Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-02-13 / 13. szám
13. szám. Tjr <33. oldal. dal kezelje is a tulajdonosa, nincs kizárva az az eset, hogy az utcának köztisztaságba ütköző valamely részéből az ellenőrködő közeg oly vádat emelhet, mely a hentesbódé bezáratására vezethet. Mit csináljon itt a város ? Kénytelen a modern igényeknek megfelelő alakítással árucsarnokokat építtetni, hogy ne csak a közegészségügyi, köztisztasági követelményeket elégíthesse ki, hanem hogy a város közterének szabaddá tételét is biztosítsa. Városunk két piacára ily árucsarnokok kiépítéséhez következő javaslatot vagyok bátor előterjeszteni: a) Az Ung jobbparti részén a Széchenyi-téri és a váralja-utcai terek szolgálnak ily hentesbódók elhelyezésére. Mindkét tér oly szűk és keskeny, hogy a már itt felállított bódék mielőbbi eltávolítása a legsürgősebb teendők közé sorozható. De ezzel összefügg a Széc’nenyi-térnek valami- kép a Bercsényi-utcával való összekapcsolása is. Mert a közlekedés nap-nap mellett oly nagy forgalmúvá fejlődik, hogy vásárok alkalmával a közforgalom csaknem megáll a szekerek miatt a téren. Erre nézve az a javaslatom, hogy vegyen meg a város a Széche- nyi-téren két belsőséget, a Dombalja-utcán pedig szintén két belsőséget. Az Ung-csatornán nyisson egy vashidat és e hid kösse össze a két városrészt úgy, hogy a hídhoz vezető uj köztér mindkét oldalán árucsarnokok legyenek kiépítve, s a kenyér, hús és más közélelmezési cikkek árucsarnokokban helyeztessenek el. A befektetendő tőkét fedezné az áru- csarnokok évi bérjövedelme s rövid idő alatt a felveendő kölcsönt a város visszafizethetné. b) Az Ung balpartján a Kossuth-téri hentes- és pékbódékat szintén ily árucsarnokba kellene elhelyezni. Erre nézve a legalkalmasabb helyül kínálkozik az Ung vashidtól lefelé az Ung partján levő városi köztér, beleértve a hidvámhoz eddig használt faház helyét is, melyre most már az államnak nincs szüksége s nem sokára onnan elhordatja. Az- itt elhelyezendő árucsarnok a túlahidi lakosságnak a legmegfelelőbb volna s az építkezési költséget itt is kifizetné a bérjövedelem. ad 4. Az Ungpart védfalának kiépítése: a) a Dayka Gábor-utcán, b) a Vargasor-utcán, c) a Füzesben. E három helyen a védfal kiépítése a parti lakosok és e városrészek védelméro feltétlenül szükségesek. A Dayka Gábor-utcai partfal kiépítési előirányzata 40000 K. Már tartottunk árlejtést is, de mert némi szabálytalanságot találtunk az árlejtési feltételekben, egyelőre levettük a napirendről. De nem sokára épülni fog itt a polgári leányiskola palotája állami költségen. Ekkor már a partfal kiépítése elodázhatatlan lesz. A Vargasor-utcán egy helyen a partfalat az árvíz megrongálta és elszakította. Ezt is meg kell csináltatni mielőbb, hogy a folyó évben aszfalt-járdával és csatornázással ellátott utcát megvédhessük az árviz- támadásoktól. Ép igy vagyunk a füzesi partfallal is. E partfal mentén felfelé egy szép nagy teret nyert már a város azzal, hogy azt behordatta és feltöltötle szeméttel és törmelékkel. Most már alkalmas vásári piactérnek is, sőt már alkalmazásba is vette a közönség. Ennek a partfalnak kiépítése is belekerül annyiba, mint a Dayka Gábor-utcai. Mindhárom partfal kiépítése nagyon sürgős volna. •ad 5. A Váralja-utca csatornázása, szabályozása a Széchenyi-ligot érdekében szintén szükséges. A kik a Szécbenyi-liget levegőjét élvezik, nagyon jól tudják, hogy mily fontos ez az utcaszabályozás mielőbbi létesítése. Csak persze sok pénz kell hozzá. A részletes előterjesztést akkor teszszük meg, ha már a kir. főerdőhivataltól megkapjuk a kért terület átengedéséről szóló miniszteri engedélyt. ad 6. A Kadubecárok befedése folyamatba tétetett, de valamint a folyó évi kiadás is már nagy teher, mennyivel nagyobb lesz az, ha az egész árkot beboltozzuk és a Hajnal-utca két nagy sáncárkát valahára betölteni elhatározzuk. ad 7. A közkórház udvarán tervezett uj épületek felépítéséhez több mint 200.000 K van előirányozva. Éhez a város kénytelen 150.000 K-t kölcsön utján beszerezni. Kell-e ez a roppant költséges építkezés nekünk, vagy nem. ad 8. A „Fehérhajó“ átépítésére az ungmegyei takarékpénztárból kölcsönvett 27.000 K-t 1910. szept. 1-én vissza kell fizetni. Miből és hogyan? Döntsön a t. képviselőtestület e fölött. ad 9. A város földalatti csatornáinak kiépítésére a vízjogi törvény értelmében kiadandó alispáni határozat után kötelezve leszünk. Á tervek s a műszaki leírások a vármegye alispánjához be vannak terjesztve s ezek alapján kapunk majd egy olyan határozatot, mely a várost részben vagy egészben oly kiadásokra fogja kötelezni, miket elhalasztani nem lehet. Hol fogjuk a hozzá való pénzt beszerezni ? ad 10. A kaposi-utcai köztemető a kórházi halottak miatt már egy év múlva teljesen megtelik s oda tovább temetkezni lehetetlen lesz. Köteles tehát a város egy újabb köztemető terület megszerzéséről gondoskodni. A kaposi-uton a r. kath. plébánia tulajdonát képező szántóföld területéből lehetne a köztemető részére szükséges területet megszerezni, mely nem messze fekszik a mostani köztemetőtől. A tárgyalás meginditá- sára felhatalmazást kérek a t. képviselőtestülettől. ad 11. A városháza jelenlegi állapotában már közhivatal berendezésére nem alkalmas. Az ablakok, ajtók, padlók teljesen romlásnak indultak. A rendőri és adóhivatali szobák alkalmatlanok, büdös fülkék, miket közegészségi tekintetből sem lehet tovább tűrni. Az udvar oly szűk, hogy a gazdátlan állatokat nincs hova elhelyezni, ha behajtják. Hogy e szerencsében helyzeten változtatni kell, azt a képviselet minden tagja ismeri, mert látja! De a hivatalos vizsgálatok alkalmával a főispán ur is kifejezte már ezt két ízben. Erre tehát különösen felhívom a képviselőtestület becses figyelmét s kérve kérem, hogy a panaszolt hiányok orvoslásáról gondoskodni szíveskedjék. ad 12. A dögtéren a hullaégető kemence kezelése miatt a gyepmester állandó lakóhelyéül már egy lakás építése tervbe vétetett. A képviselet a városi mérnököt már a tervek és költségvetések elkészítésére felhatalmazta. Hogy idáig ez még nem került tárgyalás alá, annak az az oka, hogy más fontos ügyek elvonták a mérnököt e munkától. De most már elodázhatatlan, mert a gyepmesteri szabályrendelet, az utcai szemét kihordási szabályrendelet alapján a vállalat bérbeadása napirendre került s igy e kérdések megoldandók rövidesen. ad 18. A kálváriái köztemetőben egy hullaház felépítése elodázhatatlan. Erre a várost a törvény feltétlenül kötelezi. Már ez ügyben a képviselet megadta a felhatalmazást, de mert az építkezési alapból kölcsön adtunk a színházi alapnak 15000 koronát, a villany világ-itási felülvizsgálatért kifizettünk az alapból mint előlegezést 2800 koronát, vagyis összesen 17800 koronát, jelenleg az épitkezési alap üres s e miatt az építkezés elmaradt. ad 14. Azt mindnyájan tudjuk és látjuk, hogy egy szegények házára a városnak nagy szüksége van. A képviseleti közgyűlési jegyzőkönyvekből megállapítottam, hogy e kérdést a képviselet minden évtizedben szóba hozta, de a pénzhiány mindig jobb időkre halasztotta. E kérdést hosszabb tanulmány tárgyává tettem s erről külön fogok majd jelentést tenni annál is inkább, mert a vármegye alispánja már e kérdésben felsőbb hatósági utasításokból az ügyet hivatalos tárgyalás alá vette. HÍREK. Tájékoztató. Febr. 13. Kereskedők gyűlése d. u. 3 órakor a Kereskedelmi Csarnok helyiségében. Cigánybál a Korona nagytermében. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára zárva van márc. 1-ig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6—7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e 1li\2 óráig. A magyarországi munkások rokkant- es nyugdíj-egylet tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőt- 10—12-ig van befizetés az ipartestület helyiségében. * Pekár-est az Urániában. Ismét nevezetes estéje lesz az Urániának e hó 19-ikón, szombaton. Pékár Gyula, a hírneves iró, ismét városunkba jön, hogy előadja legújabb és legnagyobb sikerű darabját, a „Napoleon“-1. A darab az Uránia színház 10 éves múltjában páratlanul áll; ily táblás házakra nem emlékszik. A kiváló darabban 190 színesen vetített és 16 mozgókép yan. Ha még hozzávesszük, hogy e hires darabot maga a szerző fogja előadni, óriási sikert jósolhatunk az Uránia vezetőségének. Az előadás iránt máris nagy az érdeklődés. * Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Sabján János székesfehérvári áll. főreáliskolai h. tanárt az ungvári kir. kath. főgimnáziumhoz áthelyezte. * Geöcze Zoárdról. Már több alkalommal megemlékeztünk Oeöcze Zoárd reáliskolai tanárnak a nagy sikeréről, a melyet a görbe felületek négyszögüsitése kérdésének megoldásával elért. Most a „Budapesti Hírlap“ egyik utóbbi száma írja a következőket : „A Lipcsében megjelenő „Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn“ legutóbbi száma francia nyelven közli Oeöcze Zoárd már nála és tüdőgyulladást állapított meg — válaszolá Kunosy. — Szent Isten, és az miattam van, ott hült meg a hóban — rebegé halkan a fiatal asszony és azután elbeszélte a tegnapi kirándulás szerencsétlen percét. — Mindig is mondom magának, édes, hogy ügyeljen, ne szeleskedjék, hála az égnek, hogy nincs magának semmi baja, Szénásyt pedig gondosan ápoltatjuk — feleié a férfi és szeretettel megsimogatta nejének az arcát. Kunosyné nem lett volna asszony, ha kedvosét veszélybe tudva, ne siessen valami ürügygyei oda: — Fórjecském, ugyebár maga is úgy gondolkodik, mint én, és belátja, hogy mivel miattam beteg Szénásy és nincs senkije, nekem is kötelességem őt ápolni, magára csak nem hagyhatjuk szegényt! — mondá. — Édes, maga nem ért az ápoláshoz. Nem ellenzem, de jobb lesz, ha valami öreg ápolónő után nézet — viszonzá Kunosy. — Majd arról is gondoskodom, de nappal én ápolom — feleié a fiatal nő és hamarosan a szobájába vonult Úgy is lett. Kunosyné nap-nap után ott ült a beteg ágya mellett, néha Kunosy is levánszorgott, éjjel pedig az ápolónő váltotta fel a fiatal asszonyt. A beteg iránti nagy érdeklődés kezdetben feltűnt a cselédség előtt. Hogyne, mikor a nagyságos asszony ápolta a fiatal embert! De mikor látták, hogy Kunosy is ott tölti ideje nagyrészét, belenyugodtak. Ugylátszik, a nagyságos ur akarja a dolgot igy — mondogatták. A fiatal asszony igazán hűséges betegápoló volt. Nem törődött az semmivel a férjén kívül, csak a beteggel és mily örömben volt az nap, mikor a betegség elvesztette veszélyes jellegét és a beteg öntudata visszatért.-— így, kís betegem, vigyázni kell, még nincs túl a veszélyen, — becézgette a beteget. — És Szénásy szótlanul bár, de lelkében a boldogság érzetével, hálásan csókolgatá a kis kezet, melyet minduntalan a kebléhez szorított. — Ugyebár nem haragszik reárn, a miért a szánkát az árokba borítottam? kérdő a szép asszony szeretettel hozzáhajolva. — Hogy kérdezhet ilyet? Oh, de kimondhatatlan boldog voltam abban a percben, a mikor karjaimba felfogtam. Előlört egyszerre rejtegetett szerelmem. On, hisz érezhette a karjaim reszketőséből boldogságomat — szólt a beteg és karjaival magához öleié az asszonyt, a ki szeretettel boldogsággal tapadt hozzá. — És most nem boldog? — kérdő a szép asz- szony, csókjaival borítva el a beteg ajkait. A beteg nem szólt, csak őrületes vágygyal szoritá magához ápolóját és gyönyörittasan csókolta annak arcát, ajkát. Oh, az üdvösség perce volt az. És a beteget a nagy boldogság hamar is lábra állította. Még olykorolykor együtt láthatták a fiatalokat a verőfónyes napokon sétálni, de aztán mind ritkábban találkoztak együtt, legalább a háznépe nem vett észre semmit. Egy napon az öreg Kunosyhoz aztán igy szólt a szép kis feleség : — Szegény Szénásy, de nagy beteg volt. Én nem tudom, hogy miért, de olyan ritkán láttatja magát nálunk. Talán csak nem szidta meg maga édes, valamiért? Az öreg átfonva derekát az asszonynak és ezeket mondta: — Gondoltam egyet, ebédeljen ő naponkint velünk ! És úgy is lett. Mondanunk se kell, hogy a szép asszony éppen ezt akarta. Kunosy pedig a fiatalok közt elszórakozott és örömmel hallgatta ezeknek a csevegését, közbe-közbe elszundikált. Á vén ember pihenése volt ez, a kit a féltékenység nem kínozott. — Mikor szánkázunk? És mikor borulunk a hóba? És mikor ölel maga ismét magához? — kérdő csintalanul halkitott hangon a fiatal nő. — Édes, magácska igazán bohó, kánikulában nem szoktak szánkázni és a hóba borulni, ilyenkor legfeljebb az ember megölelheti azt, a kit szeret, — suttogá Szénásy. — Hajoljon hozzám és tegye meg, óh milyen boldog leszek, — válaszolá a nő és merészen Szénásy- hoz hajolt, a ki folyton a szundikáló Kunosyt nézve, hevesen magához öleié és megcsókolá a csintalan menyecskét. Kunosy nem látott semmit, de felrezzent és félálmosan igy szólt: — Láttam a Szentföldön járt ősömet. — Olyan csendesség volt itt, hogy én is, Szénásy is elálmosodtunk, — feleié pajkosan mosolyogva a nő. — Ősömet vadászni láttam, olyan fiatal és erős volt, — folytatá az öreg. — És te édes férjem, sohasem vadásztál ? — kérdó esi italanul a fiatal asszony. — Látjátok az aggancsokat a falon — szólt büszkén Kunosy. A fiatalok egymásra mosolyogtak és máshol is láttak ■— agganosot. És igy telt el az idő Kunosy házában nap-nap után. Az öreg férj, fiatal feleség és ifjú gazdatiszt boldogságát nem zavarta senki, semmi. * Mikor aztán Kunosy őseihez tért, a fiatalok hamarosan egybekeltek. így lett aztán a fiatal feleségnek — fiatal férje.
