Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
46. évfolyam. — 38. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. szeptember 20. Előfizetési feltételek: Csak az „UBg“ lapra Egész évre . . 8 K : Negyedévre . 2 K Félévre.... 4 K | Egyes szám . 20 f> Amerikába : Egész évre . .. 10 K «0 „Ung »ármegye Hlratalos Lapjá“-ial együtt egész évre 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések égy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hiratalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely ég Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNOMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Gyöngyösy István. (1820—1704.) Irta Gyöngyösy László. Immáron kétszáznégy esztendeje aluszsza örök álmát jeltelen sírjában, Csetneken, a XVII-ik század legnagyobb költője, a magyar költői stílus nagymestere, az öreg, jó Gyöngyösy István. Talán éppen a midőn e sorok napvilágot látnak, ezelőtt kétszáznégy esztendővel, ugyanazon a napon hunyta le örökre szemét, hiszen kimúlása napjáról sincs pontos feljegyzésünk, annyit tudunk csak erről is, hogy szeptember hó 20-ika és 30-ika közt halt meg. Gyermekkora, ifjúsága abban az időben telt el, mikor a magyar névnek Bécsben, Konstantinápolyban is hire, neve, becsülete volt. Bethlen Gábor vassal fizetett a németnek, a török császár tenyerén hordozta s bár vérözön árán, megmentette a magyar alkotmányosságot és a lelkiismeret szabadságát. I. Rákóczi György még egyszer diadalmasan lobogtatta meg a magyar zászlót. A linci békéről azt hitték, hogy örökre biztosította a magyar szabadságot. De nem hiába hirdették már a század közepén a labanc püspökök, főurak: „Meghalt Bethlenetek, nincs Rákóczi Györgyötök, uralkodik az absolutus rex“. A század közepén tervszerűen Básta hóhérmunkája után másodszor megindult az erdélyi magyarság kiirtása, Ahmed nagyvezér és a bécsi udvar titkos szövetségével, a szultán tudta nélkül és a háta megett, a ki megütközve, vezérét is meg akarta fojtatni, mikor II. Rákóczi György bukása után Erdély szörnyű romlásáról értesült. De már akkor Bécs célját érte. A magyar szabadság erős vára: Erdély megdőlt s az udvar elérkezettnek látta az időt, hogy a „nyakas magyart spanyol-csizmába szorítsa“. Két száz egynéhány esztendő egy szempillantás sincsen az idők végtelenségében, az örök életre hivatott nemzet életében is vajmi csekély időszak, de a mai nemzedéknek fogalma sem lehet azokról a rémes, szörnyű, vérzuhatagot öntő jelenetekről, a melyek nyomán a magyarságot rabigába akarták dönteni. Maga a spanyol követ észrevette, hogy itt nem vallásháború, de rideg, ördögi, számitó politika uralkodott, mikor az „istentelen eretnekeket“ irtották, a kik valamennyien magyarok voltak. És a magyar volt e rettenetes időkben is a saját fajának legnagyobb ellensége. A kitért, bécsi zsoldba állott magyar volt legkegyetlenebb gyilkosa nemének. Ebben az időben ment tönkre a Felvidék magyarsága, mikor a labanc magyarok versenyezve csehet, morvát, lengyelt szállítottak ide az elűzött magyarság helyére. A hires „felszabadító hadjárat“ után, mikor a török innen kitakarodott, a magyarság megfogyva, területe sivataggá, a rókák, farkasok tanyájává lett. Gyöngyösy látta a „kuruc király"-t, a kinek kardja Bécsig véres utat vágott, a kiről és szépséges feleségéről oly ragyogó sorokat irt, élete alkonyán megérte Zrínyi Ilona fiának, Rákóczi Ferencnek dicsőséges előnyomulását s avval a reménységgel zárhatta le szemeit, hogy, — a mint maga oly szépen énekelte —: „Megjön az idő, a mikor a kalpag szab rendet a kalapnak!“ Ur lesz a magyar Magyarországon! Imé a vagyonszerző János prokurator fia — ma uradalmi tanácsosnak mondanák — bőven kivette részét e kor emberfölötti küzdelmeiből, Az ősi eperjesi kollégium növendéke tudománynyal és nagy tehetséggel felvértezve indult neki a magyar közélet vészteljes, rettentő forgatagának. A kard, törvénykönyv, a német hóhér „generálokkal“ szemben furfangos alkudozó képesség, csábitó, édes zengésű lant voltak fegyverei. Ha dióhéjba szorítjuk is munkálkodása különböző széles mezőit, csodálkozással kell adóznunk e nagy embernek, a kinek vére nem volt drágább, mint azé a „szegény legényé*. — a mint akkor a magyar katonát hívták, — a kiről a nóta is mondja: „olcsó vérhullása“. Mint fiatal házas, seregbiró, századosi ranggal a füleki végvárból a mindennapi leshányásban része van, látja, hogy a törököt megtámadva, ezt lováról verik le, annak fejét veszik, terelgetik össze őket, mint a juhokat, kinek kopját vernek a hátába, kinek puskalövés esik a mellébe és „skarlátszin“ festi a zöld pázsitot. Wesselényi, Széchi Mária, az Andrássyak ismételve elismerik, hogy élete számtalan veszélyeztetésével őrizte meg értékűket a hűséges