Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-16 / 39. szám
47. évfolyam. — 39. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. május 16 Előfizetési feltételek: Csak „ling“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Ung vármegye Hivatalos Ijapjá“-val együtt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. reieios szerKeazio : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kútvizeink. Irta Pap János. Sokat beszéltek és írtak az utóbbi időben a vízvezeték kérdésével kapcsolatban városunk ivóvizéről. Sokan azt állítják, hogy van elég és jó kútvizünk s igy mi sem késztet bennünket arra, hogy a vízvezeték építését siettessük. Sajnos, nagy tévedésben vannak az illetők, mivel számos utcánk van, melyek egyáltalán nem rendelkeznek kútvizzel, a meglévő kutaknak pedig vagy 50%-a egészségtelen, rossz vizet szolgáltat. 1904. évben megelemeztem 58 kútvizet. Ezek közül 30—100 francia változó kemény- ségi (tehát igen magas) fokkal birt és e miatt mosásra, főzésre, sőt ivásra is alkalmatlannak találtam 22 kútnak a vizét. Százezer sulyrész vizben a megengedett 03 suiyrésznél több (04-2-64 s. r.) oxigént igénylő szerves anyagokkal fertőzött egészségtelen vizet találtam 14 kútban, (vagyis az elemzés alá vett kutak 24'92%-ban). Ezen kutak közül az egyikbe tisztítás közben (2 héttel a vizsgálat előtt) belehalt egy ember. Megölte a fejlődő mocsárgáz és szénsavgáz. Egy másik kút annyira fertőzve volt, hogy a bacillusok elpusztítására 2'64 s. r. oxigént használtam föl. Ismétlem, hogy a megengedett végső határ 0 3 s. r. oxigén. Ennél többet a jó ivóvizekben élő bacillusoknak nem szabad fölhasználni. Az említett kút vize pedig majdnem kilencszer több oxigént fogyasztott, a mig bacillusai mind elpusztultak. E\ kési tifus{: És ezt a kutat egy iskola udvarában találtam) Siettem is bejelenteni az igazgatónak, a ki megnyugtatott, hogy a vizet ivásra egyáltalán nem használják. De lehet-e ellenőrizni minden iskolás gyermeket, hogy véletlenül ne igyék abból, ha szomjúsága gyötri ? Ajánlatomra a kutat azonnal kitisztították és lezárták, hogy hozzá ne férjen senki és csak esetleges tűzveszély esetére hagyták meg, különben betömték volna, Ammoniak tartalomra azonnal reagált 17 kút vize (29-31%), salétromos savra 8 kút vize (7'25%). Ezekbe a kutakba emberi és állati ürülék szennye szivárog a talajon át valahogy s igy nem kell sokat magyaráznom azoknak veszélyes voltát. És ne gondoljuk, hogy ezek az ammóniától beteges kutak valahol a város végén, csatavonalon kivül tanyáznak? Oh nem! A belváros az ő hazájuk! Itt ólálkodnak a sűrűn lakott szűk udvaru házakban! Még kérkednek is jó hírnevükkel! Hogy csak kettőt említsek közülük, pl. a társasköri meg a Fehérhajó-épület kútvizei igen erősen és azonnal reagálnak ammóniára. A társasköri kutnál nem találtam meg a közvetlen okot, — a Fehér-hajó épületnél azonban természetes ez a jelenség. Hiszen az udvara emberemlékezet óta gyülő- helye volt a vidéki lovasszekereknek, melyek a talajai éveken át fertőzték. Különös sajátsága az ungvári kútvizeknek a magas cloridsók tartalma. Clórra valamennyi kút vi\e erősen reagál, egyesek, nevezetesen 31 kút vize azonban megdöbbentő mennyiségű clórsókat tartalmaz föloldva. Az egészséges ivó vizben megengedett clórtaitalom 