Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
2. oldal. "CT 1ST <338. szám. Emlékezés Gyöngyösy Istvánra. A radvánci emléktábla leleplezése alkalmából irta Mazuch Ede. A költő jótevője az emberiségnek s nevét hála és tisztelet érzelmei közt kell neveznünk. (Kölcsey.) Fényes s bátran mondhatjuk — országos jelentőségű ünnepély színhelye ma a szomszédos Radvánc község s egyúttal Ungvár város is. Ma hull le a lepel az emléktábláról, mellyel e vidék hazafias kegyelete Gyöngyösy Istvánnak, a XVII. század nagyhatású költőjének radvánci szülőházát a róla elnevezett Irodalmi Társaság kezdeményezéséből megjelölte. A mai irodalmi ünnep lelkünk elé varázsolja költészetünk egyik jelentős alakját s mi ungmegyeiek hazafias lelkesedéssel hódolunk ma vármegyénk e nagy szülöttje emlékének, tisztelettel áldozunk nemzeti irodalmunk s nyelvünk egyik kiváló bajnokának. A költő, kit mi ungmegyeiek, mint e vármegye szülöttét, fokozott bensőséggel ünnepelünk, általános irodalmi jelentősége révén is mindenképpen méltó tárgya az utókor kegyeletes megemlékezésének. A mai rad- vánoi ünnepen nem csupán Ungmegye hazafias lakossága, hanem a magyar irodalom is ünnepel. Hisz az ünnepelt költő nem csak hogy saját korának volt a legnépszerűbb epikusa, kinek műveiben — Arany János szavai szerint — szépanyáink és dédükeink tovább egy századnál az általános emberinek költői kifejezését találták, hanem hatása irodalmunk további fejlődésére oly nagy volt, hogy még a tizennyolcadik század végén is a magyar költők egyik iskolája őt vallotta mesteréül. Az újabb irodalomtörténeti kritika, habár a kortársak és a közvetetlen utódok felfogásával szemben lejebb szállította is Gyöngyösy dicsőségét, elismeri kétségtelen költői kiválóságait s éppen ezekkel magyarázza kortársaira és utódaira gyakorolt nagy hatását. Nem kisebb ember mint Arany János rajzolta meg költőnknek leghívebb irói arcképét s irodalmunk e fejedelmi alakja is sok tekintetben nagy elismeréssel emeli ki Gyöngyösy költői jelességeit. Mozgalmas s úgy politikai mint művelődési tekintetben egyaránt fontos időszakban, akatholikus visszahatás korában zajlik le Gyöngyösynek politikai és irói pályája. A politikában nagy szellemek vezetése alatt a nemzeti fölkelések és a török elleni harcok küzdelmeinek színhelye Magyarország s ugyanakkor a nemzeti irodalom és művelődés mezején szintén mély barázdákat szánt a magyar szellem ereje. Nem csoda, hisz ez Bocskay, Bethlen, a Rákócziak, Eszterházy Miklós nádor, Pázmány Péter és Zrínyi Miklós, a Zri- nyiász költőjének nagy korszaka. Nemzeti költészetünk fejlődésében szintén mélyreható változás áll be. A magyar nemzeti szellem egyik legnagyszerűbb képviselője, gróf Zrínyi Miklós nemzeti epikánk eddigi száraz krónikái, históriái helyébe egy csapással a valódi magyar epopoeát vezeti be irodalmunkba. Zrinyiászában Arany János művei mellett a mai napig is legtökéletesebb műeposzunkat teremti meg, műve azonban a maga korában nyelvének és verselésének nehézkessége miatt jóformán hatás nélkül marad. S épen az ő halála évében 1664-ben lép fel vármegyénk ma ünnepelt költő-szülöttje, Gyöngyösy István Murányi Vénus c. nagyobb elbeszélő költeményével. E mű, melyben a költő úrnőjének, Széchy Máriának Wesselényi Ferenc füleki kapitánnyal, a későbbi nádorral való szerelmi történetét dolgozta fel, addig példátlan hatást ért el, mohón olvasták s egyik kiadás a másikat érte. Sajátszerü s éppen a Gyöngyösy helyes megítélése szempontjából fölötte érdekes jelenség, hogy mig Zrínyi hasonlíthatatlanul tökéletesebb epikai alkotása csaknem ismeretlenül maradt, addig Gyöngyösy mindjárt ezen első művével a költői népszerűség legmagasabb fokára emelkedett. A Murányi Vénus világosan mutatja, hogy költője