Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-02-13 / 13. szám
48. évfolyam. — 13. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1910. február 13. Előfizetéai feltételek: Csak az „(Ing“ lapra Egész évre . . 12 K j Negyedévre . 3 K Félévre ....<> K | Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............17 K vármegye Hivatalos l.apjá^-val együtt egész évre 1*> K — Félévre . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U it g" mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. LAP Hirdetések ágy az „Uug“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nytlttér soronklnt 40 fillér A nyílttól' és hirdetési dijak eleire fizetendők. Kiadóhivatalt telcfonszám 11. AZ LNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám Tegnap, — Ma, — Holnap. Irta Lévai Mór. Kende Péter cs. és kir. kamarás, az Ungvári Népbank kedden tartott XXXVIII-ik évi rendes közgyűlésén, elnöki megnyitójában megemlékezett az intézet vezetőségének halot- tairól: Farkas, Ferencről és az intézet megalapítójáról: Árky Fülöp vezérigazgatóról, a Tegnap embereiről, a meleg érzés közvetlenségével. Én is a Tegnap embereiről akarok itt megemlékezni, nem szóvirággal, hanem közhasznú tevékenységük leírásával, az önálló magyar jegybank érdekében 35 évvel ezelőtt kifejtett mozgalomról. Mielőtt ezt tenném, a Ma viszonyaira is rávetitek egy sugarat, hogy a Tegnap ténye mellett homályba ne maradjon. * A mai emberek a mai erkölcsökkel, a mai irányzatok a mai hamis tanokkal teljesen szakitani szeretnének a múlttal. Ha tükröt tartanak elibük, ezer darabra szeretnék törni, hogy a kendőzéssel takart fekélyesség, undok- ság, rothadtság és üszkösség ne lássék. A Ma társadalmi életének összes vonalain: a politikai, gazdasági, irodalmi és művészeti téren egyaránt megállapítható az- a szomorú hanyatló jelenség, mely alkalmas minden egészséges szervezetet megtámadni, minden alkotás alapjait megingatni, — ha nem védekezünk ellene és a Tegnap nagy, magasztos eszményeiből nem viszünk be és nem mentünk meg minél többet a Holnap számára. A Ma emberei azt hiszik, hogy a Tegnap ideáljai örökre el vannak temetve a múltnak nevezett zárókővel és soha többé napvilágot látni nem fognak. Tehát fitymálva gázolnak át rajta és kéjjel rombolják le alkotásait, meg sem gondolva, hogy már holnap nagy hiányát érezhetjük. Mert ha mindent leOh, tekintsetek . . . Irta Krüzselyi Erzsiké. Oh, tekintsetek a szenvedőkre ti, Boldogság, szerencse kedvelt gyermeki S szivetekben, melyet közöny leple föd : Nyissatok utat ti a részvét előtt! Volna nékem kincsem, lennék gazdag én, Tudom, hogy nem volna körültem szegény, Letörülnék minden könnyet, bánatot, Megosztanám mind, mi nékem adatott. Oh, de nincsen kincsem, nincsen vagyonom, Engemet is gondnak, búnak súlya nyom. Mindenem e pár dal, a mit adhatok, Szegénynek születtem, szegény maradok. De bár földi jóban nincs sok részem is, Hátha más kincsekből jut majd nékem is ? Ha egy-egy bús szívnek e kicsiny dalok Vigaszt nyújtanak — én boldogan halok! Öreg férj — fiatal feleség'. Irta Aigner Ferenc. A vén fa is virágzik, a vén ember szivébe is belopódzik a szerelem. így történt, hogy a szép Bo- gáthy Zsuzsát feleségül vette az öreg Kunosy Gábor, a kinek egyik őse a Szentföldön küzdött, a mire az öreg minden alkalommal büszkén hivatkozott. Gazdag volt az öreg úr és mert valahogy agglegény maradt, vénségére jutott eszébe, hogy menyecske kell a házhoz és valljuk bo, hogy jó ízlése volt az öregnek, a Felelfts szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. rombol a Ma, a mit a Tegnap épített: otthonunk tisztaságát, templomaink szentségét, ideáljaink magasztosságát, akkor a Holnapra reményeinkre nem marad semmi és a Holnap emberei sem fognak alkotni semmit, ha félniük kell, hogy a folyton folyvást egymásután következő Holnapot, a mint Tegnappá lesz, úgyis ledönti, megsemmisíti a Ma. Ez a bizalomvesztettség, reménytelenség a teljes megsemmisüléshez vezetne, a mely ellen mi teljes erőnkkel harcolunk és küzdünk. * Tehát beszéljünk a Tegnapról. Az 1876 ik évben Árky Fülöp, a Népbank- főtisztje mozgalmat indított az önálló Nembeli Bank létesítése érdekében. A Népbank helyiségében hozta össze az érdeklődő vezérembereket, a kik mindenben helyeselték és lelkesen követték a gazdasági függetlenség felé vezető utón. Idézem az „Ungu előttem fekvő egykorú közleményét, mely igy szól: „Említettük volt, hogy az Lngvári Népbank a bankügy megoldása alkalmából Ungvár városához indokolt kérvényt nyújtott be, melyben a vidéki nyomorúság enyhítése végett a felállítandó nemzeti bankkal közvetlen összeköttetést óhajtana a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és pénzintézetek részéről. Ezt közvetlenül az ungvári pénzintézetekre is értvén, a városi hatóság utján megindítani kívánta a kezdeményezést. Ez ügyben a városi hatóság vegyes küldöttsége az alábbi kérvényt < készítette, mely valamennyi városi törvényhatósággal közöltetni határoztatok egyidejűleg a megyéhez is fölterjesztést intézett, hogy az ügyet magáévá tevén, valameunyi törvényhatósággal közölje s az eszme pártolására fölhívja. Óhajtandó volna; hogy a kérelelem a kormánynál figyelemben részesüljön “ A fölterjesztést, melyet Árky Fülöp dolgozott ki, Ungvár város közönsége 1876. szeptember 9-én tartott közgyűlésén nagy lelkesedéssel elfogadta és a pénzügyminiszterKiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. hez nyomban elküldte. A fölterjesztés im ez volt: „A bankkérdés azon elvi megoldásával szemben, hogy a monarkia két minisztériumának megállapodása szerint a bankjegy egységének fentartása mellett a monarkia két felében két nemzeti bank fölállítása egy rószvónytársulatra fog bízatni, következtetjük, hogy ezen részvénytársulatnak a magyar nemzeti bankot illető alapszabályai a magyar kormány által fognak jóváhagyatni és megerösittetni. Minthogy azonban a magas kormánynak az állami kormányzat nehéz gondjainak közepette, s az országos főérdekek folytonos szem előtt tartása mellett, figyelme nem mindig terjedhet ki egyes vidékek, megyék, avagy városok partikuláris érdekeire is, hazafiui kötelességünknek ismerjük a kormány magas figyelmét jó eleve — s még mielőtt a felállítandó nemzeti bank alapszabályait jóváhagyná — azon hiányokra fölhívni, melyek az eddigi bankrendszer mellett azon helyeken érezhetők voltak, hol a bank fiókintézetekkel birt, de még inkább érezhetők voltak oly helyeken, hol ilyenekkel éppen nem birt. Hitelviszonyainkra szerfölött kártékonyán hatolt már azon körülmény is, hogy az Osztrák Nemzeti Bank a magyar korona egész területén csak hat fiókintézetet állított föl, nevezetesen: Budapesten, Debrecenben, Fiúméban, Nagyszebenben, Brassóban és Temesváron, melyek közül a szorosabb értelemben vett Magyarországra csakis kettő jutott t. i. a budapesti és debreceni, mert az Osztrák Nemzeti Bank ezen takarékossága mellett, tekintetbe véve azon körülményt is, hogy ezen fiókintézetek alapszabályaik értelmében csak oly váltókat voltak * jogosítva leszámitoltatni, melyek három egyén aláírásával voltak ellátva, kik közül legalább kettőnek helybeli bejegyzettségü lakosnak kellett lenni, — világos, hogy az elősorolt városok területén kivül lakó legjobb hitelű egyének, intézeti