Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-21 / 3. szám
50 évfolyam Megjelenik minden vásárnál) 3. szálú. Ingvar, 1012. január 21. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre , . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 10 f. Amerikába: Egész évre .... KV60 K „Ung vármegye Hivatalos I.ap“-jával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére - továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Városi zálogházak. Korunk, melyet méltán nevezhetünk a filantrópia századának, a jóléti intézmények fejlődésében bizonyos omelkedést mutat. Az ily jóléti intézmények közt, hogy csak egyet is említsünk, fontos szerepet vannak hivatva betölteni a városi zálogházak. A zálogházak a szegény nép javára vannak és megmentik az uzsorától, ha a hatóság közében vannak, ha nincsenek az adósok kiszolgáltatva az egyesek, vagy nyerészkedésro alakult vállalatoknak. A városi zálogházak is, miként a m. kir. zálogházak, 9 százalék mellott nyújthatnák a kölcsönöket, amelyben az őrzési és biztosítási s egyéb dijak is bonfoglalíatnának. A kölcsönzésnél a kamat egész évre számíttatnék, de biztosíttatnék az adósnak az a jog. hogy ha zálogtárgyát negyedéven belől váltja vissza, részére félévi kamat, ha féléven belől váltja vissza, negyedévi kamat-visszatéritésnek van helye, ami magánzálogházaknál nincs meg, dacára annak, hogy jóval nagyobb kamatokat szednek. A zálogház vezetése csekély kiadással járna, s dacára annak, hogy mint humánus intézmény a nép anyagi helyzetén segítene, a városnak egyik leghasznosabb jövedolmi forrása lenne. Befektetési tőkének az árvapénzek és a város egyéb közpénzei lennének elhelyezendők. A moderu közigazgatásnak is egyik legfőbb irány- olvoanépjólétnek előmozdítása és ahelyes adminisztráció, mely nemcsak abban merül ki, hogy a polgárokra terheket és kötelezettségeket rójjon, hanem arra is, hogy szociális és üdvös alkotásaival annak anyagi jólétéről is gondoskodjék és jövedelmeit az adózó polgárok anyagi megterheltetéso nélkül a legnagyobb mérvbon fokozza, bogy mennél kevesebb legyen a községi pótadó, mely az állami adónak helyenként elég nagy százalékát teszi ki. A városi zálogházaknak üdvös voltát több város belátta már és a tervet megvalósította. Legutóbb Miskolc városa állított fel ilyen városi zálogházat. Ungváron annál inkább helye volna a városi zálogháznak, mert a működő egyetlen magán-zálogház az igényeket — csekély tőkéje miatt — kielégíteni nem képes. Városunk kulturális mozgalmai között nagyon is. számottevő a vármegyei múzeum ügye, amely újabban lendületet vett azzal, hogy a Gyöngyösy Irodalmi Társaság kezdeményezésére a Közművelődési Egyesület 1909. nov. 16-án tartott választmányi ülésében kimondta, hogy az anyaggyűjtést haladéktalanul megkezdi. A vármegyei múzeum felállítására vonatkozó terv különben nem uj keletű. Még a régi közművelődési egyesület, — melynek cime Ungi Természettudományi és Közművelődési Társulat volt, — szintén foglalkozott a múzeum felállításának eszméjével. Zoltsák Jánosnak az 1877. május 6-án tartott közgyűlésen előadott évi jelentéséből tudjuk, hogy az egyesületnek volt 72 kötetből álló könyvtára és kb. 250 múzeumi tárgya. Ezek azonban elkallódtak, az uj egyesületre nem maradt semmi sem. Most már itt az ideje, hogy vármegyénk közönsége megmozduljon és teljes erejével támogassa a múzeum ügyét. Az érdeklődés kezd is ébredezni. Maga a Közművelődési Egyesület évi 200, a vármegye 100, a város szintén 100 K-val járul hozzá az anyaggyűjtéshez. Még néhány esztendő és megnyitható lesz a múzeum, bár még akkor csak szerény keretben. Amint a hivatalos megnyitás megtörténik — lehetőleg ünnepélyes keretben a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének közgyűlésével karöltve — a Főfelügyelőség Mi- iialik József felügyelő szives Ígérete alapján pártfogásába veszi a múzeumot és évenként kb. 2000 koronával segélyezi. Ilyen összeg mellett azután a fejlesztés könnyen folytatható. Jelenleg 77 gyűjtemény áll a Főfelügyelőség alatt. Közülük 14 könyvtár és 4 iskolai múzeum. A múzeumok közül 11 vármegyei és 14 városi. Legrégibb vidéki múzeumunk a nagyszebeni Bruckenthal-múzeum, amely 1816-ből való. Korra következik a pozsonyi orvosok és természettudósok múzeuma (1856), azután az Erdélyi Múzeum (1859). A hetvenes években kilenc, a nyolcvanas években szintén 9, a kilencvenes években 13 múzeum alakult. Legnagyobb állaga van a szegedi múzeumnak (az 1909. évi statisztikai adatok szerint 75.306 darab). A vidéki múzeumok anyagát vizsgálva azt találom, hogy azok egyirányban