára is, elég könnyen sikerült híveket szereznem az ősanyáink tevékenységének visszaidézését célzó eszmémnek. A közelmúlt télen, három 12—12 tagú körben vetettem meg alapját a munka-zsuroknak Budapesten és kettőnek a környéken. Utóbbiak vándor-zsurok voltak, mert hetenként más-más községben tartattak meg, hogy szélesebb körben, mind több követővel gyarapodjék a szövetség. A munka-zsurokon a modern szineskedést őszinte barátság váltotta fel és sem pletyka, sem flört nem talált helyet, pedig az urak sem voltak kizárva, mert jóllehet kezdetben csak kíváncsiságból, de később már hódolattal törekedtek a szorgalmas Márták körébe és készséggel tették magukat hasznossá, egyik mint motolla, a másik mint tübefűző, ismét más, mint irónhegyező, esetleg mint könyvelő érvényesült. Megjegyzem, hogy a zsúrokon készített munkák eladattak és abból fedeztetett a tej, thea, vajaskenyér, pogácsa vagy más házilag készített sütemény ára, amit mint jól kiérdemelt ozsonnát költött el a társaság a délután 3 tói 7 óráig terjedő munkaidő közben. Mivel azonban többen az összejövetel napjain kívül is rendelkeztek idővel arra, hogy háziipari vagy müipari munkákkal foglalkozzanak, úgy csekélyebb nyugdíjból élő özvegy úrnők, valamint pályára nem képesített, de házias tevékenységben örömüket lelő úri leányok otthon is foglalkoztak értékesítésre szánt munkákkal, azért nem csak egy család női tagjai tettek szert olyan zsebpénzre, amelynek hijján vagy lemondásban, vagy éppen adósságba keveredésben lett volna részük. Tudjuk pedig, hogy az előbbi körülmény kedvetlenséget, utóbbi pedig egész családok romlását idézi elő, mert az adósság métely, romboló, gyógyíthatatlan nyavalya. Remélve, hogy hazánk fővárosa és környékén elvetett mustár-magvacska nemcsak ott fog terebélyes fává fejlődni, hanem gyökér-hajtásai felütik fejüket a jobbtalaju vidékeken, és a rögösebb, eddig parlagon heverő területek is meg- művelhetők annyira, hogy a magvetés nem veszne kárba. Még néhány részletet ismertetek a dolgozó nők légköréből. Az öltözékeket illetőleg, ott a versengés nem abban rejlik, hogy minél drágább és feltűnőbb legyen, hanem abban, hogy az egyszerűséggel és szerény csinossággal mintegy kiszorítsák a kacér formákat és az idegenből szerzendő díszítményeket. Minden hazai, amit magukra öltenek és mindjobban visszaközeledő a hajdani szerénységében büszkélkedő női erények ízléséhez. Továbbá, mivel a munka-zsúr a maga nemében új intézmény, azért a tagjai abban a körben új néven is szerepelnek. A hölgyek virágneveket vettek fel, az urak pedig mezei és inkább vad növényekét. Megsúgom végül, hogy Ámor is betolakodott ám a körbe, de nem ejtett fájó sebeket nyilával, csak addig ijesztgette a nemes virágocs- kákat, mig azok a viharedzett vadoncok ajánlatát, t. i. életfogytiglanra fogadott oltalmát elfogadták és igy egy Margerittot Katáng-kóró (egy kedélyes jómódú földbirtokos), Ibolyácskát pedig Nikotin (vámtiszt) vezette az oltárhoz azon ígérettel, hogy a dolgozó nők szövetségét egyesült erővel is támogatni fogják. Az öltözéket kiegészítő munkákat, u. m. zekéket, sapkákat, nagyrészt Bócsben adtuk el. A műipari készítmények pedig hazánk fürdőhelyein fognak mint emléktárgyak áruba bocsáttatni. Szilassi Ferenczy Ida, a szövetség alapítója. Rochlitz Nándor 1846—1913. A becsületes, jóravaló munkások sorából dőlt ki Rochlitz Nándor, m. kir. főerdőtanácsos, a mindenki által szeretett „Nándor“ bácsi. Halála gyászba döntött egy szép, nagy családot; de siratják az elköltözöttet nagyszámú igaz barátai és tiszttársai. Rochlitz Nándor