100000 s r. vi{ben : 3 s. r. clór — a fönnemlitett 31 kút vizében azonban: 14, 26, 39, 56, sőt 60, 67 s. r. clórt is találtam. Ha meggondoljuk, hogy a clórsók az állati vizelet utján jutnak a talajba s innen a kutakba, könnyen elképzelhetjük ezen jelenségek veszedelmes voltát. Ezen megdöbbentő adatok arra bírtak, hogy annak idején ez ügyben fölkerestem dr. Wartha Vince műegyetemi volt tanáromat, hogy halljam a véleményét. Wartha vállat vont s csak annyit mondott reá, hogy „pis{ok és ronda udvarok“! De uram! 60 s. r. clór! hisz lehetetlen, hogy ez mind piszok legyen, ez ásvány viznek is sok? Annak sok, de az ungvári udvarok kútKiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. vizében nem lehetetlen! Végül megkért, hogy küldjék neki 1—1 litert ezen kutak vizéből. Nem kiméivé fáradságot és költséget, pár hét múlva másodszor is fölkerestem és magam vittem el a Kossuth-téri kutvizpróbákat, melyek legerősebben vannak cloridsókkal fertőzve. Wartha tanárt, sajnos, nem találtam Budapesten ; asszistensével találkoztam csak laboratóriumában. Előadva neki a dolgot, azonnal hozzá fogott a reakcióhoz s midőn beigazolva látta állításomat, mosolyogva kijelenté, hogy ő soha sem volt Ungváron, de azt bizton állitja, hogy a Kossuth-téren van Ungváron a barom- és sertésvásár. — Csak volt valamikor a sertésvásár, nagyon régen — válaszoltam én. — Ugyanezzel a jelenséggel találkoztam — felelt ő — Ké{divdsárhelyen, melynek kút- vizeit felküldték ide elemzés végett. A volt sertésvásártéri kútvizek ott is mind ennyire inficiáltak cloridsóktól. Ungvárt azonbarTnemcsak a Kossuth-téri, hanem a belvárosi vizek némelyike szintén épp ilyen túlsók {3g — 60 s.-r.) doridsót tartalmaz. Egy sávot találtam, mely a Korona-vendéglőtől indul ki és átmegy a Rákóczi-utcára, innen a plébánia és Gizella-ház között a Teleki-utcára. Az említett vonaltól föl és lefelé azután hirtelen leapad a kútvizek cloridsótartalma. Kutattam ennek a jelenségnek az okát. Itt csak nem árultak sertéseket ? Azt hallottam, hogy ebbe a vonalba esett valaha, nagyon régen az ungvári várnak egyik árka, melyet törmelék és szeméttel feltöltöttek, hogy be lehessen épiteni. Ez tehát a magyarázata ennek a jelenségnek. Megjegyzem, hogy nemcsak az említett helyeken, hanem más városrész udvarain is előfordulnak ammonia-, salétrom- és cloridsókkal fertőzött kútak. Középminőségü jó vizeket csak az Árpád- uti (Radvánci-) és a Sorház-utcák kútjaiban találtam, de clórra ezek is valamennyien reagálnak. Bordái. Irta Endrődi Sándor. Mit ér az élet, Ha gondok fellege árnyal ? Fel a pohárral! Éljen a bor, a szerelem, az élvek ! Vedd a virágot Olyannak, a milyen — S ne bánd, ha másfele billen, Nem arra, merre irányzód. Bizd rája a dolgot, Majd rendre verődik. Ki semmivel se törődik, Az itt csak a boldog ! Bekukkantana. Debrecenbe. Irta Berzeviczy István. Az „Ung" hasábjain olykor olykor helyet kapok szerkesztő-barátaim szivességéből. Örömem van benne, ha gyakrabban jelenhetek meg névvel, vagy névtelenül a vonal alatt, vagy néha fölötte is. A szives látás már magában kedves jutalom. Újságírói működésemnek azonban már értékbeli, t. i. pénzórtékü eredményét is láttam. Visontai Soma barátom, városunk tevékeny és immár javunkra eredményeket is elért képviselője lepett meg egy