Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-28 / 60. szám
47. évfolyam. — 60. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. julius Előfizetési feltételek: Csak „Cng“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............17 K „Ong rármegje Hivatalos Lapja“-»»! együtt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések « ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba. Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNOMEGYEl GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-sö szám. Felelfis szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A közigazgatási pálya nehézsége. Irta Aigner Ferenc. A belügyminiszter hozzájárult a vármegye előterjesztéseihez, hogy Szerednyén uj szolgabirói hivatal állíttassák fel. Ezt Szerednye és vidéke érdekében régen meg kellett volna tenni. De jobb későn is, mint soha! Ez által az ungvári szolgabirói hivatal körzetéből ki- szakittatván Szerednye vidéke, kapja helyébe az őrdarmai körjegyzőséget. Mondanunk is fölösleges, hogy a Nagykapostól távol eső ezen körjegyzőségnek közönségénél is örömöt okoz az uj beosztás. Természetesen a szolgabirói hivatal felállításával nagyon is előtérbe nyomulnak a személyi kérdések, és bár a választás csak szeptember hóban vagy még későbben ej- tetik meg, a korteskedések minden oldalról megindultak és a legizgalmasabb választás elé nézhetünk. Mi a személyeket, a kik az uj állások valamelyikéhez reményeket fűzhetnek, sem dicsérni, sem lekicsinyelni nem akarjuk, sőt inkább fájón érint bennünket, hogy a köz- igazgatási pályán annyira nehéz az előhala- dás. Igazán érdemes tisztviselők évekig várhatnak az előhaladásra, és ha egy-egy magasabb állás megüresedik, a várakozók egymás ellen küzdenek és talán a kevésbbé érdemes tisztviselő is összeköttetéseinél fogva reménynyel veszi fel a küzdelmet, csak hogy az üresedésbe jött magasabb állást végre-valahára, esetleg idősebb tisztviselő társával szemben is, elnyerhesse Rossz katona az, a ki veszély idején bátran előre nem törekszik. A tisztviselőnek is ambícióval kell arra törekednie, hogy képzettsége és szorgalmának megfelelő magasabb állást és munkakört kiküzdhessen. Az uj hivatal felállítása alkalmából elmélkedjünk kissé a tisztviselők előrehaladásáról. Tagadhatatlan, hogy Tisza István, a midőn a tisztviselők fizetésemelését, különösen a megyénél olyan rohamosan keresztül vitte, a megyei központbeli egyes tisztviselői állások javadalmazása megállapításánál méltányosan járt el, de megfeledkezett a szolgabirók előmeneteléről, és épen ez a baj, hogy ha megüresedik egy főszolgabirói állás, az évek óta szolgabirói minőségben és elismeréssel működő érdemes tisztviselők mindegyike megkezdi a harcot nemcsak az állásért, de egymás ellen is, hogy a megérdemelt előléptetésben részesüljön. Ezt nem lehet rossz néven venni az érdemes szolgabiróktól. Egészen másképen volna a dolog, ha a fizetés rendezésekor kimondatott volna, hogy a szolgabiró ha 10 vagy 15 évig mint szolgabiró működött, anélkül hogy hivatalvezető legyen, elnyerheti a főszolgabirói állást. Mert ha lehetett a főszolgabírókra megállapítani azt, hogy 15 évi érdemes működés után választás nélkül a belügyminiszterhez történő felterjesztés mellett megnyerjék a VII. fizetési osztályba való előléptetést, váljon miért ne lehetett volna a szolgabirókra is határozattá-emelni, hogy 10 vagy 15 évi szolgálat után főszolgabírókká lépjenek elő és a főszolgabirói javadalmazásban részesüljenek ! ? Nézzük az igazságszolgáltatási. Az albi- rók nagyrésze megkapta a járásbirói kinevezést. Tehát itt vannak vezető járásbirók és vannak beosztott járásbirók, de a fizetésük egyenlő. Épen igy van a pénzügyigazgatóságnál is. A titkárok közül egy csomó kineveztetett a VII. fizetési osztályba pénzügyi tanácsossá és nem tekintettek arra, hogy némelyik pénzügyigazgató és az összes pénzügyigazgató helyettesek is a VII. fizetési osztályban vannak. De menjünk tovább A m. kir. adóhivataloknál 20 idősebb pénztárnokot, jogi tanulmány nélkül, beosztottak a VII. fizetési fokozatba, vagyis egy rangban, egy fizetésben vannak a jogvégzett pénzügyi tanácsosokkal. És ha az érdemet itt igy jutalmazták, megérdemlik azt a szolgabirák is, hogy igy bánjanak velük. Csak például hoztuk fel ezeket annak be- igazolására, hogy a közigazgatási pályán működő szolgabirákkal szemben, ha főszolgabirói állás üresedésben nincsen is, meg kellett volna nyitni a VIII-ik fizetési osztályt, illetve őket 10 vagy 15 évi becsületes munkásság után főszolgabirákká előléptetni. A közigazgatási gyakornokoknál már nem annyira szembetűnő a visszamaradás, mert ennél az állásnál három fizetési osztály van és az a fiatal ember, a ki fogalmazói gyakornok, ha kineveztetett, mégis csak előhalad háromszor a fizetésben, nem