Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-08-18 / 33. szám
Megjelenik minden vasárnap Ungvár, 1912. augusztus 18 50. évfolyam. — 33. szám. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K I Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K j Egyes szám . 10 f. Amerikába : Egész évre .... 10'60 K „Ung vármegye Hivatalos I„ap“-jával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. AZ UNGMEGYEI Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. !íiadolilvatall telefonszám 11. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. T arlózások. A sajtó szárnyain röpül a hir. Mi magunk elé vesszük a kapott hir hiteles szövegét s ennek a szövegnek objektiv tartalmát mérlegeljük, függetlenül mindattól, ami csak külső rendezés, ami esak dekoráció. Ha többen ugyanezt a munkát végezzük, akkor nézetünk a hallott hirről egyöntetű lesz ; általánosítva a dolgot: megalakul a közvélemény. A sajtó, a hírlap utján alakul ki leginkább a közvélemény. A sajtó értesülései a közvélemény mé- héből születnok. A sajtó közlései azok, amelyek tá- gabb körben tesznek általánossá ismertté valamely értesülést, hirt. Az igy kiváltott eszme, gondolat, mikor Írója a nagy X, a láthatatlan, az ismeretlen, a nagy közönségnek a köntösét veszi magára, elég alkalmas, hogy az egyéni, a magánvélemény néha sújtó célzatosságát betakarja. Mert ne feledjük, hogy legtöbbször csak egyeseket, gyakran bizonyos társadalmi élotfoglalkozás által egybekapcsoltak nézetét jelenti a nagyhatalmi sajtó felfogása, híradása — ez pedig m. t. uraim, nem az önök közvéleménye. Elismerjük, hogy a közvélemény megalakulásánál első sorban irányitólag az egyéni vélemény szolgál. Ez az a bizonyos bibliai mustármag, amely bői ama bizonyos közvélemény torebélyes fája keletkezik s ezért hangzik szebben, jobban, nyer erőben, súlyban, nyomatókban, ha egyéni nézet, vélemény helyett hivatkozhatnak újból a nagyhatalmi sajtó-közvéleményre. Az ily módon megnyilatkozott egyéni nézet helyességét, igazságát, objektivitását ellenőrizni nagyon nehéz. Ilyenkor n ondjuk aztán, mikor valamely értesülésnek, hírnek a forrását, eredetét nem tudjuk, vagy nem akarjuk megmondani, igy felelünk a fellett kérdésre, hogy „azt mondják“, „úgy beszélik“. Okra monőleg forrását kipuhatolni majdnem lehetetlen. A sajtó utján leközölt hírben, eszmemenetben, a tovább adott értesülésben, a megbeszélés körébe vont alakban már elvész az egyéni jellegzetesség, sok sajátosság és az alkalmazkodás és hasonulás kettős hatása alatt kiformált eszme, gondolat, átalakítva, de tartalmát megtartva jelenik meg. Most már van anyaga a sajtónak, de meg van hamisítva a közvélemény. Liidérc. Irta Vidor Marci. Ha éldegélnék igy dalolva, S más gondom, álmom soh’se volna . . . Azt mondanám az élet ennyi, Csak dalt és álmot szövögetni . . . Boldogabb nálam nem von senki. Ha soha-soha rám nem szállna A dicsőségnek lázas álma, S nem marcangolná éjszakáim . . Fakadhatnának új virágok Ifjúságom bimbózó fáin De igy . . . mig lelkem nyughatatlan, A rém elém jő száz alakban, Mellemre ül álmok lidérce, S úgy jő velem egy élten által Csak csalogatva és kisérve. A norvég főváros. Irta dr. Nagy József. Christiania, 1912. aug. 3. Este 10 óra körül ragyogtak fel a város fényes utcái, terei, amikor a tenger felől jöttem. Inkább csak esti szürkület volt. 9 óra után még ott látható a kitor- jeszkedelt nap vörös ábrázatával az ég peremén. A szürkület annál ragyogóbban váltotta ki a város egységes