Budapest—Debrecen—Ungvárig szóló ujságiró szabad- jegygyel. Egészen áthatva újságírói minőségem felemelő tudatával, robogtam be Debrecenbe — elmulasztva értesíteni az én kedves Filotás Géza barátomat, a kit egész este hiába kerestettem és kerestem, nem bírtam feltalálni. Azt hiszem, már ezzel is bizonyítékot szolgáltattam Debrecen nagyvárosi mivoltáról. Az eredménytelen kutatásért kárpótlást keresve a színházba mentem, hol Vizváry Mariska, a nagy Vizráry leánya és a még nagyobb Szigeti József unokája vendégszerepeit zsúfolt ház előtt. Régi kedves dolgot, „Figaro házasság“-át elevenítette fel Zilahi, melyben neki is pompás vezetőszerep jutott. A vendégművésznő is kifejtette képességeit. Üde, behízelgő, bájos, gyakorlott játékát örömmel néztem és hallgattam. Hogy tetszett a közönségnek : az bizonyos, mert hisz több estén át mindig megtöltötte a házat. És mégis micsoda ridegséggel nézte végig a debreceni közönség az előadást I A művésznő megjelenésekor egy taps sem hangzott fel, egy nyájas, biztató, mosolygó arcot sem lehetett látni. Pedig ezt az előlegezett tapsot magával hozza a lovagias udvariasság, mely a vendéget szives látással s annak jeleivel biztatja, bátorítja. Ugylátszik, a debreceniek vérmérséklete hasonló azóhoz a csőszéhez, ki ott a pusztán valahol zavartalan nyugalommal pipázott, midőn fényes katonai pompában egy lovas csapat érkezik hozzá és németül, majd rossz magyarsággal kérdéseket intéz az eltévesztett útirányra vonatkozólag. Rövid odavetett szavakkal felelt a csősz, botjára támaszkodva s reá se nézve a társaságra, mire annak vezetője kivágja, hogy „én Albrecht főherceg vagyok“. A csősz egy hosszút köpve feleli, hogy „bánja a fene“, és pipált nyugodtan tovább. Lapunk mai száma 8 oldal. Úgy látszik, a debreceni közönségnek is bekuba, hogy Vizváry és Szigeti ivadéka lép ki sikkesen a deszkákra elébe. Helyét megfizeti, a nyújtott jót megélvezi, emócióba talán csak akkor jönne, ha becsapva érezné magát. Miután az egész előadást néma csendben hallgatta végig, úgy kell lenni, hogy tetszett neki. Én magam az előadást lelki örömmel néztem. Zilahi igazgató nemcsak jó helyről gondoskodtatott mint vendégül jött szinügyi bizottsági elnökről, de finom előzékenységgel jelezte, hogy nekem játszik s produkált oly remek dolgot a címszerepben, hogy lelkes tapsban törtem ki, a mit azonban gyengén támogatott a színház közönsége, de annál jobban megnézett engem. Felvonásközökben kedves ismerősökkel találkoztam ; igy a színházi kritikussal, dr. Csűrös tanárral, kit nemcsak személyesen, de irói tolla után is előnyösen ismerünk. Kedvesen lepett meg Móricz Pál debreceni lapszerkesztő, ki a fővárosi lapoknak is népszerű táreairója, ki ismeretlenül bár, felkeresett és meghívott az Istványi festő — ki Debrecenbe sikeres kiállítást rendezett — bucsulakomájára. A kellemes epizód folytán a harmadik felvonás megkezdése után léptem a színházba és a bejárat mellett állva maradtam, mert úgy az előadást, mint a padsoromban ülő hölgyeket meg kellett volna zavarnom. Erre hozzám lép egy uniformisba bujtatott egyén s felszólít, hogy vagy foglaljam el a helyemet, vagy távozzam a színházból, mert állani ott nem szabad. — Zavart csinálni nem akartam, beláttam hogy az illetőnek igaza van — távoztam a színházból. Mondhatnám :
