Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-05-29 / 43. szám
43. szám. Egyszerű szavakkal mily kedves képet fest a szeretett leányról: Látlak a rét füvében Mint játszó gyermeket; Lobogó pántlikáddal Lágy szellő enyeleg. Aranyfürtid ragyognak Az alkony fényiben ; Százszorszép kis kezecskéd Az enyémben pihen. A mennyire boldognak tűnik fel az, a kit a szóróiéra érzése megérintett, annyira boldogtalannak mutatja ez a pár sor: Jaj annak, a kinek szivében Nem volt, de soha szerelem; Ki mint egy kitaszított vándor Bolygott a rideg életen ! A sugárnak csak fényét látta: De nem érezte melegét, — Csak színét a nyíló rózsának, S nem szívta illatos lehét 1 Gyönyörű „A négy évszak“ ciklus A tavasz: a bohó fiatalság, a kezdődő szerelem, a mikor „Halkan suhan a csolnak a kék hullámok tükörén“ és „Az ifjú nádasokból — ... titkos hang susog.“ A nyár: a tüzes szerelem, a mikor a Holdas éjben, erdő-mélyen, Titkos árnyban, csudás fényben Tündéri, édes igézet Szerelemre, dalra késztet! Az ősz: a hanyatló szerelem, a mikor Az ábrándok pillangói Elrepülnek, elszélednek, — Nem bírjuk többe megóvni A ragyogó szerelemnek. A tél: már csak az emlékezés. Vissza-vissza- gondolunk: Az egész világ a miénk volt: Lent a virágok, fen az égbolt, Az alkony tiszta sugara, És a madarak vig dala — Mienk vala !j Szinte csodálatos dolog, hogy költőnk, a ki a szerelemnek úgyszólván dicsőítését szárnyaló nyelven tudta kifejezni, a sok munka és a vig társaság kedvelése közben szinte majd elfeledett megnősülni. 1884-ben negyvennyolc éves korában vette nőül Böszner Adélt. Még hét könyve jelent meg Komócsynak: Horvát István emlékezete (1884.), A magyar Szion dicsősége (1886.), Ünnepi versek és rigmusok (1891.), Az ezre- •dik esztendő (1892.), Jó gyermekek képes világa, Történelmi képes ábécé, Történelmi képes album. Az utóbbi három ifjúsági könyv, a melyeket „Jókedvű Bácsi“ név alatt irt. Komócsy 1890. nov. 28-án ünnepelte 25 éves irói jubileumát, mely alkalomra Benczúr Gyula megfestette arcképét. A király a Ferenc József-renddel tüntette ki, a melyet a jubileumon Ráth Károly főpolgármester tűzött az ünnepelt mellére. Jókai Mór az irótársak nevében köszöntötte Komócsy t, a ki négyed- százados működése alatt mindig a szeretet dalnoka volt, az eszmény, a haza és a nép szeretetére tanított. Váradi Antal saját szerzeményű költeményben dicsőítette az ünnepeltet. Komócsy a szív embere volt. Nagy, meleg szivébe szerette volna befogadni az egész emberiséget. Szerették is költő- és irótársai. Még ma is nagyon kedves visszaemlékezéseket tudnak róla mondani azok, a kik közelről ismerték ezt a nagy emberbarátot. Endrődi Sándor Írja a „Magyar Szalon“ 1887. évfolyamában, hogy ő a mikor az érettségi vizsgálat helyett színésznek ment és a mikor megbánta tettét, Komócsyt kérte fel közvetítőnek. Együtt mentek Veszprémbe. Endrődi atyja előtt aztán Józsi bácsi vitte a közvetítő szerepet. „El kezdett beszélni — írja Endrődi. Rokonszenves hangja, könnyen folyó előadása, aranyos kedélye, mely elbeszélésének minden részletét besugározta, kellemesen hatottak apámra s mindjobban lekötötték ügyeimét. Pedig Komócsy nem is rólam, hanem magáról beszélt. Sok mindent meg akart értetni az öreg úrral: ezért folyamodott a saját biográfiájának elbeszéléséhez;“ Hiszen ha valakinek voltak kalandjai, viszontagságai: neki volt elég; ha valakit hányt-vetett a sors : őt ugyan paskolta és dobálta derekasan.“ — „Élénk színekkel rajzolta apám elé gyermekkora nyomorát, inas-éveinek tréfásan szomorú történetét, a műhelymunka durva képeit, az olvasgatásra meglopott éjszakák nyugtalan gyönyörét, a meggondolt és meggondolatlan csínyek egész sorozatát, a tehetségeinek megfelelő munkakör utáni vágyódás kinjait, a hosszú harcot, melynek eredménye egy kis nyomorúságos néptanítói állás lett valahol a felső vidéken, aztán annak a merész elhatározásának a történetét, mely őt, az ismeretlen vagyontalan ifjút egyszerre a főváros mozgalmas világába, hömpölygő árjai közé űzte és vetette; az itt megújuló nyomor —e vidám és szabad szegénység — sötét derűjét, a ruhátlanság, didergés, koplalás keserves hónapjait s végre a fölvergődós, a fokonkinti lassú emelkedés nyájasabb részleteit.“ — „ . . . egyszerre csak könnybe lábadtak szegény jó apám szemei, — nem Ítélt el többé hóbortjaimért és eszeveszettségemérí — megenyhült, megvigasztalódott.“ Komócsy életfilozófiáját mily érdekesen világítja meg az alábbi eset. Egy fiatal irótársa azt a kérdést vetette fel, hogy mi gyönyörűség van az életben? — Az, hogy dolgozni tudunk, az, hogy ha érezzük, hogy helyén vau az agyunk, a gyomrunk, a szivünk. Az, ha jóízűen enni, inni tudunk és az, ha szeretni tudunk. Szeretni azokat, a kikkel együtt élünk, szeretni a jókat jóságukért, a rosszakat szánalomból, szeretni a telet havas hangulatáért, a tavaszt napsugaráért, virágjáért, a nyarat gyümölcseiért, az őszt hervadó leveleiért! Higyjétek el, olyan szép az élet. csak tiszta tükröt hordjon az ember lelkében s abba nézze . . . TT 2íT 3Egyszer egy szegény, korán elhalt fiatal poétáról volt szó, a kit a pályatörés nyomorúságai öltek meg. Komócsy igy kiáltott fel: — Nagyon gyengék vagytok! Az élettől várjátok a kényeztetést, pedig nektek kellene őt kényeztetni, hogy gyönyörűségetek teljék benne ! Mert szép az élet, tele van gyönyörűséggel, csak nem nem kell soha a kínált kis gyönyörűséget kicsinyelni, mert akkor megköti magát a sors és nem szolgál nagyobbakkal. Szép az élet! Ez volt költőnknek a kedves mottója. És az övé szép is volt. Ideálizmusával s kiapadhatlan jó kedélyével ragyogásba vonta maga körül életének legcsekélyebb örömeit is. A ki az ö társaságában sem tudott már felvidulni, azt bátran eltemethették. Ha elment valamelyik társaságba, ő volt annak a lelke. Pedig gyakran járt. Úgyszólván az egész országban személyesen ismerték. Alkalmi költemények megírására sűrűn kapta a kérelmeket. Elfogadta, meg is irta a verset, sőt a legtöbbször maga ment elszavalni. Kedves kis történetkét őrzött meg róla a „Fővárosi Lapok.“ A debreceni Csokonai-Kör hívta meg felolvasás tartására. A debreceni szép asszonyok, szép leányok csak úgy lesték az ő szellemes megjegyzéseit. Sziporkázó humorra gyújtott, íelköszöntői lelkesítettek. S ő érezte azt a boldogságot, a melyet az az ember érez, a ki tudja jól, hogy most őszintén, szívből, igazán szeretik. Az arca ragyogott, kis szúrós szemei nekitüzesedtek s a hangja, az a szép érces hangja még a rendesnél is jobban, ércesebben csengett. Jókedvű, majdnem dóvaj hangú tősztot végzett be. A poharát magasra emelte s a gyöngyöző pezsgőbe belenézve, igy mondta: — Higyjék el, hölgyeim és uraim, én úgy érzem, hogy sohasem halok meg. Nem tudom elhinni, hogy jöhessen idő, mikor én már nem fogok semmit látni ebből a szép világból! . . . Azaz, hogy — végezte be szomorú rezignációval — lehet, hogy eljön az az idő. De ha meghalok is, a szivemmel tovább látok . . . Ki hitte volna, hogy már három év múlva elkövetkezik a vég. 1894, jun. 19-én körömmérgezés oltotta ki a nemes életet. Az elköltözött poéta özvegyet és egy leánykát hagyott hátra. Barátai: Jókai, Szana Tamás, György Aladár és Endre, Endrődi Sándor, Keleti Gusztáv és Zala György voltak az elsők, a kik siettek a gyászoló özvegyhez részvétnyilvánitás végett. A temetés az irói világ nagy résztvétele mellett junius 21-én ment végbe. A gyászháznál Rákosi Jenő búcsúztatta el a halottat. „A halhatatlanság zászlaja alatt küzdöttél — mondta a többek közt Rákosi — s bár e dicsőség is eltörpül a végtelenséghez képest, mégis a mi emberi szivedben és elmédben szép és nemes volt, annak méze, édessége közöttünk marad, az emberileg felfogott halhatatlanság számára.