Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-28 / 4. szám
2. oldal *CT2&&4. szám a győztes fog kényelemben élni, vagyonosodni, érvényesülni a többi rovására, elnyomni a többit. A cél, az eszköz — a haladás által kifejlesztett újakkal gyarapodva — marad — csak a személyek változnak. De a harc, a küzdelem szükséges, mert ez az élet maga! Szükséges, mert minden küzdelemben egy-egy emberi eszme valósul meg s ezáltal az emberiség fejlődése előbbre jut. A szervezett osztályharcok korát éljük. A szocialismus küzdelme a polgári rend ellen, a polgári rend küzdelme a nemesi rend ellen, — nem más, mint az egyenlő érdeküek szervezett küzdelme a más érdeküek ellen. Mig azonban a nyugati államokban a megállapodott polgári rend és a szocialismus között folyik a szakadatlan küzdelem, — addig minálunk a szocialismus küzdelme még nem érett meg az érvényesülésre, mert nincs meg az előfeltétele: a polgári rend teljes kijegece- sedése, a negyedik rend természetszerű érvényesülése. A természetben ugrások nincsenek. Átmenetnek kell lenni a fejlődési fokozatokban. A proletár-rend csakis a negyedik rend érvényesülése után érvényesülhet. A negyedik rend, a polgári elem pedig minálunk még nem érvényesült. Polgári elem alatt értendők azok az egyének, akik nem születés, vagy tradíció folytán követelik érvényesülésüket, hanem egyéni képességük, munkájuk, szorgalmuk árán, tehát nem őseik, vagy elődeik, hanem saját vérük árán. A negyedik rend most harcol teljes érvényesüléséért, mert az eddigi csak részleges jogosultság volt. Ennek a küzdelemnek egyik külső szimptomája az a küzdelem, amely az agráriusok és merkantilisták között hol titokban, hol nyíltan folyik. Kik az agráriusok? Kik a merkantilis’ák ? Nem adunk erről nagy- képű tudományos definíciót, hanem rámutatunk tartózkodás nélkül arra, hogy kiket ért a közvélemény agráriusok és kiket merkantilisták alatt. Agráriusok: a főnemesek, főpapok és azok a nemesek, akik még el nem tékozolták vagyonukat, tehát a francia forradalmi három első rend, — merkantilisták: az iparral és kereskedelemmel foglalkozó polgári elemek. A harc hatalmi alapoka az, hogy mig az agrár foglalkozást űzők kivétel nélkül birtokában vannak a teljes polgári, politikai és társadalmi jogoknak, addig a merkantil foglalkozást űzők 55°/o-a ki van rekesztve ezen jogok gyakorlásából. A küzdelem célja tehát az, hogy a merkantil foglalkozást űzők mindnyájan részesüljenek a jogok teljességében. Miért? Mert remélhetik, hogy akkor a hatalom a kezükbe kerül és módjukban lesz az ipari és kereskedelmi forgalomnak az agrár érdekek szülte bilincseit megtörni, módjuk lesz a tradíciók szerintük káros hatásait, kinövéseit eltörölni, az érdemtelen kiváltságos tényleges előjogokat sutba dobni, a latifundiumok, a kötött birtokok hatalmát megszüntetni s olyan törvényeket hozni, melyek a demokratikus egyenlőséget és a liberális haladást honosítanák meg. Mi más ez, mint a negyedik rendnek teljes érvényesülést követelő szózata. Ez a szózat hangzott el városunkban is e napokban, amikor az 0. M. K. E. ungvári kerülete közgyűlését tartotta. A harc, a küzdelem tehát a mi aluszékony, petyhüdt vármegyénkbe is elhatolt. Nálunk küzdelem, harc nem lesz. Misokkal szegényebbek és elmaradottabbak vagyunk, semhogy a harci luxust magunknak megengedhetnők. Mert nincsenek is ellenfelek egymással szemben. A szó tulajdonképeni közértelmében