Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-19 / 8. szám
6. oldal 8. szám. TT 1ST <3lovak megbokrosodtak és a kocsival együtt a Bodrogba ugrottak. Ebben a kritikus pillanatban a kocsin ülő Olchváry László még idejében kivetette magát a hidasra, mig a kocsis a két lóval és kocsival a viz alá merült. A parton tartózkodó emberek nyomban sogilségükro siettek és a kocsist az egyik lóval sikerült kimenteniük. Másnap a vizbefult lovat és kocsit is kihalászták. — Véres kardpárbaj. Székely József tokaji szolgabiró és dr. Gergely Mihály ügyvéd e hó 7-én Tokajban kardpárbajt vívtak. Á mérkőzésre összeszólalkozás adott okot. A párbaj Székely József sebesülésével végződött. — Hitelezői csalás. Kornreich Salamon, bodrog- kisfaludi vagyonbukott kereskedőt hitelezői csalás miatt feljelentették s a sátoraljaújhelyi törvényszék 4 hónapi fogházra és 1500 K pénzbüntetésre ítélte. (Bereg megye.) Jóváhagyott előléptetés. A belügyminiszter Bereg vármegye törvényhatósági bizottságának azon határozatát, melylyel Morvay Zoltán főszolgabíró a VII. fizetési osztáiv 3-ik fokozatába léptettetett elő — jóvá hagyta. — Urkocsis gyűlés. A Bereg vármegyei ur- kocsi-ok egyesülete e ho 2-án tartotta meg Beregszászban XIV. évi rendes közgyűlését, a mikor is elhatározta, hogy a f. évi versenyeket, melyeknek díjazására 20000 koronát irányzott, elő, augusztus 13. és 15 én rendezi. — Az alkohol áldozata. Szepesy Gyula ny. pü. fő- vigyázct, ki mint vá ári fotográfus ismert alakja volt Beregszásznak, szerdán reggel halva találták Nagy- beregen, a B. G. V. kanyarulójánál. Az öreg egy távirat kézbesítésével volt megbízva; ennek eleget is tett, minek örömére jól beszeszelt s ily állapotban indult az állomásra. De utat tévesztett s az anyaggödörbe fordult, a hol kis pihenőt tartva, megfagyott. — Furcsa lelszólitás. Beregszászban a m. évi december hó 25-én és 1911 január 1-én műkedvelő előadást tartottak a szegény gyermekek felruházására, a befolyt összegről mind ez ideig nem történt meg az elszámolás. Most tehát a szereplők felszólítják a vigalmi bizottság elnökét és a pénzkezelőt, hogy a mulatságból befolyt összegről számadásaikat tegyék meg 8 nap alatt és a „Bereg“ cimü hetilapban hozzák nyilvánosságra a felül- fizetések nyugtázásával. (Ugocsa megye.) bj állomás főnök. A vasutigazgatóság a Fodor Aladár Beregszászra történt áthelyezésével megüresedett nagyszőllősi állomás főnöki helyére Kertész Frigyes taracközi főnököt nevezte ki. — Nagyszőllős népessége. Igen örvendetes a népszámlálási eredmény Nagv szőllősre. A szaporodás az utóbbi népszámlálás óta 38%, a milyen népszaporodási arány az ország kevés városánál tapasztaltatott. Nagyszőllős jelenlegi népessége 7911 lélek. — Színészet Nagyszőllösön. Krasznay Ernő színtársulata legközelebb megkezdi előadásait Nagyszőllősön. (Szabolcs megye.) A nyíregyházi kaszinó e hó 5-én tartotta évi rendes közgyűlését, melyet ünnepi jellegűvé avatott az a tény, hogy az egyesület elnöke, dr. Meskó László volt államtitkár e napon érte el kaszinói-elnöki tisztségének 25-ik évfordulóját. Az egyesület tagjai nevében Somogyi Gyula kir. tanácsos, kir. közjegyző üdvözölte az őszintén tisztelt és szeretett elnököt, kinek minden irányban sikeres vezetése alatt a kaszinó úgy szellemi, mint anyagi tekintetben igen jelentékeny tényezőjévé emelkedett a helyi tá-sadalmi életnek. — Újházi koszorúja a temetőben Újházi Ede Nyíregyházán való jubiláris föllépése alkalmával a Nyíregyháza városa által neki átnyújtott babérkoszorút néhai Tímár Jánosnak a nyíregyházi vasúti temetőben levő sírhantjára helyezte el. Tímár János, ki elsőrangú komikus színész volt, mintegy 22 évvel ezelőtt hunyt el Nyíregyházán. CSARNOK. Rege. — Verse» színmű. — Irta Somló Sándor. (6.) Első felvonás. „Vadűzés.“ SZEMÉ LY EK: Ménrót, népek ura Skythiában Hunor ) ,. . — — — — Magyar) 131 — — — Opor .áldozó“ — — — — Ugra „kardhordó“ — — — Holló, Opor fia— — — — Aladár, Ugra fia — — — Nömör, „vadrovó' — — - Farkas — — — — — Keve — — — — — — Kamaz— — — — — Kökény — — — — — Nyilas — — — — — — Rigó — — — — — — Szolgák, vadászok. (Ősrengetegben tisztáson hevenyészett vadásztanya. Lobogó tűz, elejtett vadak nagy halomban.) Kökény — Kamaz egymással szemben, egy-egy elejtett vadat cipelve vállukon — Nömör. Kökény: Kamaz testvér! hamaz: Kökény testvér! Kökény: Este sincs még. Sátrat üttök ily korán? Kamaz: Csak a „lakomarészt“ hozom. Kökény: Abban járok én is... Hol a „vadrovó“? Nömör: Mindenütt, hol dolga vagyon. — Különben világot s meleget! Mi bajotok velem? Kamaz: Sosem is volt, csak a „lakomarészt“ hoztuk. Némör: Értem. Aztán miféle hadnak rójjam ? Kökény: A „Farkas had“-nak ezt itt. Nömör: Róva van. Hát a tiédet? Kamaz: A „Keve had“-nak. Nömör: Farkas — Keve-temérdek hadak, vezér hadak. Urunk sátránál sátoruk s a két legifjabb vitézük az urfiaknak harcitársai. Együtt indultak vadnézésre is. Ugyan mondjátok, messze járnak-e még? Kökény: A „nagy tó“-nál hadunk Hunor urfi jár elől. Kamaz: Mienk meg magyar urfival a „boszorkány hegyek“ körül. Nömör: Haj! baj. baj! Kökény: Mi lelte kendet? Kamaz: Tán biz’ a „boszorkány hegyek “-tői riadozik ? Kökény; Csak nem attól tart, uogy megnyergelik kendet? Nömör: Attól is, mástól is! Elsorvasztanak, megigéznek, elbabonáznak. Mert foguk van ránk napkeltiekre — a táltoslovak miatt — a miket urunk ősapja, az óriás Thana vezér a nap nyugati boszorkányok urától kerített hatalmába, hogy harcidején úgy repüljön velünk, mint a haragosnál haragosabb istennyila! Jaj annak, a kit a gonosz közéjük lódit a mi népünkből. Egyhamar nem látja mog- meg a végnélküli pusztát, de ha meg-meg- látja is — bár inkább ne látná, mivelhogy úgy sem ismer se emberre, se állatra, csak bámul maga elé, mint a Belár király bálványa, vagy pedig eszeveszett táncba kap, akár csak a fekete ördög a forgó szélben — mikor hetvenhetedik öreganyját seprőzi, vagy nehéz görcs akkorára nem gömbölyíti, mint a tüskés sün disznaját. Sosem lesz többet abból ember, csak olyan „esze kicsi, feje nagy“, „égrebőgő“, „holdvilágfaló“, — egyszóval: veszett fajzat. Kamaz: Hiszem egy kicsit, de nem nagyon Kökény: Én meg nagyon hiszem, de csak egy kicsit. Nömör: Olyan