úgy mint az igazságszolgáltatás és pénzügyigazgatóságoknál alkalmazott fogalmazói gyakornokok, a kik részére a gyakornoki fizetés akármeddig szolgáljanak is, csak egy összegben van megállapítva. Nem akarjuk mi itt a kinevezés vagy választás előnyeit fejtegetni, a mi elmélkedésünk csak is abból a küzdelemből kiíolyólag történik, hogy a Szerednyén felállítandó szolgabirói hivatalhoz szükséges tisztviselők megválasztása előtt az érdekeltek küzdelme, sok tekintetben egymás ellen való torzsalkodásnak, jövőre miként lehetne élét venni, mert a választók se mindég igazságosak, a rokonszenv vagy ellenszenv is irányítja őket és ha a többséget akár az egyik, akár a másik érzelem is idézte elő, némelykor ez talán éppen az igazság rovására megy! ? Ismételjük, hogy még messze vagyunk a választástól és már is kiélesedtek az ellentétek. Folyik a korteskedés minden oldalról, és a választók a felszínre került tisztviselőket minősitik. Egyikről elmondják, hogy vigkedélyü, mulató; a másikról: hogy nagyon szigorú és antiszemita érzelmű; a harmadikról: hogy tanítónak a fia; a negyedikről: hogy az izraelitákat a színházban megsértette; az ötödikről: Sóhajtás. Irta Szabó Albert. Úgy szeretnék egyszer már újra Vidám húrokat pengetni, Valami édes, szivderitő Napsugaras dalt zengeni. De lantomat hiába ajzom, Hiába szépítem dalom, Mint virággal hintett koporsón Kicsillan rajt’ a fájdalom. El is megyek már néha, néha Oly helyre, hol vigság terem, Remélve, hogy vigaszt talál ott Az én fájó beteg szivem. De mind hiába ! Sőt ha látom A szív nyíló virágait, Annál jobban megérzi lelkem A bánat vérző nyilait. Egy titkos érzés mintha súgná: Fog még ragyogni bús napom ; Oly sok zimankós éj után majd Fel fog derülni hajnalom. Lehet! Hisz’ a nap akkor is vet Az égre fényt, ha már lement; S ha hajnalom fel is mosolygna, Az már csak esthajnal lehet. Úti benyomások. Irta Deák Gyula. IV. (London forgalma. — A vasárnap az angolnál. — Nagy arányok. — Gazdagság és nyomor. — Néppalota. — Múzeumok. — A nagyok emléke.) Paris, 1909. julius 21. Harmadnapja, hogy Párisban tartózkodom, de még mindig szédül a fejem Londonnak a nagyságától, különösen az utcai forgalmától. Szinte lehetetlennek tartom, hogy legyen még a világnak egy másik városa, a hol oly óriási forgalom bonyolódjék le, mint az angolok fővárosában. És miként bonyolódik le ?! Oly simán, mintha csak néhány kocsiról és egy-két száz emberről volna szó. A főbb utcák kereszteződésénél ott áll a hatalmas termetű rendőr minden fegyver nélkül, egyedül az intelligenciája, tapintata és higgadtsága van vele. Villanyos vasutak, kocsik, omnibusok, magánfogatok, társzekerek, automobilok, biciklik százai mennek egymásután zárt sorokban — mindig bal feló haladva — a gyalogjárókon az emberek sokasága és mindezek hang nélkül haladnak el a kereszteződésnél. A rendőr kezének a felemelésére megáll az egész utca, a mely eddig nyüzsgött, mint a hangyaboly. Előbb az egyik utca sokasága haladhat át, majd a többié, a hogy a rendőr átengedi. Nincs az a hatalmas főur, a ki meg merné kísérelni, hogy előbb áthaladjon automobiljával, vagy kocsijával, mielőtt a rendőr megengedné. A társaskocsik, vagy villamosok emeletéről valósággal gyönyörűség végig nézni a szép harmonikus rendet. Az idegent Londonnak forgalma és ennek sima lebonyolitása lepi meg legjobban. London nagy forgalmának lebonyolitásában jelentős szerepe jut a földalatti villamos vonatoknak. Egész hálózata van ennek. Sürü egymásutánban vannak a villamos vonatok, mindegyike 6—8 hosszú kocsiból áll, a melyek zsuffolásig tele vannak utasokkal. A Thames folyó alatt két helyen is áthalad a villamos. A Thames alatti harmadik alagút a kocsi- és gyalogos forgalomnak a lebonyolítására szolgál. A hétnek hat napján tart a széditő mozgalmas élet. Vasárnapra elcsendesedik minden, mert a vasárnap az angolnál a vallásosság és nyugalom napja. Szinte meglepődtem, a mikor a legutolsó vasárnap a legélénkebb utcák egyikón, az Oxford-streeten levő szállómból kiléptem. Hirtelen Ungvárnak valamelyik külső, csendes utcájában képzeltem magamat; de a nagy házak csakhamar észretéritettek. A meddig a szemem ellátott, csak nehány ember járt-kelt, kocsinak, omnibusnak hire-hamva sem volt. Csodálatos, hogy miként szünteti meg az angol vallásossága és törvénye a máskor szines, eleven életet. A vasárnapra már szombaton délután készülődnek. Az üzleteket bezárják. Vasárnap csak korlátolt számú társaskocsi és villamos közlekedik. Még a vonatok száma is megkevesbedik és az a kevés is csak idegent szállít. Vindsorba úgyszólván csak a mi társaságunk utazott. London, a nagy test, szinte agyonnyomja az embert. Mint valami Herkules áll előttünk, a ki érzi óriási erejét. E mellett büszke, hideg, mint a lakóssága. Lapunk mai száma 4 oldal.
