Ung, 1911. július-december (49. évfolyam, 27-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
47. szám. 5. oldal. részben a múltból datálódó igen sok baj, melyeknek gyógyítása>már csak valami radikális lépéstől várható, arra bírta dr. Gulácsy István alispánt, hogy a napokban értekezletre hívta a város képviseletét, a melyen ő maga elnökölt és kíséretében voltak : a megye főügyésze, főjegyzője, főszámvevője és egyik számtisztje. A népes értekezlet d. e. 10-től 8/* 1-ig tárgyalta a felmerült kérdéseket, melyeket az alispán egy összefoglaló, hosszabb tájékoztatóban megkapó tárgyilagossággal tárt fel. Minthogy azonban az anyagot igy sem végezhették el, az értekezletet d. u. 3 órakor folytatták. — A mi nálunk is elkelne. A kassai posta- és távirda-igazgatóság a munkácsi postahivatalnál szükségessé vált táviratfelvételi osztály megnyitása és a távirda-forgalom gyorsabb lebonyolítása végett Szilágyi Pál p. segédtisztet és Kvaszinger Ernő p. t. gyakornokot oda rendelte. — Esküdtszék. A beregszászi kir. törvényszéken az osküdtszéki tárgyalások hétfőn vették kezdetüket. E héten a következő vádlottak vonat tak felelősségre bűntetteikért: hétfőn Lefkovics Adolf (gyújtogatás), kedden Geletej János (halált okozó súlyos testi sértés), szerdán Csupor György és társa (halált okozó súlyos testi sértés), csütörtökön Hoszpo- dár György és társa (szándékos emberölés) és pénteken Dóka Károly (szándékos emberölés és liliom- tiprás). Valamennyi vizsgálati fogoly. A tárgyalásokat felváltva Szép Géza kir. tvszóki elnök és Stampf Gyula kir. tvszóki biró, mint helyettes elnök vezették. — A József kir. herceg szanatórium-egyesület munkácsi fiókja f. hó 18-án a Csillag-szálló éttermében házias jellegű jótékonycólu tombolát rendezett. — A bilkei katonaszabaditás. F. hó 16-án hirdette ki Zsitvay Leó tanácselnök a kir. Kúria ítéletét a bereg- megyei bilkei járásban öt évvel ezelőtt felfedezett nagyszabású katonaszabaditás ügyében, melynek részleteit a múlt számunkban ismertettük. A kir. Kúria a benyújtott semmiségi panaszokat elutasította, ellenben Izrael Mayorre és Gelbmann Hermanra vonatkozólag a közokirathamisitás bűntettének külön minősítését mellőzte, a büntetést azonban helybenhagyta. A többi vádlottat csak a véderőelleni vétségben mondotta ki bűnösnek a Kúria és a rájuk kiszabott büntetést szintén helybenhagyta. UGOCSA. — Magyar nemesség. A belügyminiszter Joannes Viktor dr. nagyszőllősi ügyvéd, vm. t. főügyésznek, a bemutatott okmányok alapján, a régi magyar nemességet megállapította s az alsóapsai előnév használatának jogosultságát okmányilag elismerte. SZÍNHÁZ. UNGVÁR VÁROSI SZÍNHÁZ SZÍNIGAZGATÓ. KÖVESSY ALBERT. MŰSOR. Ma délután: A kis gróf. Operett. Ma este : Az ember tragédiája. Hétfő; Ártatlan Zsuzsi. Operett, Kedd: János vitéz. Operett. Szerda: Papa. Vígjáték. Újdonság. Csütörtöki A falu rossza. Népszínmű. Péntek: Az ember tragédiája. Mérsékelt helyárakkal. Szombaton : Az éló halott; Színmű. Vasárnap: A szerelem gyermeke. Színmű. Újdonság. (Utolsó előadás.) A jövő hót műsorára csak rá kell tekintenünk és felesleges minden kommentár. Újra három olyan premiér, — Papa, Az