Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-02-06 / 11. szám
2. oldal. XX 2ST o 11. szám. kötelezettek pedig tagsági igazolványuk alapján gyakorolhatják szavazati jogukat, a mely joguk igazolásául a Pénztár által kiállított választási igazolványt, vagy a munkaadó igazolványát is a szavazatszedőbizottság elfogadni köteles. Az érdekcsoportok képviselői által megállapított szavazólapok a Pénztárnál és minden választási bizottságnál kaphatók, ezek azonban a választókat szabad elhatározásukban nem gátolhatják. Közgyűlési küldötté azonban nem választhatók a Pénztár alkalmazottai és azok, kik a Pénztárral szerződéses viszonyban állanak, végűi azok, kik még nem teljes korúak, nem magyar állampolgárok, magyarul nem tudnak, csőd vagy gondnokság alatt állanak és a kik nyereség- vágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerős bírói ítélettel elmarasztaltattak. A szavazás titkos s a választás napján addig, de legalább déli 12 óráig tart, a mig szavazók jelentkeznek. (Ha szavazók már nem jelentkeznek, a szavazatszedő bizottság elnöke zárórát tűz ki a szavazatok átvételére. A szavazatszedő-bizottságok tagjai saját bizottságuknál utoljára szavaznak.) A szavazás a szavazó nevének feljegyzése melleit személyesen beadott szavazólapokkal történik és pedig egyszerre a munkaadók, illetőleg biztosítottak közül választandó összes kiküldöttekre és közgyűlési póttagokra, a jelöltek családi és utónevének, szakmájának és lakóhelyének megjelölésével. Mindkét csoportra nézve külön-külön összeállítandó szavazólapokra tehát annyi név írandó, a hány közgyűlési kiküldöttet és póttagot kell az illető csoportból választani. Ha valamely szavazólapon a megválasz- tandók számánál több név foglaltatnék, úgy a fölös számú utolsó nevek hivatalból fognak töröltetni. A választói, illetve tagsági igazolvány birtoka nélkül senki a választási helyiségben meg nem jelenhet és szavazati jogát nem gyakorolhatja. Szavazólapjának beadása után minden szavazó köteles elhagyni a választási helyiséget. A kinek személyazonossága és pénztári tagsága kétes, csak úgy szavazhat, ha a bizottság valamely tagja előtt ismert két tanúval vagy pedig más elfogadható módon igazolja személyazonosságát és pénztári tagságának a választás napján való fenuállását. A választás eredménye ellen bármely pénztári tag panaszszal élhet. Ezen panasz akár a Pénztár utján, akár pedig közvetlenül is benyújtható a m. kir. Állami Munkásbiztositási Hivatalhoz (Budapest, V., Akadémiautca 1.), de a panasz elintézéséig a választás jogérvé- nyesnek tekintetik. A szavazólapokat a helyi bizottságok a választást követő napon beküldik az ungváriTcözponti bizottságnak, a központi választási bizottság a választás végső eredményének megállapításánál tartozik respektálni azt a képviseleti arányt, mely a választási hirdetményben log érdekcsoportokként megállapittatni; nem jelenthet ki megválasztottnak az ipari csoportból az előírtnál több egyént, még ha jelentékeny szótöbbséget kapott is a többi, és nem jelentheti ki azt, hogy pl. a kereskedelmi csoportból csak néhányan kapták meg a mogválasztáshoz szükséges szavazatmennyiségot, mert ez utóbbi csoportból az előirt számú tag még akkor is megválasztottnak tekintendő, ha csak 4—5 szavazatot kapott. A mint a közgyűlési kiküldöttek választásának eredményét a pénztár székhelyén működő választási bizottság a kerületből beérkezett választási anyag feldolgozásával megállapította, a megválasztottaknak kijelentettek részére a választási bizottság által igazolványok állitandók ki s ezek az igazolványok megküldendők a megválasztott közgyűlési kiküldötteknek. Az újonnan választott közgyűlési kiküldöttekből alakult közgyűlést a jelenlegi igazgatósági elnök (akadályoztatása esetén az alelnök) vezeti és a közgyűlési meghívón is feltüntetendő tárgysorozatát képezi: 1. A megnyitás kapcsán a közgyűlés szabályszerű egybehivásának igazolása és határozatképességének megállapítása. 