Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-06 / 80. szám
2 oldal. nevében teszem le ezt a koszorút hálás kegyeletijük jeléül és egyúttal Miskolc város köszönetét hozom Ungvár városának a szobor létesítéséért. 9. A Ung vármegye törvényhatósága koszorúját Lőrinczy Jenő alispán telte le: A költői ihlet Istentől ered, azt nyomtalanul eltemetni nem lehet. Nemzeti nyelvünk fáradhatatlan ápolásáért emlékül Ung vármegye törvényhatósága nevében kegyeletünk jeléül teszem le a nagy költő szobrára. (Egyik szalag sárga, és másik kék: Dayka Gábor emlékének — Ung vármegye közönsége.) 10. A Beregvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület megbízásából Nagy Ernő helyezte el a koszorút: Az igaz hü magyarnak, nyelvünk lánglelkü apostolának hoztuk e néhány szál virágot. 11. A Beregvármegyei Irodalmi és Műpártoló Társaság koszorúját Korpás Ferenc e szavakkal tette le : A B. I. és M, T. nevében köszöntőm a múzsák és gráciák kedveltjét. 12. Zemplénvármegye Kazinczy-Kör nevében Ehlert Gyula tette le a koszorút: A Z. K.-Kör nevében Kazinczy Ferenc nyugvóhelyéről hoztuk e koszorút hálás és kegyeletes megemlékezésül a korán elhunyt, nagy irodalmi férfiú iránt. 13. A máramarosszigeti Szilágyi István Kör részéről Szamolánvi Gyula tett le koszorút: A Sz. I.-Kör megbízásából és mint Ungvár város fia a kegyelet és hazaszeretet érzetével hozom e néhány virágot Dayka Gábor emlékének. (Az egyik szalag sárga, a másik kék : Dayka Gábor emlékének — a Szilágyi István-Kör. 14. A Ung-beregmegyei Tanár Kör képviselője Schürger Ferenc: Az Ung-beregmegyei tanár-kör nevében hozom e koszorút Dayka Gábor szobrára. Dayka Gábor nemcsak kitűnő költő, hanem mint tanár is mester, a ki az előadás művészetéhez is kitünően értett. Mindenképpen méltó tehát arra, hogy mi, a kik az ő pályatársai vagyunk, emlékét kegyelettel és szeretettel őrizzük és büszkék legyünk rá. 15. A lőcsei kir. kath. főgimnázium igazgatója Kalmár Elek: A lőcsei kir. kath. főgimnázium tanári kara hódoló tisztelettel teszi le koszorúját dicső pályatársának, falaink között a magyar nyelv és irodalom sorban és érdemben első tanárának szobra elé. A termek, a melyekben ő a magyar nyelvet tanította, még állanak ugyau, bár nem bírják sokáig, de hogy a magyar nyelv és műveltség évezredekre megerősödhessék és virulhasson, abban az ő munkásságának tisztes része volt és marad mindenkoron. 16. A nagybányai Kaszinó nevében dr. Stoll Béla tette le a koszorút: Más vidéknek legyen intelem e szobor, hogy nyelvében él a nemzet. 17. A nagykaposi társaskör koszorúját Bernáth Zoltán tette le: A nagykaposi társaskör nevében azzal az óhajjal teszem le ez a koszorút, hogy Dayka emléke legyen örök dajkája a fiatalság szellemének. (Fehér szalagos koszorú : A nagykaposi társaskör — Dayka Gábor emlékének.) 18. Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület és Gyöngyösy Irodalmi Társaság nevében Hidasi Sándor: Az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület és irodalmi szakosztálya: a Gyöngyösy Irodalmi Társaság nevében teszem le ezt a koszorút, hogy ez a szobor élő tanúságot tegyen arról, hogy a ki nagy eszméknek él, az feledhetetlen marad. (A koszorú piros szalagján: Dayka Gábor emlékének, a fehéren: Ungvármegyei Közművelődési Egyesület, a zöldön: Gyöngyösy Irodalmi Társaság. 19. Az Ungvári Dalárda koszorúját Románecz Mihály tette le: Az Ungvári Dalárda és a magyar dalművészet nevében hódolattal hozom e koszorút Daykának, a remek dalköltőnek. 20. Az ungvári ipartestület nevében Flach Jakab helyezte el a nemzeti színű szalagos koszorút. 21. Az Ungmegyei Vöröskereszt Egyesület és a József kir. herceg Szanatórium Egyesület nevében özv. Nehrebeczky Györgyné azzal az óhajjal helyezte el a pálma- és babérlevelekből készült koszorút, hogy Dayka emlékezete legyen áldott és éljen örökké a magyarok szivében. 22. A Gyermekbarát-Egyesület koszor úját özv. Tabódy Jenőné tette le. 23. A munkácsegyházmegyei növendékpapság koszorúját Nátolya Dezső helyezte el. 24. Az áll. reáliskola koszorúját Dortsák Gyula tette le. 25. A g. kath. tanítóképző-intézet nevében Kaminszky Géza: Emléked buzdítja a népnevelés munkásait a jellem ápolására, a magyar dal szeretetére. 26. A g. kath. tanitónőképző és polgári leányiskola koszorúját Melles Gyula igazgató helyezte el. 27. Az áll. agyagipari szakiskola nevében Pap János tette le az intézet nemzeti szinü szalagos koszorúját. 28. Az áll. polgári leányiskola nevében Deák Gyula igazgató tette le a nemzeti szinü szalagos koszorút, melynek felirata: Dayka Gábor emlékének — az ungvári polgári áll. polgári leányiskola. 29. Az áll. el. isk. tanítók nevében Takács László helyezett el koszorút. 30. Az „ Ung“ szerkesztőségének koszorúját dr. Tahy Endre, a lap belső munkatársa tette le. (Fehér szalagos koszorú: Dayka Gábor emlékének — az „Ung“ szerkesztősége.) 31. Az „Ungvári Közlöny“ szerkesztősége nevében Mihalkovich József s. szerkesztő tett le koszorút. 32. A „Határszéli Újság“ koszorúját Vidor Marci helyezte el. 33. Az ungvári főgimnázium koszorúját Románecz Mihály te^ie le. 34. A főgimnázium Dayka-Önképzököré-nek koszorúját Takács László, a kör ifjúsági elnöke helyezte el. TJ- :tT Or 35. Ungvár város koszorúját dr. Ország Jakab helyezte el. Az egyik szalag kék, a másik sárga, felirat: Ungvár város — Dayka Gábor emlékének. A koszorúzás után a Szózat hangjaival befejeződött az ünnepség. Ä szobor. Az ünnep után a közönség sokáig szemlélte a gyönyörű kivitelű szobrot, a melyet Szamovolszky Ödön földink készített fehér márványból. A szobor büszkesége Ungvárnak. A művész igaz szeretetének adott kifejezést azzal a várossal szemben, a melyben nevelkedett és a melyben tanulmányait megkezdte. A költő ruházatát úgy oldotta meg a művész, hogy abból az egykori papnövendéket ki lehessen érezni. Természetesen azért nem papi ruhát adott rá, hanem egy köpeny-félét, a mit a költő korában is viseltek, különösen művészi hajlamú emberek. A ruha különben alárendelten van tartva, úgy hogy alig kivehető, csupáu a hangulata van meg elmosódottan, mintegy az ismeretlen múlt ködébe burkoltan. A hangsúly az alak mozdulatán s a fején van. Diszebéd. A megállapított programra szerint a helybeliek s az idejött vendégek délben a Koronán gyűltek össze, hogy magyar szokás szerint a fehér asztal mellett is ünnepeljék a nagy nap emlékét. A főhelyen Firczák Gyula püspök v. b. t. t. ült. Jobbról következtek: Szamovolszky Ödönné, György Endre, dr. Nehrebeczky György, Versec és Pancsova főispánja, Bernáth Zoltán képviselő, balról: dr. Visontai Soma képviselő, Lőrinczy Jenő alispán, dr. Erődi Béla udvari tanácsos, budapesti tankerületi kir. főigazgató, Szamovolszky Ödön művész, dr. Négyessy László, a Kis- faludy-Társaság és Lehoczky Tivadar, a Történelmi társulat képviselői és dr. Szentpáli István Miskolc törv. hat. város polgármestere. Az ebéd fél 2-kor vette kezdetét. A Korona nagyterme teljesen megtelt vendégekkel. A karzatról pedig érdeklődő ungvári hölgyek arca mosolygott. Lányi Gyula szebbnél szebb nótákat játszott. A harmadik fogásnál Firczák Gyula püspök nyitotta meg a felköszöntők sorát. Az emberi erény kiváló sajátsága — mondá — hogy az igaz érdemet önkéntelenül is a tisztelet, a hálás elismerés adójával voszi köröl. Ungvár város közönsége ma szintén kegyeletes ünnepélyt ül, mivel nagy és kiváló jelesünk emlékére egy művészi szobrot emelt. Jóleső érzéssel tapasztalom, hogy ez az inkább családias ünnepély kilépett a családi ünnepség szűk keretéből és országos ünnepélylyé lön, mert mi itt a magyar képviselöház, a Tudományos Akadémia, több testület és társulat kiküldött képviselőit (Éljenek I) szerencsések vagyunk üdvözölni. De Ungvár városa ezt a megtiszteltetést meg is érdemli múltjánál és jelenénél fogva. Anonymus a többi között azt jegyzi föl, hogy a honfoglaló ősök Hung várában pajzsra emelték a fiatal Árpádot és fejedelmükké választották. Azután három napig áldomást tártának és mulatának. Az alkotmány első csiráját itt ültették a magyar szivekbe. Ungvár közönsége az idők folyamában mindenkor és pedig fényesen dokumentálta, hogy benne az ősi erény, hűség az Istenhez, hazához és királyhoz igen mély és elpusztithatlan gyökeret vert. Ebből az ősi erényből kiindulva ma, midőn ilyen örvendetes és szép ünnepélyt ülünk, ón a legmélyebb tisztelet, hódolat és szeretettel emelem poharamat dicsőségesen uralkodó apostoli királyunkra (az egész vendégsereg feláll), kit nemcsak a magyar nemzetrajongva szeret de a kit az egész művelt világ, mint az uralkodók egyik kimagasló, egyik prevalens alakját bámulva tisztel. Adja Isten, hogy Ő felsége, a ki ma nevenapjának előestéjét is üli, állandó erőben, egészségben és megelégedésben uralkodjék. De uralkodjék úgy, hogy annak az uralkodásnak végeredménye legyen az ő boldogsága és a magyar nemzet, a haza felvirágzása 1 (Hossszantartó zajos éljenzés !) Azután Lőrinczy Jenő alispán emelkedett szólásra. Tósztját a következő szavakkal vezette be: „A magyar nemzet géniusza sóhajtva szállott át a sokat szenvedett országon és a Kárpátok felséges bércein megpihenve, hivó szózatot intézett fiaihoz: Ébredjetek testvéreim, véreim, álljatok össze, a szeretet láncaival összefűzve és a korán elhunyt, névtelen sírban fekvő, csak szenvedésre és fájdalomra születetett, de szeretett nemzete nyelvén énekelő költőnek áldozatot hozzatok. Állítsatok neki kegyeletetek jeléül egy örök emlékét hirdető szobrot. Jertek, ünnepeljétek őt erős bizonyságául annak, hogy a hatalom, a zsarnokság elpusztíthat osztályokat, népeket, de a költő magasztos eszméjét, a szent érzelmeket, a pokol égető tüze sem semmisítheti meg, mert az az évszázadok múltán is kitör és felszáll az égbe, a hol örökre csillagképen ragyog.“ Költői szárnyalásu beszédében hálás köszönetét mond mindazoknak, a kik filléreikkel hozzájárultak a kegyelet eme szép jelvényének felállításához. A legnagyobb hála illeti az ország szellemi kultúrájának kiváló, hivatott vezérét, gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás- ügyi minisztert, a kinek anyagi támogatása tette lehetővé a Dayka szobrának létesítését. Románecz Mihály az ünepsóg két fővédnökére: Firczák Gyulára és gróf Sztáray Gáborra mondott köszöntőt, Komjáthy Gábor Visontai Soma képviselőt köszöntötte fel. Nem mulasztotta el azonban, hogy Vison- tainak figyelmét a törvényszéknek régen vajúdó ügyére ne hívja fel. Tartalmas beszéddel üdvözölte Hidasi Sándor tanfelügyolő Szamovolszky Ödön szobrászművészt, a kinek a szive és szeretető Ungvár városához oly mélyen vonzódik. Ez a szív hevesebben dobog, ha a mi városunk nevét hallja, mert idekötik a gyermekkor leg80. szám. édesebb emlékei. Ez a művész boldog volt, a mikor megbízást nyert szülővárosától, hogy a Dayka-szobrot, e város első szobrát ő készítse el, mert ezzel akarta leróni annak a szeretetnek egy részét, a melylyel Ungvár iránt viseltetik. BlanárÖdün az Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi- Társaságok jelenlevő képviselőit és pedig György Endrét, Erődi Bélát és Négyesy Lászlót éltette. Ezután Mazuch Ede olvasta föl a gróf Apponyi Albert kultuszminiszterhez küldött következő sürgönyt: „Ungvár város Dayka Gábor szobrának leleplezés és ünneplő közönsége a legnagyobb hálával emlékezett meg nagy méltóságod kegyes adományáról és hódoló tisztelettel üdvözli nagyméltóságodat.“ Dr. Ország Jakab Ungvár város nevében a vendégeket üdvözölte. Ezután György Endre beszélt. Beszéde tartalmas és magas fejtegetés volt a szép fogalmáról. Szerinte szép az, a mi a szépről alkotott fogalmunknak megfelel. A mai ünnepségből kettős tanulságot merített. Az egyik a közélet összefüggése a magyar irodalommal, a másik az ungváriaknak és társadalmának együttérzése a hazaszeretetben. A hazai történelem nem fogja elfeledni soha, hogy a török hódoltság idejében a nemzet szive verése a felsővidéki városokba összpontosult. A nemzet nem fogja elfeledni, hogy ezen vármegye közönségének milyen dicső szerepe volt a Rákóczi- korban. Nem fogja elfeledni egyetlen történetíró sem, hogy az ungvári g. kath. szeminárium fiatal növendékei elsők voltak, a kik a szabadságharc katonái közé állottak. És a mai ünnepi beszédek között legjobban meghatotta a szeminárium fiatalsága képviselőjének ajkáról elhangzott egyetlen szó, a melyben Dayka színtiszta magyarságát érintve színtiszta magyar érzelmekről tett tanúságot. Kéri, hogy ezen ifjúságnak adják át legbensőbb üdvözletét. Az Isten áldását kéri Ung vármegye és Ungvár város társadalmára. Erődi Béla tanker, főigazgató az irodalmi élet decentralizálásáról bőszéi. Szükségesnek tartja, hogy a vidéken is legyenek irodalmi, szellemi gócpontok, a mint vannak a nagy nyugati államokban, a hol a fővárossal versenyeznek az egyes vidéki gócpontok, melyeknek tarületén működő férfiak nem igen vágyódnak a centrumban munkálkodni. Nálunk nem elég a fővárost nagygyá és hatalmassá tenni, bár ez első kö- telességüne. Vidéki gócpontokat is