a hit szógám, mint a lopott suba. Egyre szűk, egyre bő, csak a tulajdon igazi gazdájára simul becsülettel. De egyet mondok : ha még egyszer arra kerültök, semmin ne csudálkozzatok, semmiféle szólitásra meg ne álljatok, fa gyümölcséből no egyetek, tó vizéből ne igyatok. Jó lesz, ha eljuttatjátok Keve — meg Farkas vitéz füléig, tőlük tán meghallják az urfiak is — Hunor és Magyar s máskor nem indulnak ily bolondul a veszedelembe. Kamaz: Mért nem mondja meg nekik vadrovó uram maga ? Nömör: Mikor fogadja ifjú ember az öregebb szavát? Maga korú fiataltól, játszó pajtás-fegyver- társtól sok mindent bevesz, de a magamfajta megkorhadt vénnek a neve „csitt!“ Nyilas (vállán vadat cipelve jő): Ehol ni! hát nem megint megelőztek Farkasék, Kevéék. Tán kigyóbőrt vagy denevérszárnyat loptatok, hogy előbb tűzhöz értek ? Kamaz: Vagy te ültél rákparipára. Nyilas: Már nem tudom, de nem a jók jártak velem. Ha jobbra indultam — balkézt kerültem, balkézt kerülve — jobbra jutottam. Előre haladva hátrafelé mentem, hátra menve ott valék, honnan kiindultam. Majd bokor állta utamat, majd a haraszt vetett hurkot elébem. Testem, lelkem belefáradt. Végezetre is danába kaptam — és bámuljatok — mintha csak valaki kézen vszetett volna — egyszeriben tisztásra leltem! — Mit mondotok erre? Kökény: Azt, hogy irányt tévesztettél. Kamaz: Eltévedtél. Nömör: Nem biz azt... boszorkányok munkája volt. Szemevilágát igézték; a bokrot, füvet megbabonázták. Szerencséje, hogy danára gyújtott, mert azt nem szívelhetik, mivel csak bagolyhuhogá-ban, békaberregésben, macskanyávogásban és gyermeksirásban gyönyörködnek. Az emberi énekre pedig tüszkölnek, mintha lószőrrel orrukat piszkálnák s fülökbe érett kalász bajszát mártogatnák. Nyilas: Ne te né! Hiszen igaz, hogy a boszorkányhegyek körül jártam, de hát boszorkányt nem láttam. Nömör: Nem is mutogatja az magát . . . „ködfelhő, porfelhő“ — sehol sincs 1 De ha egyszer körme közé kerített valakit: mellére ül s el sem is bocsátja, mig vérét, lelkét magába nem szívja.,. Külömben, ki vagy fiam s mit hoztál ? Nyilas: Jenő hadatól a lakomarészt. Rójja fel kend, ha kend a vadrovó 1 Nömör: Az vagyok szógám ... Róva van már 1 Rgo (hangja kívül): Kamaz, Kökény, Nyilas! Nömör : Csitt csak .. . Halljátok ? Kamaz: Ez Rigó hangja... Idei Ide! Nömör: Ezt az egyet még csak kerülgették, de hogy emezt már meg is szorongatták a boszorkányok — véresküt teszek rá. Kamaz: Kökény Nyilas: Rigó : Kamaz: Rigó : Kamaz: Nömör: Rigó : Nömör: Rigó : Nömör ; Rigó: Nömör: Rigó: Nömör: Rigó : Kamaz, Kökény, Nyilas a roskadozó Rigót bevezetik. Fektessük a pázsitra. Irral kenjük, megdögönyözzük. Nem innál egyet? Semmit... De hol vagyunk ? Mondjátok. „Urtanyán“ a tűz körül. És ti azok vagytok csakugyan, a kiknek látlak ? Egy lábig... Én Kamaz vagyok, Kökény ez, ez Nyilas, emitt a vadrovó. Nömör becsületes nevem. Add a kezed, hadd szorítok eg.v kis életet beléd. így ni! hozott a jó szél. Úgy látom, vadat cipeltél „lakomarész“-ül. Azt.. . azt. .. Ki küldi? Aladár! A főalajdár! Ugra had... Róva van már I De mi bajod esett szógám, hogy