2. A közgyűlés jegyzőkönyvének vezetése és hitelesítése iránti intézkedés. 3. A pénztár 1909. évi zárszámadásának és mérlegének, valamint az ezekre vonatkozó felügyelő bizottsági jelentésnek tárgyalása és ezzel kapcsolatban a) a felmentvény iránti határozat, b) az évi felesleg egyharmadrészének hováfor- ditása iránti határozat, c) az évi felesleg ogyharmadrésze 10%-ának felosztása. 4. Az 1910. és az 1911. évi költségelőirányzat megállapítása. 5. Az 1907. évi XIX. t.-c. 133. §-a értelmében határozat a fölött, hogy a pénztár a tagok orvosi gyógykezelésének minő rendszerét óhajtja megállapítani (orvosok fix-fizetós melletti alkalmazásával, kijelölésével Vagy szabad orvosválasztással.) 6 Az uj igazgatósági, felügyelő-bizottsági tagok, valamint a választott bírósági ülnökök megválasztása. Az uj igazgatóság azután külön ülésen megválasztja elnökét és két alelnökét, s átveszi a régi igazgatóságtól a pénztár vezetését. Athléta-bál. — Február 1-én. — Hol vannak azok a jó idők, a mikor egy-egy farsangi bál mozgásba hozta Ungvár város és a vármegye fiataljának, vénjónek a szivét? Hol vannak azok a csengő-bongó szánok, tüzes mének által röpített fogatok, a melyek a dobogó szivü kislányokat vitték első báljukra? Hol vannak a vidám arcú urak, mosolygó uriasszonyok, a kik büszke önérzettel mutatták be viruló hajadon gyermeküket az első bálon ? Hol vannak a jókedvű cimborák, a fáradhatatlan táncosok ? Bizony-bizony szomorú lélekkel kell látnunk, hogy a régi világ kedélyessége, úri szórakozás évről- évre hanyatlóban van. Az idők jele! A mi társadalmi életünk hanyatlásának fényes, de szomorú tanúsága volt a február 1-én tartott athléta-bál. A most alakult életre való Athléta Klub lelkes gárdája próbálkozott megtörni a társadalmunkban mutatkozó közönyt a bálok iránt. Fáradságot, költséget nem kiméivé már hetekkel azelőtt buzgólkodott, agitált a legszélesebb körökben a bál sikere érdekében. Sajnos ! az ungvári viszonyok nem jutalmazták meg a rendezőség kitartó, elismerésre méltó buzgalmát. Az anyagi kérdésekben rejlő kedvezőtlen viszonyok következtében a bál sikere nem volt az, a mit méltán el lehetett várni. Ha a bál kevésbé sikerült, az nem a rendezőségnek, mint inkább a közönség pártoláshiányának tudható be. A rendezőség figyelme, szépérzéke a mindenre kiterjedő gondosságban nyilvánult. A Kaszinó terme pazarul ki volt díszítve, a bálanyák részére készített estrade délszaki virágokkal, kényelmes bútorokkal volt fölszerelve, a tánchoz elsőrendű cigányzenekar, továbbá a katonai zenekar adta meg a báli jó kedvet. Minden szép volt, jó volt, előkelő volt, csak a báli közönség hiányzott. És nem is a táncosokban volt a hiány, hanem a bálozó lányokban. Látszik, hogy Ungvárnak alig van bálhoz alkalmas közönsége. Már 10 felé járt az óramutató, a bálterem és a mellékhelyiség tele volt feketeruhás és uniformisos urakkal, s alig-alig akadt meg a szem egy-egy fehérruhás lányon. A bálozók felvonulása alatt és a tánc kezdetéig a katonazenekar játszott szebbnól-szebb hangversenydarabokat. Mikor Firczálc Gyula v. b. t. t., püspök, a bál fővédnöke megjelent, kezdetét vette a tánc. Szondy István dr.-nak ez alkalomra irt Athléta-csárdására zen- ditett rá Lányi Gyula kitűnő zenekara. A kedélyhangulat eléggé jó volt, ámbár a szokásos báli hangulat a külsőségben, t. i. a nagyszámú táncolók látványosságában hiányzott. Kevesen voltak bár, de a megjelent és először bálozó lányok szépsége, bájossága és gyönyörű toalettje feledtetni igyekezett a látogatottság hiánya miatti kellemetlen érzetét. A lányok sokat táncolhattak, mert legalább is ötször annyi fiatal ember volt, mint táncosnő, ami eddigi mulatságainkon bizony szokatlan volt. Az első és második négyest 26 pár táncolta. A bál reggel 6 óráig tartott. A rendezés fáradságos munkáját Mokcsay Dezső és Aloxay Andor hadnagyok végezték Berzeviczy István elnöksége mellett. Nagy figyelemmel és tapintattal gondoskodtak arról, hogy a lányok és asszonyok jól érezzék magukat. A vacsorát özv. Telegdy Józsefné, a kaszinó vendéglőse közmegelégedésre szolgáltatta ki. A jelen volt hölgyek névsora a következő : Asszonyok: Baksy Sándorné, Barajevácz Szvc- tozárnó, Oornides Györgyné, özv. Fankovich Jánosnó, Fekésházy Gyuláné, Friistök Gyuláuó (Remetevasgyár), dr. Hrabár Elemérné (Munkács), Komjáthy Gáborné, Lehoczky Béláné, özv. Lukács Jánosné, Lewy Karola, Möckel Gyuláné, özv. Rácznó Jaczkovics Anna, Petrik Józsefné (Kistárkány), Stenzel Józséfné, Szabó Lajosné, Szilágyiné Fankovich Ilma, Wentzel Engelbertné. Leányok: Cornides Edit (rózsaszín selyemruha, hasonló szalaggal), Cornides Ili (fehér selyemruha, babos tüllel, szalaggal és virággal), Darvas Boriska (rózsaszín selyemruha fhtterezve), Fekésházy Margit (fehér selyemruha ezüstös tüllel és virággal), Fincicky Ida (tehér tüllruha hímezve, gyöngygyei és rózsaszín szalaggal), Kertész Kató (rózsaszín selyemruha virággal, szalaggal és csipkével díszítve), Knodt Sylvia (fehér ezüstös tüllruha), Lehóczky Agathe (chantüll fehér virággal), Möckel Mili (fehér tüllruha, rózsaszín alapon), Petrik Ilona (fehér selyemruha), Petrik Verus (fehérruha), Petrik Regina (rózsaszín tüll hímezve), Petrik Mariska (fehér selyemruha), Szabó Jolán (tengerzöld selyeraruha, fehér babos tüllel bevonva, vadrózsa virággal), Szabó Margit (Szabolcs, fehér selyem- ruha), Rónay Margit (világos tüllel bevont kék selyemruha). _________ zett, a pályadíjat nem nyerteket nem is véve számba! Különösen ha meggondoljuk, hogy az Ungvári Dalárda szabadon választott verseny darabjának előadása közben mindjárt kezdetben a villamos világítás felmondta a szolgálatot és dalárdánk ennek dacára a teljes sötétségben is bravúros készséggel és lrenetikus lapsok közt felelt meg nehéz feladatának; és ha meggondoljuk, hogy dalárdánk a két versenydarabon és a két szerenád-darabon kívül valamennyi, mintegy hét (7) összdarabra is, összesen tehát 11 műdarabra lelkiismeretesen elkészült és az összpróbákon meg az összelőadásban is lankadatlan kitartással részt vett, holott némely dalosegyesület példáúl az összdarabok- ból egyáltalában nem készült és az összpróbákon, mint ez egy katalogus-olvasás alkalmával még az első díjat nyert kassai dalosegyesületről is kitűnt, egyáltalában részt nem vett: akkor nem vétünk a tárgyilagos igazság ellen, ha mint való tényt állapítjuk meg, hogy az Ungvári Dalárda minden irányban becsülettel állta meg helyét. Egyébiránt általában tartózkodnom kell dalárdánk kecskeméti szereplésének tüzetesebb méltatásától; mert az öndicséret mindig rút és mert ez talán az én szubjektív vélekedésemnek tűnnék föl. Ide iktatom tehát egyszerűen azokat az adatokat, a melyeket a kecskeméti országos dalosverseny és ennek körén belül az Ungvári Dalárda mélyebb jellemzésére részint a kecskeméti, részint a hazai dal- és zenesajtó, részint a versenybíráló-bizottság elnöke és hivatalos jegyzőkönyve vetettek felszínre. A kecskeméti országos dalosversenyon kialakult az az egyetemes vélemény, hogy valamennyi