élő halott és A szerelem gyermeke, — melyek most aratják a legnagyobh sikereket a fővárosban. Kövessy tehát újra megelőzte majdnem az összes vidéki színpadokat. De a műsor többi része is olyan, a melyek feltétlenül telt házakat biztosítanak. Az uj tagok. Perényi Sári és Sugár Gyula, az újonnan szerződtetett koloratur, illetve énekes bouvi- vánt holnap mutatkoznak be Az ártatlan Zsuzsi-ban. Perényi Jaquelint, Sugár pedig Hubertet fogja alakítani. (Buday és Kiss volt szerepei) Fellépésük iránt általános az érdeklődés. Ugyancsak Kállay Jolánt, az ismert szubrettet is szerződtette Kövessy, ő azonban már csak Munkácson íog bemutatkozni. Vendégszereplés. A színigazgató több irányban is folytat tárgyalásokat fővárosi művészekkel vendégszereplés iránt, de eddig pozitív mogállapodás nem történt. Azonban több mint bizonyos, hogy a jövő héten is fogunk vendégben gyönyörködhetni. Vége a szezonnak. Az újabb megállapodás szerint az utolsó előadás folyó hó 26-án lesz. A múlt heti előadások. A szezon a muH héten érte el a tetőpontját. Irodalmi műsor, zajos sikerek, pótszékes zsúfolt házak — ez volt a múlt hét képe. Különös érdekességet kölcsönzött még a hétnek Beregi Oszkár, a Nemzoti színház művészének vendégszereplése, — a ki két kiváló szerepét játszotta el. Szombaton: A sasfiók, Rostand hatalmas színműve ment utoljára e szezonban. Vasárnap: Két operett repriz járta. Délután az Eszemadta, este pedig A kis gróf, mindkettő tolt ház előtt. Hétfőn: ünnepe volt a színháznak, forró, igazi színházi est. Kövessy ugyanis Madách Imre világhírű alkotását, Az ember tragédiáját hozta színre, a mi különösen vidéken ma már esemény számba megy. Ennek a darabnak az előadása tudvalévőén már a nagymennyiségű díszletek miatt is oly költséges, hogy a vidéki direktorok ezért nem igen mernek hozzá fogni. Kövessy azonban nem sajnál semmi áldozatot; XT IsT Gigaz, hogy ezzel szemben a közönség részéről is mindig megleli a jutalmát. A hétfői est egyike volt a legszebbeknek, a mit láttunk ebben a szezonban. De nemcsak a külsőségek, a díszletek voltak impozánsak, hanem maga az előadás is tartalmas, művészi színvonalon állott. Évát Qömöry Vilma, Ádámot Kiss Miklós, Lucifert pedig Forgács Sándor kreálta és elmondhatjuk, hogy mind a három alakítás egy-egy külön művészi alkotás. Csodáltuk mindhármukat, kik ezen az estén sikereik zenitjére jutottak. A legoda- adóbb, igazi női Éva, a legtermészetesebb Ádám és a legimponálóbb, minden részletében stílszerűen megjátszott Lucifer. Kivülök teljes sikert arattak Pongrácz Matild, Füzess Anna, Kövessy Mariska, Vükár Vilmos, Ínke Rezső és a kisebb szereplők is majdnem kivétel nélkül. Felejthetetlen lesz ez az est az ungvári publikum előtt. Kedden : Kisértetek, Ibsen borongós, mély tartalmú színmüve került bemutatásra Beregi Oszkár vendégfelléptével. Ibsen darabja túlságosan mély ahoz, hogy a felületesen gondolkodni szerető publikum megérthesse. Mégis, — közönségünk ízlését dicséri, a legszebb sikert aratta. Beregi Oszkár Oszvaldot, a festőt alakította csodás melegséggel, azzal a mély művészi megértéssel, slilszerüséggel, a mely hirnevét megalapította. Kitörő