“ A sírnál, a melyet a Kerepesi-uti temetőben Garay János sírjától csak egy keskeny ut választ el, Ábrányi Emil a Petőfi-Társaság gyászát tolmácsolta, a ki igy szólt: „Jóság és hűség, ez a kettős forrás volt az, a mely termékenynyé és virágzóvá tette a te életedet és azok életét, a kik a sorsukat összekapcsolták a tiéddel . . . Más vigasztalásunk nincs, csak szép tetteid emléke és az a hit, a mely örökké-valóságunk sejtelméből ered, hogy a te munkás, erős lelked más csillagra szállott, a hol tovább fog küzdeni haladásért, szabadságért és mindazért, a mik itt e földön ideáljaid voltak.“ A költőt eltemették. De lehet e a földbe rejteni az irányokat, eszméket, a melyekért buzogott, a mig élt? Komócsy József boirta nevét az irodalomtörténetbe. Erős, meg nem alkuvó egyénisége, a költészet iránti meleg szeretető és szép tehetsége, rajongó ideálizmusa a nemzet jövőjéért: megérdemlik, hogy külsőképpen is megörokitsók emlékét. Tisztelet és elismerés illeti azért az Ung-Beregi r. kath. Tanitó-Egyesülotet, a mely díszes emléktáblával jelöli meg a Rákóczi- utcában azt a házat, a melyben Komócsy hivatalos működésének kis világa: a r. kath. fiúiskola volt elhelyezve. Végig vezettem Önöket, igen t. hallgatóim, egy élet szép történetén. Láttuk Komócsy pályáját és munkáiból a gyöngyszemeket. A melegen érző lelkek húrjai bizonyára rezgésbe jöttek a költő verseinek hallatára. És ha ez igy van, akkor munkámnak gyümölcsét érettnek tudom. Ez az eredmény engem kielégít. Hiszen, hogy ezt az eredményt a költő szelleme kedvesen fogadja s mindnyájunkra áldólag tekint. Báró Bánffy Dezső Ungváron. — Dr. Lederer Sándor programmbeszéde. — Dr. Lederer Sándor, az ungvári kerület ujpárti képviselőjelöltje, folyó hó 26-án délután tartotta programmbeszódót a Bercsényi-szálloda előtti téren. Ez alkalomra támogatására eljöttek az ujpártnak a képviselőházban volt „összes tagjai“, vagyis báró Báníty Dezső. A párt vezetősége igen szép fogadtatásban részesítette. Az állomástól a szónoki tribünig igen sok érdeklődő kisérte a kocsikat. A város is már teljes zászlódiszben vaD, de ezek természetesen megoszlanak a két párt között. A gyűlés színhelyén dr. Kerekes István felkérte a pártvezért, mondja el nézetét a politikai helyzetről. Báró Báníty lendületes beszéd keretében nyilatkozik a helyzetről, a melyet — úgymond — „tisztán bírálni alig lehet a jelen körülmények közt.“ Nem hangulatot kelteni jött ő, hanem a mennyire lehetséges,' felvilágosítást adni. Elitéli azt az irányt, a melyen a mostani kormány elindult. Ellenben az obstrukciónak nem hive. A parlamentet munkaképessé kell tenni. A 3. oldal meddő közjogi harcokról át kell térni a gazdasági politikára. Beszél az önálló bank-, külön vámterület- és általános választói jogról. Utóbbira nézve a magyarság hegemóniáját meg kell őrizni. Liberális, demokratikus felfogásait fejtegeti. A választások alatt érezhető pressziókra nézve kijelenti, hogy miniszterelnök korából tudja, miszerint nem oly veszedelmesek ezek a fenyegetések, mint a milyeneknek látszanak. (Égy hang: Nálunk nem szokott presszió lenni!) Beszédét azzal fejezi be, hogy csak egy uj alakulás fejthet ki hasznos tevékenységet az országban. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Lederer Sándor emelkedett szólásra és kifejti programm- ját. Az ő politikája a magyarság politikája, a nemzeti állam kiépítése. Az agrárpolitikára nézve kijelenti, hogy a nagy latifundium-birtokosok törekvéseit elitéli, de a mezőgazdaságot támogatni kell. Széli Kálmánról, — a kit agyaglábu politikusnak nevez, — elitélő kritikát mond. Ő buktatta meg Bántffy. Majd kifejti gazdasági nézeteit. Hive az önálló banknak, a külön vámterületnek és az általános választói jognak. Az ipart fejleszteni kell, mert ez táplálja a kereskedelmet. Uogvár speciális érdekeiről nem nyilatkozik. A közönség nagy része a bekövetkezett eső ellenére is együtt maradt. E közben fenn az emelvényen humoros kis jelenet játszódott le. Ugyanis az eső láttára valaki esernyőt tartott Bánffy fölé. De ő mosolyogva tiltakozott ellene és leemelve közismert rossz kalapját, jóízűen jelentette ki: — Mit sajnáljak ezen? Utolsónak dr. Sebestyén József, fővárosi ügyvéd beszélt még az ország gazdasági helyzetéről, mire Kerekes István a gyűlést befejezettnek jelentette ki. Este felé több korcsmában „bankett“ volt, a mely helyeket Lederer Bánffy társaságában szintén felkereste. Este nyolc órakor a Korona emeleti nagytermé* ben volt nagyszabású társasvacsora, a melyen igen sokan vettek részt. Még a karzat is megtelt hölgyekkel. Az első felköszöntőt dr. Guttmann Sándor mondotta, báró Bánffy Dezsőt éltetve, mint a polgárság igaz, önzetlen barátját. Báníty szép szavakban válaszolt és több jelentős politikai nyilatkozatot tesz. Poharát az 1500-ik szavazóra emeli, mert annyi kell a győzelemhez. Dr. Bródy Lajos ötletes szavakkal köszönti Lederert, a ki hosszabban nyilatkozik programmjáról, kitérve a helyi viszonyokra. Ezután a tósztok egész áradata indult meg. Dobrovszky József a polgárság nevében, dr. Reismann Henrik és Arnold, dr. Sebestyén, Egry Ferenc, Vidor Marci, Fincicky Mihály és még többen beszéltek. Humoros epizód játszódott le még Bánffy Bercsényiszállói szobájában. Polgári-lányok ugyanis csokrot nyújtottak át az öreg politikusnak, a mit ő megköszönve, tréfásan igy fejezte be szavait: — Küzdeni fogok a nők választói jogáért, többet pedig ne várjanak tőlem, — mert puszit úgy sem adok. Választási hírek. Dr. Nehrebeczky György Szerednyén. Dr. Nehrebeczky György, az ungvári választókerület nemzeti munkapárti képviselőjelöltje, szerdán délután Ungvárról Szerednyéro utazott programmbeszédjének megtartása céljából. Szerednyén Nehrebeczkyt és kíséretét szerdán d. u. 5 órakor több száz főnyi közönség várta a nagyvendéglő előtt — és megérkeztekor kitörő lelkesedéssel fogadta. Popovics Miklós, a munkapárt végrehajtó bizottságának elnöke szakadatlan lelkes éljenzés között nyitotta meg a népgyülést, üdvözölve Szerednye és környékének összegyűlt választóközönségét. Majd röviden ismertette a közelmúlt politikai viszonyait, melyek szükségessé tették azt, hogy nemzeti munkapárt néven megalakuljon egy uj párt, melynek célja az ország közállapotait a rendes kerékvágásba terelve, a gyümölcsöző munka felé vezetni a nemzetet, — és ennek a pártnak — úgymond — képviselőjelöltje az itt lévő dr. Nehrebeczky György, a kit külömben bemutatnom nem kell, mert hiszen mindenki ismeri Ung megye e nagy fiát. Percekig tartó lelkes éljenzés közepette emelkedett dr. Nehrebeczky György szólásra. Politikai nézeteit illetőleg utalt f. hó 24-én Ungváron megtartott programmbeszédjére, mely beszéd külön lenyomatát a nép között szétosztatta. Majd áttérve Szerednye különleges érdekeire, legfontosabbnak tartja, hogy Munkács és Lngvár között Szerednye érintésével vasúti összeköttetés létesittessék, mely különösen a szerednyei borok értékesítését mozdítaná elő. A jogkereső közönség vitális érdeke a szerednyei járásbíróság, melynek fellálitása érdekében tőle telhotőleg mindent elkövet. Járdák létesítése államsegélylyel. Kisipar íejlesztése, és általában — vallásfcülömbség nélkül — a nép legszélesebb rétegében minden méltányos éidek kielégítése. Beszédjét lelkesen megéljenezték. Fölszólalt Jaczkovics István szerednyei g. kath. lelkész, ajánlva a népnek dr. Nehrebeczky Györgyöt, kinél agilisabb embert nem kapna a választó-kerület. Ezután Popovics Miklós a népgyülést berekesztette, átadva a lobogót a népnek, hogy azt fennen lobogtatva minden ember kövesse — mert egyedül csak az vezeti a népet célratörő munkára. A hatalmas tömeg lelkes éljenzés között oszlott szót. * Dr. Tahy Endre, a szobránci választókerület munkapárti képviselőjelöltje bejárta a kerület valamennyi községét. A jelöltet mindenfelé igen lelkesen fogadták Egyes községekben, mint Koromlakon, Kráskán, Soly-
