Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-07-14 / 28. szám
50. évfolyam. — 28. szám Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1912. július 14 Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K I Negyedévre . *2 K Félévre .... 4 K j Egyes szám . 10 f. Amerikába : Egész évre .... 10 60 K „Ung vármegye Hivatalos I.ap“-Jával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. AZ UNGMEGYEI Hirdetések ágy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér. A nyllttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatalt telefonszám 11. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. Társadalmi rákfenékről szól a nóta. Legutóbb a nyaralásról csevegtünk ; most tovább megyünk, s a köszönésről, e mai társadalmi rákfenéről fogunk beszélgetni. Sétálok a Széchenyi-ligeti korzón. Találkozom egy bő zakkó-kabálos, feltűnő viselkedésű úrral, aki ugyancsak pislant rám. Pölkeltetto figyelmemet már csak azért is, mert úgy érzem, mintha köszönésemet várná, miniha le akarná hipnotizálni a fejemről a polgári szalmakalapot. „Nem én, csak azért se !" — biztattam magam és erőszakkal sem emeltem előtte kalapot. Mikor már vagy hatodszor találkoztam vele, kénytelen voltam kilétével törődni. „Hja, nini, hisz ez Kohnné őnagysága férje“ — (az asszonyt ismerem, a férfi mellékes) — mondom én s a bámulat majd a kalapomhoz ragadta a kezemet, bár éreztem, hogy vaj van a fejemen s hogy veres- porosztó vagyok a Kohu ur szemében. Imponáló föllépése, mellyel már-már kizsarolta belőlem a hódolatteljes előreköszönést, azt a gyanúmat táplálta, hogy ez a figura a köszönésgyüjtők osztályába s a csak azután köszönök rendjébe tartozik. Hivatásos, afféle profi-sehonnai, aki idegenektől köszönéseket csal. Ma három, holnap tizenhárom, holnapután kilencven- bárom ember üdvözli előre és ekként harácsol tekintély-tőkét. Nem, kedves uram, belőlem nem vasal ki egy felületes tessék-lássék kalapemelintést sem. Különben jó hogy itt vagyunk ! Köszönök egy magasabb rangú urnák. Illő-e, úri eljárás, hogy ő az ón egyenesszögü, mély hajlású, alázatos köszönésemre csak úgy ä la diplomatique előkelőén biccentve reagál, miközben fólszemével felém sandítva nagy lomhán kalapja felé nyúl s nézi, vájjon pillantok-e reá, hogy leveszi-e kalapját. Nem úgy, jó uraim. így nem lesz társadalmi asszimiláció. így nem nevelődik be az alsó ozrek emberrétegébe liszteletórzós, tekintély. Azért tehát köszönjünk szépen minden ismerősünknek. Csak egy hervadt virágot... (Levél.) Irta Oppé Vilmos. Tudod, nem voltam követelő. Sorsom tűrtem bús megadással. A lelkemnek sebét viseltem Nehéz, könnytelen könnyhullással. Nem ostromoltam szíved várát. Nem vívtam a nagy lehetetlent. Sötét éjnek rámszakadással — Hagytam: pusztítson, öljön ott — bent Nem kérek én semmit . . . amit álmodtam : Egy üdvös, szent, fényes világot. Csak, mit te sem vonhatsz meg tőlem: Adj nékem egy — hervadt virágot. Nem baj, ha nem is énkezembe. Titokban lopd az asztalomra. Feszélyt ne okozzak evvel se: Elfér a többi fájdalomra. Oly jól találunk majd mi együtt: Egy rombadőlt, szép, volt világ S mit nékem először adtál: Egy megtépett, elhervadt virág . . . Ä könnyelmű férj áldozata. Irta Falvay Antal. Egy elegánsan öltözött, fiatal férfiú éppen az imént hagyta el a kórház női osztályát, amelyben csinos felesége már bárom hét óta betegen fekszik. A lábbadozó szép asszony ágya mellett egy asztalkán Fel.lOa aierkeaitS : SegédazerkeaitA : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. A városok Mielőtt rátérnénk tulajdonképeni célunkra, azaz a városok fejlesztésére vonatkozó törvényjavaslatnak törvénnyé levése folytán szükségessé vált szervezési szabályrendelet átdolgozásával kapcsolatos tisztviselői létszám-kérdésre, szükséges még, hogy a nagyközönséget egyik-másik tekintetben az uj adózási rendszerrel is megismertessük, amennyiben az uj adózási törvények különbséget tesznek adó és adó között, azaz megállapítják, mely állami adók esnek és melyek nem esnek községi pótadófizetési kötelezettség alá. Szükségesnek tartjuk ezt azért is, mert sokan azon véleményben vannak, hogy az uj adótörvények folytán nagyobb, községi adóval is megróható adóalap fog előállani s igy a községi adó százalékának számszerinti emelésére szükség nem lesz. Pedig ez nem egészen igy van. Eddig ugyanis — csak az állami és vármegyei tisztviselők voltak fizetéseik után községi adómentesek. Az uj törvények azonban eltörlik az I., II., III. és IV. osztályú kereseti adókat s ezek helyébe az általános kereseti s a jövedelmi adó lép. Ezen intézkedések folytán elveszíti a város az eddigi I. o. kereseti adóalapot (13,550 K) és a legnagyobbrészt háztulajdonosokra kivetett II. o. kereseti adóalapot (8156 K), mint olyant, mely községi adóval is meg volt róható. Elveszíti emellett a cselédadók után kirótt községi adót is, amennyiben a 800 K-án alóli jövedelem után jövedelmi adó nem lesz kiróva, igy tehát a cselédek adómentesek lesznek. Külön jövedelmi adó alá vonja ugyan a pénzintézeti betétek után járó kamatokat, valamint a pénzintézeti részvények szelvényei után járuló osztalékot, de ez az uj adónem közporcellánkehelyben rózsabokróta illatozott, amilyeneket a férj neje iránti figyelemből naponkinti látogatásainál mindig frissekkel cserélt fel. A beteg bánatos arcvonásain és bágyadt tekintetén látszott, mennyit szenvedhetett szegény az elmúlt hetekben; és néha-néha egy könnycsepp gyöngyözött elfátyolozott szemében. így találta a jószivü ápolónő, midőn ozsonna- theáját kis darabka kétszersülttel hozta neki. Látván betege könnyeit, ijedten kérdező: „Nagysám, mi baja van ? Csak nincsenek nagyobb fájdalmai ?“ A beteg nem felelt, csak fejét rázta gyengéden, „ügy hát, mondja meg nekem, — kérem: min bánkódik ? Nagy- sádnak sírnia nem szabad. Hiszen már sokkal jobban van, s nemsokára már fel is kelhet. Avagy talán kedves férje látogatása izgatta egy kissé?“ „Oh nem, jó testvér; de fáj a szivem; nagyon szeretnék már haza menni és Isten tudja, mily sokáig tartanak még itt. Érzem, hogy teljesen egészséges többé soha sem leszek. A tanár úr is biztatott ugyan, hogy egy-két hét múltán ismét felépülve visszatérhetek kedves otthonomba ; de — bár nem mondta — tudom: gyermekem többé soha nem lesz. Oh az az átszenvedett kínos operáció 1“ Újabb könnyzápor hullott a szeméből, arcát a vánkosba temette és felindulásában görcsösen reszketett. Az irgalmas néni felé hajolt, szelíden megsimo- gatá és mondá: „Vigasztalódjék, kedves jó asszonyom, ha Isten bölcs végzése ezt igy akarja. Ön előtt már sok asszony feküdt itt ugyanebben a szobában és ugyanokképpen gyötrődtek ; és — Ön után még több más is fog előttem igy panaszkodni; egyik a másik után; mert a mai kor romlott életviszonyaiban hasonló esetek mindig lesznek. Nyugodjék meg Isten bölcs akaratában és áldozza föl szenvedéseit az Üdvözítőnknek ! Ki tudja, nem Önnek javára van-e ez igy 1 Ha nem is lesz megáldva gyermekkel, de fel fog gyógyulni teljesen és még egy hosszú élten át boldogan Kiadóhivatal: Székely ós Illés