kell teremteni, ha kell, mesterségesen is. Ungváron azonban nincs szükség arra, hogy ez a fejlesztés mesterséges utón történjék. Itt minden személyi előföltétel megvan a természetes fejlődéshez. A fővárosban majd elmondja, hogy Ungváron oly katalmas gócpontot talált, melyet fejleszteni, erősíteni hazafias kötelesség. Általános figyelem között beszólt dr. Visontai Soma képviselő, a ki egyrészt a mai ünnepségben a költészet és művészet diadalát látja Találóan jellemzi a Dayka-szobrot. Kitér a törvényszék kérdésére is és megbiztatja Ungvárt, hogy nemsokára megkapja azt a palotát, mely az igazságot szolgálja. Beszédét Firczák Gyula püspök éltetésével fejezi be. Berzeviczy István lendületes szavakkal köszöntötte fel Szamovolszky Ödönnét. mint a ki ihletője a művész lelkének. Végül dr. Nehrebeczky György Ungvár város polgáraiért üríti poharát, mint a kikkel — bár elszakadt egy időre tőlük — mindig együtt érez és hozzájuk tartozónak vallja magát. A diszebéd sikeréhez hozzájárult maga a pompás ebéd is, a mely Nagy Róza kiváló szakácsművó- szetét dicséri. Díszelőadás. Méltó befejezést nyert a hangulatos ünnepség este. Az ungvári műkedvelők derék gárdája is kivette a részét a hazafias kötelességteljesitósből. Az ünnepi hangulathoz illő darabot választottak. A Nagy Lajos szerelmi házasságának történetét tárja elénk „A király házasodik“ c. vígjáték, a melyet Tóth Kálmán irt. A darab tele van az izzó magyar hazaszeretet lelkesítő szólamaival. És a közönség emelkedett hangulatban lelkes tapssal fogadta az egyes hazafias kijelentéseket, a melyek a magyar szabadság, nagyság és dicsőség diadalát jósolják. A műkedvelők kiváló képességükről és nagy rutinirozottságukról tettek ismét bizonyságot. Alig két hétig készültek az előadásra és mégis közmegelégedéssel oldották meg nem könnyű feladatukat. A szobor leleplező-ünuepségekre idesereglett idegen és irodalmi ízléssel biró vendégeink nem győztek eléggé csodálkozni műkedvelőink pompás játéka fölött. Az előadást számos idegen vendég nézte végig. így: György Endre volt miniszter és családja, dr. Visontai Soma képviselő, dr. Erődi Béla, udvari tanácsos, kir. főigazgató, dr. Négyesy László egyetemi m tanár stb. Az előadást a helyi és vidéki előkelőségek is élvezettel nézték végig. A szereplők legnagyobb része igyekezettel, ambícióval állotta meg helyét. Nagy előnyére vált az előadásnak és a siker egyik biztosítéka volt az, hogy a szereplők valameny- nyien korhű jelmezben játszottak. Megjelent előttünk Nagy Lajos visegrádi magyar udvara a maga diszével. Nagy Lajos, kit az egész ország bálványoz hősiessége, nemessége és lovagiassága miatt, — házasodni készül. A szorult Velence békét szeretne kötni a győzelmes Lajossal. Ebben buzgólkodik két intrikus velencei pap Balbó és Guidó, a kik céljuk elérése végett a velencei hercegnőt szeretnék Lajossal elvétetni. Lajos azonban a visegrádi udvarba érkező művészi lelkületű boszniai bánleányba, Erzsébetbe szeret bele. A két pap intrikáját Kopjay Imre fedi föl a király előtt. Az intrikusok csúfosan elvonulnak a hercegnővel. Lajos és anyja, a királynő keblükre ölelik Erzsébetet, Magyarország királynéját. A főszerepet Fincicky Ida, Ősz Irén és dr. Eper- jessy József töltötték be.
