Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)

1910-02-13 / 13. szám

2. oldal

XD' 3ST O'

13. szám

mint hogy a kamatláb rendkívül magasra emelkedik, s hogy vidéki cégek és pénzintézetek azon veszélynek is ki vannak téve, hogy a közvetítő cégek váltóik benyújtását megtagadják, s azokat váltó-visszleszá- milolásból is kizárathatják. Tapasztaltuk ezt különösen 1872—1874-ik években városunkban, s ily viszonyok föntartása mellett jövendőben is alaposan félhetnénk oly kalamitástól, melyet a mondott években átéltünk, hogy t. i. midőn az Osztrák Nemzeti Bank és fiókjai székhelyén pénzbőség volt, nálunk nyomasztó pénz- krizis uralkodott.

Hogy minő káros hatással lehet a magas kamatláb s bekövetkezhető pénzkrizis hazánk produktivitására, az adóképességre, iparunk, kereskedelmünk s földmivelésünk fejlődésére, azt kellőleg csak úgy mérlegelhetjük, ha tekintetbe veszszük azt, hogy hazánkban a birtokos, kereskedő és iparos osztály mily mérvben van a hitelre utalva, s e tekintetben Nagyméltóságod magas figyelmét a hazánkban fönnálló 400 pénzintézet, azoknak évi mérlegére és magas osztalékára hívjuk föl.

'Erősen bízván abban, hogy Nagyinóltóságod azon financiális vívmányt, mely egy magyar nemzeti bank fölállításában nyilvánul, édes hazánk anyagi felvirulására értékesitendi, nem mulaszthatjuk el szerény véleményünket nyilvánítani aziránt is, mily módon hiszszük a nemzeti banktól várt üdvös hatást — tekintettel a föntebb vázolt hiányok orvoslására — elérhetni.

Ez irányban szerény véleményünket a következőkben terjesztjük elő:

1. A magas m. kir. kormány egy országos földhitelintézetet állitana föl, nem részvény, hanem szolidáris kötelezettségi bázisra, melynek föladata lenne a fekvő birtokot a magas kamatlábtól megváltani s melynek hatásköre csupán jelzálogi kölcsönökre szorittat- nék. A fölállítandó Magyar Nemzeti Bank e földhitel- intézetet 40 millió forinttal dotálná és zálogleveleit háromnegyed névértékben zálogba elfogadná.

2. A Magyar Nemzeti Bank az országban mindenütt, hol annak szüksége mutatkoznék, fiókintézeteket vagy ügynökségeket állitana föl.

3. A hazánkban lévő pénzintézetek, mint részvénytársulatok szolidáris kötelezettségű önsegélyző egyletek, részvényeken alapuló vállalatok, miután ezek nyilvános számadás tételre törvényileg kötelezvék, jogosítva lennének tényleg befizetett alaptőkéjük arányához képest tárca váltóikat a Magyar Nemzeti Bank vagy fiókjánál visszleszámitolás végett közvetlenül benyújtani.

Ezen intézkedések, azt hiszszük, hatalmas versenyt keltenének a kamatláb tetemes leszállítására, a földbirtok fölszabadulva azon bilincsek alól, melyek produktivitását eddig annyira alákötötték, s az ipar és kereskedelem nem volna kénytelen lokális krízisekkel küzdeni, sőt fölöslegessé tennék az uzsora ellen újabban ismét foganatba venni célzott törvényes represzá- liákát is.

Ezen alázatos fölterjesztésünk kapcsában bátorkodunk végül Nagymóltóságodhoz azon alázatos ese- dezéssel járulni, hogy tekintetbe véve városunk élénk forgalmi viszonyait, folyton emelkedő iparát, minek legföiUinőbb bizonyítványa az, hogy a városunkban levő 3 pénzintézet hat millión felüli évi forgalommal

bir, hogy városunk és megyénk számos gőzmalom és gyár fönállásának s újabbak keletkezésének örvend, virágzó fa- és állatkereskedéssel dicsekszik, s egész Felsőmagyarországon legélénkebb kereskedelmi városnak mondható : — városunk ezen üzleti és ipari emelkedését a Magyar Nemzeti Bank egy íiók- intézetének fölállítása által hathatósan előmozdítani s ezáltal egyszersmind fölötte korlátolt hitelviszonyainknak kedvező lendületet adni kegyesen méltóz- tatnék."

Hogy ezen fölterjesztésből, mely országos útra kelt és visszhangra talált, mi valósult meg az ország javára: mindnyájan tudjuk. Azonban azt ma már kevesen tudják a Ma emberei közül, a kik könyökükkel törtetnek a felülről jövő elismerés halvány sugarai felé, hogy Árky Fülöp, a Tegnap szürke embere nem volt rábírható sem akkor, sem később, hogy ezért bárminő ordót is elfogadjon. Megelégedett polgártársainak elismerésével és a kö- telességteljesités megnyugtató tudatával. Az erkölcsi sikert, mit munkájával elért, áthárította polgártársaira es a vele együtt működő testületre, a bank igazgatóságára.

Ilyen volt a Tegnap. Hogy milyen a Ma, azt látjuk, hogy milyen lesz a Holnap, azt még megálmodni se merjük.

Javaslatok Ungvár jövője érdekében.

Irta Flnclcky Mihály.

A városok fejlődésének igényei évről-évre a mi városunkat is mozgatják és minden évben oly kiadásokra ösztönzik, melyoket talán elkerülhetne, vagy elodázhatna a város.

Nehéz megállapítani, hogy melyek volnának elodázhatok s melyek azok az elkerülhetetlen kiadások?

Ezekről kívánom a t. képviselőtestületet tájékozni s egyúttal felkérni, hogy javaslatomat vegye beható tárgyalás alá.

Napirenden vannak a következő szükségletek :

1. A vízvezeték létesítése.

2. A közvágóhíd modern berendezése.

3. Az árucsarnokok felállítása.

4. Az Ungpart védfalának kiépítése és a füzesi partvédelmi művek folytalása.

5. A váralja-utcai csatornázás, utcanyitás és a Széchenyi-iiget kibővítéséhez szükséges munkálatok költsége.

6. A Kadubec-patak beboltozása a Drugeth-utcán és a Hajnal-utcán két nagy árok betömése, járdával való ollátása

7. A városi közkórház uj épületeinek kiépítése.

8. A „Fehérhajó“ átépítésére felvett 27.000 K kölcsön visszafizetése iránt teendő indózkedés.

9. Á városi földalatti csatornák kiépítése.

10. A kaposi-utcai temető helyett uj köztemetőhely megszerzése.

11. A városháza hiányainak pótlására szükséges építkezések vagy bérlakások kibérlése.

12. A dögtóren építendő gyepmesteri lakás, állatorvosi bonckamara és iroda, istálló és szekérszin-épii- letek felépítése.

13. A kálváriái köztemetőben egy hullaház felépítése.

14. Egy szegények házának építése.

Vegyük vizsgálat alá egyenkint ezen szükségleteket.

ad 1. Á vízvezetékre már idáig is kiadtunk néhány ezer koronát. Most ajánlatok érkeztek, hogy koncessziós alapon a város minden megterheltetése nélkül a vízvezetéket egy vállalkozó cég rendezné be. A tárgyalásokat a képviselőtestület egy külön bizottsága indítsa meg s a megállapodásról tegyen majd jelentést.

ad 2. A közvágóhíd modern berendezését a m. kir. földmivelésügyi miniszter idevonatkozó rendelete alapján követeli a felsőbb hatóság. E hatóság informátora a törvényhatósági állatorvos.

A miniszteri rendelet nagyon ideális, mert százezreket kíván egy olyan nyomorult helyzetben élő szegény városkától is, mint Ungvár, azon feltevéssel, hogy ha ilyen modern közvágóhidunk lesz, akkor a közfogyasztásra szolgáló husnemüek kifogástalanok lesznek s a marha és emberi közegészség ideális állapotba jön.

Lehet, hogy igaz e feltevés; de honnan vegyük az erre megkivántató 200 ezer K-t? Azt feleli erre az ellenőrködő állatorvos, hogy ahoz nekem semmi közöm.

De vegyük vizsgálat alá nemcsak a modern igények feltételeit, hanem a megélhetés anyagi szükségleteit is. Egy modern közvágóuid berendezési költségeire felveendő kölcsön törlesztési kamatainak fedezetére szükséges évi kiadások összegére a közvágóhíd mostani jövedelmének háromszorosa kell legalább. Ezzel a most is drága húsárak ismét oly magasságra emelkedhetnek, hogy a szegény ember nem lesz képes élelmi cikkeihez a húst megszerezni. A drágaság oly uj életet fog teremteni, hogy városunk megélhetési viszonyai kétségbeejtő állapotba jönnek. Kinek ártalmára lesz ez ? A város lakosságának, mely a végelszegó- nyedés lejtőjére jut, a honnan a nyomor posványába fog sülyedni.

Talán lehetne ezt a kényes ügyet elodázni. Hisz 1890-ben építettük a közvágóhidat s 20 éven át nem tett ellene senki kifogást. A marhavész nem bántotta, közegészségellenes húsvágáshoz módot nem nyújtott. Miért kelljen tehát most záros határidő alatt ezt átalakítani, vagy újraépíteni százezrekkel ?

Mert kell egy uj sertés-vágóhid is. Miért? Ki bizonyítja azt be, hogy annak a sertésnek jobb a húsa, a melyet közvágóhídon vágtak le, mint a mit saját udvarunkon vágunk le. Ezen az állatorvosok vitatkozhatnak, s mondhatják például, hogy a sertésvizsgálat a hentes házaknál nagyon fárasztó, holott a közvágóhídon nagyon is könnyű volna a vizsgálat. De mi úgy tudjuk, hogy minden közszolgálatnak megvan a maga terhes felelőssége. De hogy egyesek kényelmi előnye miatt az adózók 20%-os pótadó fizetésébe hajtassanak bele, talán kissé túlságos kívánság.

ad S. Ezzel egybe függ az árúcsarnokok létesítése is, mert a fentérintett miniszteri rendelet a hentesboltok és bódék újabb berendezését szigorú feltételek alatt követeli.

Tudjuk, hogy városunk innen- és túlahidi városrész piacain berendezett hentesbódék a miniszteri követelményeknek nem igen felelnek meg. Bármily gonda mit a szeretett nő forró ajkáról kapott, de a másik percben megrendült az egész lénye arra a tudatra, hogy ez az asszony, gazdájának a telesóge szereti őt, a kit ő is az első pillanat óta szeretett, de érzelmét raindezideig eltitkolta előtte.

— Az Istenért mit tett Ön ? — kérdó reszkető hangon.

— Semmit, csak azt, a mi nekem jól esett — válaszolá a szép menyecske és merően nézett a fiatal férfi szemei közé.

Szénásy zavartan elfordult a csábitó menyecskétől és mert éppen emberek jöttek az utón, a lovak és a szánka kiemeléséhez fogtak, a mi hosszas fáradság után sikerült is és a csengő-bongó szánon nemsokára hazafelé indultak.

Útközben egészen a fiatal emberhez simult a szép asszony és boldogságtelten rebegé:

— De jó magával a hóban lenni 1

— ön játszik velem, vagy nagy gyermek. Kérem, tekintse helyzetemet. Évek óta vagyok férjének az alárendeltje, becsülettel feleltem meg feladatomnak és most ön azt akarja, hogy én játékszere legyek — szólt Szénásy komolyan.

A fiatal asszony oda hajolt egészen az arcához és hevesen szólt:

— Ön előtt játék a szerelem ! ? Előttem nem az 1 ön gyermeknek is tart? Nem vagyok az. Engemet a szerelem vezet Önhöz. Igen, én szeretem Önt attól a perctől, a melyben először láttam.

Szénásy megijedt a lángoló vallomásra, boldogság áradt a szivére, hisz ő is szerette ezt a bájos asszonyt, de rejtegette érzelmét:

— Most már nem kételkedem szavaiban, érzelmében, de a becsület azt parancsolja nekem, hogy holnap elhagyjam az állásomat — mondá szilárd elhatározással.

— Ezt megtiltom Önnek, mert ha megtenné, a

mivel fenyeget, esküszöm, hogy utána megyek, én Ön nélkül már nem tudok élni, — szólt parancsolólag Kunoyné és kis kezével erősen megszoritá a fiatal ember karját.

Szénásy e perben belátta, hogy hasztalan küzd a végzet ellen s bár boldogság volt rá, a mit hallott, szótalanná lett és ostorával a tüzes vérü lovak közé suhintott, mire azok valósággal röpilették hazafelé a szánkát.

Megérkeztek. Szénásy lesegitette a fiatal asszonyt és kezet csókolt.

— Nem jön fel egy percre férjemhez? — kérdő Kunosyné bájosan.

— Bocsásson meg, de ki vagyok merülve — viszonzá Szénásy.

— Tehát a viszontlátásig! — mondá a szép asz- szony nyomatékosan és erősen a férfi szemei közé nézett.

— Legyen meg az ön akarata! — feleié az meghajolva, mire Kunosyné édes boldogságot érzett és megelégedve sietett fel a férjéhez.

— Itthon vagyok! — kiáltá vígan és megölelte az öreget.

— Kis bohó, csupa zuzmarás vagy — viszonzá Kunossy, megsimogatva nejének rózsás arcát.

—- Nem csoda, hisz a hóvilágból jövök — feleié a szép asszony és vidáman elkezdett dalolni. Kunosy pedig örömtelt megelégedéssel szemlélte fiatal feleségét.

Másnap reggel a szobaleány azzal a hírrel lepte meg Kunosynét, hogy a gazdatiszt nagy beteg.

Képzelhetjük az ijedelmet, a mit az a hir előidézett a fiatal nő lelkében. Egészen kétségbeesetten rohant be a férjéhez:

— Mi baja Szénásynak, azt mondják, nagy beteg? kérdé izgatottan.

— Éppen most jelentették, hogy az orvos volt

hogy az a kedves nő, a ki mellette ül, pajzánságból mindenro képes, és bár a maga életét semmire se becsülte, úrnőjét meg akarta óvni minden kellemetlenségtől és midőn érezte, hogy a fiatal asszony hozzá simul és ismét hallotta ennek suttogó édes szavát: „vigyázzon Szénásy, mert az árokba fordítom a szán- kát", megremegett a keze és a gyeplőt lazán tartotta. Erre a tüzesvérü lovak nyilsebesen rohantak előre és eközben a szép asszony egészen hozzá simulva, kis kezével hirtelen a gyeplő szárához kapott; ez elég volt arra, hogy a lovak oldalra forduljanak a könnyű szánkával és Szénásynak erős keze se tudta már visz- szaterelni azokat a helyes útra, mire a következő percben befordultak az árokba.

A fiatal asszony nem sikoltott fel, ellenkezőleg játéknak vette a dolgot és kacagott, majd Szénásy karjába kapaszkodva, tréfásan szólt:

— Ugyebár, hogy én is tudok kormányozni ?

Szénásy, a ki övig sülyedt a hóba, arra törekedett, hogy az enyelgő gyermeteg asszonyt a karjai közé emelje, és komolyan, feddőleg szólt hozzá:

— Hogy lehet valaki ilyen gyermek ? Mit fog mondani a nagyságos ur, ha megtudja ezt a dolgot ? Bizonyára engemet fog hibáztatni, hogy nem ügyeltem eléggé Önre.

— Na ne féljen haragos báosi, erről a nagyságos urnák nem szabad megtudni semmit, a mi pedig engemet illet, ón jó helyen, biztonságban vagyok itt, a hol vagyok, — válaszolá a gyönyörű menyecske és Szénásy, a mint őt ölbe tartva menekülni iparkodott az árokból, gyönyörtől eltelve, órzó ezt a boldogságot, a mit a szeretett lény közelléte okoz és a midőn ki- evickélt édes terhével az útra és azt már épen letenni készült karjaiból, a fiatal asszony szorosan átölelte a nyakát és megcsókolta:

— Köszönöm édes, hogy megmentett, — suttogá.

Szénásy az üdvösséget érezte az édes csókra,