könyvkereskedése. fejlesztése. } ségi adóalapot nem képez, ez a községi adó fizetése alól mentes. Elveszt tehát a város egy ma még tekintélyes és biztos adóalapot, s amennyiben a 800 K-án aluli jövedelmek (keresetek) általában adómentesek lesznek, a 800 K-án felüli adóalapok után kivetett kereseti adók kényszerbehajtásánál pedig a végrehajtási novella értelmében kell eljárni, úgy eleve látható, hogy a kisebb ekzisztenciák kereseti adója is majdnem teljes egészében le lesz Írandó. Nyerni kizárólag az állam fog, — a fejleszteni kívánt városok azonban nem nyernek semmit az uj adótörvényekkel, sőt tekintettel arra, hogy az uj törvény életbeléptetésével megszűnik a jelenlegi évenkinti házról-házra járással történt összeirás s ehelyett a városnak legalább is négy összeíró bizottságot kell év- ről-évre választani, melynek tagjai bizonyára nem fognak díjtalanul heteken át kutatni az után, vájjon a minden adózó által ezután év- ről-évre megteendő adóvallomások nem tartalmaznak-e valótlan adatokat és eltitkolásokat: egész biztosra vehetjük, hogy maga az összeirás is legalább háromszor annyi költséget fog igényelni, mint a jelenlegi összeirási mód. Már most figyelemmel arra, hogy a kirótt adók mely részének be nem hajthatósága eleve tudható lesz, s igy reális városi költség- vetés csakis ezeknek elhagyásával s az összes szükségletek fedezhetése végett a tényleg befizetendőnek vehető állami adóknak való számításba vételével kell hogy történjék, — már e címen is emelkedni fog a községi pótadó jelenlegi százaléka. Tehát — úgy véljük, — igazoltuk azon állításunkat, hogy a jelenlegi pótadóemelésnek szüksége az új adótörvények életbe lépte után — és a tisztviselői fizetések rendezése nélkül is élhet férje oldalán. Gondoljon a nagy szenvedőre, Jóbra, kit Isten súlyos csapásokkal próbára tevén, megfosztá kedves övéitől ós minden vagyonától; de nem zúgolódott, hanem Istenbe vetett megingathatatlan bizodalommal szóla: Az Ur adta, az Ur elvette; áldott legyen az Urnák szent nevel Cselekedjék öof'is igy, jó asszonyom !“ Az istenfélő néni vigasztaló szavai nem tévesztették el hatásukat. A fiatal asszony megnyugodott éa hálásan szoritá meg ápolónője kezét. „Most magára hagyom; talán alhatik egy kissé. Kinyitom az ablakot; oly enyhe az idő; a meleg tavaszi levegő bizonyosan jól fog esni.“ A beteg fejbólintással nyilvánitá beleegyezését; az ápolónő pedig kinyitá egy az ablak mellett lévő ablakszárnyát és csendesen távozott, a szomszéd terembe, hol más ily szegény nőknek gondos ápolást, résztvevő szavaival vigaszt vegyítsen és szivükbe Istenbe vetett bizalmával kecsegtető reményt csepegtessen. Á nyílt ablakon át behatolt a tavasz meleg fu- valma a betegszobába. A harmatos fűről felszállt a osirázásnak finom illata. A lég dalnokai csicseregve szökdicseltek ágról-ágra. Egy-két rügyező hársfaágat könnyű tavaszi szellő zörgetett és közben behallatszott az utcán játszadozó vidám gyermekek nevetése. A beteg bánatosan gondolt a kis csecsemőre, akinek világra jöttének hónapok óta oly annyira örült, de jaj 1 most immár a rideg földben nyugszik. És azzal együtt eltemették egész élete minden boldogságát. Gyermekét vesztette el, akinek életéhez a legédesebb anyai szeretetnek, a legdicsőbb anyai büszkeségnek szép reményeit fűzte. Sőt, a még oly fiatal asszony öreg napjaira is gondolt már, csendes örömében elképzelvén, hogy lesz majd neki is lesz egykoron biztos támassza, ha netalán egyedül maradottan az élet terhei alatt összeroskadna. Lapunk mai gaáma 8 oldal.
