Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-28 / 4. szám
50. évfolyam. — 4. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ullgvár, 1912. január 28. Előfizetési feltételek: Csuk az „Ung“ lapra Egész évre , . 8 lí j Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K j Egyes szám , 10 f. Amerikába: Egész évre .... ÍO'CO K „Ung vármegye Hivatalos I.ap“-Jával együtt Egész évre 14 K — Félévre . . . . < K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére - továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telcfonszám 11. AZ UNGMEUYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓ CZ Y BÉLA DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely ós Illés könyvkereskedése. Társadalmi harcok. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. Ä fa hazájában élünk cs mégis olyan drágán jutunk hozzá, mintha i csak a patikából kellene vonni. A kincstár rengeteg mennyiségű fa fölött rendelkezik, azonban nem tudja olcsóbban adni a magas munkabérek és a drága fuvar miatt. Emiatt már sok panasz hangzott el a helybeli lapokban! Mindhiába! Olyan helyzet elé állítják a körülmények városunk lakosságát, amelyen javítani nem tud semmi módon sem. Hozzájárnia fa drágaságához a felvágatás magas ára. Különösen a kemény' télben horribilis összegeket kérnek a favágók és csak úgy lóhátról beszélnek. Valósággal szerencsének kell tarlani, ha sikerül egy favágót kapni, aki kissé méltányos áron hajlandó elvállalni a munkát. Természetesen őzt az áremelést is — mint mindent — a szegény tisztviselő érzi meg legjobban, akinek fizetése nem emelkedik az élelmi és egyéb szerek árával arányban. A kincstári erdészet jelenlegi főnöke a közönség érdekeit óhajtja támogatni azáltal, hogy favágó és aprító gépeket állíttatott fel, amelyekkel a lehető legminimálisabb árban állíttatja elő az apró fát. Nagy örömmol fogadta a közönség ezt az újítást, amelyről anuak idején az Ung hasábjain értesült. A gépek szaporán ontották az apró fát, akkor azonban előállt az a baj, amelyre nem számítottak. A fuvarosok, akikkel tárgyalásokat folytattak az apró fa názhoz szállítása végett, lehetetlen béreket kívántak. Ott áll tehát a kincstár, hogy a felapritott fát nem tudja szállíttatni. A közönség érdeke nagyon kívánatossá teszi, hogy ezt az akadályt elhárítsa a kincstár és minél előbb meginduljon az apró fa szállítása. Hisszük, hogy az erdészet főnöke megtalálja a módot az orvoslásra. Ha a fuvarosokkal nem történhet meg a méltányos megállapodás, talán motoros kocsival lehetne a szállítást eszközölni. A gőz- és villany korszakában csakugyan nevetséges dolog lenne, ha a fuvarosok túl- magas követelései miatt nem tudnánk boldogulni. Biztatás. Irta Krüzselyi Erzsiké. Ne sirj, ha búd van, Ne állj csüggedten, némán az útban. Előre, bátran, emeld fel arcod: Könnyebb így harcod. Vedd megadással, Csöndes, megnyugvó, mély hallgatással, Ha bánt az élet, ha fáj a lét is: Csak élj azért is! Élj szenvedőn bár: Csak hidd, hogy egykor rád is öröm vár — S a létet bármily rútnak találod: Szép lesz halálod! Nászút. Irta Bíró Lajos. A berlini Adlon-hotel hallja. Egy angol karosszékbe beleomolva, mosolygó nézésű, negyven év sörüli, barnahaju ur szemléli a járókelőket. A ballon gén elegáns, őszülő, de negyven évnél szintén nem dősebb ur halad át. A barnahaju előtt hirtelen megáll is előbb meglepetve néz rá, azután álmólkodva kérdezi: ,Niki, te vagy az ?“ A barnahaju felugrik : „Stefi, hegem . . .“ Megölelik ogymást, leülnek és beszélgetnek. Steíi (szemrehányóan): Niki, te Berlinben vagy is én itt találkozom veled ... Ez barátság ? (le.) A társadalmi osztályok közötti harc ma, az egyenlőség demokratikus korában megdöbbentő arányokat ölt. A köznapi élet felszíne csendes, alig von rajta egy-két barázdát a felsivitó szél, de a titokzatos mélységben ördögi erővel forronganak, küzdenek az elemek — küzdenek a létért, az* életért s ami ezzel együtt jár: a hatalomért, hogy életük, létük sorsát, irányát önmaguk szabhassák meg, függetlenül a többi elemek hatalmától, — küzdjenek azért, hogy saját létükön kiviil a többi elemek sorsát irányítsák, azoknak útját megszabják. Titokzatos készülődés folyik a nagy erőpróbára. Mert az erősebb győzni fog és jaj a legyőzöttnek! A nagy francia forradalom a negyedik rendnek küzdelme volt a három rend ellen. A három rend erkölcsileg gyenge volt: a főnemesség, a papság és nemesség elbukott és a negyedik rend, amely évszázadokon keresztül nyögte az elsatnyult három rendnek a királyi hatalommal pártolt túlsúlyát, — mint a börtönéből kiszabadult vulkán, keresztülgázolt ellenfelei vérén. A társadalmi osztályok egymás elleni harcának forradalmi szele végigszáguldott Európán. Mindenütt véres nyomokat hagyott a