ünneplésben volt része. Teljesen jó partnere volt Gömöry Vilma, a ki Helénát állította elénk kellő rutinnal és apróra kidolgozott alakításban. Forgács Sándor igen jó, a mit nyiltszini tapssal melegen is honorált a publikum. Szerdán: Romeo és Julia, Shakespeare klasszikus tragédiája vonzott pótszékes házat. Ezen az estén búcsúzott Beregi Romeo szerepében. A darab ugyan kellően megrövidítve, de különben egységes, tömör és nívós előadásban pergett le. Beregi Oszkár Rómeója egy fogalom, a mit tűzzel és lyrai benső- séggel játszott meg. Lágyan csengő, kellemes orgánumával alig akart betelni a közönség és az ünneplés is a legforróbb volt. Meglepőt produkált ezen az estén Füzess Anna Júliában. Attól féltünk, hogy nem fog tudni megküzdeni vele és ő megjelenik a színen és már első jelenései után elragadtatásunkat váltja ki. És biztos kézzel viszi szerepét az egész darabon át. Szóval Füzess Anna, mintha meghaladta volna önmagát. Lőrinc barátot Vákár Vilmos játszotta meg azzal a drámai mélységgel, melyet tőle már megszoktunk és a mely mindinkább nagyobb színben tünteti fel művészi értékét. Kiss Miklós, Forgács Sándor és Inlce Rezső teljes erejükkel járultak a szép sikerhez. Csütörtökön: Az ember tragédiája, másodszor, ugyancsak telt ház mellett. Pénteken: A kis gróf, harmadszori előadásban. CSARNOK. Ä szerednyei vár. Irta Lelioczky Tivadar. Hazánk északkeleti határvidékén, Ung vármegyének azon részén, hol a dél felé egész a Dunáig lenyúló síkság kezdődik, melyet északkeletről az innen fokon- kint emelkedő hegység övez, fekszik Szerednye nagyközség, melynek szláv elődlakosai bizonyára még akkor alakiták e helységet, mikor a magyarok honfoglalása előtt nyugotról Ungvár és délkeletről Munkács táján Szvatopluk ivadékai tanyáztak s kik azért, mert e hely egyenlő távolságban feküdt a most nevezett két jellegzetes ponttól, a mostani két várostól, azt tótul Szerednye-nek vagyis középső-uek novozték el. A szerednyei várnak, mely a helység nyugoti szélén emelkedik ki az őt környező alacsony házikók tömkelegéből, emeletes négyszögü falait és csekély terjedelmű udvarát régi sáncszerü árkok veszik körül, melyeket egykor, az itt most működő malom zsilipjein át zugó patak vizei töltének meg s igy a megközelítést némileg megakadályozták. S épen azért, mert e várhely egy nyugatfelői alig két-három kilométernyi távolságban fekvő magaslat alatti öblös területen, völgyes lapályon fekszik, mely magaslatról még a vár udvarába is beláthatni, tüzetesebb adatok hiányában sejtoni lehet, hogy o város már akkor keletkezhetett, midőn a lőpor még feltalálva nem volt, s igy a nyíl és kővető-gépek korában az azt alkotó család biztonságának inkább megfelelhetett; s különben is oly csekély terjedelmű volt, hogy azt nem egy határvég, hanem csupán egyes oligarcha védelmi lakásául építhették. De igy is, kicsiny volta mellett is, néhány századig fenntartó magát s nem egyszer Iris almájává válván, erős küzdelmeknek tárgyául szolgált. A XV. század elején Lazarevics szerb despota s utána Brankovics György bírta Szerednyót s ahhoz tartozó uradalmat, melyhez tartoztak Bacova, Horlova, Dubróka, Irlova, Köblér