Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-06 / 80. szám

47. évfolyam. — 80. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. október 6 Előfizetési feltételek: Csak „Ung“ lapra Egész évre .. 12 K Negyedévre. 3K Félévre .... 6 K Egyes szám . 12 f. merikába : Egész évre ...............17 K ,, 11 ng »ármegye NUatalos l.apjá“-»al együtt egész évre 1(5 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A Dayka Gábor-szobor leleplezési ünnepélye. (te.) A köznapi események tömkelegéből magasan kiemelkedő ünnepség színhelye volt városunk. Október 3-án leplezték le fényes és pompájában impozáns ünnepség közepette Dayka Gábornak, a 18. századbeli magyar költők egyik kiválóságának emlékszobrát. Az ünnepség — mint Firc{ák püspök méltán hir­dette — a családi keretből kilépve, országos jelentőségűvé emelkedett. Megjelent azon a magyar irodalom hivatalos képviselete; a Ma­gyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság, a Történelmi Társulat stb. És képviselőt küldött a magyar törvényhozás. A hazánk egét elborító fellegek közül egy derült napsugár suhant végig vasárnap: ünne­pelt nemcsak Ungvár, hanem minden magyar is, a ki nemzetünk szellemi kincseit értékelni, becsülni és tisztelni tudja. Dayka Gábor emlé­kének való áldozás hódolat a magyar faj Géniusza, zsenije előtt. És mi ungváriak kétszeresen is ünnepel­hettünk. Ünnepeltük az elhunyt költő emlékét, de ünnepeltük az első művész ragyogó láng­elméjét. A költő is a miénk volt, a művész is a miénk. Az öntudat és önérzet boldogsága büszkévé tehet bennünket, hogy kicsiny vár­megyénk is tudott és tud szolgáltatni egyé­neket, a kik a magyar nemzet szellemi nagy­ságának nemcsak úttörői, de zászlóvivői. Ön­bizalmat meríthetünk ez ünnepségből erőnk, képességünk iránt! És a kishitűség némuljon el magunk és mieink megbecsülésével szemben. Hiszen az idegenek talán jobban megbe­csülnek bennünket, mint mi magunk! Erődi Béla tankerületi főigazgatónak a diszlakomán elmondott beszéde erőt, bizalmat és lelkese­dést önthet szivünkbe. Felismerte Ungvár vá­rosa társadalmában azt a hatalmas gócpontot, a mely hivatva van nemcsak védőbástyájául, de egyszersmind vezérül is fellépni a vidéki szellemi és irodalmi élet fellendítésében. Nem csékély jelentőségű szózat volt az, a mely el­hangzott a társadalmi és tudományos téren sulylyal biró Erődi Béla ajkáról. Felismerte, hogy Ungvár városában megvannak a ténye­zők arra nézve, hogy természetes utón fejlőd­jék ki belőle egy nagy vidék szellemi góc­pontja. Az előretörés rajtunk áll! Fogjon össze minden arra hivatott egyén, hogy vá­rosunk védőbástyája, gócpontja és vezére le­gyen e&y nagy vidék szellemi, kulturális éle­tének. Ezzel hazánk művelődésének teszünk első­rendű szolgálatot. Mert a szellemi életnek több gócpontban való decentralizációja a nemes, egészséges, jótékony verseny révén a kultúra, a műveltség, az irodalom és a művészet ha­talmas fellendülését eredményezi. A lélekemelő hangulatban és a tanulsá­gokban bővelkedő ünnepségekről a követke­zőkben számolunk be: * Ünnepi díszbe öltözött Ungvár már a leleplező- ünncp előtti nap, mert akkor érkezett meg a vendé­gek legnagyobb része. Különösen a főgimnázium kör-, nyéke mutatott szép képet. A díszítés és Ungvár régi várának fekete falai érdekes keretet szolgáltattak. A vendégek fogadása. A ünnepre érkező vendégeket egy bizottság fo­gadta. melynek tagjai dr. Ország Jakab, Antal Mik­lós, Pap János és Deák Gyula voltak, a kik szom­baton d. u. és este minden vonat érkezése alkalmából kocsikkal várták a vendégeket. Az ünnep reggelén is érkeztek vendégek. A névsor a következő: dr. Vison- faiSoma, György End re, felesége és leánya,dr. Négyesy László, dr. Erődi Béla, Lehóczky Tivadar (Munkács). Szamovolszky Ödön és felesége, dr. Szentpáli István (Miskolc), Kalmár Elek főgimn. igazgató (Lőcse), dr. Stoll Béla ügyvéd (Nagybánya), Szamolányi Gyula és felesége (Máramarossziget), dr. Kontz Endre és Ehlert Gyula (Sátoraljaújhely), Sehürgei Ferenc fő­gimn. igazgató, Korpás Ferenc, Róth Lajos és Szász József beregszászi főgimn. tanárok, Nagy