Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-04 / 5. szám

5. szám. 7 oldal. miliályi kereskedők és gazdák köre ma kereskedelmi bált rendez. BEREG. — Grófi vadászatok. Schönborn-Buch- heim Frigyes Károly gróf és főúri vendégei: herceg Odescalchi, gróf Draskovich, gróf Wurmbrand, gróf Salm, gróf Sztáray ungi főispán és báró Sohönberg a múlt héten a következő helyeken és eredménnyel vadásztak : Haracsinában 97 drb nyúl, 80 fácán, Rafaj- nában egy sertés, Beregujfaluban 2 sertés, Felsőerdőn 12 sertés, 3 szarvastehén, a szinyáki völgyben 2 ser­tés, a vócsi völgyben 1 sertés, 8 szarvastehén. — Az alkohol ellen. Nagymogyorós község lakosai Dobra Viktor g. kath. lelkész buzdítására elhatározták, hogy három éven át semminemű szeszes italt nem isznak ... — Választás. A bilkei izr. anyakönyvi kerület múlt hó 25-én Bilkén tartott közgyűlésén főrabbijául egy­hangúlag Kohn József abaujzsadányi főrabbit válasz­totta meg. — Sikkasztó a munkácsi városházán. Dobszay Béla dijnok 713 52 K elsikkasztása után meg­szökött a városból. Eddig még nem sikerült elfogni, de a nyomozás során kiderült, hogy a pénz nagy részét ideáljára költötte. UGOCSA. — Gyászhir. Báró Perényi János nagy- birtokos, Ugocsavármegve törvényhatósági bizottsági tagja, múlt hó 23-án, élte 65-ik, házasságának 38-ik évében hirtelen olhunyt. — Állatbiztosító szövet­kezet alakult meg múlt hó 21-én Fancsikán, Tisza- szirxua, Tiszasásvár és Fancsika községek gazdaközön­sége közt. Ugoosavármegyében ez az első állatbiztosító szövetkezet. SZABOLCS. — Uj íőgimnáziumi tanár. A vallás­os közoktatásügyi miniszter a nagy káliói főgimnázium­nál a magyar-latin tanszéket Árvay Ede főgimn. tanár­ral töltötte be. — Apró bűnösök. Az ősz végén egy­mást érték Nyíregyházán a kereskedők panaszai, melyek mind arról szólották, hogy a kirakataikat gyerekem­berek fosztogatják. A rendőrség el is csípett egész sereg apró tolvajcsometét s működésbe lépett az uj> helyes rend. Ma már négy kis bűnös utazik a rendőr­ség közbenjárására s a debreceni gyermekmon'nely intézkedése folytán a javítóintézetbe, ahol szigorú, de szeretetteljes neveléssel embereket fognak faragni a iosszuI indult csemetékből. — Megint egy u/’ pénzintézet. „Szabolcsvármegyei jegyzők és gazdák bankja r,-t.“ címmel Nyíregyházán 400 000 korona alaptőkével pénzintézet alakult és február 1-én meg­kezdte működését. — Halálos szerencsétlenség. Palicz Járos íüzesbokori tanyasi fiatal gazda, szerdán reggel bejött szekeren Nyíregyházára. Az utón lelőtt a mellette levő puskával egy szarkát. A puska mind­két csöve töltve volt és valószínű, hogy mind a két kakast felhúzta, mikor a szarkára lőtt, mert kis idő múlva a szekérrázás következtében a puska elsült és a lövés Palicznak a bal hóna aljába fúródott- Súlyos sebével egyenesen az Erzsébet kórházba hajtatott, ahol eszméletét vesztette és péntekre ki­szenvedett. TANÜGY. Kinevezés. Firezák Gyula mogyéspiispök kinevezte Leviczky István oki. kántortanitót Kisábránkára kán- tortanitónak, Németh András oki. kántortanitót Toro­nyéra s. kántortanitónak. * * \ A középiskolai hitoktató-óraadók fizetésrendezés e­Uégóta vajúdó ügyet rendezett a napokban a vallás­os közokt. miniszter, amidőn a f. iskolai óv második felétől kezdődően a vallás- és közoktatásügyi tárca ter­hére díjazott hitoktatók jutalomdiját egy órai tanításért, egy tanévre Budapesteu 180, a vidéken 140 koroná­ban állapítja meg. Ahol egy középiskolában az egy valláshoz tartozó tanulók száma 30, vagy annál ke­vesebb, heti 4 óra fordítható tanításra és egy óra oxhortációra; 30—60 növendéknél 8 óra és 1 óra exhortáció; .60-nál több egyvallásu tanulónál osztá- lyonkint heti 2—2 óra és exhortációra két csoportban 1—1 óra. * Tanítók üdülőháza Zamárdiban. Dr. Hajdú Tibor főapát megígérte, hogy méltányolva a