Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-25 / 59. szám
47. évfolyam. — 59. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. julius 25 Előfizetési feltételek: Csak „Uns“ 1»P<* Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K Egyes szára . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Uns vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám U. AZ UNG1WEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeliáz-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Városunk gyáripara. i. (te.) A gazdasági és szociális élet fejlődésének leghatalmasabb emeltyűje a gyáripari élet lendülete. Egy-egy füstölgő gyárkémény a munkásnép százainak megélhetését eszünkbe juttató kiáltó jel. A népek, a nemzetek gazdasági hatalmát a gyárkémények száma jelzi. A nyugati államok mindegyike, kezdve Ausztrián és végezve Amerikán, a gyári kémények hazája. A gyár a gazdasági élet aris- tokratája. A tőke és a munka szülötte. A nemzeti vagyonosodásnak alapsejtje. Minél több.a gyárak száma, annál hatalmasabb, erőteljesebb a nép jóléte, előhaladása. Mert a tömeges termelés a népélet, a gazdasági élet ezer szövevényes érdekkörét érinti. Felszívja a gyártmány előállításához szükséges nyers anyagok és félgyártmányok körének egész termelési folyamatát, azoknak értékét növeli, az azzal foglalkozók megélhetésének alapját biztossá teszi, a gyártási folyamatban újabb munkaalkalmakat szolgáltat, a termelést olcsóbbá teszi s ezzel a fogyasztók érdekeit is pontosabban, gazdaságosabban kielégítheti. Egy gyár működésének gazdasági, kulturális és szociális hatása egy-egy vidék életére, berendezkedésére valósággal döntő jelentőségű. A hol az előtt a nép nyomorgott, megélhetése az esetlegességek ezer veszélyének volt kitéve, a gyár működésének rövid ideje alatt a kép azonnal megváltozott. Serényebben folyik a munka, több a munkaalkalom, biztosabb a keresetforrás, nagyobb a fogyasztási képesség, változatosabb az életfolyamat, emelkedőbb a kultúra, öntudatosahb az értelmiség. Egyszóval, az emberi élet minden körére érezteti kedvező vagy kevésbé kedvező hatását a gyáripar. Csak vegyük az azelőtt elhagyatott Perecseny községet. Mi volt a vegyigyár előtt és mivé lett a vegyigyár működése óta! Egy rohamosan fejlődő község lett abból a helységből, a hol annak előtte a nép élete kimerült a zab, a krumpli és a kukorica-termelésben, a hol gyár nélkül alig ismerték volna meg a kultúra számtalan jótéteményeit. Perecseny gyárja révén rohamosan emelkedik gazdasági jólétben és az azok által létesített jóléti intézményekben. Öszsze sem mérhető az az eset, ha Pe- recsenyben nincsen gyár, azzal az eredménynyel, hogy mivé fejlődött gyárral. Ez a példa elegendő bizonyíték arra, hogy Ungvár város fejlődésének legbiztosabb emelőrudja a gyáripar lehető emelése, újabb gyárak létesítése, a meglevők szerves fejlesztése. Ki sem számítható az a nagy előny, a mi a helyes gyáripari politika követése mellett Ungvár városra hárulna. És vájjon városunk nem szorul-e ezekre az előnyökre? De mennyire! Mig a szomszéd vármegyék gazdasági hírei között minduntalan olvassuk, hogy majd ebben majd abban -a községben létesül a különféle életszükségleti tárgyak előállítására rendelt gyár, Ung vármegyében vagy Ungvár városában bizony ilyen örömhírről évek hosszú során alig számolhatunk be. Alakult Lapidim tüzalágyujtó gyár, dobozgyár. az egyiknek alig van jelentősége, a másik pedig a kisipar körét alig haladja meg. Nem ilyen gyárak létesítése lebeg szemünk előtt! Olyan gyár, a mely a munkások százait képes foglalkoztatni, a mely hatalmas méretű s a mely a gazdasági életben számbaveendő tényező. Ilyen gyárunk ezideig volt egy. Az ungvári bútorgyár, a mely hatalmas méreteinél, anyagforgalmánál és a munkáskezek százainak foglalkoztatásánál fogva valóban megérdemelte a gyár elnevezést. Ez a gyár a környékén elterülő utcákból valósággal gyári negyedet teremtett. A munkások százainak adott megélhetést, a kik tisztességes keresettel rendelkezve, városunk emelkedésének és fejlődésének figyelemre méltó tényezői voltak. Egész családcsoportok becsületes megélhetésének képezte az alapját. A hazai földhöz kötötte azokat, a kik csak kezük munkája után tudnak megélni. A kivándorlás veszedelmes rémének jótékony ellensúlyozója volt ez a gyár! Most azonban olyan fordulat állott be ezen gyár működésében, a mely elsősorban városunk legvitalisabb érdekeit befolyásolja kedvezőtlenül. Miről van szó ? Ismét egy ellenünk, magyarok ellen irányuló és pedig sikeresen keresztül vitt osztrák manőverről. Az ungvári bútorgyár azelőtt közismert néven a Guttman Izidor karcsavai birtokos vezetése alatt álló gyár volt. Saját érdekköre és érdekei által vezetve! Az egyéni érdek pedig a legegészségesebb rugója a helyes gazdasági vezetésnek. A főérdek minél több megrendelés mellett minél több gyártmányt termelni és azokat elhelyezni. A szükséglet