versenyző dalosegyesület nemcsak kedvvel és ambícióval, de mindannyian teljes készültséggel és alapos tudással jöttek a dalosünnepre. S még az aránylag gyöngébb dalárdák is szép és élvezhető, a már régibb és lejlettebb dalosegyesületek pedig valóban oly művészi előadásokat produkáltak, melyek mindmegannyi örvendetes és el nem tagadható bizonyítékai voltak a magyar dalművészet újabb nagy haladásának. Oly sok volt a kitűnő eredménynyel versenyző dalárda, hogy csakis a minden mozzanatot magasabb nézőpontból megítélni képes szaktekintélyek lehettek képesek a sok kitűnő versenyező dalosegyesület között különbséget tenni. Az első csoportbeli dalárdák mindegyikének előadása valóban magas színvonalon állt és mindenik tömérdek tapsot kapott Nemcsak a nagyközönség, hanem a dalosok is a legkitűnőbb dal- és zeneművészeti szakférfiakkal együtt mindnyájan azt hangoztatták, hogy a kecskeméti országos dalosversenyen részt vett dalosegyesületek, alig egy-két gyöngébb, íiatalabb dalárda kivételével, általában ritka szép eredményt mutattak íel és az előadások úgy a helyes íelíogás, művészi kidolgozás és hibátlan intonáció, valamint a iythmus, szövegkiejtés, színezés és összhangzat tekintetében hazai dalművészetünk igen nagy előhaladásáról tettek tanúságot. Az Ungvári Dalárda pompás, erős hanganyaga, érces basszusai, csengő tenorjai, szépen, sót finoman színezett éneke, kellemes harmónia, a pianók finom betartása, az erre következő fokozatos és erőteljes emelkedés, majd hatalmas kitörés, valamint gyönyörű összhangzat által tűnt ki. Az elnök a biráló-bizottság ítéletét ekként összegezte: „A lefolyt országos dalos-verseny általában igen magas művészi színvoualon állt és különösen az első csoportbeli dalárdák oly kitűnő összhangot, fegyelmezettséget, énekbeli tudást s művészi szép előadásokat produkáltak, hogy valamennyit bátran lehetne odaállítani a külföld legjobb dalárdái mellé.“ A biráló-bizottságnak jegyzőkönyvbe foglalt ítélete pedig a következő: „Az első csoportbeli dalosegyesületek nemcsak viszonylag állottak magas fokon, de abszolút mértékkel mérve is, a művelt Európa hasonló irányú művészetével méltán föl- vehetik a versenyt.“ Mindezek, ismételten hangsúlyozom, nem az én szavaim, nem az én egyéni nézetem és ítélkezésem, hanem hivatalos, tehát a legilletékesebb és leghivatot- tabb kijelentések. Az Ungvári Dalárda tehát az által, hogy az első csoport negyedik díjára első helyen ór- demesíttetett, csak új dicsőséget hozott Ungvár városának. Azonban, nem akarván a tisztelt társaság türelmével visszaélni, tovább nem lolytatom. Még csupán egy körülményre vagyok bátor szíves ügyeimét kikérni. Már kiemeltem, hogy a kecskeméti orsz. dalos- versenyen oly sok dalosegyesület vett részt, mint még soha. De általánosan feltűnt, hogy északi Magyarország nagyon gyéren volt képviselve. Az északkeleti országrészt a magyar kultúrának e vidéken három középpontja képviselte: Kassa, Ungvár és Máramarossziget. Rokonszenvesen is fogadtak bennünket, sőt becéztek. De az északi és északnyugati országrészekből még a legfőbb kulturális gócpontok is, úgymint: Eperjes, Lőcse, Besztercebánya, Nyitra, Pozsony stb távollétükkel tündököltek. A kecskeméti országos dalosversenyen tehát nemcsak a magyar műveltség egy hatalmas tényezője, a magyar dalművészot ült diadalt, hanem egyszersmind egyes országrészek hazafias érzületének és a magyar kultúráért való lelkesedésének s áldozatkészségének különböző foka is visszatükröződött. S éppé-, obben rejlik az Ungvári Dalárda kecskeméti szereplésének a kettős jelentősége. Helytállóit e város, e megye, ez országrész magyar műveltségének és nemzeti ér-