Ernő vár­megyei aljegyző (Beregszász), Varannai István tanár (Szakolca), Laszgalner Gyuláné szül. Szamovolszky Berta és Szamovolszky Vilma, a szobor alkotójának nővérei. Leleplező-ünnep. Csodaszép napra ébredtünk okt. 3-án. Csillogó verő- fényben ment végbe első szobrunk leleplezése. Öröm­mel említjük fel, hogy a szép napnak a fényét emelte az a körülmény, hogy a képviselőház, a Magyar Tudo­mányos Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, a Petőfi-Tár­saság, a Magyar Történelmi Társulat, az Országos Középiskolai Tanár-Egyesület, több vidéki közművelő­dési, társadalmi egyesület és irodalmi kör sietett részt- venni a mi ünnepünkben. Már 10 óra után gyülekeztek az ünnepre a ható­ságok, egyesületek, testületek kiküldöttei és az isko­lák tanulói. A gimnázium parkját, a hol a szobrot fel­állították, továbbá a park környékét zaufolásig meg­töltötte a közönség. A gimnázium és a szemben levő házak ablakaiból asszonyok, leányok nézték végig a magasztos ünnep lefolyását. Az ünnepen resztvettek a többek közt: gróf Sztáray Gábor főispán, Firczák Gyula megyés püspök, dr. Visontai Soma és Bernáth Zoltán országgyűlési kép viselők, György Endre, dr. Négyesy László, dr. Erődi Béla, dr. Szentpáli István, Hodula Károly őrnagy vezetésével a cs. és kir. tisztikar, Szathmáry Géza őrnagy vezetésével a m. kir. honvédtisztek, Kende Péter. cs. és kir. kamarás, dr. Nehrebeczky György Versec és Pancsova főispánja, Lőnnczy Jenő alispán, Pap Antal pápai prolonotárius, Benkő József apát-fő- esperes, Matyaczkó Tivadar kanonok, Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő, Tábor Péter pónzügyigazgató, Lsz Antal határszéli rendőrkapitány, Komjáthy Gábor ref. lelkész, Margócsy Aladár ev. lelkész, Kusnyiry Gyula Kovássy Elemér főszolgabirák. Többen diszmagyar- ban vettek részt az ünnepen. Az ünnepi beszéd. A Himnusz fenséges hangjai megcsendültek, a kalapok lekerültek a fejekről, mindenki áhítattal hall­gatta a magyarok imádságát. Medreczky István tanár vezetésével a Dalárdából és a főgimnázium ifjúságából alakított énekkar szépen adta elő a Himnuszt. Az ünnepi beszédet Románecz Mihály főgimn. igazgató, a szoborbizottság elnöke mondta. Hatalmas, tartalmas beszéd volt, a milyent Románecztől meg­szokott a közönség. Kezdette Mária Terézia és II. József korának ecsetelósóvel, a mely korra esik az irodalom felujulása. Dayka Gábor jeles tagja volt annak az irói körnek, a mely nyelvünk kiművelését tűzte ki célul. Daykán kivül Bessenyei, Kazinczy, Révai, Dugo­nics, Gvadányi és mások iparkodtak a cél érdekében. Az ő buzgó, lelkes munkálkodásuknak köszönhető, hogy a régi Magyarország helyett felépült az uj Magyar- ország. Daykát sokan nem ismerik, a korát és műkö­dését a mai viszonyok mérlegelésével tekintik. Pedig ez hiba, mert minden kort a saját szempontjából kell megítélni. Igaza van báró Eötvösnek, hogy a ki korá­nak élt, az minden kornak élt. Dayka irodalmi jelentősége különösen abban nyil­vánul, hogy a mit Kazinczy hirdetett a nyelvújításra nézve, azt Dayka megvalósitotta költeményeiben. Ha egyebet nem tett volna, akkor is megszerezte a hal­hatatlanságot. Dayka és Kazinczy közt meleg, belső viszony állott fenn. Vázolta ezután a szónok Dayka életét, ifjú korától egészen az ungvári temetőig. Dayká- nak a szenvedésből sok jutott. A szenvedések tették Ungvár lantos poétájává és a haza egyik legjelesebb költőjévé. A szónok azzal fejezte be magas szárnyalásu beszédét, hogy Dayka szobra meg fog elevenedni és szólni fog az ifjúságnak az élet terhének elviseléséről, a magyar haza forró szeretetéről és a magyar tanár nemzeti munkájáról. A beszéd végén felhangzott az éljenzés, mi köz­ben lehullott a lepel Ungvár legelső szobráról, Dayka alakjáról. A szobrot a város képviseletében dr. Ország Jakab tiszti orvos, mint h. polgámester vette át. „Ezen szobor hivatva lesz — igy szólt dr. Ország — nemcsak ezen tért díszíteni, hanem Ungvár iroda­lomtörténeti jelentőségét országszerte hirdetni.