Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-12 / 7. szám
l9. évfolyam. 7. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1911. február 12. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K j Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K j Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre .... 10-60 K „Ung vármegye Hivatalos I.ap“-jával együtt Egész évre 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az »Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér. A nyllttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatalt telefon szám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkosztősóg: Kazinczy-utca l-sö szám. Ftl«16g szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. 8egédszerkeszt0 : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. üzleti spekuláción alapszik „köz“ ténykedésük. S nehéz megkülönböztetni, melyik a talmi és melyik a valódi. Mi pedig egyre csak adunk, adunk. . . Szó nélkül adunk. Ez a helyzet ma-holnap kezd tarthatatlanná lenni. Megoldási módozatokat kell keresnünk. Középosztályunkat amúgy is fenyegeti elég veszély. Ezeket a ma már adónak tekinthető filléreket tehát valahogy arányosítani kell a nemzet tagjai közt. Ezt kivánja az osztó igazság. Hiszen elismerjük, hogy az ilyen célokra szükséges az anyagi erő, mert az állam és egyéb testületek anyagi ereje nem bir még minden szükségletet kielégíteni. De más alapon. Nem egy osztály teljes kihasználásával. Ilyenkor mindig eszembe jut az úgynevezett „intelligencia-adó,“ a mit például Franciaországban is meghonosítottak. Ez az adó arra szolgál, hogy a társadalom azon rétegei, melyek nem járulnak hozzá művészetek, tudományok, jótékonycélok pártolásához, arányosan szintén megadóztassanak e terhek viseléséhez. Ez az igazság. Ne bújjon ki az alól senki sem. A gazdag parvenü ép úgy járuljon hozzá, mint a paraszt. Alig észreve!tető csekély összegről vr.lr <■ -ná Pedig bőségesen fedezné a szükségletet. Csak is ilyen alapon lehetne ezt a kérdést megoldani. De akkor a túlkapott gyűjtéseket tiltsák meg vagy redukálják a minimumra. És akkor nem emelhet panaszt senki sem. Mert a jelen formában a bi\alom már is megrendült. Nemsokára el fog jönni az az idő, a mikor majd zárt ajtóra fog találni az iga\i báróné is, az iga\i ezredesné is. . . S az iga\i szegények, betegek, nyomorultak, — éhezhetnek, meghalhatnak. Pedig nem mi leszünk a hibásak! Egyről-másról. Most, hogy néhány nap óta beállott a téli időjárás és fagyás, a legnagyobb veszedelemnek van kitéve a járó-kelő közönség. Úgy a főbb utcákon, valamint mellék-utcákon — nagyon csekély kivétellel — a járdák annyira sikosak, hogy azon a közlekedők testi épsége a legkomolyabban veszélyeztetve van. Minduntalan esnek el az emberek és csak a véletlennek köszönhető, ha valaki lábtörés vagy ficamodás nélkül terül el a síkos járdán, bár azért néhány nap alatt komolyabb természetű elesés is történt. A háziurak és lakók mindezt megakadályozhatnák egy kis jóakarattal a rendőrség figyelmeztetése és beleavatko- zása nélkül is, ha a járdákat a fenálló szabályoknak megfelelően hamuval vagy fürészporral behintenék. Ezt mindannyiunk testi épsége megkívánja. * Énekeljük mega postaszekrónyeket isi A posta- szekrényeken kis jelzőtáblák vannak, a melyek megmondják, hogy hány órakor veszik ki a leveleket. Az egész város postaszekrónyein egy időt jelző-táblát lehet látni, pl. „d. u. 6 órakor.“ Lehetséges-e, hogy valamennyi szekrényből pontban hat órakor vegyék ki a levelet?... Lehetséges volna, ha annyi ember indulna el kiszedni a levelet, a hány szekrény van. Ámde egy, talán két postaalkalmazott jár szekrénytől szekrényhez. cjyPűfPhát_mAűfIraítHí ír jAt»«v1 L«.4 a levelek kiszedését. így aztán ha valaki pl. a/*6 órakor akarja bedobni a levelet, meglepetve látja, hogy csak másnap reggel 8 órakor történik a levelek kiszedése. Viszont egyes szekrényeknél még 7 órakor sem késik el az ember, ott még mindig a 6 órát jelzőtáblácska díszeleg. Ez az anomália sok kellemetlenségnek lehet a szülőoka. Nem lehetne ezen segíteni ? • Hetenként egyszer-kétszor — a szerint melyik utcában lakik valaki — hallhatjuk, hogy a szemót- hordó-kocsiról becsöngetnek a lakásba. Szinte jól esik hallani a csengetést, a melyik jelzi, hogy Ungvár egy lépést tett újra a közegészségügy terén. Kérdés azonban, hogy az egész vonalon haladtunk-e ? Mert bizoA báránék, az ezredesnék . . . Irta Pós Alajos. Társadalmi életünk fokozatosan fejlődik, közintézményeink tökéletesednek. A műveltség fejlődésével a társadalomra is mindinkább nagyobb gond, anyagi áldozat hárul. Különben a társadalom maga a kor, ez szabja meg irányát, indítja mozgalmait, ad lüktető erőt a különben hideg gépezetbe. A társadalom képe is változik korszakonként. Mig a középkorban a mágnásvilág szabta meg az uralkodó áramlatokat, ma például a kö{épos{tály az, a mely a társadalom zömét alkotja. Közeledünk az ideális demokratizmus felé és ma a tiszta államforma csak a polgári jogállam. A tisztviselő, kereskedő, iparosra hárul ma a legtöbb feladat, a mit különösen köz- intézmények, jótékonycélok, emberszeretet stb. követelnek. Legtöbbször a középosztály, a mi zsebünkre megy az ilyesmi. És mi szó nélkül rójjuk adófilléreinket ezekre a célokra, — még a mostani nehéz megélhetési viszonyok között is. Talán néha morgunk egyet, de végeredményképen mindig csak — fizetünk. E tekintetben nem emelhet senki vádat ellenünk. De mintha ezek a terhek mindinkább erősbödnének, — mintha néha már nem is állanának arányban anyagi eszközeinkkel? Napról-napra súlyosbodnak a megélhetési viszonyok és ezzel szemben mintha a kérege- tők száma egyre szaporodna. Különösen a kik közhivatalokban élnek, tapasztalhatják, hogy egyre sűrűbben nyitnak be hozzájuk a bárónék, az ezredesnék és ki tudja, még milyen társadalmi előkelőségek, mindegyik Ívvel a kezében, a legkülönbözőbb emberi nyomorúságokat, közcélokat tárva a már savanyuképü adakozó elé. Nem is szólva arról, mennyi ezek közt a szélhámos, az ál- ezredesné, álhirlapiró stb. és csak egyszerű Ä Vitorláihoz. Irta Mauks Ernő. Vihar tüzébe látó bércorom, Alattad ringott bölcsőm egykoron! És játszadozva, mint kicsiny gyerek, Én Istenem, — hogyan szerettelek ! Hisz álmaim ott szálltak égre fel, Lábadnál keltek, — ott lobbantak el! Hisz oldalad viruló rétjein Születtek tündöklő reményeim ! Ha láttam égbenyuló csúcsodat, Hevített sok, fenséges gondolat! Szivemből égő vágyam tört elő Épitni várat — fellegek felé ! Láttad, mint nyílt szivemben kikelet, Te láttad legforróbb szerelmemet! Te néztél égő csillagokra fel, Hol a világűr égő szive ver . . . Én félve néztem olykor csak reád, Nem érdekelt még csillagmyriád! Szeretlek most is . . . édes bércorom, Mikor szivemben minden puszta, rom. Reményem bár régen kihamvadott : Én most is áldom sziklahomlokod! A hitvány férfi. Irta Aigner Ferenc. Szerelmes emberek mindig voltak és mindig lesznek. De annak a tételnek igazságához : hogy a szerelem örökké tart, kétely fér. Dehogy is tart örökké. Meg van annak számlálva a napja, órája, perce. Egyik férfi azt hiszi, hogy az ő szerelme a sírig tart, mig a másik nagyon is jól tudja, hogy szerelme múlókony : egy álom az egész, mely szétfoszlik. összegezve mindent : jó adag számítás van ma a szerelemben. Most már hozzákezdhetünk Káldor Tamás és Réty Izabella történetéhez. Tamás azt gondolta, hogy nagyon szereti Izabellát és a szép leány érezve a forró ölelést és tüzes ajkat, a legboldogabb teremtésnek hitte magát a világon. Szegény szép leány, beigazolódott rajtad is, hogy a mámoros percek, az édes gyönyör után jön, jön sok szenvedés. Káldor Tamás nem az az ember volt és e fölött nem is csodálkozhatunk, mert a megélhetéshez, a kényelmes otthon megalapításához se birt még eszközökkel és így bizony ez a fiatalember meglátta, megszerette, öleléssel, csókkal elszéditette a szép fiatal leányt és a mikor annak otthont kelleti volna hogy adjon, hajába markolt a két kezével, sóhajtozott és letérdelve áldozata előtt, a halvány arcú bájos nő előtt, kétségbeesetten szótagolá: — Izabellám, lelkem édes társa, te elszéditett mártyr, légy erős, mert nekünk válnunk kell. Nem a szivem hidegsége, de az élet nyomora választ el bennünket, oh hisz te jól tudod, hogy én téged forrón szeretlek ma is, még talán forróbban mint kezdetben, de de koldus vagyok, egyedüli vagyonom a fiatalságom és nines egyebem semmim. A szép fiatal leány a csodálattól megdermedve, testén kétségbeesés hidegét érezve végig futni, hallgatta azt a férfit, a kinek oda adta a szivét, többet, oda adta a becsületét é3 most hallja ennek szavait a legnagyobb gyávaság és becstelenséget hirdetve; az örök szerelem tehát csak hazugság volt, a mig őt eltiporta becsületében, a küzdelem iránti fogadkozás csak hazugsága volt egy számitó, ravasz férfinak, a ki nála futólagos gyönyört keresett és és ez a szegény nő, a kinek már nem volt mit elvesztenie, a ki e jolen pillanatban a világ legnyomorultabb teremtésének ismerte magát, emberfeletti kitöréssel mondta szemébe a nyomorult embernek gazságát: — Gyáva vagy, igen az vagy, mert elhagysz szerencsétlenségemben. Oh én a lelkedbe látok. Neked ón most már semmi vagyok, midőn elraboltál tőlem mindent, te tolvaj vagy. Verjen meg az ón Istenem téged, a ki hoztad nekem a szerelmet. — Édes Izabellám, csendesedjél le, hidj nekem, hogy hozzád igaz vagyok, miként voltam. Tehetek én arról, hogy szegény vagyok ? Én nem akartalak téged megcsalni, de sőt engemet csalt meg az élet, azt hittem, hogy téged szeretve, téged birva, leküzdhetők minden nehézséget és és meggyőződtem, hogy nemcsak magam jutok nyomorba, de téged is magammal rántalak — szólt Káldor és gyáva módra, önbizalmat vesztve, inkább tettetett kétségbeeséssel tördelő a kezét. A szerencsétlen fiatal nő megvetően tekintett a Lapunk mai száma 8 oldal.