halála veszteséget jelent abban a körben, ahol működött. Mint a hegyvidéki kirendeltség ungi intézője — előbb teljes hatáskörrel, később, minta gazdasági felügyelőséghez beosztva, — olyan munkásságot fejtett ki, amellyel méltán megérdemelte a „ruthének atyja“ elnevezést. Éjt-napot összetéve fáradozott Rochlitz Nándor, Hogy az a cél, amelyet a hegyvidéki ki- rendeltség felállításával az állam kitűzött, minél jobban megközelíthető legyen. Ma még a hegyek között a kicsiny ruthén falvakat járja Nándor bácsi, holnap már az Alföld buzakalászos rónáira szállítja az aratókat, hogy jó keresetet biztosítson nekik. Az bizonyos, hogy akadályt nem ismerő akarata, puritán becsületessége, lekötelező nyájassága, szivének meleg szeretete —■ sokáig élni fog Ungvár és a vármegye lakossága lelkében. Aki úgy tölti be hivatását, mint Rochlitz Nándor, annak emléke áldott lesz. * Rochlitz Nándor életrajzából felemlítjük a következő adatokat: Bártfán született 1846. aug. 8-án. Elemi iskoláit szülővárosában, a gimnázium első osztályát Sárospatakon, a többit Eperjesen végezte, az erdészeti akadémiát pedig Selmecbányán. Állami szolgálatát 1872. okt. 1-ón kezdte meg az ungvári m. kir. jószágigazgatóságnál. 1874. dec. 1-től csaknem egy évig az ungvári m. kir. főerdőhivatalnál szolgált, majd a pénzügyminisztérium erdészeti ügyosztályában hivataloskodott egy évig. 1876. okt. 1-től 1877. ápr. 30-ig a Selmecbányái m. kir. erdészeti és bányászati akadémiánál mint tanársegéd nyert alkalmazást. Azután visszakerült az ungvári m. kir. főerdőhivatalhoz és pedig először mint a fenyvesvölgyi erdőgondnokság vezetője 13 éven át szolgált híven, becsületesen, a felvidéki nép szeretetét már akkor megszerezve. 1891. jan. 1-től a központban működött mint ellenőrző tisztviselő, 1901. jan. 1-től )edig egész haláláig a hegyvidéki kirendeltségnél. !így emberöltőt tesz ki a szolgálati ideje, amennyijén 40 és fél évig működött felettes hatóságának legnagyobb megelégedésére és a közügy javára. Rochlitz Nándor a lelkiismeres munka áldozata. A sok utazás közben meghűlt; de azért csak végezte kötelességét. Egyszer csak, úgy karácsony előtt, ágyhoz szegezte a betegség. Tüdőbaj mutatkozott, mely ellen hiába keresett gyógyulást a délvidék enyhe levegőjén. Hiába volt a család szeretetteljes ápolása is. Nagy szenvedésétől f. hó 23-án éjjel 3/Á12 órakor megváltotta a jótékony halál. Temetése 25-én d. u. ment végbe a részvét oly megnyilatkozása mellett, amilyenhez hasonlót alig láttunk Ungváron. A szertartást Margócsy Aladár ev. lelkész végezte, aki szívhez szóló beszédében találóan emlékezett meg a derék családfőről, a lelkiismeretes hivatalnokról és jó barátról. A temetésen rósztvettek a hegyvidéki kirendeltség részéről Lonkay erdőtanácsos és dr. Dortsák Ede min. fogalmazó, megjelent a kir. főerdőhivatal tisztikara Bekény Aladár főerdőtanácsos vezetésével, az áll. erdőhivatal tisztviselői Hibbján erdőtanácsossal az élén, a 66. gyalogezred és a honvédség több tisztje, Zboray Bertalan gazdasági felügyelő, valamennyi egyház és hivatal képviselői. Beláthatatlan tömeg kisérte a jó Nándor bácsit utolsó utján és a kálváriái temetőben helyezték örök nyugalomra. A göröngyök hullásával megeredtek a könnyek s néhány óra múlva az alkony ráborult az új sírdombra. * EGY ÓRA ALATT ELVESZI a láb kellemetlen szagát és megszünteti a lábizzadást a MITTELMANN-FÉLB LÁB VIZ. Ára egy üvegnek 1*20 K. Kapható kizárólag az „Arany oroszlán“ gyógyszertárban Ungvári. A VALÓDI LILIOM ARCKENOCS csakis az »Arany Oroszlán« gyógyszertárban kapható. | *