nemzetek szivében. Nálunk, magyaroknál a társadalmi osztályharc a kiváltságos osztály lovagias vagy bölcs belátása folytán vérontás nélküli testvériségbe fakadt. Minden külső erőszak nélkül hozta meg a nemesség az áldozatot, hogy lemond kiváltságairól és polgárokként egyesül a nemzet alkotó elemeivel. Az egyesülés, a polgári egység, mint sok más eszme, főleg elméletben van meg. A vagyonban, a szellemben, a tehetségben rejlő erők természetes rendje a társadalmi, anyagi, Niki: Kedves öregem, bocsáss meg . . . Tegnap délben érkeztünk és én ma délután akartam felmenni a követségre. Előbb igazán nőm lehetett, mert (Megakad.) Steíi: Mert. . . Miért? Bizonyosan nagyon sürgős ós nagyon fontos ügyeid voltak. Niki: Igazán . . . (Mosolyog) nagyon fontos és nagyon sürgős ügyeim voltak. Steíi: Oh nagyon élénken el tudom képzelni. Szeretném tudni, mi dolgod van neked Berlinben. Miért jöttél ide ? Niki (mosolyog): Miért jöttem ide? . . . (Habozik.) Steíi: Miért? Niki (kimondja): Nászuton vagyok itt. Steíi: Tessék ? Niki (mosolyogva): Nászuton. Steíi: Hja úgy . . . Most már értem. Niki: Nem érted. A feleségemmel vagyok itt. Steíi: Tessék? Most már igazán nem értem. Niki: A feleségemmel vagyok itt. Itt a feleségem. Felment átöltözködni az ebédhez. Steíi (felemeli a két kezét): Hát nem értem, na ! Ha csak te . . . hacsak nem volnál szives megmagyarázni. Niki: Megmagyarázni ? De igen, azt hiszem, megmagyarázom. Sőt azt hiszem, örülök neki, hogy elmondhatom valakinek. Javíthatatlan fecsegők vagyunk; minden férfi az; kamaszkorunk óta rászoktunk, hogy a szerelmi ügyeinket elbeszéljük, hogy a szerelmi boldogságunkkal eldicsekedjünk, hacsak hősiességből, úgynevezett lovagiasságból nem kell hallgatnunk . . . . És ez olyan bolond eset. Lapunk mai száma 10 oldal. politikai és hatalmi viszonyok terén áthidalhatatlannak látszó ellentéteket rejt magában az egyes emberek és az emberek különböző érdekű egyes csoportjai között. Van kevés egyes, aki a születés vagy egyéb vaksors révén aránytalanul nagy hatalommal, lenyűgöző befolyással rendelkezik. Van millió és millió sok egyes, akik össze- szoritott ajkakkal, titokban ökölbe görcsösödön kezekkel tűrik a kevesek sokszor illetéktelen beavatkozását élete irányításába, érdekei megcsorbításába. A sok egyes egymagában elenyészően gyenge, pedig erőre van szüksége, mert csak az erő az, melynek jogosultsága van az életre, melynek lehetősége van a küzdelemre. A sok kevés erő együtt nagy erő. A hasonérdeküek tehát szövetkeznek, egyesülnek a különérdeküek ellen. Mig az ókorban és a középkorban egyén egyén ellen harcolt, addig a modern kor fejlesztette ki legtipikusabban az osztályoknak osztályok elleni küzdelmét. Mi az alapja, a jogcime a küzdelemnek? A hatalom birtoklása. De ez csak eszköz az egyéni érdekek erőteljesebb érvényesülésére, arra, hogy egyéni megélhetésüket, a létüket erőteljesebben érvényesítsék, hogy a kor igényeinek megfelelő standard of life-ot biztosítsanak maguknak. Természetesen, amint egy egyén érvényesülése sok más egyénnek rovására, hátrányára történik, éppen úgy egy osztály érvényesülése egy másik osztály rovására megy végbe. Az érvényesülésnek mindig vér vagy hulla szaga van! A bölcselkedő ember nem örvend, nem busul az egyes osztályok bukásán vagy emelkedésén, mert mindez a folyamat a természetes fejlődés, az evolúció logikus következménye. Egy osztály elbukik, — ez csak azt jelenti, hogy Steíi: Beszóld el. Niki: Igen. Hát a dolog ott kezdődik, hogy ón a nyár elején beteg leltem. Steíi: Tudom. Hiszen az első időbon voltam is nálatok néhányszor tudakozódni az állapotodról. Niki: Igen, utólag nagyon hálái voltam érte. Tehát előbb torokgyuladást kaptam. Mikor ez elmuló- ban volt, akkor jelentkezett egy mellhártyalob és egy tüdőgyuladás. Steíi: Igen. Niki: Igen; egy kissé a sír szóién állottam, valami harmadfél hónapot töltöttem ágyban, másfél hónapig voltam lábbadozó. Azonban nem haltam meg. Steíi : Sőt, amint örömmel látom, pompás erőben és kitűnő színben vagy. Niki: Igen, éppen ez az. Steíi: Tessék ? Niki: Várj csak. Te tudod azt, hogy az én budapesti házamban a hálószobánk a földszinten van. A közös hálószobánk ... én gyűlölöm a külön hálószobát, nevetséges és ostoba intézmény, olyan emberek találták ki, akik sohasem szerették egymást. Steíi: Na . . . Niki: De igen. Két szerelmes ember, aki állandóan ... de hiszen ez mellékes. Szóval a mi hálószobánk a földszinten van. A gyerekeim és az édesanyám az emeleten alszanak. Amikor én beteg lettem, akkor a feleségem természetesen nem maradhatott a szobában. Kiköltözött fel az emeletre, egy kis szobába, amely a gyerekek szobája és az édesanyám szobája között van. Egy ideig még ott aludt a hálószobánk mellett, az