prokurator. Mint a Wesselényi-összeesküvés zajtalanul dolgozó diplomatája, a füleki vár földalatti sötét üregeibe kerül, a honnan hite hagyásával menti meg ősz fejét, mert meg vagyon írva az egykori írásokban: „Nem lészen bántódások, csak pápistákká kell lenniök“. A magyar törvénykönyvvel kezében egész életén keresztül védelmezi fajtáját. Nemcsak hires, nagy prokurator, hanem a legnagyobb magyar asszony: Zrínyi Ilona tanuságtétele szerint az ország egyik legnagyobb jogtudósa. Vármegyék esküdtje, táblabirája, szolgabiró, alispán, követ, Heves, Nógrád, Pest, Abauj, Borsod vármegyék ügyeinek oszlopos támogatója, különösen és legfőképpen Heves és Gömör megyék első embere, a ki életveszedelemmel járja a hóhér Spankau, Spork, Cobb német rabló táborait, fejével játszik, fogságot szenved . . . És csodálatosképpen ez óriási, testet és lelket megőrlő tevékenysége mellett a költői dicsőség fényes, ragyogó koszorújával is övezte homlokát, a mi nagy és sokoldalú tehetségének kiáltó tanúbizonysága. Igazi költői természet volt. Otthon, veszedelmes utjain, „zajongó csőcselék“ háborgása közben mindenütt megpendítette lantját. Minden körülményei közt kitör belőle a költői ér: ir, dalol, mert belső ösztöne hajtja. Epikai és különösen lírai költeményei közül igen sok elkallódott, kéziratait elkapdosták, évek múlva is nagy bajjal jutott hozzájuk, szerelmes versei közül egyik-másik névtelenül leírva maradt meg, csak a stilus árulja el a szerzőségét. Abban az időben nyomtatásban nem jelenhettek meg a szerelmes sóhajok, csak titokban gyönyörködtek bennük eleink. Gyöngyösy is csak lopva mer ilyet dalolni. Méltóságán alólinak találja. Pedig Gyöngyösy nagy Urai tehetség és a költői leírások igazi mestere. Hogy ebben az irányban nem virágzott ki teljesen nagy tehetsége, azt nagy tudománya, társadalmi állása és a régiség iránt való tisztelete magyarázza. A „jámbor“ Tinódi iránt valóságos csodálattal viseltetik. Az ő módján akart énekelni. Csakugyan elbeszélő költeményeinek magva tiszta valóság, csak „szinelni“ akarta a tényeket. De lírai heve elragadja, mesteri leírásai ma is mintaszerűek, ragyogó, szinte keletiesen bujálkodó hasonlatait pazar kézzel szórja. Ezek a szebbnél- szebb hasonlatok Vörösmarty, Petőfi csodás szépségű, elragadó képeinek méltó elődei. Hány hasonlata, képe nagy költőink műveiben él mai napig. Ma is hat, elragadja az olvasót. Hogy milyen hatással lehetett újságánál fogva a régi olvasókra, azt fölösleges bővebben magyaráznunk. Ezt a színes, ragyogó nyelvet a saját tehetségén kívül a régi virág-énekből is merítette. Abból az üdítő forrásból is merített, a mely minden nemzet költészetének ujjászülője : a népköltészetből. A mennyire túltesz rajta Zrínyi a jellemzés és szerkezet dolgában, éppen olyan bámulatos emelkedéssel teremtette meg egyszerre Gyöngyösy az epikai és lírai költői nyelvet. Zrínyi verselése durva, magyartalan, idegenszerü, bár olykor-olykor az erő zord fenségét érezteti olvasójával. Gyöngyösy mestere a verselésnek, könnyed, dallamos nyelvében összeolvad a régi magyar költők és a népköltészet nyelve. Mint nyelvművész, csak Arany Jánoshoz hasonlítható, a ki saját vallomása szerint is hozzá járt iskolába. Kora felfogásából magyarázható, hogy „tudós költő“ is akart lenni. Nagy kedvteléssel mutogatja, mennyire otthonos a mythologiában. Példáit, hasonlatait fölös számmal szerzi be innen is. Ovidius szeretete, klasszikus műveltsége csábítja erre. Ez a tarkitás már kevésbbé szerencsés, de erény volt a régiek szemében, a kik váltig dicsérték e miatt tudós mivoltát. így találta minden olvasója örömét munkáiban. Tüzes, lángoló hazaszeretetről tanúskodó sorai, verseinek klasszikus színezete elragadták a férfiakat, szerelmes sóhajtásai, történetei az asszonyok, leányok kedves költőjévé tették. Csakugyan a női szépségnek nagyobb énekese nincs nála az egész magyar irodalomban. A hogy Zrínyi Ilonát, Széchi Máriát és más szerelmes asszonyait, leányait leírja, az mai napig felülmúlhatatlan. Olvassuk, olvassuk és nem tudunk e szivárvány összes színeiben pompázó leírásaival betelni. így lett ő hosszú másfél századon keresztül korlátlan fejedelme a magyar költészetnek, „a kihez" — általános felfogás szerint — „különb poétát magyar anya nem szült a világra“. Az idő kikezdte az ő költészetét is, de példaadása örökös. A múlt költői hagyományait adta át tökéletesebb formában a jövendőnek. Megtanított reá bennünket, hogy a magyar költészet csak nemzeti talajon, a magyar lélek sajátságaiból táplálkozhatik, vírágozhatik tovább, különben elsatnyul és nem lehet egyébb üvegházi növénynél. Ez örök, hervadhatatlan érdeme. Lapunk mai száma 8 oldal. ^^3=Z&j&.JDj£±X^2íULT HETILAP Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.
