Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-07-28 / 30. szám
50. évfolyam 30. szám Megjelenik minden vasárnap Ungvár, 1912. julius 28, Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre , . 8 K j Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K | Egyes szám . lü f. Amerikába : Egész évre .... 10 ö0 K „Ung vármegye Hivatalos I„ap“-jával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. AZ UNGMEGYEI Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. SegédfterkegztA: DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. T arlózások. Sokféle típusa él a köztudatban a mindenfajta tanítónak, a gyermekver- sikéket döngicsélő kisdedóvótól a képviselőséggel és udvari tanácsossággal ékes egyetemi professzorig. De azt a típust, amely hittel, lélekkel, türelemmel, megértéssel, szeretettel oklat és nevel, sajnos — egyre gyérebben látjuk. Oka ennek az existenciális küzdelem. A megélhetésért folyó o gigászi harcok ellaposit- ják a tanítót. Mert a ma tanítója már nemcsak gyermekeiket gyomlál, kapál, hanem földet is. A gond, a robotmunka, az adósság pedig a legnemesebb embert is kivetkőzteti jó, katouamatériagyuró tulajdonságaiból. Napfény, melegség, részvét, szabadság, jogos, méltányos fizettség még a hitványból is kicsiráztatja a jól, az igazi jézusi s russzói eszméken fölépült és kialakult ma tanítójának típusát. Egyéni — és össz- boldogság csak a teljes jólétben fejlődhetik ki csorbi- tathatlanul. Ez mind hozzátartozik a modern tanítói típushoz. Ezek nélkül nem lehet, nem fejlődhetik semmi, ami emberből van. Nincs is ehhez fogható művészet a világon. Itt, erre mifelénk, a mester nem anyagot gyúr, festéket kever, márványt farag: a nyelvet szorítja szabályos ritmus bilincsei közé, nem, hanem emberi lelket formál, a legfelségesebb matériát idomítja Prométeusz tüzes, fölként ihletével. A tanító lelke olt lebeg tanítványán végtelen, lenyűgöző szeretettel, diszkrét rajongással. Ajkáról az élő sző varázslatos erejével egy polihisztor szól hozzánk. Ismeretanyaga rendszeres áttekintése és cselekvő továbbfejlesztése az emberi kutatásnak. Verejtókes dologtevéssel jutott hozzá, átolvasott éjszakák, álma, egészsége, ereje, kényelme föláldozása árán. Egy nagyszerű eszme heviti a ma tanítóját: ez Verulami Bacon lord célja: nem azért tanult, hogy tudjon, hanem hogy használjon — nemzetének. De hogy ezt becsülni tudjuk : lássunk. Menjünk, nézzük meg a mesteri műhelyében. Lopjuk el titkait. Menjünk a gyermekek kis államába: ahol az ég még örökkön mosolygó, derült, ahol a lélek fehér. Abba a világba menjünk, ahol az élet ártatlan, kedves, mint egy édesen mosolygó kisleány. Menjünk a gyermekek közé, gondtól, keserűségtől megtaposott emberek, hogy törüljük le egy percre homlokunkról az izzadó gyöngyöt; hogy visszaképzelhessük az első álmokat, éltünk májusának logelső hajnalát; hogy a tisztaság, ártatlanság fehér patinája vonjon bo, hogy álmodjuk vissza gyermekéveinket, hogy legyünk egy percre boldogok, gyermekek, fűzfasipot fúvók . . . op. Az új g. kath. püspökség. Magyar- ország minden hazafiasán gondolkodó részében öröm töltötte el a lelkeket arra a hirre, hogy a király akaratából és a pápa hozzájárulásával új g. kath. püspökség, még pedig g. kath. magyar püspökség létesittetik, Hajdudorog székhellyel. Azóta, igaz, kitudódott, hogy az új püspökség egyházi nyelve ó-görög lesz, mindez azonban nem von és nem vonhat le az általános örömből semmit, mert biztosra vehető, hogy az új püspökség lelkészeiéinek templomaiban legnagyobbrészt mégis magyar nyelven fogják az Istentiszteletet tartani. Nekünk ungmegyeieknek, de különösen ungváriaknak azonban — a mi saját szempontunkból — igazán nincs okunk örvendezni az új püspökség felállításán, mert vármegyénk magyar vidékein ma sem megy ritkaságba a magyar nyelvű istentisztelet, — tehát e téren nem nyertünk semmit, — de azt azonban már igazán fájlalhatjuk, hogy a munkácsi egyházmegyének 70 oly hitközségét vonják el az Ungváron székelő megyéspüspök kormányzata alól, mely a munkácsi egyházmegyének eddig nagy erősségét képezte. Bodrogkeresztur, Bodrogolaszi, Mező- zombor, Szerencs, Tokaj, Tolcsva, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Végardó, Zemplén, Bod- rogszerdahely, Cséke, Dámóc, Kisdobra, Bod- rogmező, Zemplénagard, Bököny, Hajdúböszörmény, Debrecen, Hajdudorog, Érpatak, Tisza- büd, Ujtehértó, Ajak, Révaranyos, Nyírkárász, Nyirmada, Nyírtass, Tornyospálcza, Nyirgyulaj, Kállósemlyén, Kisléta, Levelek, Máriapócs, Nyirbakta, Biri, Kotaj, Nagykálló, Napkor, Nyíregyháza, Oros, Nyirpazon, Nyirgelse, Nyir- béldek, Nyirlugos, Nyírpilis, Penészlek, Piricse, Balsa, Búj, Kenézlő, Vencsellő, Timár, Nyirderes, Fábiánháza, Gebe, Hodász, Nagydobos, Nyírcsászári, Nyirvasvári, Opályi, Nyirparasz- nya, Jánk, Kökényesd, Nagypeleske, Sárköz- újlak, Nagykároly, Szatmárnémeti, Szárazberek, Turterebes községek és városok g. kath. lakosai ezután a hajdudorogi püspökség fen- hatósága alá fognak tartozni; lelkészeik, tanítóik, a hívek küldöttségei nem Ungváron fogják többé felkeresni az egyházmegye fejét, hanem Hajdudorogon, — az ungvári papnevelő növendékeinek száma is meg fog fogyni, hisz a munkácsi egyházmegyéből kihasított 70 lelkészet ellátói jövőre az új püspökség székhelyén fognak kiképeztetni, s azt hisszük, nem csalódunk, hogy a kihasított 70 lelkészeinek pap- és tanitógyermekei is ezután azokban a városok iskoláiban fogják tanulmányaikat folytatni, melyek közelebb esnek az új püspökség székhelyéhez, — hisz a szülőket nem fogja már Ungvárhoz kötni semmi, de semmi, legfeljebb a jó emlékezés, ami azonban legyen bármily igaz és őszinte, Ungvár városát nem fogja kárpótolhatni azokért az elveszett javakért, amit a fentebb felsorolt 70 g. kath. lelkészeinek a munkácsi egyházmegyéhez való tartó-, zandóságából előállott idegenforgalom idézett elő. A hazafias magyar közönséget igaz lelki örömmel töltheti el az a tudat, hogy Hajdudorog, a magyarságnak ez erős vára, püspökséget nyert — de ránk ungváriakra — a munkácsi egyházmegyéből 70 egyházközségnek a hajdudorogihoz való csatolása oly veszteséget jelent, — amit aligha fogunk egyhamar pótolhatni. * A laktanyák. Mikor ezelőtt vagy 15 évvel szárnyra kelt a hir, hogy a város tulajdonát képező Ferenc József laktanya a be Az én világom. Irta Szilárd Jenőné. Hangos kacaj, víg zeneszó, lárma, A bánat, gond egyiket sem bántja. Mindenki tüntet, mutatni akar. Bár a díszes külszín üres belsőt takar. Mindenki mond valamit, kedveset és szépet, Hogyha bár nem is az, amit éppen érez... Köröttem nyüzsögnek az emberhullámok És én nagyon érzem, mily egyedül állok. De sejtem, hogy én is megtalálom, Föllelem egykor az én világom, Ahol nem kisélt a zaj, a lárma, Ahol a reggelt a víg madárfütty várja. Ahol a íönséges, az isteni csendbe, Madár száll pihenni korhadt keresztemre, Ahol sok, sok virág nyillik majd az ágon, Ez az én világom, érzem, oda vágyom. Históriák. Irta Handelsman Manó. A Rúna havas és az erdős Kárpátok által alkotott völgyben több község fekszik, melyeknek ruthén lakosai nagy Nimródok. Eljárnak hetekig egy-egy szép szarvas után, melyekben az erdős Kárpátok rengeteg őserdői gazdagok, mig végre puskavégre kerül... Hajnalodik... A falu népe még mély álomba van merülve. A sötétség leple alatt egy paraszt lép ki házából, gubája nyakába huzva