által megszabott természetes fejlődésnek mi sem állott útjában. Sőt a főtörekvés épen a természetes fejlődés útjába álló akadályok lehető leküzdésére irányult. Annak részletezésébe nem bo- csájtkozunk és az nem is képezi feladatunkat, hogy vájjon a Guttmann vezetése alatt működött gyár hozott-e jövedelmet az érdekelteknek vagy sem, sem pedig azt kutatni, miokból adott túl a gyáron a régi tulajdonos. Bennünket gazdasági és szociális szempontokból csak az érdekel, hogy Guttmann idejében a munkások száma a 600-at is meghaladta. Vagyis 600 embernek volt városunkban kenyérkereseti forrása. És mi történt városunk ezen egyedül számbavehető gyárával ? Egy osztrák tröszt, a „Mundus“ vette át. Ennek a trösztnek 13 gyára van és pedig Ausztriában 7, Magyarországon pedig 6. A „Mundus“ átvette a 6 magyar gyárat azért, hogy az osztrák-magyar birodalom területén a hajlított íabutorgyári termékek tekintetében korlátlanul vezethessen és szabadon, verseny kizárásával, diktálhasson. Ezzel fabutoriparunkra végzetes csapást mért, ami. Lapunk mai száma 8 oldal. Ezen a boulevardon az esteli órákban mozgófónykópek- kel mulattatják az utca népét. Ezer és ezer ember mulat a humoros képeken, mig aztán a befejezés után megindul a tömeg, hogy elvegyüljön a sétálók közé. A városok gazdagságát mutatják a nagyarányú, díszes középületek, a múzeumok és képtárak. Antwerpennek a városháza meglepően csinos, a vasúti állomása pedig bizonyára egyedül álló az egész világon. Az előcsarnoka ugyanis szinte széditően pompás. Óriásiak a méretei úgy hosszúságban, mint magasságban, díszítése pazar, úgy hogy a legelső uralkodók palotáiban, vagy valamely gazdag nemzet parlamenti épületében is nagyon nagyon beválna. Bruxellesben a városháza szintén gyönyörű, az igazságügyi palotája pedig Európa egyik legnagyobb épülete, 1866—1883-ig épült, kb. 60 millió frankjába került a nemzetnek. Soraim elején a „mostani állapotok szerint boldog országinak jeleztem Belgiumot. Miért írtam ezt: a mostani állapotok szerint ? Azért, mert bármilyen jól legyen is egyesítve a két nyelvű lakosság, el fog következni a fajok harca, a mikor Belgium összeroppan és a lakosok egyik része jobbra, a másik balra megy. A nemzet két nyelvű lakosságból áll: a román eredetű vallonokból és a germán flamandokból. Utóbbiak vannak ugyan többségben, mégis a vallonok nyelve: a francia az uralkodó nyelv. Ez az állam hivatalos nyelve. E körül és e miatt fog bekövetkezni harc. Maguk a vallonok is érezhetik az esetleges összeütközést,a mit a megalkuvás mutat. Bruxelles és Bruges hivatalos nevek. A francia név diadalmaskodott. De pl. a vasúti jegyek másik oldalán már ott olvasható a flamand név is — bár kisebb betűkkel: Brussel, Brugge. Úti benyomások. Irta Deák Gyula. III. (Bruxelles mozgalmassága. — A belga városok gazdagsága. — A vallonok és flamandok bekövetkezhető harca. — A belga élelmessége. — Ostende.) London, 1909. julius 16. Utazásom szintere gyorsan változik, mint a panoráma színes képei! Sietnem kell, mert az idő pénz, mint az angol mondja. Ma már Londonnak a megmérhetetlen nagyságát bámulom, a mikor az utcán járok-kelek. A Belgiumban töltött szép napok emlékét akarom feleleveníteni most, mig Londonnak a festését majd Párisból próbálom meg. Belgium a mostani állapotok szerint boldog ország. Ipara, kereskedelme óriási, a mi jólétet biztosit a lakosságnak. Falvai, városai, már az első, futólagos szemlélődés mellett elárulják a nagygazdaságot. Városai, a melyeket láttam: Antwerpen, Bruxelles, Bruges és Ostende, magukon viselik a gazdagságnak, csínnak sok-sok jelét, bár Bruxelles: a kis Páris, a hogy a belga szereti nevezni a fővárosát, nem olyan szép, mint a hire után magunknak elképzeljük. A kör-boulevard- jai még sok helyen kiépítésre várnak, egyedül a két vasúti állomást összekötő és a kör-boulevardokat érintő egyenes boulevardja meglepő szép, a melyen hullámzik az omberáradat és a melyen az esteli ólet nagyarányú. Ha az utóbbi körülményt vesszük számításba, akkor talán a Párishoz való hasonlat megállhat. Úgy ifjú asszony emlékkönyvébe. Irta Szabó Albert. I. Ne hidd, hogy mindig igy lesz a világon, Hogy folyton rózsákat tép a kezed. Lesz még idő, midőn rózsák után nyúlsz, Kis kezedet tövissel vérezed. Őh mert az élet nagy forgatagában Öröm s bánat mindig karöltve jár. A bú felhője ül szegény szivedre, Ha az öröm elszáll, mint a madár. És hogyha úgy lesz, — bár hiszen ne volna — S a sors szeszélye hány idébb s odább, Ha meg is csal a biztató reménység, Miként az utast a csalfa délibáb : Ne csüggedezz. A tél után tavasz jő . . . Csak a szivedbe’ lángoljon a Hit, Csak bizva bizzál s el ne hagyd az Istent, Hited remélni, tűrni megtanít. II. Szeretem a madárt, ha zöld lomb közt Vidáman énekei; De még jobban, ha rózsás hajnalon Kedves párjára lel De legjobban, midőn kicsinyeit Szájából eteti; Ha féltve őrző anyai gonddal Ápolja s neveli.