fejlődtek. Berkeszi István kulturtörténészünk indítványa szerint valami speciális jellegzetességre iparkodtak szert tenni. A pécsi múzeum a magyar középkori műarcheologia, a dévai a Mithras- kultusz, a szekszárdi az őskori élet, a szombathelyi a római kor anyagát gyűjtötte össze. A többi múzeumunk anyaga is hiányosnak mondható. Az ungvármegyei múzeum az anyaggyűjtés alapján teljesnek indul. A tervezet szerint magában foglalja a következő osztályokat: 1. régiségtár, 2. irattár, 3. könyvtár, 4 kép- és szobortár, 5. néprajzi osztály, 6. természetrajzi osztály és 7. ipari osztály. Az anyaggyűjtés legerősebben a könyvtári osztályban folyik, de a többi osztályban is vannak értékes tárgyak. A könyvtári osztály a legnagyobb, bemutatom néhány szóval annak beosztását. Az első alosztályában foglalnak helyet az ungi irók munkái, már eddig csaknem 300 kötet. A második alosztályban vannak elhelyezve a nem ungi irók azon munkái, amelyek tárgyuknál fogva vármegyénkkel kapcsolatba hozhatók. A harmadik alosztály azoké a könyveké, amelyeknek csak annyi a közösségük, hogy Ungváron nyomták. A negyedikben az Ungváron megjelent lapok, az ötödikAz én imakőnyvem. Irta Szilárd Jenőné. Van nekem egy könyvem, Kopott a fedele, Sárgult papírrongyok Lógnak ki belőle. Tépett lapjai közt Elszáradt virágok, Mint a koporsóba Zárt ifjú leányok. Soha én az Istent Ebből nem dicsérem, M’ért tartogatlak hát Kopott imakönyvem ? Te vagy emlékeim Hűséges őrzője, Bohó leányálmok Néma temetője. Avult, kopott lettél Kicsiny imakönyvem, Azért mégis te vagy Legféltettebb kincsem. Ä földi nagyság és a szeretet. Dr. Baltazár Dezső egy előadása. Mind az egyénnek, mind a tömegnek hozzá tartozik a lélektanához, mint szimbólum, a sarki csillag, a messze magasságban szikrázva ragyogó sarki csillag, amelynek magasságát csak számtanilag lehet mérni és amelynek fénye melegség nélkül való. Törekszünk utána, de nem olyan naiv ábránddal, mint a színes szivárvány után a bohó fiú, hanem hideg számítással, forró szenvedéllyel, letarolva utunkon az ideálizmus minden mosolygó virágát. A íöldi nagyság az a magas, hideg sarki csillag, a földi nagyság úgy, ahogy azt mi magunk az önzés és hatalmi vágy törvénye szerint értelmezni szoktak. Nagyság, elsőség — ezt mi el sem tudjuk képzelni hatalom nélkül, amit a félelem és szolgaság földig görnyedve udvarol körül. Minél nagyobb a félelem, hatalmunk trónját annál magasabbra tolja a relativitás. A mások könnyeinek és szomorúságának tengeréből, szeretjük, ha kiemelkedik földi kiváltságunk szigete, melynek irigyelt kebelén boldogoknak hazudjuk magunkat. Igen, én ezt a boldogságot hazugnak nevezem. Az az elsőség, amit a félelem ismer el csupán, az a hatalom, melynek támasza a szolgaság, az az érték, amelynek homlokára jégvirágból fon az irigység koszorút, nem annak a boldogságnak részei, amellyel tökéletes lehet a lélek egyensulymérlege. Az a nagyság, amit a mások kicsinysége növel, összeomlik, mihelyt megnő a környezet és igy omlik össze vele együtt a ráépített dicsőség és boldogság maga is. Ezt az igazságot pecsételte meg Caesar 23 sebe olt a Pompeius szobra előtt s ezt az igazságot sóhajtozta bele a tenger zúgásába Európa rab oroszlánja Szent Ilona szigetén. Érdekes az a hasonlat, amit az ilyen nagyságról a Zend Avesta bölcs álmodozója mondott. Egyszer észrevette, hogy egy ifjú állandóan kerülgeti őt s egyszer, amikor mendegélt a várost körülzáró hegyek között, találkozott az ifjúval, aki egy magas fának a a tövében ült és unottan, fáradtan nézett a völgybe le. A bölcs odament hozzá, megfogta a fát és igy szólt: „Ha ezt a fát kezemmel meg akarnám rázni, nem bírnám. Ámde a szél, amelyet nem látunk, kinozza és hajlitja, amerre csak akarja. Mennél jobban törekszik a magasba, a fénybe a koronája, a gyökérzete annál erősebben törekszik a földre, lefelé a sötétbe, mélybe, le a gonoszba. Irnbol ez a fa magában áll a hegyen, magasra nőtt ember, állat feje fölé. És ha beszólni akarna, nem volna, aki megértené, olyan magasra nőtt. íme vár és vár. Vájjon mire is vár? Túlon-túl közel lakozik a fellegek székhelyéhez, nemde nem az első villámra vár?“ Ebben a hasonlatban benne van a földi nagyság összes tragikuma azért, mert a nagyságért meg önmagáért minden rosszra kész. A maga fényességéért a sötétségbe, a maga nagyságáért, a maga magasságáért a mélységbe és a maga dicsőségéért a gonoszságba ereszti le a gyökerét. Ha az emberek nem tudLapimk mai száma 12 oldal. Szerkesztőség: Kazinczy-utca I-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Ä vármegyei múzeum.