vett agráriusaink nincsenek, mert a tradicionális középosztályunk elpusztult s akik földbirtokosaink közül agráriusok lehetnének, azok merkantilisták. De különben is, ha van valamely territórium széles e hazában, amelyiknek első és főkötelessége az ipart és kereskedelmet támogatni, gyarapítani és védeni, úgy ez a mi vármegyénk, amely szegénységénél fogva egyenesen rá van utalva ezekre a termelési, illetve megélhetési forrásokra. Sajnos, hogy gazdasági életünk eme irányainak hatalmasabb fejlesztésére céltudatus vezctőegyéniségekkel nem rendelkezünk.Harcra nincs szükség vármegyénkben, mert ez társadalmi életünk eldurvulására, elfajulására vezetne. Ne keressük egymásközt az ellentéteket, amelyek a gyűlölet és a harag konkolyát hintik el, — hanem kutassuk, leljük föl és tartsuk meg azokat a közös ideákat, amelyek társadalmunkat egyesitik, egybe- forrasztjak. Mert Ungmegye és Ungvár város nem lesz a negyedik rend ellentáborában! Hangverseny-szezon. A „Szeretet“ izr. nőegysület és a „Kálvineum“ közös hangversenye. — Január 21-én. — Ungváron még talán soha sem volt annyi koncert, mint az idei szezonban. A legnagyobb pártolástól kisérve, egymásután vonulnak fel a magas zenei nívón álló műsorok zsúfolt házak előtt, úgy, hogy az idei farsangot méltón hangverseny-szezonnak nevezhetjük. F. hó 21-ón az ungvári „Szeretet“ izr. nőegyesület és a „Kálvineum“ által közösen rendezett hangverseny folyt le a városi színházban, újra a legnagyobb siker közepette. Az estélynek különös érdekességet kölcsönzött dr. Baltazár Dezső, tiszántúli református püspök, az országosan ismert kiváló szónok beszéde és Taubes Hermina máramarosszigeti urleány hegodii- játéka, kinek művészete maholnap a virtuozitás határait fogja megközelíteni. Baltazár püspök este 7 órakor érkezett meg Ung- várra, kinek fogadtatására úgy az egyház, mint a vármegye, város és a nőegyesület képviselői megjelentek az állomáson. A hangverseny este 9 órakor kezdődött és a felemelt helyárak ellenére is az intelligens publikum annyira megtöltötte a színházat, hogy még pótpáholyokra is szükség volt. Első számként a cs. és kir. 66. gyalogezred teljes zenekara eljátszotta Mendelssohn nyitányát Ruy Bias-ból, Jeschek Gusztáv karnagy személyes vezetése mellett. Katonai zenekarunk ezzel a szereplésével is újból bebizonyította, hogy tökéletesen szervezett, kitünően vezetett és a legnehezebb klasszikus zene visszaadására is alkalmas karral állunk szemben. Mendelssohn gyönyörű nyitánya is a legprecízebb előadásban került bemutatásra. Taubes Hermina máramarosszigeti kiváló hegedű-játékos kétszer lépett a lámpák elé és minden számáért kitörő, meleg tapsvihar volt a jutalma- Paganini díoise-je, ChopinjVocüiriJO-ja.RatfCavaHne-je és egy Mozart Menuette voltak a műsorszámjai, de játéka oly frappáns hatást aratott, hogy műsorát még meg is kellett toldania. Taubes Lembergben, a legavatottabb kezokből nyerte első képoztotését és azóta egyro halad a teljes tökéletesedés felé. Kristálytiszta szólamai, finom és tudatos pianói, egyszerű, minden pózolástól ment játéka és általában véve az a biztosság, mellyel a húrokat a legmélyebb akkordtól egészen az üveghangok birodalmáig uralja, messze meghaladják a műkedvelői határokat és a legszebb zenei jövőre nyújtanak reményt. Volt is ünneplés a végletekig. A zene száz és százféle variációiba, a pajkos futamok, vidám menüettek és