tanítók nagy munkáját, a szép Balaton partján, a rendnek tulajdo­nát képező Zamárdiban, villa célokra parcellázott par­ton egy telket juttat ingyen, melyen a tanításban ki­fáradt tanítók részére üdülőház építhető. — Az építést a Tanügyi-Tanács szociális szakosztálya fogja esz­közölni. * Tanítók fizetésrendezése. A tanítóság álialános izetésrendezéséhez szükséges előmunkálatok minden XT 1ST Q irányban megindultak. A közoktatásügyi miniszter rendeletet intézett a kir. tanfelügyelőhöz, hogy az összes tanitókra vonatkozó személyi adatokat a leg­sürgősebben állítsák össze és legkésőbb f. évi február hó 15-ig mutassák be. Vármegyénk tanfelügyelője már fel is terjesztette a szükséges adatokat. CSARNOK, Feljegyzéseimből. Irta Kovássy Elemér. IV. Ä kisértet. Nagyberoznán olyan házban laktam, amelyről azt mesélték a parasztok, hogy kísértet járja. Minden mende-mondának lóvén valami alapja, e kisértet-história sem nélkülözött bizonyos valóságot, amint azt nekem az általánosan Brindus bácsinak hivott, igazándiban pedig Demjanovics Jánosnak ne­vezett, egykor nagybereznai g. kath. lelkész mesélte. Fiatal menyecske és öreg férj laktak hajdanában az általam bérelt házban. A menyecske nem szerette a gazdag, de kiélt férjet s felhasználva annak babonás félelmét, éjek éjszakáján, lepedőbe burkolózva adta a kisértetet. Te­nyeres-talpas vászoncseléd lóvén, alaposan eldögö- nyözte urát és olváltoztatott, túlvilágias hangon paran­csolt reá, hogy virradtig meg ne merjen moccanni, mert különben hat ördög fogja vasvillán hurcolni a poklok mélységes fenekére. A meglíinzott, babonás, mafla agg pedig halálos félelmek között temette párnájába fejét, reggelig ma­radva igy nagy imádkozások közepette, ezalatt pedig a menyecske kedvére mulatott ellenőrizetlenül a falu legnyalkább legénye, igazi szerelmével. V. A kisértet megjelent. Egy alkalommal ebédre érkezett hozzám az én boldog emlékű, jó K. P. bátyám, számos (ágból álló kedves családjával. Átutazóban voltak az uzsoki fürdő felé. Többen lévén a szokottnál, édes anyám segítségül hívta cselédünk mellé tejes asszonyunk fiatal leányát, aki átellenünkben lakván, tudott a kisórtetes dologról s hitt is benne rendületlenül. Parányi előszobánkból nyílott az apró kamarácska ajtaja, a kamara padlójának közepén pedig apró aj­tócska vezetett le egy pincének titulált gödörbe. A kamaraajtó félig nyitva maradt, a tejes lány a osapóajtót szintén le nem eresztvén, a kis pincében zöldséget válogatott az ebédhez, amikor vendégeink egyike, az akkor pompás étvágyú, élelmes kis B diák öcséin, félszemmol észre veszi, hogy a kamrácska áll­ványáról csábitó piros almák mosolyognak reá. Nem sokat gondolkozott, gyorsan beugrott a kamarába, gondolva, hogy megizloli az inyt ingerlő gyümölcsöt, de sietségében lábai alá nem nézvén, egy szempillantás és — zsuppsz!! benne volt a pincében, azaz jobban mondva a zöldséget lehajolva szedő tejes leány nyakába. Ijedtében a csapőajtóba kapaszkodott, ennek eredménye pedig az lett, hogy az ajtó lezáró­dott s a pincében kulimász-sötétség lett. Ä tejes leány agyát, mint villám járta át a kisértet regénye, szentül meg volt győződve, hogy őt most a főördögök öreg­apja lovagolja s itt a világ vége ! Éktelen sikoltozás támadt. A szereplők végre ki- kászmálódtak ideiglenes börtönükből. Mikor a Márja — igy hívták a leánykát — a szabad levegőre jutott, úgy haza rohant, hogy tyukkal-kaláccsal sem lehetett többé visszacsalogatni. B. öcsém pedig e kaland s az ebéd után galambtojás nagyságú knkuccal a homlokán utazott tovább Uzsokra. VI. Brindus bácsi. Az eredetiségéről, humora és különcségéről is­mert Brindus bácsi egyszer roppant kimért lépésekkel, egyenesen fentartott fejjel lépegetett haza Nagyberezna utcáján. — Hej de büszkén tartja fejét Brindus bácsi, úgy jár, mintha