megértette korát. A hires magyar amazon szerelmi regényének feldolgozásával, nem csupán az őt pártfogoló főúri hitvespár iránt érzett háláját rótta le, hanem helyes tapintattal kora ízléséhez is alkalmazkodott. Egykorú, közérdekű eseményt vett tollára, s úgy dolgozta fel, hogy Murány várának a Rákócziak kezéből a király részére való elfoglalása mellett nagyobb szerep jut — Széchy Mária szivének megnyerésével — Wesselényi szerelmi győzelmének. A fenséges epopoea helyett tehát inkább lírai regényt írt, melynek nem a harci fegyverek folytonos csörgése, hanem a szerelem az alapmotívuma. Ezen költői felfogáshoz — lehet mondani — egész irói pályáján hű maradt. Alig egy-két olyan műve van, melynek nem az volna mozgató eszméje. Ez uralkodó eleme második nagyobb művének a Poraiból megéledett Phoenix v. Kemény János emlékezete c. költeményének, mely 1693-ban jelent meg. Ebben három könyvön keresztül foglalkozik Kemény János szerelmével Lónyai Anna iránt, a harc itt is másodrendű tényező. Az 1700-ban megjelent Chariclia, Heliodorus görög iró után készített hosszú versesregény cselekvénye szintén a szerelmen fordul meg. Hasonlóan erősen regényes színezetű a Thökölyt dicsőítő : Az ki régen fegyvert fogott hazájáért c. hosszú költeménye, mely a legújabb időig névtelenül s csak kéziratban volt elterjedve s melyet az irodalomtörténet ma már éppen képekben gazdag nyelve s mesteri leiró részletei miatt Gyöngyösy művének tart. E mü tartalma nagy részében Thököly és Zrínyi Ilona szerelme, egybekelésük és családi viszonyaik előadása. S a költő, ki három legterjedelmesebb művének főmotivumául a szerelmet teszi, 1695-ben A csalárd Cupido kegyetlenségét megismerő s mérges nyilait kerülő tiszta életnek géniusza címen tanító költeményt ir, melyben óva inti olvasóit, őrizkedjenek Cupido nyilaitól, mert meggyötör, ha hálójába akadunk. Már említett műveinek tárgy választása s alapeszméjük kiemelése is mutatja, mik Gyöngyösy nagy népszerűségének forrásai. Egykorú eseményeket ragad meg s azokat a nehézkesebb komoly eposz helyett inkább verses regény formájában dolgozza fel, habár pl. Murányi Vénusában a klasszikái eposzok machinájával, az olympusi istenek beavatkozásával indítja is meg a cselekményt, de ez inkább csak erősen humanista műveltségének következménye. A választott regényes tárgyak előadásában rejlik Gyöngyösy valódi költői ereje. A szerelmi történetek elbeszélésében valóságos lírai hév ragadja magával a költőt, mint Arany János mondja: „dallá olvad az elbeszélés, a párbeszéd hősi ajkán.“ Valóban olyan poetikus jelenet, mint Wesselényinek Széchy Máriával való első találkozása Murány alatt, mai költőnek is becsületére válnék. S ehhez hasonló részletekkel más műveiben is találkozunk. Azért Írja róla Arany János már említett tanulmányában, hogy ő alapjában lírai költő volt, „ki oly korban, midőn irodalmunkban lírai költés alig volt, az elbeszélés álarcában a lira hiányát pótolta.“ Ha ehhez még kiváló leiró tehetségét, melyet különösen Murányi Vénusában és Keményben ragyogtat, továbbá költői nyelvének fordulatosságát, képekben való gazdagságát s végül magyaros verselósének gördülékenységét is hozzávesz- szük, könnyen érthető költőnk nagy népszerűsége, melylyel az ezekben fogyatékos nagy kortársát, Zrínyit is homályba borította. Mint nyelvművész teljesen rendelkezik egész korabeli nyelvünkkel, sőt öntudatos ujitó, a kinek nem egy szép fordulatát s ma már közkeletű kifejezését köszöni a magyar költői nyelv. Hozzá „a nyelvtanuló, a költő ma is járhat iskolába.“ Sándor- verseinek szabályos szerkezete Arany Jánosig egyedül áll irodalmunkban. Nem csoda tehát, ha költészete tisztán epikai sajátságainak fogyatkozása mellett is annyira népszerű költője volt korának. Igaz, hogy az epikus-költő két legfőbb tulajdonsága: az élethűen egyéni jellemek rajza s a szerkezet művészi kivitele csaknem teljesen hiányzik műveiből, mindamellett ma sem szabad kicsinyelnünk költői munkásságának valódi irodalomtörténeti jelentőségét. Láncszem ő költészetünk fejlődésében, kinek munkássága nyomokat hagyott, irányt jelölt költői irodalmunk történetében. Egyéni jelleme sincs minden érdekesség híjával. Korának klasszikái műveltsége, a renaissance szelleme hatotta át egész valóját, a miről úgy eredeti müveinek antik mythologiai vonatkozásai, mint különösen Ovidiusból vett fordításai tanúskodnak. A katholikus lélek vallásos buzgalma szintén megszólal lantján az 1690-ben megjelent s gróf Koháry Istvánnak ajánlott Rózsakoszoru c. művében, melyben Apolló és a múzsák helyett az Üdvözítő dicsőítésére fon költői koszorút. Jellemének rendkívül rokonszenves vonása, úrnőjéhez, a szerencsétlen sorsú Széchy Máriához való odaadó hűsége. Mikor a Wesselényi-féle összeesküvés összes szálai a bécsi kormány kezébe kerültek, Széchy Máriára szomorú napok virradtak, javait elkobozták s ő egyik helyről a másikra bujdosva, majd fogságba esve, élte gyászos napjait, Gyöngyösy, a hű komornyik oldala mellett maradt, hogy saját szavai szerint úrnőjének „nyavalyás dolgában“ segítségére legyen, sőt egy ideig ő is fogva volt. Politikailag nem a szélsőségek embere, inkább alkalmazkodó természet, de ha hazafias reményeiben csalatkozott — mint a Palinódia c. művének története mutatja — annak még a legmagasabb állású főurral, az ország nádorával szemben is kifejezést ad. Politikai működését, mint az 1681. és 1687-ik hires országgyűlések követe s mint késő aggkoráig nagy tisztelettel körülvett alispán Gömör vármegye szolgálatának szentelte; e vármegye évkönyvei fényesen tanúskodnak a nagy tiszteletről, melyben a megye rendei élte alkonyáig részesítették. Gyöngyösy egész életpályája szerencsésnek mondható. Boldog volt családi életében, magas kort ért, a politikai és költői népszerűség és dicsőség teljes fényében sütkérezhetett egész haláláig. S dicsősége nem múlt el életével, mert költői működésével nevét halhatatlanul véste be nemzeti irodalmunk történetének lapjaira. Mi ungmegyeiek tehát midőn ma szülőházának emléktábláját leleplezve Gyöngyösy emlékét ünnepeljük, a nemzeti irodalom halhatatlan bajnokának, hosz- szu időn át uralkodó szellemének hódolunk. Legyen a ma leleplezett emléktábla, melylyel vármegyénk költőfiának emlékét megtiszteljük a nemzeti ^irodalom iránti meleg érdeklődésünknek a késő utódoknál is élő szimbóluma. Hirdesse a néma kő Ung vármegye hazafias közönségének a nemzeti eszme bajnokai iránti tiszteletét s erősítse az utánunk jövő nemzedékeke: hazánk s nemzetünk szeretetében. Gyöngyösy István szülőhelye. Irta Gyöngyösy László. Nem szeretek fölösleges vitatkozást üzni-füzni. A mióta Gyöngyösy Istvánról szóló művemet nagy mun kával fáradságos levéltári kutatások alapján megírtam számbavehető adat Gyöngyösy Istvánra vonatkozólag alig került a napvilágra. (A nagy munkát hiába kifogásolja még Csűrös Ferenc is, mert az igaz.) Csűrő közölt egy pár okiratot az ungi levéltárból, de eze legnagyobb része nem hogy a költő János nevű ap jára vonatkoznék, de olyanokra tartozik, a kik e cet Iáddal még csak rokonságban sincsenek. Magam is csak országos kutatások és tudakozódások után hevesmegyei levéltárban találtam Gyöngyösy Istvá e megyebéli nagy tevékenységér^ vonatkozó adatoka Ez azonban nem változtatja meg a költőről alkoto Egy elfeledett költő emléke. Irta Csengey Gusztáv. Mint a kit útra hí a vidék szépsége, Kinek a vándorlás csak gyönyörűsége, Nem űzi haszonvágy, nem az élet gondja, Csak a szent természet szép szerelme vonja: Ilyen a te