Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-12 / 7. szám
2. oldal 7. szám. XT 2ST O nyos az, hogy sok házból nem viszik ki a szemetet a kocsira. Maradt egyes udvarokban minden a régiben. Vagyis ott disztelenkedik az u. n. szemétdomb. Ha nem hiszi valaki, győződjék meg. És kérjük a hatóságot : nézzen ő is utána a dolognak. VÁRMEGYEI ÜGYEK. § A nagykaposi főszolgabírói állás betöltése. A Kusnyiry Gyula elhunytéval megüresedett nagykaposi főszolgabírói állást — mint már multi számunkban is jeleztük — a folyó hó 28-iki rendes közgyűlésen fogja a vármegye közönsége betölteni. A főszolgabírói állásra — mint halljuk — pályázni fognak Heverdle Frigyes tb. főjegyző, Szilágyi Sándor, Suttka Pál, Sznistsák Nándor, Szabó Zoltán és Páhy Ignác tb. főszolga- birák. A főszolgabírói állás betöltésével esetleg megüresedő I. osztályú szolgabirói állásra dr. Nagy József és Hook József szolgabirák. A II. osztályú szolgabirói állásra pedig Sztripszky Elemér, dr. Ivántsy Béla, dr. Csűrös Szilárd és Fekésházy Zoltán gyakornokok. § A közigazgatási bizottság ülése f. hó 14-ikén d. e. 10 órakor lesz. 9 Az állandó választmány ülése f. hó 25-én d. e. 10 órakor fog megtartatni. VÁROSI ÜGYEK. Pontatlan bérlők. A városi tanács legutóbbi ülésén bejelentés történt, hogy a Fehér Hajó bérlőinek legnagyobb része tetemes bérrel van hátralékban. A tanáos elhatározta, hogy a pontatlan fizetők az azonnali fizetésre felhivassanak, s ha e felhívásnak eleget nem tesznek, úgy a bérlet nekik — a kötött szerződés értelmében — felmondassék. HIRE K. Tájékoztató. Kebr. 18. A Kath. Kör közgyűlése d. e. 11 órakor. A Kereskedelmi Csarnok közgyűlése d. u. fél 5 órakor. A ref egyházmegye hangversenye a Társaskörben este 8 órakor. Dr. Kis Arnold felolvasása a Kereskedelmi Csarnokban este l/,9 órakor. M. A közigazgatás: bizottság ülése d. e. 10 órakor. SS. A Gyermekoarái-Egyesűiet piknikje a Társaskörben. *<3. A zeneiskola növendékeinek matinéja ■ 1 lj[ órakor a vármegyeháza nagytermében. Az Ungmegyei áll. tisztviselők körének közgyűlésé ö. e 11 órakor a főgimnáziumban. Protestáns vallásos est d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében 88. Vármegyei közgyűlés d. e. 10 órakor. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d u. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. A Képkönyvtár a Drugeth-térí áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e 'hlO—*/g2 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyletébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőt- 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyiségében. LEÁNYLEVELEK. — írja egy ungvári kislány. — Kedves Szerkesztő Úr! Itt ülök fehér leányszobámban, körülhalmozva lila meg rózsaszín levelekkel, édes levelekkel ... Gondolatom szárnyai... Az ón kis barátnőim ezek ... Úgy érzem, hogy megértettek. Lássa szerkesztő úr, alig léptem a nyilvánosság elé, már is olyan visszhangra találtam, a milyent nem is reméltein. Nap-nap mellett kapom a leveleket, a mik ott születnek a leányszobák rózsaszín levegőjében. S mindegyiknek van valami panaszolni valója.. . Persze, a mi bajaink sem akkorák, mint például Héderváry bácsié, a mi lelkivilágunk is kisebb és így csak ennek határán belül történő apró cseprő bajainkról nyilatkozhatunk. Szóval úgy érzem, én is alapitottam egy pártot a vármegyében : a leány forradalmi pártot. Mert erre is szükség van. Miért no szólhatnánk hozzá mi is egyhez-máshoz, a mi körülöttünk történik! Azért ne nevessen szerkesztő úr, mert mamuka megmondta, hogy az egész világot úgyis a nők uralják. Persze a kulisszák mögött. Hát gondoltam mi történne, ha hajbetétes fejeinket egyszer a kulisszák elé dugnánk? Ugy-o semmi. No és most röviden az ungvári farsang „sze zon“-ról. Egy pár mulatságon már majd szétszedtek a fiuk és így már cseppet sem vagyok pesszimista. Olyan kedvesek ezek a szeladonjaink mindaddig, mig' oltár elé nem kell lépni. No és ebben valami pici kis igazuk van is, mert nagyon drága a kalap, meg a kenyér, meg a — konyhakönyv. De ón eljárnék egy főkötőben is, csak szólna már ez a rossz Pityu. De nem szól. A világért sem szól. Még egy szezonujdonság. A jég. A 18 fokos jég. Minden fagyos rajt, még a mosoly is, csak a szivek dobognak melegen. És ón olyan gyönyörűen tudok elesni. . . Csak tartana jó sokáig. Most nem írok többet, csak azért, hogy helyet adjak az ón kedves Juci barátnőmnek. S aztán megfogadom, hogy egészen megkomolyodom. Hisz már egész „ujságiró“-nak érzem magamat. És azok ugy-e igen komoly bácsik ? (Én ugyan ismerek vigat és — „nem bácsi"-t is !) És ez olyan szép pálya, ők annyi szépet írnak... Hisz mi lányok is úgy szeretjük az újságírókat .. . A viszonlátásra! Aloisia. * Édes Aló is iám ! Az ungi gyerekek megrendszabályozásához — mi nagybereznaiak is csatlakozni szeretnénk. Micsoda passzióval „rendszabályoznánk“ mi is, sajnos azonban, itt oly kevés a fiú, hogyha néha-néha az a pár mulatság"1 ■’« ’•'indez, nekünk leányoknak hetekkel előbb elő ’ idni Wbájosabb mosolyainkat, hogy a soupócsárdus é-i uég^js mait ülve ne maradjunk. Nagyobb veszedelem is fenyeget minket — ez a kévéé fia is a ti i jn, mind nősül és nősülni akar — ez ugyan mind szép — ha mi közülünk vennének el valakit — hanem mind más vidékre mennek leánynézőbe ... Ezt pedig sehogy sem tudjuk megérteni. Ne gondold ám valahogy, hogy én nagyon szeretnék férjhez menni! Bár nem is vagyok olyan nagyon „kisleány“, mit onnét sejtek, hogy a „kisleányok“ — 16—17 évesek — már „kiszti handot“ köszönnek nekem. Itt a farsang — nekünk azonban nincs Tháli nénink — és igy mi nem mulatunk — ha lesz is esetleg egy „tüzoltómulatság“ — nagyon kevés táncosunk lesz. Lépjünk egyezségre édes Aloisia — és ha lesz Bereznán muri (majd ígérünk szent Antalnak) akkor küldj egy pár jó táncost — viszont megigérem — ha Ungváron lesz muri — mi leányok megyünk le. Válaszodat várja és csókol sokszor Juci Nagyberezna, 911. II/4. * ALOISIA POSTÁJA. Pötyi, Budapest. Nagyon örülök, hogy jól mulatsz Pesten. Sajnos, hogy a vidéki leányoknak oda kell menniök, ha — mulatni akarnak. Csak azután Bécsben bele ne szeress valami vajsziníí „nimet“-be. Puszi ! Mutuszka, Kapos. Lám, lám, milyen huncut kis lány vagy. Szóval sokat izegsz, mozogsz, ezért neveztek el „Mutuszká“-nak. Nem baj, nekünk kell is izegnünk is, mozognunk is. Majd ha nénikók leszünk, akkor úgy is se nem izgunk, se nem mozgunk ... (Azt mondják a rút férfiak, hogy a nyelvünk — az igen.) A viszontlátásra a ref. bálon ! Már nagyon kiváncsi vagyok rád. Sok őszinte csók Aloisiádtól. Juci Légy üdvözölve a leányforradalom harcosai közt. Igen örülök, hogy ilyen meleg visszhangra találtam. Miért ne lehetnénk mi is a köz és a magunk érdekeinek előmozdítói. De a fiukkal, azokkal azért — kibékülünk. Pá. Mici, Ungvár. Igen örülök az ilyen szellemes vitának, — ha nincs is mindenben igaza. A szerkesztő bácsi már nem adott több helyet s igy leveled a jövő számra marad. Többeknek. Jaj lányok, néha annyi csacskasá- got összeirtok, a mit igazán nem tudok használni. Inkább csak olyant, a mi jellemző azon vidék közállapotára, vagy komoly leány témát. Hát tudunk mi komolyak lenni ? — Kitüntetés. Ő Felsége Temmel József nyug. vezérőrnagynak az altábornagyi címet és jelleget adományozta. — Uj királyi tanácsos. A király Málnássy Ferenc budapesti m. kir. gazdasági felügyelőnek a hazai állattenyésztés körül szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címet adományozta. Az uj kir. tanácsos néhány évvel ezelőtt Ungváron lakott, a hol jó emléket hagyott maga után. — Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kaminszky Géza ungvári kir. g. kath. ta- nitókópző-intézeti igazgatót a VI. fizetési osztályba, Tabódy Ida pozsonyi áll. tanitónőképző-int. tanítónőt a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába léptette elő. — A földmivelósügyi miniszter Sailer György ungvári erdőszámtanáesost főerdőszámtanácsossá, Szamolányi Gyula máramarosszigeti erdőszámellenőrt, az ismert poétát, erdőszámvizsgálóvá, Oyeney Lajos ungvári erdőazámtisztet erdőszámellenőrró kinevezte. — Az igazságügyminiszter Horacsek Jenő munkácsi kir. já- rásbirősági irodatisztet a szobránci kir. járásbírósághoz telekkönyvvezetővó nevezte ki. —- A pénzügyminiszter Linksz Vilmos szerednyei pénzügyőri fővigyá- zót a XI. fizetési osztályba idoiglenes minőségű adóliszttó a tenkei adóhivatalhoz kinevezte. — Origássy Mihály oki. kántor-tanitó kineveztetett Pálóora kántor- tanitónak. — Ä főigazgató látogatása. Dr. Mázy Engelbert kassai tankerületi főigazgató f. hó 5-én Ungvárra érkezett. Másnap a főgimnáziumban kezdte meg látogatását, mely péntekig tartott. Tegnap a reáliskolában figyelte meg a tanulmányi eredményt. vergődő férfira és lesujtólag tört ki szelíd leikéből az aggódó félelem szava: — Nézz rám, a ki ma is az élet és ifjúság vagyok, hát nincs lelkedben egy parányi érzés arra, hogy megtartani iparkodjál magadnak, nincs lelkiösmereted ahoz, hogy a miként eddig szerelmes férfi voltál, most becsületes férfi légy és engemet ne tiporj el, hanem önfeláldozó mély szerelmem jutalmát add meg ! ? Nem szólsz, lehajtod a fejed 1 ? Oh de gyáva vagy I — Bocsáss meg édes Izabellám, én most is szeretlek téged, de irtózom az élet nyomorától: rebegó a férfi. — Igen, te irtózol a nyomortól ! ? Hát azt elbírja ugy-e az álnok szived, hogy én becsületemtől megfosztva, gyermekemmel együtt a nyomorba sülyedjek ? Legyünk koldusok, de éljünk együtt, a becsület követeli ezt, nem, nem a becsület, de a gyermekünk . . . és a szegény leány a mint ezeket elmondta, kimerültén rogyott le a földre, a férfi lehajolt, felemelte és elhelyezvén a pamlagon, mint egy gazember, a kiben csak a gonosz érzés létezik, otthagyta áldozatát és menekült. Ha mind ilyenek volnának a férfiak, igazán hitvány világban élnénk. * Egy fiatal nő, nagyon bájos, kis gyermekével ül egy kisded szobában. Szeretettel gyügyögteti a kis angyalt a jó anya és arcán fájdalom kinyomata, ajkán pedig keserves sóhaj van. Szegény Izabellánál vagyunk, a kit Káldor Tamás, a leghitványabb férfi elhagyott. Oh mit szenvedett a fiatal leány, a midőn aléltságából feleszmélve egyedül találta magát. A meg- csalatás kínos fájdalma vonaglott keresztül a testén s már már életét készült keservében eldobni, a mikor anyai érzete feltámadt és visszatartotta az öngyilkosságtól és ettől kezdve varrással kereste meg mindennapi kenyerét. Megható egy elhagyatott nő sorsa. Az ember szánalommal tekinti őt és kis gyermeket. Mégis később, midőn látjuk, hogy az anyai orőmegfeszités mire képes, a csodálat egy neme férkőzik lelkűnkbe. De a szelíd bóketürés, az anyai édes szeretet szép előtérbe nyomuló képe győzi meg lelkünket arról, hogy magasztosabb lény mint a szerető anya nincs a földön. És a mint Izabella kis gyermekét nyugalomra helyezte, elmélázva ült az asztal mellett, végig járta lelkét múltjának keserves érzete és szemeit elborították a könnyek. És a mint arra a hitvány emberre gondolt, a ki őfeet elhagyta, a harag cikázott szeméből és kezét ökölbe szorította. Ebben az állapotában szemei az asztalon heverő újságra estek és a mint nézi, nézi azt, halotthalványan remegő kézzel kapja fel a lapot és szakkgatottan, fuldokolva olvassa abból: „Káldor Tamás hivatalnok eljegyezte Szondy Etelt, Szondy Péter háztulajdonos leányát.“ — Oh a nyomorult, a gazember, elfeledett engemet és gyermekét! Hát a jó ég nem tudja lesújtani ezt a hitvány lelkű férfit! ? — Mit tegyek ? Isten adj erőt nekem ezért a gyermekért, mert végre magam már nem számítok, de ezt az ártatlan lényt meg kell bosszuljam; tópelődött Izabella ós néhány poronyi töprengés után megnyugodva rebegó: — igen, igen, az lesz a legjobb. Oh elérkezett végre a bosszú pillanata . . . Hagyjuk el a szegény anyát kis gyermekével és keressük fel a boldog jegyeseket. * Káldor Tamás igen szép barna férfi ós jegyese Szondy Etel magas szép szőke leány volt. — Tamás, mondja szeretett maga már valakit rajtam kívül az életben — kérdé a szép leány kíváncsian. — Évek kellenek ahhoz, hogy rátaláljunk arra, a kit szeretni tudunk. így voltam én is. Kerestem az angyalt ós végre megtaláltam. — Hiszek magának és tudja, hogy én már évekkel ezelőtt egyszer megálmodtam, hogy ki lesz a férjem. Maga előttem állt már akkor és hogy mégis most lesz az enyém, az azt jelenti, hogy ón is sokáig kerestem magát, a mig megtaláltam, — mondá kedves naivsággal a fiatal leány. És a szerelmes pár csókja, ölelése oly forró és édes volt. E percben vendégek érkeztek és a boldog egy ültlétet megzavarták. Már többen voltak a salonban, Szondy maga is haza érkezett, élénkség ütött tanyát, vidámság, csevegés közt telt az idő, Etel zongorán játszott és Káldor áhítattal ült mellette és szemlélte szép menyasszonyát. Alig vette valaki észre, hogy a salonba belépett a szép halvány arcú Izabella, karján kis gyermekével. — Káldor Tamás, elhoztam neked a gyermekedet, ezt csak nem taszítod el, miként engemet eltaszi- tottál, — szólt méltóságteljesen a szegény nő. Minden szem felé fordult. Szondy csudálatosán nézett Káldorra, Etel elájult és Káldor mint egy bűnös lesütötte szemeit és halálsápadt lett. — Káldor Tamás, mered-e tagadni, hogy ez a gyermek a tiéd ? — kérdé Izabella. — Mi az uram, ön egészen le van sújtva, nincs egy szava sem, a melylyel megcáfolná ennek a nőnek az állítását ? Szólt Szondy remegve az indulattól.