se színed, se szód ? Nem tudom. Akkor bajjal tudjuk meg mi is. Honnan jösz ? Messze messziről 1 A „boszorkányhegyek“ felől Mondom, mondom! De csak hadd halljuk. Hogy a „lakomarészszel“ útnak indulók, mig uram kürtjét hallám, nagyot haladtam, do mikor a sűrűség elnyelte a hangot s csak ölyv sikoltott, denevér rikoltott — — egy bojtorjánbokor subámba kapaszkodva visszaránt ; nagyot lódítok magamon — hát a bojtorján csak megint visszaránt; ugrásra veszem dolgomat — hát egy csupa töviserdő támad körültem, ha az egyiket lezárom, más kapaszkodik belém, ha attól is menekülök, harmadik, tizedik, századik támad s körben körben ide hajigáinak mint a kenderkóc-gömböt . . . Már már elbuktam, hogy soha többé föl ne keljek, midőn a magasból egy eltévedt rigó — tán valamelyik ükapám lelke — mivelhogy rigómadártól származom — nyájas biztatással füttyengetett felém ... ösmeritek füttyös mivoltomat. Ha rákezdem, úgy kisér a madárdal, mint csirkenyáj a kotlóst... Füttyre fanyarodtam hát szokás szerint.. . erre a magasban csak felzendült egyszerre valamennyi szárnyas, hogy szinte visszhangzott a rengeteg ... És bámuljatok . . . minél tovább fúttám, annál inkább pusztult a bojtorján erdő, mig végre nyoma sem maradt. .. igy jutottam a sűrű széléig, de tovább már nem bírtam — nevetek kiáltottam s áldassék a jók atyja odafönn — megmenekültem. (Folyt, köv.) Tarka krónika. Két hibája van... Szilágyi Sándor tb. főszolgabíró mondotta el az alábbi apróságot. Beállít a hivatalába egy Kapós-vidéki atyafi s miután hivatalos dolgát elvégezte, megkérdi tőle : — Hát aztán hogy vannak megelégedve az uj vasúttal ? — Instálom főbíró ur, hiszen jó, — jó, — de mégis hiba van körülötte. — Ej, ej, — aztán mi volna az? — Két nagy hibája van. — Csak ki vele. — Hát instálom alásan, ha már muszáj — hát megmondom. Az egyik az, hogy Vajánból nagyon korán indul, a másik meg a, hogy Traskon nem áll meg. * A furcsa bácsi. A bercsónyifalvai állomáson bemegy egy vasúti felügyelő, — a ki egészen kopasz — az egyik őr lakására. Az őrnél elég bő a gyermekáldás és a gyermekek összebújva nézik az idegen bácsit. Végre a legkisebb fiú odaszalad az apjához és az idegenre mutatva, csodálkozva szólal meg: — Nézd édes apám, ennek a bácsinak pucér feje van 1 * Praktikus ifjú. Egy ifjú, a kiben rendkívül kifejlett az üzleti érzék, a napokban ellátogatott ahhoz a < saládhoz, a melynek leány tagját kiszemelték a számára. A papával már megállapodott a partiban és az ifjú teljesen biztosra vette, hogy a házasság rövid idő alatt létrejön. Annyira biztosra vette a dolgot, hogy jegygyűrűt is vásárolt és most azzal fölszerelve ment el „meny- asszonyánoz.“ A szülők úgy intézték a dolgot, hogy a „gyerekek“ négyszemközt maradjanak. Alig távoztak el a leány szülei, a fiatalember igy szólt a leányhoz: — Én magát boldoggá teszem, drága nagysád — és már előszedte a gyűrűt, hogy a „szőke angyal“ ujjára huzza. A szőke angyal azonban szigorú volt és határozott. — Nézze barátom — mondta a csodálkozó ifjúnak — ón nem lehetek a maga felesége, bármennyire erőszakolják is a szüleim.