méla érzések hangjaiba aztán beloszólt egy jellegzetesen érdekes, szimpátikus, komoly és mély baritonhang, mély, mint az érzések, amiket felszínre hozott. Jól ismerik ma már ezt a hangot az országban és sok özvegy és árva könnyeit szárította már fel. Dr. Baltazár Dezső, a hírneves szónok-püspök, a reformátusok Prohászkája, a pap- özvegyek és árváit gyámolitó „Kálvineum“ eszméjének lolkes agitátora lépett az előadói asztal elé. Legkedvesebb témájáról, a szeretetröl, ennek mindent kiegyenlítő erejéről beszólt meggyőzően, stilizálva, gyönyörű szép irodalmi hasonlatokkal tarkítva élvezetes előadását. Az énekek-énekéből kiragad egy meghatóan szép, igaz tételt: „A szeretet erős mint a halál!* — és ezt boncolgatja, magyarázza a legtalálóbb szinekkol. Határvonalat húz a bírás szeretető és az áldozatos szeretet között; az utóbbi orősebbb, mint a halál, mert a feltámadásban uj élotre kel. Megkapó színekkel festi a halál gondolatának fenségét: „Az enyészet azért semmisít meg mindent, hogy más megváltozott hivatással újabb életre hívja.“ Végezetül a „Kálvineum“ hivatásáról emlékezett meg. Már amikor a liberiás főpap megjelent a színen, óriási tapsvihar fogadta s amikor távozott, vége-hossza nem volt az ünneplésnek. Hatásos, kedves és poétikus kép következett ezután. Petőfi Falu végén kurta korcsma . . . cirnii költeményének eszméje dramatizálva, melynek keretében a legszebb Petőfi-dalok korülnek borautatóra. Azt a hatásos képet először Nagy Endre modern színpadján mutatták be, zenéje Nádor Mihálytói van A három parasztlogényt dr. Oriczman Gyula, dr. Komjáthy Lajos és Sztripszky Aladár alakitolta, kiknek gyönyörű hangja frenetikus hatást aratott. Panyó Pannit Fincicky Ida alakította mesterien, tele érzéssel és szép hangja meghatott mindenkit. Prímás Kaminszky László, kontrás Boskovics Emánuel, cimbalmos pedig Galambos Antal volt. A kép zenéjét Zala József, dr. Peltsárszky József, Medreczky István, Sándor Szilveszter, Dankó István és Fáklya Károly látták el valóban művészi összjátékkal. Ép e hangulatos kép bemutatása közben terjedt el a vészhir a színházban, — hogy ég a Borcsényiöltözködő szobában, de itt soha nem tudott egy negyedóránál tovább aludni, minden negyedórában felriadt ős bejött megnézni, hogy vagyok, szinte tönkrement; az édesanyám végre rákényszeritetto, hogy menjen fel az emeletre. Ott lakott tehát a kis szobában, egyik oldalon a gyerekeim, másik oldalon az anyám között. Késő este feküdt le, kora reggel kelt fel, állandóan ellenőrizte a két ápolónőt, de ott font lakott még teljes négy hónapig. Steíi : Négy hónapig ? Niki: Négy hónapig. Igen, teljes négy hónapig. Én már egy hónapja lábbadozó voltam, már szinte teljesen egészséges voltam, az ápolónőket elküldtük és az inasom szolgált ki, már sétálni jártam, már kilóva- goltam és ő még mindig ott lakott. Miért ? Steíi: Miért ? Niki: Miért? Ezt kérdeztem tőle én is: reggel és délben; és este . . . Miért ? Azért barátom, mert szégyelt lejönni, szégyelt leköltözködni, szégyelte kiadni azt a parancsot, hogy az ágyát hozzák rendbe és a holmiját hozzák le. Ő — mondta — nem tudja elviselni azt a gondolatot, hogy az egész ház tudja, hogy a ház ura és asszonya ismét megkezdték házasóletükot. 0 nem tudja az anyámnak azt mondani, hogy ezentúl lent alszik. O nem tud a gyerekei szeme közé nézni, ha azt kérdezik, miért megy le, miért nem alszik többé a szomszédságukban. 6 nem tűri a cselédek pofáit. . . Steíi: Óriási 1 Niki: Hihetetlen, mi? Vannak ilyen asszonyok, barátom. Ez olyan szemérmes, mint egy tizenhótóves lány . . . Olyan szemérmes mint az esküvőnk napján volt, pedig nincs még két ember, aki úgy szeretné egymást, mint mi. Steíi: Igen. És ? Niki: És? Én kértem; könyörögtem neki, udvaroltam neki. Nem használt. A végén — elcsábítottam. Steíi : Tessék ? Niki: Elcsábítottam, barátom; olcsábitottam a feleségemet. Előbb arra kértem, jöjjön le hozzám éjjel, ha már mindenki elaludt. Nem, mondta, azt nem teheti, mindenképen keresztül kellene mennie egy szobán ; vagy az anyám ébredne föl, vagy a gyerokek ; megkérdeznék, hová megy ; az inasom is itt alszik a szomszéd szobában . . . Tehát ezt nem. És meddig akar igy élni ? Ő nem tudja, ő nem tehet róla, majd lesz valahogyan . . . Azonban sehogysem volt. Megkértem tehát, jöjjön le hozzám egyszer délután, amikor én hivatalosan, orvosi tanácsra aludtam. Ekkor csendes a ház ; meleg szeptember vége az idő, ilyenkor mindenki a szobájában van . . . Lejött. És elcsábítottam. Steíi: Igen. És ? Niki: És . . . hát abba beleegyezett, hogy néha, néha, ha a ház fele nincs otthon, a másik fele a szobájában van, akkor leszökik hozzám. Le is szökött egy párszor, amig meg nem történt a baj ; lábujjho- gyen, lopózkodva, szivdobogva jött, mintha találkára ment volna, ijjedezett, hadgatózott. Elragadó volt. Kedves. Fiatalos. Szép. Mámoritó. Steíi: Igen ... de micsoda baj volt az, amiről . . . Niki : Micsoda baj ? Hát ez. Egy délután lelopó- zott hozzám. Teljes csend volt az egész házban. Én boldogan vártam. Elragadó volt. Nálam volt vagy egy félórája, amikor egyszerre azt mondja, hogy a hálószobánk ajtaja előtt a folyosón suttognak. Dehogy, — mondom én — ez képzelődés. De igen, — mondja ő — bizonyosan úgy van és halk lépéseket vagy csoszogásokat is hall. Nem tudtam megnyugtatni. Feláll, kifelé mogy, ón megyek mögötte, kinyitja az ajtót ;| az ajtó előtt ott áll az anyám, a két gyerek, az| inasom, a portás, a francia kisasszony, a szobalány és^ a kocsis. Steíi: Nem értem. Hát hogyan ? . . . Niki: Hát igy : — a kocsis észrevette, hogy a pincénk ablakán füst jön ki. Ott ég valami. Szalad a portáshoz. A portás keresi a házvezetőnőt, annál van a kulcs. Az nincs otthon. A pincének van még eg,> kulcsa, az be van zárva valami szekrénybe, a szekrény kulcsa a feleségemnél van. A |portás a szoba leányhoz szalad, a szobaleány be az anyámhoz, a; anyám a kis szobában nem találja a feleségemet, az hiszi, hogy a gyermekeimnél van. Ott nincs. Siet le ; földszintre — mögötte a megijedt gyerekek és a franci; kisasszony — és be akar jönni hozzám. Keresi ; feleségemet. A méltóságos asszony — mondja ez diszkrét gazfickó — bent vau a méltóságos urna ilyenkor le szokott hozzá jönni, de ő azt hiszi, hog, nem szabad háborgatni ; ő azt hiszi, — a diszkrí tökfilkó — hogy a méltóságos ur haragudnék........... társaság meghökken, megállnak, tanácskoznak, éppé be akarnak kopogtatni, amikor a bezárt ajtó kinyili és nyolc álmólkodó szempár előtt kilép az én szégyei lűs feleségem és mögötte én. Tableau ! Steíi: És? Niki: Mit: és ? A feleségem meg akart hal szégyenletében. Előbb csak elpirult és dadogott, azutí sirógörcsöt kapott . . . Steíi : És a tűz ? Niki : A tüzet hamar elfojtották. Szerencse, hoj a tűzoltóság csak később jött, mert különben az auyámo