peckel nyelt volna — szólt hozzá egyik ismerőse. — Pecket nem nyeltem biz én — feleié mindig egyformán magasra tartott fejjel az öreg főtisztelendő — de bort azt annál többet s most félok a fejemet lehajtani, mert kitalál torkomról löttyenni az a jó bor, amiből alaposan ittam, a pedig kár volna! — mondá és az előbbi sajátságos fejtartással lépegetett tovább peckesen Brindus bácsi. (Pedig talán mit sem ivott, csak mókázott ekként az eredeti öreg pap.) VII. A kézbesítő és farkasok. Volt a felvidéken egy roppant részeges járási kéz ositőnk. Kemény téli napon — ezt mesélték egy­szer róla — amint a Túrja völgyében ment kézbesí­teni, felfalták a farkasok. Valaki hallva a hirt, egyszer csak találkozik a felfaltnak állított korhellyel. — Hát kigyelmed ól? Azt mesélték nekem, hogy a minapába a farkasok ették meg valahol a Turjáu. — Akartak, akartak, mikor az árokba estem, de aztán rájok lehelltem a bestiákra, berúgott mind a kettő, mint a csap. * Akik az igazságügyrainiszterhez folyamodtak. Ung vármegyének egy községében helyettes tanító működött. Elkövetkezett az ideje a véglegesítésnek. Összeült a nemes kupaktanács és kimondta a követ­kező határozatot: Minthogy a tanító úrral meg vagyunk elégedve és e tekintetben nekünk igazságunk van, hát az igazságügyminiszter úrhoz folyamodunk, hogy vég­legesítsék a tanító urat. * A kibic. Egyik kávéházban évek óta együtt játszik egy társaság. Á múlt héten azonban meghalt az egyik játékos, akit nevezzünk X-nek és helyét uj ember foglalta el. A társaság megszokott kibicének azonban nem tetszett az uj ember és folyton kritizálta. Ha ütött, ;gy szólt : — Ezt X máskép csinálta volna i Ha kontrázott, ismét megszólalt: — Ezt is máskép csinálta volna X. Az uj játékos végül megunta a dolgot és tegnap este szó nélkül pofonütötte a kibicet. Mindenki botrányt várt, de nagy meglepetésre a kibic igy szól: — Na, végre valami, amit X is — igy csinált volna. * Uj betegség. Ä Borcsónyi-kávéházban szomorúan mereng, le- törten gunvaszt egy „alak“. Sápadt arcán álmatlanság nyomai, látszik rajta, hogy napok óta nem aludt. Egyszerre belép egyik barátja s mély részvéttel tudakolja a letörtség okát: — Mi bajod pajtás? Kolera, tifusz, difteritisz, farzsába, malária, nyakszirtmerevedés vagy . . . — Áh, dehogy, ezeknél mind nagyobb baj! — Nagyobb ? Hát mi a fránya bajod van, áruld el már ? — Lakbérgyuladásom van . . . * Házb érrészlet. Vidám bohémtársaság ült a minap együtt és ami­kor az összes aktuálitásokat letárgyalták, a házbér- negyedről kezdtek tréfálkozni. Sok humoros története , mondtak el, ez is azok közül való. Egy festőművész, amikor még egy külvárosi ház legfelső emeletén lakott, az őskori cserekereskedós alapján tengette életét. Képeket adott ruháért. Egy fekete fertály alkalmával lement a háziúrhoz és átnyújtott neki egy frissen festett képet. A háziúr megnézte, azután müértőleg jegyezte meg : — Ugyebár, ez itt egy ordőrészlet? A festő maga is szeraügyre vette a vásznat, azután meggyőződéssel felelte: — Nem. Ez itt egy — házbérrészlet. * A becsületszó, Egyik ujságiró most azon fáradozik, hogy egy régi, kedves álmát mogvalósilsa. Ligát akar szervezni a köny vkölcsönzós ellen. Az ötlet nem rossz és kitűnő kollegáuk lelkesen harcol érte mindenhol. A napokban meglátogatta egy regényíró barátja, hogy valami tör­ténelmi munkát kérjen tőle kölcsön. — Édes öregem — mondja az ujságiró — is­mered az elveimet. Én senkinek sem kölcsönzők könyvet. — De én visszaadom neked. — Az ember sohasem adja vissza a kölcsönkért könyvet. — De becsületszavamra. — Becsületszavadra ? Ide nézz ! — és ezzel az ujságiró pazar könyvtárára mutatott. — Amit itt látsz, az csupa olyan könyv, amit becsületszóra kértem kölcsön. Szép Ságokat vehet Borossnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom