Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-28 / 17. szám

2. oldal. £T 1ST 3­17. szám. sem, ha a fungens tanár nehéz munkáját sohasem próbálták. Ám az a kérdés minden tanárellenes indulat nélkül is fölvetődhetik, hogy hiszen elismeri mindenki a taná­rok érdemeit, értékelni tudja nehéz, fárasztó munkáju­kat. de mi bizonyítja azt, hogy ez a munka csakugyan életröviditőbb, mint más köztisztviselők munkája, hogy csakugyan úgy megőrli az embert, hogy 30 évi szol­gálattal van ugyanott, a hol más tisztviselő 40 évi szol­gálat után ? Csakhogy a közfelfogással, általános nézet­tel bizonyítani nem elóg, kézzelfoghatóbb bizonyítók kellene. Sajnos, olyan statisztikai tanulmányunk, mely éppen erre a kérdésre irányulna, nincsen. A Statisztikai Hivatal értékes kiadványai sok mindenféle szempontból csoportosították a Magyarország népességére vonatkozó számokat, de egyenesen azzal a céllal, hogy a külön­böző foglalkozási ágak hatását kimutassák az emberi életkorra, még eddig egy füzet sem foglalkozott. Az 1906-ban kiadott halálozási táblázatok, úgy gondoltam, talán adnak némi útbaigazítást. Sajnos, a mi szem­pontunkból egyáltalán nem lehet használni őket. Mert az egyes foglalkozási ágak nincsenek kellően elkülö­nítve. így a bírák a többi állami tisztviselőkkel együvé vannak fogva, az orvosok a gyógyszerészekkel, az ügyvédek az ügyvédsegődekkel stb. Ezen az alapon számításokat nem lehetett tenni. Az 1909-iki népszámlálás eredményeit feldolgozó kötetek egyikében azonban vannak oly adatok, melyek a mi szempontunkból kiváló figyelmet érdemelnek. Az egyes foglalkozási ágak összehasonlítását kapjuk belő­lük abból a szempontból, hogy az egyes foglalkozási ágakon belül hányán vannak, a kik 40 évesnél fiata­labbak, hányán, a kik a 60 éven alul vannak és hányán, a kik a 60 évet is meghaladták. A kapott adatokból egy táblázatot állítottam össze. A táblázatha összehasonlítás kedvéért azokat a foglalkozási ágakat vettem, melyek a közfelfogás szerint mint szellemi fog­lalkozások, vulgo lateiner-pályák, a tanári pályával párhuzamosak. A 60 éven felüliek számát °/o-ba át­számítva magam csatoltam hozza. Életkor Foglalkozás Az 1900-ban 4o_59 eO— utoiső _____________________________________________________________________°io-ban Középisk. tanárok 3"67 166J 1287 110 3 5 Bírák .................. 2912 1263 1459 190 6 5 Lelkészek ......... 12076 4050 5580 2404 6 8 Orvosok ............... 5144 2746 1849 449: 8 7 Állami tisztv. ... 9520 5108 3864 418; 4’4 Ügyvédek ............ 4683 1822 2402 459 9 8 Tanítók... ...... 22494 13110 7636 1113 49 Közs és körjzők 5432 2910 2251 266 4 9 I í Ezek már számok. Nem odavetett, általános szó­lamok, hanem hiteles számadatok. És ped'g nagyon érdekes adatok. Letagadhatatlan erős bizonyítéka annak a tételnek, hogy a tanári pálya minden más pályánál jobban pusztítja az életerőt. Ä tanári munka hamarább végez az emberrel, mint akár az ügyvédi, orvosi, bírói, lelkészi, akár mint bármely állami tisztviselői, sőt — a mi újságnak hangzik — akár a tanítói munka. A tanári pályán levők közül éri el aránylag leg­kevesebb a hatvanadik esztendőt, vagy az ennél is magasabb életkort. Ezt bizonyítja a 3 5%-os arány­szám. Vagyis az a nehéz idegnyövő, tüdőpusztitó, ideg­sorvasztó munka — még a sokat hánytorgatott vaká­cióé pihenések mellett is — annyira aláássa a tanár egészségét, hogy 30 esztendei munka után nem hogy ott volna, ahol más tisztviselő 40 évi szolgálat után, hanem átlagban idő előtt belerokkan a meg feszített munkába és elpusztul A hatvanadik esztendőt csak azok érik meg, a kiknek a gondviselés az átlagosnál jobb tüdőt és erősebb idegeket juttatott. íme, a számok bizonysága szerint, a tanárok* közül a mostani 30 éves szolgálat mellett csak félannyi éri meg a hatvanon felüli életkort, mint a hány biró és lelkész, harmadrész annyi, mint ahány ügyvéd és orvos. A számot mindig az illető foglalkozási ág lét­számához mérve. Vagyis pl. száz ügyvéd közül körül­belül háromszor annyi van hatvan éven fölüli életkorú, mint száz tanár közül Az állami tirztviselők arány­száma is kedvezőbb, sőt kedvezőbb a tanítóké is, holott általában az ő munkájukat még súlyosabbnak szokták tartani a tanárokénál. Ugylátszik a falusi élet mégis ellensúlyozza annyira munkájuk egészségtelen voltát, hogy a hatvan éven felüliek arányszáma ked­vezőbb helyzetet jelöl ki nekik, mint a tanároknak, sőt mint a többi állami tisztviselőknek. Szóval a számok is csak a közfelfogás helyessé­gét bizonyítják. Igazolják egyszersmind a középiskolai és nyugdíjtörvény megalkotóinak bölcsesógét, mél- lányosság érzetét. A pénzügyi szempontokat ők is gonddal mérlegelték, de mérlegelték egyszersmind azokat a különleges nehézségeket, melyekkel a tanári pálya együtt jár. És ha mindeneknek megnyugvásával ők a tanárok heti óraszámát 18-ban, a szolgalati évok számát 30-ban állapították meg, tették abban a meg­győződésben, hogy ha fizetésben és az oktatás sikeres­ségének egyéb föltételeiben az általános európai szín­vonalat elérni nem sikerült is, legalább ebben a kettő­ben, a heti óraszám és a szolgálati idő dolgában ne maradjon a magyar állam leghátul s adjon tanárainak többi európai kartársaiknál nehezebb munkájukért, ha nem is kellő, legalább tőle telhető kárpótlást. VÁRMEGYEI ÜGYEK. Közgyűlés. — Február 26. — Az idei első vármegyei közgyűlés február 26-án folyt le. Egyhangú, szürke képe volt a közgyűlésnek. A majdnem 80 ügyből álló tárgysorozatot az előadók gyorsan lemorzsolták. Az ülés elején a gyász hangja szólalt meg. Az alispán évnegyedes jelentésében meleg, őszinte részvéttel emlékezett meg vármegyénknek 18 éven volt főispánjáról, a február 6-án elhunyt gróf Török Józsefről. Ennek hatása alatt Benkő Józse f indítványára egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy gróf Török József emlékét és érdemeit jegyzőkönyvé­ben megörökíti, elhunyta fölött mély részvétét fejezi ki s a gyászoló családhoz részvétiratot intéz. * A közgyűlés lefolyása a következő: D. e. 10 órakor Lőrinczy Jenő alispán felkéri a bi­zottsági tagokat, hogy a fői-pánt kiildöttségileg bivják meg a közgyűlésre. A küldöttséggel együtt megjelenő gróf Sztáray Gábor főispán elfoglalván az elnöki széket, az ülést megnyitja. Sorra következett az alispán évnegyedes jelen­tése. Az elmúlt évnegyedben a közbiztonságot semmi különösebb esemény nem zavarta meg. A gazdasági viszonyok kedvezőtlenek, mert a fokozódó amerikai kivándorlás miatt a munkás kéz hiánya napról-napra érezhető. December és január hónapban 1611 db út­levél iránti kérelem érkezett be. A csendőrsóg 548 esetben teljesített nyomozatot A fogházakban 161 egyén volt letartóztatva. Uzsoravétség miatt egy egyén lett jogerősen elitéivé. A tü/.vósz 38555 K értéket pusz­tított el, melyből biztosítás címén 32362 K térült meg. A közegészségi állapot kedvezőtlenül alakult. A vör­heny járványszerüleg lépett föl 9 községben 198 eset­ben, melyből 157 gyógyult, 30 egyén meghalt. Az el­múlt 2 hónapban született 1068 gvermek, meghalt 551 égvén, a születések száma tehát 517 esettel múlta felül a halálozási számot. A vármegye területén 73 idegen egyén telepedett le A közgyűlés az alispáui évnegye­des jelentést Thuránszky Tivadar felszólalása után tudomásul vette. A törvényhatósági bizottság 1908 szeptember 30-án elhatározta, hogy a vármegyei székházhoz tar­tozó alsókertből 70 négyszögölnyi területet az ungvári ág. ev. hitközség részére 4000 K vételárért elad. Ezen határozatot Kende Péter és Remenyiczky Mi­hály raogfelebbezték. A belügyminiszter a felebbezés elutasítása mellett a vármegye határozatát jóváhagyta. — A belügyminiszter a vármegye azon határozatát, hogy Nagy Iván „Magyarország családjai“ c művét a háztartási-alap terhére megvette, nem hagyta jóvá, ez okból a közgyűlés a fenti művet a kavics-alap ter­hére szerzi be. — A belügyminiszter körrendeletét bocsájtott ki arra nézve, hogy a vármegyei és köz­pénzek elhelyezésénél az Országos Központi Hitelszö­vetkezetet vegye figyelembe. — Minthogy vármegyénk közpénzeinek elhelyezése tekintetében a közgyűlés már határozott, ezen körrendelet most tudomásul vétetett azzal, hogy legközelebb az figyelembe fog vétetni és az a községeknek miheztartás végett kiadatik. — Po­roskő község képviselőtestülete elhatározta, hogy a köz­ségi biró részére 1909. és 1910. évekre tüzbiztositási összeg fejében évi 144 K 28 f-t állítson be a költség- vetésbe. A törvényhatóság ezen határozatot megsemmi­sítette, azért, mert a névszerinti szavazás mellőztetett. A belügyminiszter felebbezés folytán kimondta, hogy ezen ügy nem tartozik a névszerinti szavazással élin- tézendők közé, miért is a közgyűlés most a fenti ha­tározatot jóváhagyta. — A közgyűlés a vármegyei dij- nokok fizetésének és szolgálati viszonyainak rendezé­séről alkotott szabályrendelet-tervezetet elfogadta. — Az Ungvár város által a házi szemét kihordásáról alko­tott szabályrendelet a 10. és 11. §-okban tett módo­sítás mellett jóváhagyatott. — A belügyminiszternek a „Moderne Kunst“ berlini képeslap Magyarországról szóló külön füzete tárgyában kelt rendelete tudomásul vétetett. — A kassai kereskedelmi és iparkamara ung- varmegyei kültagjainak megválasztása céljából szüksé­ges munkálatok végrehajtását eszközlő központi bizott­ság elnökéül Bánóozy Béla, tagjaiul Klein Ignác, Peltsarszky Béla és Székely Simon kereskedők, to­vábbá Berta István, Flach Jakab és Tomajkó István iparosok választattak meg. — A lóavatóbizottság elnö­kéül Kende Peter választatott meg. Jóváhagyattak: Ungvár város képviselőtestületé­nek határozata, melylyel elfogadta a Ferenc József lak tanyai belsőség egy részének értékesítésére vonatko­zólag tartott nyilvános árverés eredményét; ugyanen­nek határozata, melylyel a város tulajdonát képező kaposi-utcai belsőség egy részének eladását mondotta ki; ugyanennek határozata, mely szerint a Day ki Gábor-utcai köztérből 44 O-ölet a polgári leányiskola céljaira a kir. kincstár részére átenged; Ungvár város és Czibur Vilmos között a Váralja-utca rendezésére szükséges terület megvétele tárgyában kötött adásvevósi szerződés; Határszög községnek az iskolai alapvagyon eladását kimondó határozata; Horlyó községnek egy ingatlan eladását kimondó határozata; Ordögvágásnak határozata, melylyel egy volt községi ingatlannak a t-nyleges birtokosok javára leendő átírását engedélyezte ; Minaj és Ketergény községeknek közösen vásárolt dög­térre vonatkozó határozata; az úrbéres községek erdő­alapjainak 1907. évi zárszámadása; a pálóci, ubrezsi, vinnai, szürtei, pályini, őrdarmai, csicseri, nagykaposi és mátyóci körjegyzőségekhez tartozó községek 1909. költségvetései, továbbá a vármegyei irodaszerek szállí­tására, a vizhordásra, a szolgaszemélyzet ruházatára, a közigazgatási és árvaszók" részére szükséges könyv­kötői munkákra vonatkozó vállalati szerződések ; a vármegye tulajdonát képező kadubeci ingatlanok bérbe­adására vonatkozó szerződés; Ungvár varosának és a jen kei körjegyzőséghez tartozó községeknek a boltel- kek mikénti kezelésére vonatkozó szabályrendelete, a törvényhatósági pótadó kivetéséről, beszedéséről és ke­zeléséről alkotóit szabályrendeletek. A 15 éven aluli gyermekeknek a nyilvános mu- latóbelyekről való távoltartásáról szóló vármegyei sza­bályrendelet a közigazgatási bizottság átirata folytán akként módosíttatott, hogy annak büntető rendelkezései azon szülők és gyámokra is kiterjesztetett, a kik ló. életévet még be nem töltött gyermeket a korcsmában, sör vagy pálinkamérésekben, vagy nyilvános mulat­ságban időzni enged vagy ily helyre magával visz. Kisberezna községnek határozata, mely szerint a kincstártól vásárolt földeknek a tényleges birtokosok között leendő felosztását és ily értelmű bekebelezési engedély kiadását határozta el, a törvényhatósági bi­zottság ez alkalommal sem hagyta jóvá, s utasitottta a járás főszolgabíróját az ügyre vonatkozó tényállásnak a helyszínén leendő kinyomozására és megállapítására. Pálóc község képviselőtestületének határozatát, mely szerint a községben njég egy italmérés engedé­lyezését kívánja, a körjegyző felebbezése folytán meg­semmisítette a közgyűlés formai szempontból. A törvényhatóság következő segélyeket szavazta meg : az ungvári dalárdának a kecskeméti hangverse­nyen leendő részvétele céljára 100 koronát, a keres­kedelmi alkalmazottak esti szaktanfolyamának segélye­zésére 50 koronát. Jóváhagyta a törvényhatóság az alispán azon intézkedését, hogy Timkó István veskóci, Olcsváry Pál őrdarmai, Markovics Dávid szentesi és özv. Sztripszky Sáudorné ungvári lakosokat kisebb segélyben részesítette. A záhonyi Tiszahid a következő feltételek mellett adatott át a kereskedelmi miniszternek : az összes mű­tárgyakat a vármegye minden kártérítés nélkül átengedi a Dicsőségnek rideg koporsója csak betetőz. A Dicső­ség fenséges virág, mit ér azonban, ha legszebb virág­zás idején minden piszok csak reá igyekszik tapadni, mígnem hervadtan a megvetés és szánalom posványába sülyed. IV. „Válaszsz tehát újból, van még két kincs a kosa­ramban, az egyik még ma is épp oly értékes, mint a legelső alkalommal.“ „Életem java részét elhibáztam, most tehát utól- jára érdemes életet akarok kezdeni, gazdagon, fényben, pompában és hatalomban fenékig akarom meríteni az élet örömeit, fényét, javát, gazdagságát. Gazdagság — ez kell most nekem. A csufondárosok, kik csak az imént megvetettek, porban-sárban fetrengjenek előttem, az ő gyalázatukkal, szégyenükkel és fájdalmukkal fo­gom csillapítani bosszúra szomjas szivemet. Gazdag, erős, hatalmas és boldog leszek. Kincseimmel meg­vásárolok minden boldogságot, fényes hatalmat. Pénz az egyedüli hatalom e Földön, melyért mindent meg­vásárolhatok. El az élet hamis gyémántjaival, melyeket eddig drága kincseknek tartottam. Gazdagság, te be fogod aranyozni még hátralevő rövid napjaimat.“ Csak három rövid esztendő telt el ezután és egy alacsony, piszkos padlásszobában találjuk az Elbiza- kodottat. Sovány testét durva rongyok takarják, halo- vány arca, beesett szemei sötét nyomort árulnak el. Kínzó gondolatok gyötrik. Halkan mormog: „Elillant már előttem az Élet minden színes pompája, a dús aranyozás lepattogott róla és komoran áll előttem a •ötét való. Élvezet, Gyönyör, Szerelem, Hírnév, Di­csőség, Gazdagság, mindez csak hazugság és csak Kin, Gyötrelem, Csalódás, Gyalázat és Szegénység vau ez éleiben. A tündérnek — lám — igaza volt, csak egyetlenegy értékes kincse van az éleinek : a Halál E pillanatban, midőn már mindent megismertem, nyo­morúságosán hiúnak és üresnek látom a többi-négyet együttvéve, ha összehasonliiom ezzel az egyetlenegy kimondhatlanul édes és megbecsülhetlen kincsesei, a mely végre annyi kínos hányattatás után csendes, nyugalmas álomba ringat és örökre elaltatja üldöző gyötrelmemet, a szégyent és gyalázatot, melyek fel­marják legfájdalmasabb sebemet Oh jóságos tündér, add meg nekem e kegyet, ki már elfáradtam az élet nehéz küzdelmeiben és nyugodt pihenésért könyörgök.“ V. A kétségbeesett hívásra csakugyan megjelent a tündér ismét, négy kincset hozva kosarában, az ötödik, a Halál, hiányzott. „Most adtam oda — igy szólt a tündér — egy szegény anya újszülött gyermekének ; a szegény tu­datlan, bízott bennem és megkérdezte tőlem : hogy melyiket válaszsza az Élet kincsei közül. Én a Halált ajánlottam neki. Te önfejű, soh’ sem kérdezted ezt tőlem.“ „Hát még meghalnom sem lehet! ? Mily pokol maradt még hátra számomra ?“ „Az, a mit legkevésbé érdemeltél meg: a hosszú életkor, hogy kicsufoljad vele az Élet hiú ábrándjait. Angol eredetiből fordította : Gábor Mózes.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom