Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-02-06 / 11. szám
48. évfolyam. — 11. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1010. február (>. Előfizetési feltételek: Csak az lapra Egész évre . . 12 K : Negyedévre . 3 K Félévre . . . . (i K | Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............17 K „|Tng ranne«?« Hlratalo« l.apjá“-<a! «líjiill egész évre 1(1 K Félévre . . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az *U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba. Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 rilier A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telcfonszAm 11. AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. Segéd szerkeszti : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Tarlózás. Visszaélések a mérlegek körül. A nagybereznai járás területén az 1909. év második felében a törvényben előirt kötelesség szerint az illetékes hatóság a korcsmákat, szatócs-üzleteket, ürmértékeket, mérlegeket, hosszmértékeket és súlyokat ellenőrizte, minek következményeként 30 korcsmárost, 47 szatócsot büntetett meg s nagyrészben mértékeiket is elkobozta, — dacára annak, hogy az 1909. év október hó első felében a munkácsi mértékhitelesítő hivatal az összes mérlegeket, súlyokat, ür- és hosszmértékeket átvizsgálta és hitelesítette. Felette elszomorító statisztikai adatok ezek, melyek minden kétséget kizárólag igazolják, hogy a műveletlen, tudatlan hegyvidéki nép, dacára a hatósági és csendőrségi ellenőrzésnek, még mindig ily nagy mértékben van kitéve a gonosz szándékkal elhatározott megkárosításnak és kijátszásnak. Ezen lelkiismeretlen eljárás egj'előre csak gyakori ellenőrzés és szigorú büntetés alkalmazásával szüntethető meg. Másrészt azonban a felvidéki lelkes tanítók vállaira súlyosodik a teher, hogy a mai nemzedéket az iskolában oktassák és tanítsák ki a mértékrendszerre, hogy felnőtt korukban mentve legyenek ama nagymérvű megkárosítástól, melynek ma szegény szüleik és hozzátartozóik, úgy látszik, állandóan kitéve vannak. * Milyen pályára menjenek a nők? A nő, kevés kivétellel, inkább a családban szeretné keresni tevékenységének körét s csak akkor lép a kenyérkereső-pályára, ha a hiva- tottság vagy a kényszerűség kergeti rá. De akkor is végcélként mindig a íérjhezmenés eshetősége lebeg lelki szeme előtt. Tapasztalhatták sokszor, hogy milyen gyönyörűséggel s készséges örömmel vetik sutba a leányok a legszebb oklevelet is, ha egy szeretett férfival léphetnek házasságra. Ezért aztán nem is készülnek kellő komolysággal és elszántsággal a kenyérkereső-pályára. Mindegyiknek ott lappang titokban a lelke mélyén ez a gondolat: Minek törjem, marjam magamat annyira, a mikor előbb-utóbb úgyis férjhez megyek. Alapos tudás nélkül nem lehet semmiféle pályán boldogulni. Ne sajnálják tehát a nők a teljes kiképzésre szükséges időt még akkor sem, ha azzal a biztos tudattal lépnek a kenyérkereső-pályára, hogy előbb-utóbb férjhez mennek. Gondolják meg, hogy az alapos készültségnek íxz életben bármikor hasznát vehetik, mert a hirtelen sorscsapások ellen nem véd meg a legboldogabb házasság, a legnagyobb vagyon sem. A szerető, gondos férj megbetegedhetik vagy meghalhat, a vagyon pedig elpusztulhat. Milyen áldás, ha ilyen kétségbeesett és válságos pillanatban a saját ! erőnkre és tudásunkra támaszkodva nézhetünk farkasszemet a sorssal s azokról is gondoskodhatunk, a kik ránk vannak utalva. A tudás és készültség nem ártott meg senkinek, ellenben a hiánya mérhetetlen szenvedésnek, nélkülözésnek és megalázkodásnak volt már forrása. Keressék a produktiv pályákat, a melyeken meglelik fáradságuk gyümölcsét. A leg- produktivabb pálya most a kereskedelmi és az iparművészeti pálya. A tudományos pályák közül a gyógyszerészi és orvosi pályát lehet ajánlani. Az utóbbit azonban csak akkor, ha az illető nő igazán nem számit a férjhez- menésre, mert az orvos, ha hivatását komolyan veszi, nem ér rá a háztartással és a gyermekneveléssel foglalkozni, a diplomát pedig kár a fiókban pihentetni. Legmeddőbb pálya jelenleg a tanítónői és a posta-, meg a vasúti hivatalnoknői-pálya, a mely roppant túlzsúfolt. A kerületi munkásbiztositó pénztár átszervezése. Az 1907. évi XIX. t.-cikkel szervezett kerületi munkásbiztositó pénztárak átszervezésének ideje végre elérkezett. Az ungvári kerületi munkásbiztositó pénztár az átszervezés első főteendőjónek, az uj közgyűlési kiküldöttek választásának határidejéül ez évi március hó 20-át tűzte ki, a mikor is előreláthatólag Ungvá- ron, Hanajnán, Nagykaposon, Nagybereznán, Pere- csenybon és Róvhelyen fognak szavazatszedő küldöttségek működni, mint oly helyeken, a hol 50-nól több biztosításra kötelezett tag van. Választandó lesz úgy a munkaadó, mint a biztosításra kötelezett alkalmazottak közül 60—60 rendes, és 30—30 pótkiküldött, az érdek- csoportoknak megfelelően. A m. kir. állami Munkásbizlositási Hivatal az átszervezés tárgyában kibocsátott rendeletében e választásra vonatkozóan a következőket Írja: „A hivatal bizalommal várja, hogy a pénztárak lehető körültekintéssel és a szociális biztosítás mélyreható érdekoinek higgadt, elfogulatlan, és beható méltatásával választják meg a pénztár tagjai közül az arra hivatottakat közgyűlési kiküldötteik, s ezek közül igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjaik, választott bírósági ülnökeik és országos pénztári kiküldötteik sorába, a kiválasztottak pedig a feléjük forduló bizalomnak megfelelve, a munkásbiztositás nagy horderejű kérdéseihez méltó megfontolással, buzgósággal és elfogulatlansággal támogatják és fejlesztik majdan a gondjaikra bizandó intézményt.“ A választás mindenütt délelőtt 9 órakor kezdődik. Magára a választásra vonatkozólag közöljük a következő tudnivalókat: Azok a pénztári tagok, a kik oly helyen laknak, a hol a pénztár részéről szavazatszedő-bizottság nem működik, a megjelölt választási napon, a mennyiben a hozzájuk legközelebb oső községben működő szavazatszedő-bizottság előtt személyesen nem kívánnának megjelenni, postán küldhetik be szavazólapjukat az ungvári szavazatszedő-bizottságnak, ily esetben azonban a szavazólap a postai boriték alatt másik borítékba is helyezendő és a belső borítékra a szavazó nevét ráirja és aláírását vagy a községi elöljárósággal, vagy a pénztári bizalmi férfiúval, vagy esetleg két tanúval hitelesíteni tartozik. Elkésve érkezett szavazólapok figyelembe nem vétetnek. Mindazon helyeken, hol szavazatszedő-bizottság működik, csak személyesen lehet a megnevezett szavazatszedő-bizottság előtt szavazni és pedig a munkaadók csakis a Pénztár által részükre megküldendő választói igazolványok alapján, a biztosításra Gondolatok egy országos kultur- ünnepélyről. Irta és a f. hó 2-án tartott dalosünnepen felolvasta Románecz Mihály. Mélyen tisztelt Társaság, Kedves Dalostestvórek ! Újabb időben szokássá vált országszerte, hogy egyes dalosegyesületek szűkebb házi ünnepély keretében bemutatják a helyi társadalomnak a legutóbbi országos dalosversenyen nyert diadalmi emléktárgyat, úgynevezett serlegfelavatást tartanak és e meghitt s hazafias ünnepély alkalmat szolgáltat egyúttal arra is, hogy az országos dalosverseny lefolyásáról, jelentőségéről s a helyi dalosegyesületnek az országos szervezetben való ténykedéséről s kivívott helyéről számot adjanak. Helyes eljárás ez, mert a mai országos dalosegyesületi viszonyok és állapotok már egészen mások, mint régebben voltak. A magyar dalművószet hosszú idő jártában annyira tökéletesedett és oly magasra emelkedett, hogy a haladás a régihez képest országos szaktekintélyek egybehangzó állítása szerint szinte minden várakozást felülmúlt. Mig a régebbi időkben az országos dalosversenyeken alig vett részt több mint 10—15 dalosegyesület: addig a kecskeméti legutóbbi dalosversenyen 54 hatalmas énekkar versenyzett a pálmáért és az úgynevezett összdarabok előadásában több mint 2000 dalos vett részt. Mig régebben a vidéki énekkarok élén legtöbbnyire nem a szó teljes értelmében hivatásos ének- és zeneművészek, zeneköltők állottak, hanem csak műkedvelő karnagyok: addig ma már egy Lányi Ernő, egy Szentgáli és más országos, sőt európai hirű zeneköltőink foglalnak díszes helyet karnagyaink sorában. Mig régobben az összes versenyző dalosegyesületek részére csak egy kötött versenydarabot tűztek ki és ez is koncepciójában természetesen valamennyi énekkar ének- meg zenebeli készültségének csupán átlagos mértékét tartván szem előtt, korántsem volt oly nehéz, mint a mostaniak: addig ma már 3 különböző kötött versenydarabot szoktak kitűzni a kezdő, haladó és régibb ónnekkarok tehetségéhez és képzettségéhez képest; de ezek közül még az utolsó csoportbeli, a harmadik darab is mindig abszolút művészi színvonalon áll, az első osztályú versenydarabhoz pedig oly magas, sokoldalú és szinte leküzdhetetlen ének- és zeneművészeti igényeket fűznek, hogy a mely dalos egyesület annak minden nehézségén győzedelmeskedik, az már kétségtelen jelét és bizonyítékát adja magasabb fejlettségének s művészi rátermettségének. Legyen szabad ennek bizonyítására egy konkrét példát felhoznom. A máramarosszigeti dalosegyesület a kecskeméti országos dalos versenyen eredetileg az első csoportbeli pályamű előadására jelentkezett. Midőn azonban ezt a pályaművet a központi vezetőségtől megkapta és belefogott annak megtanulásába, oly nehéznek, komplikáltnak és leküzdhetetlennek találta, hogy visszalépett az első csoportbeli darab előadásától, és a második csoportbeli pályamű előadására jelentkezett. Ezzel azután el is nyerte a második csoport második díját; de ez már korántsem jelent az ő részéről olyan nagy erkölcsi diadalt, mintha az első csoportnak csak az utolsó díját is nyerte volna el. A dalegyesületek és az országos dalosverseny szervezete tehát e tekintetben is ma már egészen más, mint régen volt. Mig ugyanis régebben az összes énekkarok részére csak egy első, egy második és egy harmadik díj volt kitűzve : addig ma már az első csoportban is egy első, második, harmadik, meg negyedik díj, a második csoportban is egy első, második, harmadik meg negyedik díj és a harmadik csoportban is egy első, második, harmadik, negyedik meg ötödik díj van kitűzve; tehát összesen három első, három második, három harmadik, három negyedik és egy ötödik díj szerepel. Ámde az első csoportbeli díjak értéke a legnagyobb és a hozzájok fűződő erkölcsi elismerés is a legmagasabb; mert például a második csoport első díja az első csoportnak csak a negyedik díja után következik, tehát sorrendben az ötödik, a harmadik csoport első díja pedig a második csoportnak csupán a negyedik díja után következik, tehát sorrendben csak a kilenoedik, és így tovább a harmadik csoport ödödik díjáig, mely sorrendben a tizenharmadik és utolsó. Az országos dalosverseny szervezetének ez ismertetésénél még csak azt kell megjegyeznünk, hogy ha a központi egyesület, az illető város vagy egyes ének- meg zenebarátok áldozatkészségéből tizenháromnál több díj gyűl össze, akkor a csoportok egyes fokozatainál nyertesként több dalosegyesület is szerepelhet, melyek előadása közt ugyanis alig volt különbség és csak a nagy műórtő volt képes benne valami különbségi árnyalatot fölfedezni. Póldáúl az Ungvári Dalárda a kecskeméti országos dalosversenyen az első csoport negyedik diját első helyen nyerte el, utána még ugyanazon csoport ugyanazon fokozatában a Győri Dalárda következett; pedig a győrieknek országos hírű vezetőjük van, a győri püspöki székesegyház karnagya, kit régóta személyesen ismerek és a ki egyszersmind zeneköltő is. Hogy ez mit jelent, az eddig vázoltak után fölösleges bővebben kifejtenem; de nyilvánvalóvá s kézzelfoghatóvá válik az ungvári sajtó némely részének ama nagy tévedése, a mely szerint az Ungvári Dalárda az utolsó díjat nyerte volna el. Nem, utána még 9 díj és 20 kitüntetett dalosegyesület követke“ Lapunk mai száma 8 oldal. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA.