“ Koszorúzások. Fülöp Árpádnak lapunk múlt számában közölt alkalmi költeményét Takács László VIII. o. t., a Dayka- önképzőkör elnöke szavalta. Nem akarjuk itt dicsérni a költeményt, a mely Dayka életét és búsongó költé­szetét kifejezi, de annyit kötelességünk megtenni, hogy a közönségnek figyelmébe ajánljuk. Gyönyörködni fog benne az olvasó. Következett az ünnepnek egyik igen szép része: a koszorúzás, a mely a következő sorrendben folyt le: 1. A képviselőház koszorúját dr. Visontai Soma tette le ezen szavak kíséretében: A magyar or­szággyűlés nevében és megbízásából teszem le e ko­szorút az igazi mesteri kéz által megalkotott szobor­műnek a talapzatára annak bizonyságául, hogy a nemzet hódol a nagy költő emlékének és csodálattal adózik annak, eltelve azon gondolattól, hogy a költő költészetének lendületével és varázslatával honszerel­met és emberszeretetet plántál el az emberek szivében. Itt a Kárpátok alján, a történeti földön sokféle faj egyesül a honszerelemben és a honimádat kultuszá­ban. Azt kivánom, hogy e vidék és város népének oltára legyen ez a szobor, a melyen oltártüzet élesz- szenek mindenkoron a hazaszeretetnek. A képviselő­ház koszorújának minden virágából pedig áldás fa­kadjon a vidék népére. 2. Gróf Sztáray Gábor főispán, mint az ünnep védője. (Nemzetiszinü szalagos koszorú ezen felirat­tal : A nagy költőnek — gróf Sztáray Gábor főispán.) 3. A Magyar Tudományos Akadémia koszo­rúját György Endre helyezte el nagyszabású, Dayka egész irodalmi működését méltató beszéd kíséretében. Külön kiterjedt ez a beszéd Dayka életpályájára, ba­rátságára, szerelmére és hazafias érzésére. Dayka köl­tészetét vizsgálva megállapítja, hogy a költészet örök alapja a közvetlenség és az igazság teszi még ma is becsessé Dayka poézisét. Ezért hatnak ránk, úgymond, oly nagy hatással ezek a költemények. A teljesen kicsiszolt formában az ő sokat zaklatott, szegény szi­vének közvetetten melege áradozik. Merengő, átfino­mult szenvedések szólnak belőle hozzánk, a kora halál gondolatával való megbékülés sugárzik ki a Rettene­tes éj-bői vagy Az esztendő első napján soraiból. Csak egyetlen oázis van Dayka elégiáinak sötét­ségében : a raegingatkatatlan hit. Ez a hit csendül a Győzelem jövendölésé-ben, a mely még Ka­zinczy figyelmét is magára vonta. Mélyen megható, majdnem megdöbbentő jóslás van e költeményben. Mária Terézia altató kormányzata után a Kalapos ki­rály önkénykedéseinek tetőpontján, az általános elcsüg- gedés közben éppen a lemondás bánatos költője buz­dítja nemzetét. Es alig két év múlva, mikor a magyar közélet nemzeti lüktetése példátlan magasságra szökik, az 1790. óv volt legterményebb éve a magyar politi­kai költészetnek. A nemzeti létek tüzes ébresztői a szerzetes cellákban, Berzsenyi Romlásnak indult ma­gyarjában s Kölcsey verseiben ugyanazt zengi, a mit Széchenyi hirdet: Ha a hazát szolgálja a szántó-vető, mikor a barázdába hullatja verejtékét, vagy az iparos, a mikor pörölyét forgatja, mennyivel inkább teszi ezt az, a ki az édes magyar nyelvben keresi a szépet és igazat s emeli a nemzetet költészetében és tudományá­ban. (Nemzetiszinü szalagos koszorú: Dayka Gábor emlékének — a Magyar Tudományos Akadémia.) 4. A Kisíaludy-Társaság kiküldötte: Négyesy László szintén hosszabb beszédet mondott, a mely ál­talános tetszést aratott. (Etehér szalagos koszorú: Dayka Gábor emlékének — a Kisfaludy-Társaság.) 5. A Petőii-Társaság részéről dr. Erődi Béla : A Petőfi-Társaság nevében és mogbizásából mélyen érzett kegyelettel és szeretettel teszem te e koszorút Dayka Gábor szobrára. Ungvár város és vidéke e szobor felállításával biztosítékot nyújt nekünk az iránt, h°gy — a mint a múltban tette — a jövőben is olyan telkes bive, ápolója tesz a nemzeti kultúrának és ha­zafias érzésnek. Ügy tegyen! 6. A Magyar Történelmi Társulat koszorúját Lehóczky Tivadar helyezte el. 7. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület nevében Kégyesy László tette te a koszorút a ma­gyar tanári kar halhatatlan büszkesége, Dayka Gábor emlékére. 8. Miskolc törvényhatóságát dr. Szentpáli István polgármester képviselte: A költő szülővárosa Lapunk mai száma 4 oldal. ZE-i-A-IE3

Next

/
Oldalképek
Tartalom