Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-08-30 / 35. szám
46. évfolyam. — 35. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. augusztus 30. Előfizetési feltételek: Csak az lapra Egész évre . . 8 K : Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K ; Egyes szám . 20 f, Amerikába : Egész évre ... 10 K t>0 ,,Ung vármegye Hivatalos Lapjáéval együtt egész évre i 2 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő DEÁK GYULA. Iparosaink továbbképző tanfolyama. Irta Pap János. A kereskedelmi m. kir. minisztérium 1906. évi 74081. sz. rendelettel a gyakorlatban működő iparos mestereknek és személyzetüknek módot nyújtott arra, hogy magukat tovább képezhessék. Az elmúlt 1907—908. iskolai év folyamán az országban, egyrészt az egyes iparoktatási intézetekben, másrészt pedig attól függetlenül 63 helyen összesen 313 ilyen tanfolyam volt, melyet 10.466 hallgató látogatott. Ez az örvendetes jelenség arra indította a kereskedelmi minisztériumot, hogy a tanfolyamok rendezését az idén fokozottabb mértékben fejleszsze. Városunkban az agyagipari szakiskolában évek óta fennáll már iparossegédek és mesterek számára egy vasárnapi rajz-tanfolyam. Kezdetben alig látogatták, most azonban már annyira kialakult iparos segédeink érzéke e fontos tanfolyam iránt, hogy évről-évre szaporodik a látogatók száma. A múlt tanévben két uj továbbképző-tanfolyam nyílt meg városunkban és pedig 1. kereskedősegédek számára az áll. polgári leányiskola, 2. az iparossegédek számára az agyagipari szakiskola helyiségeiben. A tanfolyam tanerőinek fizetéséről a kormány, a szükséges tantermek világítási és fűtési költségeinek fedezéséről pedig városunk közönsége gondoskodott. Kezdetben mind a két tanfolyam iránt meglepő szép érdeklődés mutatkozott. A kereskedők tanfolyamára 54, az iparosok tanfolyamára pedig 23 hallgató iratkozott be. A legtöbb azonban csakhamar megunta a dicsőséget; a látogatottság napról-napra gyengébb lett, úgy, hogy a kereskedők tanfolyamát év végéig 24 (ezek közül 6 tett vizsgálatot), az iparosokét pedig vagy 6—8 segéd látogatta. Szomorú jelenség ez, a minek nem volna szabad megtörténnie. Egy rövid téli időszakot rá áldozhatna minden kereskedő- és iparossegéd arra, hogy ismereteit fölfrissitse, a hiányokat meg pótolja. Hogy az iparossegédek tanfolyama az elemi dolgokon kezdi a tanítást, az nem ok arra, hogy félbehagyják azt. A jelentkezők különösen az ipari szakon olyan különböző és közülök néhányan aránylag oly csekély ismeretekkel léptek be, hogy a későbbiek meg- érthetése végett bizony az abc-nél kellett kezdeni minden tantárgyat. Később azonban azok, a kik kitartottak, mindig érdekesebb és szakba vágóbb dolgokról szereztek hasznos ismereteket. Itt van pl. a szépirás, majd később azzal kapcsolatosan a polgári ügyiratok szerkesztése és az ipartörvény legfontosabb paragrafusainak az ismertetése. Megélhet ezek nélkül ma a legszerényebb kisiparos? Vagy a mértan! Milyen másként léphet fel az olyan iparos valamely vállalata alkalmával, a kinek megvannak a mértani alapismeretéi ? Hát ha még az ábrázoló mértanba is belekóstolhat s megérti a vállalkozó építő vagy mérnök vázlatát, tervrajzát, vagy esetleg ő maga képes néhány vonással megvázolni a mérnök gondolatát? Hiszen rögtön megértik egymást s az a mérnök sokkal szívesebben áll szóba ilyen iparossal, mivel azt értelmes embernek kell elismernie. Vagy hogy ennél sokkal kisebb példát hozzak fel, egy bádogossegédem a legnagyobb szorgalommal járt előadásaimra csak azért, mivel a gömböt nem tudta bádogból kiszabni. A gömb hálójának a szerkesztését az a kevés mester, a ki azt ki tudja szabni, rendesen titokban tartja s igy sem az inasa, sem a segédje nem tanulhatja meg tőle. Mekkora volt azonban ennek a bádogossegédnek az öröme, midőn a gömb hálóján kívül megtanulta a kör osztását 12 részre, a mit ő a toronyórák számlapjai végett jegyzett jól meg magának. Az ellipsis szerkesztésénél a hivatalok és ügyKiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. védek cégtáblái jutottak eszébe. Szóval minden egyes mértani tételnél azt kutatta, hogy mit mikor és hol fog ő előnyösen felhasználni a gyakorlatban. Ott van azután az egyszerű könyvvitel és az ipari költségvetés kiszámítása. El lehet ezek ismerete nélkül a legkisebb iparosműhely manapság? Hiszen ha nem jegyzi tel, hogy mit adott ki az éven át nyers anyagra, szerszámra, munkabérekre, háztartásra stb., azután mi volt az évi jövedelme, akkor nem képes reális árajánlatot elkészíteni s nem tudja, hogy mily címen ad ki sokat, talán többet, mint kellene és hogy hol kell takarékoskodnia. Ismertem egy cipészt, ki azelőtt csak gyárakból hozatott áruval üzérkedett és igen jó üzleteket csinált. Később rájött, hogy nagyobb haszna lesz, ha a cipőket maga készítteti el és a saját gyártmányait értékesíti. Hozzá is togott és szerzett tőkéjével egy kis vállalatot létesített, mely látszólag nem csak jól indult, hanem igen jól is ment neki s a vége mégis az lett, hogy tönkre ment és elemésztette magát, mire azután hitelezői csődöt kértek üzlete ellen. A hivatalos leltározás alkalmával pattant ki azután a hiba a kréta körül. Munkásai évek óta dézsmálták a raktárt, miről ő nem tudott, miután rendes könyveket nem vezetett és soha sem leltározott. Ha az első évtől kezdve leltároz és évvégi mérleget készít, azonnal rájött volna a gazságra és megmenthette volna önmagát, családját és virágzó üzletét. Miután épen cipészről beszélek, megemlítem, hogy az iparosok általános tanfolyamára, melynek tárgyai voltak: 1. üzleti levelezés, 2. gyakorlati számtan, 3. szerkesztő mértan, 4. ipari könyvvezetés, négy cipészsegéd iratkozott be, a kik azonban az első héten mind elmaradtak. Később megtudtam, hogy ők sza- bászati tanfolyamot képzeltek s minthogy ebben csalódtak, azért maradtak ki. Nos hát, mi sem könnyebb, mint elegendő jelentkező esetén ilyen szabó- vagy cipészipari szabászati tanAz árnyék újra nő. Irta Krüzselyi Erzsiké. Az árnyék újra nő . . . A régi Vérző seb újra felfakadt, Maholnap nem lesz mit remélni, Maholnap immár Temetni kell az álmokat. Temetni úgy, miként az őszi Szél, a mikor nyarat temet: A föld ködfátyolát felöld S hullatja, sírja Egyre az ég a könyeket. Már menni kell az őszi útra, Tavasz, nyár lassan elmarad És elborit a bánat súlya S maholnap sirva Köszöntőm a végsugarat. Ne ragyogjon ki már a fénye, Ne jöjjön szép, uj kikelet, Hiszen többé nem nyilh at véle A szív se, melynek Minden reménye elveszett . . . Gyönyörködhet-e a virágban A mélyben álmodó halott, Melyet a rügyező fa lágyan, Tavaszi fényben, Kopár sirjára hullatott ? . . . Pillanatfölvételek az ungvári labdaütő-j áték versenyről. A magyar vezényleti nyelv. Jól esett az én magyar fülemnek, mikor a Szó- chenyi-liget játékterére értem, hogy egy bírói székből a következőket hallottam : „Kettős hiba. Játék. Játszma. Mérkőzés.“ — Hogyan? Hát itt nem azt mondják: Double fault. Game. Set. Match ? Budapestről, az ország szivéből, a hol, azt mondják, a tudomáoy, műveltség, nemzeti érzés összpontosul, — Ungvárra, a határszélre kell menni, hogy magyarságot, magyar józanságot találjunk ? Mert az a pesti angol számolás, angol ma- kogás a józan észszel ellenkezik 1 Mikor még csak arisztokraták játszottak, a kik jobbára tudtak angolul és szégyelték, ha nem tudtak, akkor még volt egy kis ráció az angolozásban; de ma, mikor a labdaütő-játékot a magyar művelt osztály űzi, annyi értelme van, mint egy papagály rikácsolásának. Mert értsük meg, hölgyeim és uraim, mi nem tudunk angolul. Meg merek esküdni mindenre, a mi szent, hogy nem értünk Shakespeare nyelvén. Lehetséges, hogy közülünk X tud, de becsületemre, mi magyar művelt középosztály nem tudunk angolul. No matter I Ez nem szégyen. Tán nagyobb szégyen, ha a szépséges angol nyelvet kerékbe törjük. A thirty nem nem szörti, mint azt általán kiejtik. Az „sz“ a foghoz szorított nyelvvel mondandó ki, az „r“-t pedig nem szabad a nyelv hegyét pörgetve magyarosan ropogtatni, hanem a nyelv tövét kell rezegtetni. Sőt az „ő“ sem mondandó ki olyan csókra csucsoritott szájjal, mint a magyar o, hanem szélesebb szájnyílással, mint a hogy a harcsa mondaná, ha beszélni tudna. íme ennyi hiba egy angol szó kiejtésénél! És ez még a könnyebbek közül való I De mit is beszélek ? Hisz ezt nem az ungváriaknak kellene elmondani, hanem a pestieknek. Az ungváriak Rákóczi népe. Sokkal több bennük a hazafiság, sokkal több bennük a magyar józanság, mintsem hogy ne magyarul beszélnének, ök a labdaütő játékban a magyar vezényleti nyelvet használják. Minden józan magyar hálás ezért az ungváriaknak. Nem tudom, ki kezdeményezte? Talán önkónytelen rákapott itt mindenki, talán egy józan gondolkodású, józan érzésű ember próbálta először. Ha emigy van, szeretném tudni: ki volt az. De igy ismeretlenül is dicsérem a szivét és dicsérem az eszét. Mauks-fóle gyertya. Ezt a gyertyát nem boltban árulják, mert ez az én Mauks Elemér barátom saját gyártmánya, illetőleg különleges ütése. Mint a sas, úgy megy föl az égnek a labda, mint egy merész eszme, úgy szomjazza az eget s aztán fokozódó sebességgel vágódik a földre, hogy ismét egy emeleteset ugorjék az ellenfél nagy bosszankodására. Az ellenfél bosszankodik ? — Mauks akkor kacag. Diadalkiáltások s megjegyzések röppentyűivel kiséri gyártmányait, mint a hogy reklámmal az amerikai az ő portékáját. És a Mauks-fóle gyertyák hire már nagy. Sárosban és Zemplénben még hirét sem látták a nagy gyer- tyázónak, de a Mauks-féle gyertyát már ott is ismerik. Lapunk mai száma 8 oldal.
