Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-08 / 2. szám
49. évfolyam. — 2. szám. Megjelenik minden vasárnap. I ngvar, 1911. január 8. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre , . 8 K I Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K j Egyes szám . 20 f. Amerikába: Egész évre .... 10'60 K „Ung vármegye Hivatalos Lap“-Jával együtt Egész évre 12 K — Félévre . . . . <5 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja* részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Ülés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. Ä nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kladóhlvatali telefonszám II. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. Magyar kivándorlottak tragédiája. A múlt esztendőben, január hó 31-én az Amerikai Egyesült Államok Colorado államában, Primero városában rettenetes bányaszerencsétlenség történt. A „Colorado Fuel and Iron Company“ szén- és vasbányatársaságnál robbanás fordult elő, melynek mintegy száz emberélet esett áldozatul. A nyomorultan elpusztult szegény bányászok között hét horvát- nak és öt magyarnak rettenetesen megcsonkított hulláját is kihúzták az elpusztult tárnákból. A katasztrófának áldozatul esett osztrákok száma is igen jelentékeny volt. Az Osztrák- Magyar monarchia denveri konzula haladéktalanul utasítást adott Goricár alkonzulnak, hogy a szerencsétlenség színhelyére siessen és a bányatársasággal szemben legalább szerencsétlen véreink hátramaradottjainak anyagi érdekeit igyekezzék megvédelmezni. Az al- konzul jelentései a Primero-ban talált állapotoknak valósággal kétségbeejtő képét mutatták. A kiküldött személyesen szemlélte meg a társaság tárnáit, a melyeket elképzelhetetlenül elhanyagolt állapotban talált. A földalatti utak mentén a szénpor oly mennyiségben volt felmosva, hogy az öszvérhajtók lámpái alig voltak láthatók. A társaság az idegen munkások életbiztonságával egyáltalán semmit sem törődött és csak öszvéreinek sorsára volt gondja. Ha egy öszvér történetesen összeesett, tizen is siettek segítségére, ha azonban egy munkás sérült meg, magára hagyták s legfeljebb azt a megjegyzést tették a munkavezetők, hogy miért nem vigyázott jobban magára. A bányatársaság, melynek részvényei Rockefeller és Gould birtokában vannak, Colorado államban olyan hatalmas és befolyásos, hogy az elpusztult magyarok hátramaradottjainak anyagi igényeit békés utón érvényesíteni már eleve is kilátástalannak mutatkozott. Az ottani hatóság ugyanis sietett megállapítani, hogy a katasztrófa okát Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. megjelölni nem lehet. A bányatársaság elnöke pedig hosszú sajtónyilatkozatokban konstatálta, hogy milyen példás rend és biztonság uralkodik a tárnákban és hogy a katasztrófát nyilván valamelyik bányász okozta, a ki gondatlanságból nyitott lámpával szállott a tárnába alá vagy ott gyufát gyújtott meg. Hogy azonban a társaság a nyilvánosság előtt magát mégis teljesen szalválja, hajlandónak mutatkozott a szerencsétlen áldozatok családjának nevetségesen csekély, néhány dollárnyi segélyt nyújtani, de ezt is csak azzal a kikötéssel, ha a monarchia képviselete a dologba nem avatkozik. Grivicic denveri konzulunkat mind ez a nehézség szomorú kötelességének teljesítésétől, tehát elpusztult polgáraink kenyér nélkül maradt családjai anyagi érdekeinek