formáit. Önkéntelenül Ibsen jutott eszembe. Az észak nagyobbára ismeretlen szürkeség előttünk. E szürkeségből jelentkezett a maga tündöklő valóságában Az új adótörvények. Az 1913. év január 1-én életbe lépő új adótörvényeket még a hires chlumi ködnél is sűrűbb homály fedi. Alig négy hónap választ el csak e minden téren erős reformot hozó új adózási rendszertől, s mégis azt lehet mondani, hogy jóformán nincs az országban senki, aki e törvényeket alaposan ismerné. A nagyközönség csak annyit tud róluk, hogy lesz jövedelmi meg kereseti adó, hogy kétszeresen meg fogják adóztatni a részvények szelvényjövedelmét, a takarékbetéteknek kamatait, tán azt is tudja, hogy a teljesen vagyontalanok és az olyanok, akiknek keresete le nem foglalható: a jövőben sem fognak a tényleges adófizetők között helyt foglalni, de azt, hogy tulajdonképp mi is hát a gerince az új adórendszernek, ki mennyit és mily alapon fog ezután fizetni: ezt nem tudja senki. Maguk a pénzügyigazgatósági tisztviselők, — akik pedig már közös tanácskozásokon tárgyalásokat és megbeszéléseket is folytattak az új adótörvényekről, — sincsenek egy véleményen az új adózási rendszerről. A kassai és debreceni értekezleteken résztvetteknek például az a véleményük, hogy a törvény életbeléptetése és a közönséggel való megismertetése nehézségekkel fog járni, a győri értekezleten részt vett pénzügyigazgatók pedig éppen az ellenkezőjét állítják, csak azt teszik hozzá, hogy a pénzügyigazgatóságok tisztviselőinek létszáma lesz emelendő, hogy a törvény végrehajtható legyen. Már most elképzelhető, hogy ha a pénzügyi emberek egyrésze az életbeléptetést nehézségekbe ütközőnek mondja, a másik része pedig a tisztviselői létszám felemelését tartja szükségesnek: hogy akkor az új adózási rendszer legalább is olyan, hogy minél előbb megisa nagy norvég költő és egy világ hódol az ő szellemének. Vájjon most, amikor feltárul kissé előttem az észak felhő- és végtelen messzeség takarója, nyujt-e a valóságban nagyszerűt és elragadót? A költő szelleme végigsugárzott a tengereken és varázsa megejtette a nagy szárazföldek lakóit, amikor a szárazföldek egyik lakója felvonul e szellem forrásaihoz, a hegyek-, vizek-, jegek- és örök fényhez, amik mind együtt ihlették és szülték őt, nyujtja-e ez észak a más, üde, megujhitó világot, Ibsen világát? Mert epnek a világnak különbözni kell a mi világunktól. És már ma megállapítom, hogy más e világ. Mások, jobbak, talán sokkal jobbak itt az emberek és a jobb emberek különb környezetben élnek. A hegyek lakóinak őszintesége, majdnem naivsága, a tergermellékiek okossága és egyszerűsége, a messze látók és magasra nézők becsületessége, megértése, jobbérzéso jellemzik az észak lakóit. Őszinte, egyszerű és becsületes. Ez ömlik végig minden intézményeiken. Nincsenek nagyszerűségeik. Amit ők alkottak, azoknál sokkal nagyobbszerüt nyújt Európa bármely nagyobb városa. Itt egyedül a természet fön- séges és nagyszerű: a hegyek és a viz I Ezek szülhették Ibsent is. Fővárosaik korántsem világvárosok. Nincs is rá szükségük. A nagy világpiac: a messzi tenger az ő hazájuk. Ez visz és hoz. Gyűjtőhelyekre nekik nincs szükségük. Ezt teszi a szárazföld. Ott a város össze- szoritja, szilárd építményeivel helyhez köti a százezreket és milliókat. Az ő szolgálatukra nagyarányú intézmények szükségesek. Itt északon mindon a tenger és azt bonépesiti a sok ezernyi apróbb-nagyobb hajó. És rajta él és mozog az Észak népe apró országokban a maga egyszerű természetes valóságában. De teljes kultúrában 1 Itt mindenki intelligens és józan. Itt nincs alkohol; az állomásokon nem szolgálják. A városokban csak egyes üzletekben látható a felírás, hogy itt alkohol tartalmú mertetendő volna a közönséggel, hogy azt idejekorán tanulmányozva, megismerje, saját érdekének megvédhetésére. Különösnek találjuk, hogy ily igazán nagy- fontosságú törvényeknek nem akad népszerű ismertetője, holott más, kevésbé általános érdekű törvénynek egyszerre több magyarázója is akad. Pénzügyigazgatóságunk tisztviselői közül vállalkozhatna valaki az új adórendszer kézikönyvének megírására. Munkája bizonyára úttörő lenne e téren, s az elérendő anyagi eredményen felül a közönség háláját is elnyerné jutalmul. * Az új g. kath. püspökség székhelyének kérdése felett erős mozgalom indult meg Nyíregyháza érdekében. A g. kath. magyarok országos bizottságának nevében Szabó Jenő főrendiházi tag tett a kormánynál előterjesztést, hogy a püspökség székhelye Nyíregyháza legyen. Az előterjesztés igy szól : „Országos bizottságunk elnöki tanácsa megnyugvással fogja fogadni, ha az új egyházmegye alapitó oklevelében a püspökség székhelyéül Hajdudorog nagyközség lesz is megnevezve és ennek alapján az új egyházmegye és az új püspök hajdudoroginak lesz is címezve, mert e ténnyel el lesz ismerve és megörökítve marad a hajdudorogi ősök érdeme, melyet ennek az új intézménynek kezdeményezésével, anyagi támogatásával szereztek. De ennek az ősöknek juttatható elismerésnek leszögezése után országos bizottságunk kénytelen teljes tisztelettel, de teljes határozottsággal is bejelenteni, hogy Hajdudorog nagyközség püspöki székhelyül, in concreto, a kivitelnél teljesen alkalmatlan és épp azért italok kaphatók. Egyébként isszák a szörpöket és a kávét nagy mennyiségben. Vendéglőkben az ételekhez is tejet szolgálnak fel. No és ez a józanság, a nemzedékek folytonos józansága teremtett népet, mely testileg a legszebb az eddig látottak között. Rózsás, fehér arcok és talán a tenger visszahatása: kék, zöld szemek. A szemekből jóság és szeretet ömlik szerte. Végtelen előzékenyek. Megállók és keresek valamit a térképemen, vagy úti könyvemben, már két-három egyén közeledik és készséggel utbaigazilanak. Az idegent itt becsületesen megfizettetik, de járatlanságát ki nem használják. Ez annyira természetes. E biztonsági érzéssel járkálok azután közöttük. A város beutazásával hamar készen vagyok. A látnivaló különben egy rakáson van. Főterének egyik dombosabb végét bezárja a királyi lak, másik végét a storthing, a népparlament. Közbül van a népszínház és az egyetem Igazán nem tudom Írni, hogy a büszke királyi lak. Egyszerű, ósdi, kaszárnyaszerü, régi ablaku két emeletes épület. Bodekkerem szerint meg nem tekinthető, azért mégis oda megyek és megkérdezem az ajtónálló katonát: — Le lehet-e menni ? — Nem. — Miért? — Itthon van az úr. Ez az úr a király. Lehet, hogy éppen gyomlál az öreg a kertben. Van ugyanis hátul egy ráccsal körülkerített pázsitos kis kert: a királyi kert. Apró gyerekek hancuroznak benne. Egyébként éppen meszelik a kastély hátulját polgári mésszel. Bizonyára gondot okoz a király úrnak a nyári meszelés kiadása. Igaz, ezt a királyi lakást a város közepére, a nép- kertbe építette be, annak kimagasló pontjára és őzzel uralja az egész környéket. Fent van. És a másik végen szomben van az arányaiban nem túl impozáns, de remekbe készült hatalmas parlament. Ez már a nemzet Lapunk mai száma 8 oldal.