magát, gyorsan lépked fel a falun, mig egy ház elé érkezik. Bezörget, belülről egy álmos hang dörmög : — Ko tám ? (Ki van olt?) — Já (én) — a felelet, erre fólretolódik az ablak s kidugja fejét a ház gazdája. — Késő van már, menjünk. — Pár perc múlva kilép a házból a gazda felnőtt fiával együtt. Fejsze van a kezükben s senki sem gondolná, hogy a békés favágóknak kinéző parasztok most vadászni mennek, pedig csak fel kellene billenteni a gubát, rögvest kikandikálna a két részre szedett Lancaster-fegyver. Szapora léptekkel haladnak végig a községen, elhagyják az utolsó házakat is Itt pár percre megállanak, kiszedik a fegyvereket, rendbe hozzák és rágyújtanak. A száraz haraszt és levelek zörögnek lábuk alatt; októberre jár az idő. A hegyoldalban pár peroig pihennek, majd felvágnak az erdőnek. Már egy jó órája haladnak a rengetegben, semmi nesz. — Csináljunk valamit — szól az egyik orvvadász . .. erre a másik lecsatolja a pnskacsövet és utánozhatatlan művészettel adja ki a puskacső a szerelmes szarvas rövid bőgését. A másik két orvvadász ezalatt felhúzza a fegyvert s szóttolja a kilátást kissé elzáró galyakat. Semmi válasz, az erdő gyönyörű bimje nem hallja a párviadalra hivó hangot. Tovább mennek, már jó mélyen benn járnak a beregmegyei uradalmak erdejében, mikor a szorgalmasau bőgő orvvadász fülét a távolból rövid szaggatott bőgés üti meg. — Jön — és pillanatnyi izgalom vesz erőt a vadászokon. A bőgés egyre közelebbről hangzik, az orvvadászok hasra fekszenek, s az előttük levő tisztásra kilép az uradalmak erdövédje, ki puskáját szája előtt tartva bőg. Egy fütty hasítja át a levegőt s a következő percben az erdővéd harsogó nevetésben tör ki.. . — Hát ti vagytok itt ? No, ezt nem hittem volna, hogy ilyen vén orvvadászokat is fel tudjak ültetni. — Hozzájuk csatlakozik, hisz ők értik egymást. LeheveLapunk mai siáma 8 oldal. rednek a fűbe, meggyujtják kialudt pipáikat s reggeliznek, majd keresztet vetnek magukra s indulnak most már együtt. Körülbelül két kilométert haladnak, midőn a távolból csattogó hangokat hallanak, mintha két fatömböt csapnának össze ... Az orvvadászok összenéznek midőn e szokatlan hangot hallják, vissza akarnak fordulni, de aztán győz a kíváncsiság, baladnak nesztelen léptekkel a tisztás felé. A reggeli szél éppen a tisztás felől fuj, igy még pipáikat sem kell eloltani. Lassan megközelítik s gyönyörű látvány tárul szemoik elé. A tisztás jobb sarkában békésen legel három szarvastehén, a középen szót van rúgva a föld s küzd a hölgyek szerelméért két kifejlett szarvas, az egyik tizenkettes, a másik tizenhatos. Isteni látvány, melynél gyönyörűbbet el sem lehet képzelni. Az orvvadászok is bámulattal eltelve nézik a párviadalt, majd egy hirtelen jelre megdördülnek a fegyverek s a gyönyörű vadak a porban fekszenek. — Gyorsan — szól az erdővéd, — vágjátok le a fejüket. Két-három fejszecsapásra elválik a fej a testtől, a testeket behúzzák a bokrok közé. — Menjetek, este jertek majd el a búsért. 20 percnyi futás után túl vannak a veszélyes zónán, ott már lassan haladnak Elrejtik a fegyvereket s az agancsokat, lemossák kezükről s rubájokról a felfreocsont vért s szorgalmasan kezdenek fát vágni... Délután hazamennek, otthon van öröm, lesz hús bőven. Estefelé kimennek szekérrel az erdőbe a felvágott fáért. Sonki sem sejti, hogy a fahasábok alatt pihen a szarvas hatalmas teste. A búst elosztják, az agancsot eladják; az erdővéd is megkapja a maga osztalékát ... 8 kezdődik a vadászat újra. Vihar, szélvész, eső, sőt még betegség sem tartja vissza az orvvadászt, kinek vérében van a szenvedély s aki ha százszor is elcsípik, újra s újra visszatér a vadászat gyönyöreihez.