megvédésétől, nem téritette el. Az osztrák-magyar külügyminisztérium pedig hasonló buzgósággal táviratilag a szükségesnek látszó intézkedésekre az utasítást megadta, a melynek alapján a konzul úgy léphetett fel, hogy a társaság eleve tisztában volt azzal, hogy az Osztrák-Magyar monarchia teljes nyomatékkai készül megvédeni nyomorultul elpusztult szerencsétlen alattvalóinak érdekét. Külképviseletünk ezen dicséretesen erélyes fellépésének* ~rne% is volt a keiiő hatása, a mennyiben a társaság az egyezkedés terére lépett és 35,694 dollárt, tehát körülbelül 176,000 koronát fizetett ki az elpusztult magyarok és osztrákok hátramaradottjainak. Szívesen állapítjuk meg, hogy külügyi képviseletünk összes faktorai dicséretes buzgalommal és erélylyel teljesítették kötelességüket a szomorú eset alkalmával, de ez alkalommal rá kell mutatnunk arra is, hogy ennek az esetnek a tanúsága szerint is milyen nehé\ sorsa pan Amerikában a magyar kivándorlónak, a kinek életénél a földalatti tárnák öszvéreinek épségét is többre becsülik. A coloradói katasztrófa tehát újabb intelmül szolgál az ország lakosKiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ságának, hogy alaposan gondolja meg, mielőtt a vándorbotot kezébe veszi s kiteszi magát a tengerentúl reá várakozó nyomorúságnak. Gondolják ezt meg különösen nálunk, hol annyi ember tette meg már ezt az utat s teszi most is. Somló Sándor Ungváron. — A Gyöngyösy Irodalmi Társaság felolvasó-ülése. —Társasvacsora Somló Sándor tiszteletére. — — Január 3. — A Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak kedves napja volt január 3-ika, a mikor körében megjelent egyik illusztris tagja: Somló Sándor, hogy székfoglalóját megtartsa. Somló Sándor felolvasása iránt oly nagy érdeklődés mutatkozott, hogy a vármegyeháza nagyterme alig tudta befogadni a közönséget. A felolvasó-ülést Somló Sándor kezdte meg, a ki „Rege* c. verses színművét mutatta be közönségünknek. A másfél óráig tartó felolvasás mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét. A megragadó meseszövés, a verselésnek csodálatos technikája annyira hatott a közönségre, hogy szinte belehelyeződött abba a korba, a melyet a felolvasó tárt elé. A hallgatóság meleg szivvel köszönte meg a nyújtott élvezetet. A nagyszabású gyönyörű mű olvasóközönségünk rendelkezésére áll az író szívességéből, a ki művét az „Ung* részére átengedte. A bevezető sorok tájékozásul szolgálnak a mű tartalmára nézve. Meglepetés következett ezután. Székely Sárika a jelen volt Somló Sárikának egyik bájos költeményét: az „Illusió“-t szavalta el kedves, őszinte hangon, a részletek ügyes kidolgozásával. Székely Sárika egyike városunk legjobb szavalóinak, ezt a tudatot újra megerősítette. A kedves figyelem láthatólag meghatotta a költőt, a kit a közönség a szavalóval együtt sokáig tapsolt. Grieg: „Peer Gyn Suite“ c. vonós-négyes darabját Fáklya Károly, Erdélyi Lajos, Dankó István és Sándor Szilveszter adták elő jó készültséggel. Előadásuk tetszett. Illusió. Irta Somló Sárika. Volt rózsaillat, csöndes éj, Volt holdsugár is — halk madárdal, Patakzúgás, — meg szellő búgás, Ködös tejút — csillagfutással, Rezgő levél a nyárfa lombon, Ezüst harmat a zöld gyepen. Volt estharang is, — nyáj kolompja A völgyek árnyas mélyiben, Halk zeneszó a .grande hötelben“ Lomha nagybőgő dünnyögés, S a teremajtó lopva nyílik ... Nincs semmi zaj — se dörrenés S a szöszke lányka — hopp — kisurran . .. „Áh, végre I“ szól sejtelmesen S a terraszról kissé remegve Indúl meg a kis ösvényen. „Áh, végre! — minden — minden együtt... Csönd ... nyári éj... kis csillagok ... Szép holdom, — a szivek tanúja, — A csermely is locsog — susog, — Fenyőillat... és — most — jön öl... Lovon páncélba’, — délcegen. — Most! — jönnöd kell! — így olvasám Marlitt s Tennyson könyviben“ ... Mélységes csönd... „Óh jöjj vitézem, Győzhetlen büszke lovagom, — Hozd Lancelot paizsát nekem, Hadd őrizem, hadd gondozom, — S itt szallagom ... gyöngygyei varrott, Helén örök szerelmivel Tied, — tied —! “ — csönd, — némaság, — Csak a szellő sir, — fujdogál, S a kis habos fehér ruhán Összébb borúi a csipkeshawl S tán, mintha félne egy kicsit, Körültekint... csönd, — semmi nesz ... S a fák között... én Istenem, Mily vak sötétség!... jaj — mi ez? ... Hogy elborúlt ... az ám, — a hold Eltűnt, — be rút e szürkeség! . . . S hogy elhallgattak hirtelen A repkedő fülemülék ... S egyszerre — juj — micsoda szél! Micsoda zúgás — mily hideg, — S nyomában ezer - millió Tücsök — ciripel, — zúg, — zizeg, — Biz erre ki se’ fogja rá, Hogy szép zene. — „Én azt hiszem * Szól remegve a kis leány, „Tán mégis jobb volt odafenn !... Ott legalább nem fúj a szél! Bár nem hallok fülmüledalt. Holdfényt se’ láthatok, — de lám Mindez örökké itt se’ tart. Félek, — kevés való van abban, Mi a regényben irva áll, Az én hősöm ily vak sötétben Bizony — aligha rám talál!“ S kissé remegve, — és sietve A „grand hőtelbe“ feljutott, S nagyot sóhajtott a terraszon „ő hála ég — hogy itt vagyok! Ha olvastam voln’ könyveimben, Hogy felleg is jár az egen, — Sötét is lehet a találkán. Én nem mentem voln’ el — so’sem !“ — S telt az idő ... elmúlt a nyár, — ősz, — S a tél jött — hóval, — hidegen, — S a lány fehér szobája, — volt a Tisztás, — az erdő mélyiben, Itt lámpafény, — a hold sugára, Kanári — a fülemüle, Patakzúgás — a nagy szobában A víg beszéd — terefere, — És a lovag ? ... nincs rajta páncél — Csak bőrkabát! — fénylő szemét Jó, hogy sisakrost nem borítja! Megfogja a kis lány kezét... Igent se’ várva átkarolja Gondolva, — ezzel mit se’ ront — S így hallá meg a lányka — végre ! „Kis angyalom — szeretsz-e — mondd ? !“ Somló Sárika. Ma férfi társadalomban élünk. Emberszervezetüuk minden intézménye a férfi gondolkodás és látókör bélyegét hordja. A férfi munkája, agya és szive tartja a kultúrát, viszi a fejlődést és teremt alkotásokat. Az ő akarata fejezi ki az erkölcsöket és a szokásokat. Ebben a férfi alkotta szervezetben a nő a védett és szolgált része a társadalomnak. Igaz, — önzéssel védett és kevésbé kiszolgált. Ebből az alárendelt társadalmi részből hóditó jelenségként emelkedik ki a női egyéniség. A nő, a ki szive és berendezett lelke szerint él, gondolkodik és cselekszik. Egyenlő ranggal a férfival. Abban a magasságban, a hol a férfi él. Ugyanoly kész- séggel, elhatározó képességgel, alkotni tudással és önállósággal, mint a férfi. Ilyenkor a nő kiegészített világot mutat be. Többet. Mert női lelke finomultabbsága fényt és sugárt teremt, mert a női lélek templomából fakadtan szebbé, tisztábbá, fenköltebbé tesz mindent, a mit szive és agya teremteni tud. A kivételes női egyéniségek közül való Somló Sárika. Gyermek nő. Ifjú leányzó. Külsőleg mi sem Lapunk mai ssáma 8 oldal.