és kereskedői cégek is vagy éppen nem, vagy csak úgy élvezhették hitelűket, ha váltóik drágán megfizetett egyének és közvetítő intézetek forgatmányai által alkalmasokká tétettek arra, hogy a bank fiókjainál benyújthatók és elfogadhatókká lettek. Ily viszonyok között mi sem természetesebb, Lapunk mai száma 8 oldal. mikor gyengén látó szemeivel felfedezte magának a szép Bogátby Zsuzsát. Az esküvő csakhamar megtörtént és a mikor a szép Zsuzsát az öreg már magáénak mondhatta, ismerősei megcsóválták a fejükot és mosolyogtak, mintha csak azt mondták volna : „baj lesz még abból, hogy az öreg fiatal szép menyecskét vitt a kúriájába.“ A szeretetreméltó menyecske életet, elevenséget varázsolt a házba és az öreget teljesen elszéditette a kedvességével. Es az addig csendes hajlókba vidámság költözött. Vendég vendéget értés az öreg boldognak érezte magát és mert gazdaságát rendben tartotta nőtlen gazdatisztje, igy nyugodtan élhetett boldogságának. — Kedves férjem, az a Szénásy igen mogorva ember — szólt egy napon a menyecske férjéhez, a gazdatisztre célozva. — Egy gazdatiszttől elég, ha hivatását pontosan teljesíti; ón meg vagyok vele elégedve, jobbat nem kaphatok. Maga édes no vegye észre az ő mogorvaságát — válaszolá Kunosy és gyengéden megcsókolta feleségét. A szép menyecske elhallgatott, azonban másnap délelőtt előhívatta Szénásyt, a gazdatisztet és paran- csolólag igy szólt hozzá : — Szánkázni megyünk, maga engemet elkísér. A gazdatiszt, a ki csinos barna ember volt, tiszteletteljesen ellenmondott: — Én nem mehetek, mert mást parancsolt nekem a nagyságos ur. A fiatal asszony villámló tekintettel nézett a gazdatisztre, a ki o tekintet erejét nem tudta kiállani és lesütötte a szemét: — Nem tűrök ellenmondást, az lesz, a mit én akarok. Szánkázni megyünk, érti ! — szólt a szép asszony és egészen közel ment a fiatal emberhez, a ki zavartan hajolt meg előtte: — A mint parancsolja, nagyságos asszonyom — feleié alig hallhatóan, és sietve hagyta el a termet, maga se tudta, miért, de egy különös érzés űzte, hajtotta el a csábitó lény közeléből. Bogáthy Zsuzsa a férjéhez sietett: — Szénásvnak megparancsoltam, hogy jöjjön velőm szánkázni, — monda édesdeden, — De kedvesem, ha maga az én gazsatisztemet szánkázni viszi, mi lesz az ón gazdaságommal ? Én csak nem állhatok a béresek mellé ? — Tréfált az öreg, a ki a kedves teremtésnek másképpen nem tudott ellene mondani. — Ha nékem nem szabad parancsolni, akkor itthon maradok — durcáskodott a fiatal asszony és férjétől elfordult. Kunosy kétségbeesett, hogy az ő imádott felesége most már haragszik és kérlelőleg szólt, miközben magához vonta szeretettel a bájos nőt: — Magácska itt az úrnő, magácska szánkázni akar, tehát menjenek szánkázni Szénásyval. De vigyázzon, hogy ki ne forduljon a nagy hóba. Kunosynó ott csüngött már a férje nyakén, és mint egy kedves cica hízelegve dorombolt annak édes szavakat és azu én vidáman elsietett, hogy öltözködjék. A szánka elő állott, Szénásy, a gazdatiszt felsegítette úrnőjét és a kettős ülésü szánkóra maga is felszállt, majd megsuhintva az ostort, a két tüzes mén nyílsebességgel ragadta magával a szánkát. Kunosyné, a komoly gazdatiszt mellett meglapulva, elragadtatással engedte át magát a téli mulatságnak. Egyideig mindketten szótalanok voltak, Szénásy különben se bőbeszédű, de Kunosynónál ez feltűnő volt, mert ő mindig vidáman szokott csevegni. — Szénásy, fogadjunk, hogy ón a szánkót felborítom — szólt egyszerre pajzánul a fiatal asszony éppen akkor, a mikor a szánka egy borított árok szélén siklott tova. Szénásy az envolgő hangra összerezzent, tudta,