lelked szelid buzogása, Csörgedező patak kristályos folyása; Ömlik a hegyről le, a völgyön át tisztán — Ez a te éneked jó Gyöngyösy István 1 A hegyeket járó fenn az ormon van már, Elhagyta a felhőt, az mélyen alant jár, Gomolyog feketén, nagy viharra készül, De neki nincs oka rettegni a vésztől; Fölötte az égbolt szép napja sugárzik, Alatta a felhők villáma cikázik; Gyönyöre ez annak, ki magasra hágott — Jó Gyöngyösy István, ez a te világod ! Zord időkben éltél, viharok csatáztak, Üvöltő szélvészek ős tölgyeket ráztak, Küzd a szilaj vészben korod annyi hőse - Te a szép asszonynak voltál hegedőse. Ha a csatatérre vezet is az ének, A Murányi Vénusz lelkesít ott téged. Azt mutatja ott is a hős Wesselényi, Hogy kell a harcban is szerelemnek élni. Szemed előtt nő meg kurucok vezére, A császári város megrendül nevére, Kardja föl a trónig véres utat vágott — Ott is a szerelem szép örömét látod : Zrínyi Ilonánál hogy esett rabságba, A nagyasszony hogy lett édes boldogsága ; Hét ország nem látta lakodalmuk mását — Te megénekelted szívük dobogását. Küzdő koreszmékkel nemzedékek múlnak, Módosul mindenik, ha meg is újulnak. Örökös változás a mi tovább adja, Avult köntössé lesz a múltak divatja; De tavasz mindig van, nyár gyümölcsöt érlel, Szerető szív párt lel édes szerelmével. Az örök emberi a szép természetben: Ez marad vigaszul a te énekedben. Hosszan énekelsz te, de nem egyhangúan, Versedben gyönyörrel váltakozó bú van ; Mint a virágos kert tarka színpompája, Olyan a részeknek szép harmóniája, Drágagyöngy-füzér a képek sorozatja, Minden egyes gyöngye neved példázhatja. Még soha előtted, még soká utánad Költő ajkán ilyen bájos szó nem támadt. Könyved volt az úrnő asztalának éke, Egy hosszú századig szép gyönyörűsége ; Az újabb lantosok nyelvedhez simultak, Zengő magyarságot tetőled tanultak. Lassanként megnőttek szaporodott számuk, Friss tavasz nyiltával erősödött szárnyuk; Új idők eszméin hogy fölemelkedtek, Most őket hallgatták, téged elfeledtek. De mi nem feledtünk, mi tudjuk: ki voltál, A te emlékednek épült itt az oltár; Híveid karában neved újra zendül, Szép magyar nyelvünknek friss munkája zsendüi, Az igaz nagy eszmék, a nemes érzelmek Jobb idők számára utódot nevelnek. Megindult a verseny, mi is odaállunk, Ha szerény körben is, szép munkát találunk. Ki emlékezni tud s megbecsüli múltját, Megleli az a nép szebb jövője útját. Te is egy közülök, kik arra vezettek, Támadj fel, jó költőnk, a kit elfeledtek 1 — Lobogjon szívünkben a nagyok emléke, Legyen emlékük a jövő büszkesége. A míg emlékezni és haladni akar, E haza szent földjén élni fog a magyar! Öreg íróasztalomnál. Irta Gyöngyösy László. Kopottas is vagy, öreges is vagy, mint jó magan együtt öregszünk hűséges íróasztalom, merengéseim, bánatom, kétségbeesésem néma, de mindég hű tanúja, a ki csüggedt lelkemnek szárnyat adtál, bánatomban vigasztaltál, kétségbeesésemben gyógyítottál, egyedüli hűséges barátom e világon, a kiben sohasem csalódtam Legfeljebb én váltam hűtlenné irántad; nem egysze léha gyönyörűségek miatt hagytalak el, de te irgalmas maradtál még igy is irántam, a ritka vendégképpen megtérő bűnöst is szeretettel fogadtad. Itt ülök most is előtted . . . Kevés szóval sokat akarnék róni erre a papirosra. Hiszen a ki igazán érez, szegény szavakban, s a legmélyebb érzés hallgat, elrejtőzik, mint a gyöngy a tenger fenekén. De érzem, írnom kell valamit, mert e becses lapok hányszor emlékeztek meg rólam érdemen felül, érdemeket tulajdonítván nékem, a mik csakugyan nincsenek. Me ha vannak is valakinek különféle tehetségei, ezek a tohetségek a jó Isten igazán ingyenes adományai, a melyeket alázatos, mély hálával fogadunk el a Teremtő kezéből; a kinek jut belőle, igazán nem tehet róla,