és Lebóc; az 1439-ik évi 25-ik törvénycikk eltiltván idegeneket attól, hogy hazánkban adományul birtokokat kapjanak és Brankovics hűtlenségi bűnbe esvén, vagyona elkoboztatott és ungi birtoka Pálóczy László királyi itélőmesternek adományoztatott,1 ellenben Brankovics a szomszéd Beregben még mindig birt egyes jószágot, melyet tisztje, Csaholi János kezelt, ki a Pálóczyak elleni bosszúból fegyveres népeivel Szerednye, Dubróka, Irlova, Horlyó, Mogyorós és Lengyelfalva; valamint Beregmegyében fekvő Ardó, Dercen, Ignéc és Cso1 Leleszi levéltár. Protoc. Statut. 1440. P. Nro 42. monya helységeket megtámadván, feldúlta és megsarcolta ; miért Pálóczy Simon panasza folytán 1453- ban el is ítéltetett.2 Később e században a ruszkai Dobó család kezére került a birtok, mely azt a XVI-ik század végéig bírta, aképpen, hogy a szerednyei várhoz tartozott jószág mindig külön, a megyétől független birtoktestet képezett;3 mi kitetszik onnan is, hogy az 1559-ik évi 25-ik és az 1567-ik éri 17-ik törvénycikkek szerint az országgyűlés elrendelvén, hogy Ungmegye közmunkaereje Ungvár körüli munkák teljesítésére for- dittassék, nyilván kimondó, hogy a szerednyei várbirtokossághoz tartozó helységek emberei e kötelezettség alól felmentvék, a többi lakosok pedig 12 napig köteleztettek Ungvár erődítése körül munkálkodni. Ez időben a trónért vetekedő Ferdinánd és Zápolya pártos híveinek folytonos viszálykodásai következtében az országban kimondhatatlan zavar és nyomorúság keletkezvén, az ölés, égetés és prédálás napirenden voltak. Ennek folyamában e vidéken Dobó Ferenc is, ki Ferdinánd király mellett buzgólkodott, gyakran volt az ellenpártiak támadásainak kitéve. így Buday szerint4 1557-ben, Istvánfi szerint pedig 1559. évben Bornemissza Benedek és Hagymássy Kristóf, Izabella (Zápolya János özvegye) vezérei Husztról azzal a szándékkal érkeztek a Zápolya-párt birtokában volt munkácsi vár alá seregeikkel, hol tábort ütöttek, hogy innen Ungvárt és Szerednyót, Dobó Ferenc és István fészkét, hol Ferdinánd királyi őrsége tanyázott, elfoglalják s onnan a király híveitől a megszűrt bort elvegyék s Beregszászba szállítsák, hol e végből már előzőleg tömérdek üres hordót halmoztak össze, de Telekesy Imre királyi vezér erről jókor értesülvén, a gyülevész had megrohauására indult. A portyázó tábor azonban nem várta be a királyi sereget, hanem érkezésének hírére vadfutásnak eredt. Egy része Erdélybe, másika pedig Husztra és Munkácsra menekült. Itt Istvánfi szerint, akkor oly nagy számmal szaporodtak fel a menekülők, hogy sokan a váron kívül a sáncokban vonták meg magokat, honnan ismét tovább távoztak, menhelyül a közeli Kovászói és Atyai várakat is felhasználván . . . Különben a szerednyei vár uradalmát már akkor több család bírta közösen s igy külön közbirtokosságot képezett, melynek egyes tagjai maguk közt gyakran viszálykodásba keveredtek.5 6 így 1573 junius 13-án Eperjesről Vorancsics Antal esztergomi érsek és királyi kancellár igazolja, hogy Melyth István kérelmére s Miksa király rendeletére Pethe Imre itélőmes- ter kihallgatván Eperjesen dörögnyei Bessenyő Mihályt, Nagymihályi Istvánt és Eödönffy Ferencet tanukul, ezek a Pálóczy- és Ráskay-féle Zemplén, Ung, Borsod, Hevos és Gömör vármegyékben fekvő uradalmak ügyében megállapították, hogy a mohácsi vész (1526) után a Sárospatak, Ujhely, Ceke és Helmec (Zemplénben), Palóc és Szerednye (Ungban), Dédes (Borsodban) és Hajnácskő (Gömörben) fekvő várakat, úgy Horth és Adách kúriákat (Hevesben) tartozékaikkal együtt özvegy Pálóczy Katalin, Csaholi Imre és Rás- kay Mihály, Sigmond és István (Katalin fiai) birták egyidoig nyugodtan atyjuk, Pálóczy Antal után, ki a mohácsi csatában elesett; később azonban a nevezett néhai özvegy fiai és rokonai, néhai Perényi Péter és Drugeth Ferenc közt e birtokokra nézve egyezkedés történt; VerbŐczy István királyi biró idejében azonban homonnai Drugeth Ferenc a birtoktól elesett s azt Zápolya János korában Perényi Péter felkérte, de az akkori háboruságos időkben az ország oligarchái hol Zápolya, hol I. Ferdinánd pártjára állván, e zavarban Dobó Ferenc a szerednyei várat, melyet akkor Pozsgay Mihály, Ferdinánd hive birt, éjnek idején az ottani ruthén őr megvesztegetésével, elfoglalta s azóta a Dobó család birtokolja; Coke-várat pedig később Perényi Péter erőszakosan elfoglalta ; mig Pálócon e Perényi, Györgydeák nevű terebesi udvar- birája közbejöttével némi erősséget alakított; de mivel e zavaros időkben Dobó Ferenc viszont Perényinek Ónod-várát elfoglalta, azt Perényi tőle csak azon feltétel alatt kaphatta vissza, hogy az neki viszont Pálócot átengedte s igy Pálóc és Szerednye Dobónál maradt* 1603-ik évben beiktattattak a leleszi konvent kiküldöttje által Melyth Pál, Melyth Klára coborszent- mibályi Czobor Mihály neje, Barkóczy László, Ráskay Magdolna, nagymihályi Eödönffy Kristóf neje és Palajthay Katalin sóvári Soós neje Szerednye, valamint a pálóci kastély és uradalom birtokába.7 1607-ben betlenfalvi gróf Thurzó György és ghimesi Forgách Sigmond, mint a felső-magyarországi részek kiküldött biztosai Ungmegyéhez parancsot intéztek arra nézvo, hogy özvegy Csapy Krisztina s ennek gyermekei Péter, Pál és György, valamint Melyth Pál leánya Kata részére a szorednyei várat és birtokot illető iratokat adattassa ki, az ellenük Ráskay Magdolna idősb Eödönffy Kristóf özvegye és Barkóczy László felperessége alatt indított perbeu. Majd 1609-ik évbon elrendelő a felség, hogy a vármegye a szerednyei és ignéci birtokok iránt folyamatban levő osztoztató pert haladéktalanul terjeszsze fel a királyi ítélőtáblára. A perpatvarkodás igy éveken át folyt: 1617-ik évben Szerednyéről gróf Czobor Mihály özvegye, Thurzó Zsuzsánna is megidéztetett Pozsonyba a király elé, annak parancsolatai meghallgatására; de október 26-ról Szorednyéről Pázmány Péter érsekhez intézett tudósításában menté magát, hogy a kitűzött határidőre meg nem jelent, mert mostoha fiaival folyvást viszálykodik. (Folyt, köv.) 2 Ugyanott prot. Aitor. I. 38. P. 754. No. 44. 8 Hármastörvénykönyv 470., 567. 1. 16. §. 4 Magyarorsz. polg. Lexik. II. 160. 1. 5 Gróf Károlyi-család oklevéltára III. k. 397. 1. 6 Gróf Károlyi-család oklevéltára III. k. 399. ’ Leleszi, Prot. Stat. X. M. No. 20. KltUnO ságok vaunak Borossnál.
